Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-20 / 90. szám, szerda
18 Tudomány ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 20. Kínai tudósok hétfőn nekikezdtek a Mount Everst magasságának méréséhez, tudományos módszerekkel ki akarják deríteni, hogy reális-e az az elmélet, amely szerint évente egy centiméterrel nő. Hivatalos adatok szerint a Mount Everest Kína és Nepál határán 8848 méter magas. (Képarchívum) George Chapliné meghökkentő elmélete Nincsenek feketelyukak? Sok paleontológus nem tekinti komolynak a japán kutatók elképzelését Kísérlet a mamut feltámasztására Mamutkoponya az Expo 2005 kiállításán (TASK/AP-felvétel) INDEX Hiába írnak róluk annyit a sci-fi szerzők, hiába a sok talány körülöttük, a feketelyukak egyszerűen nem léteznek, sőt nem is létezhetnek - állítja George Chapliné, a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium elméleti fizikusa. Ugyan nem tudta megmondani, miért, de Einstein se hitt bennük. Annak ellenére szkeptikus maradt, hogy az általános relativitáselmélet egyik legtöbbet emlegetett jelenségére, a súlyos tárgyak által kiváltott téridőgörbületre a feketelyukak adnak magyarázatot: amikor elhal egy megfelelő tömegű csillag, saját gravitációja alatt egyetlen ponttá zsugorodik. E ponton jut fontos szerephez - legalábbis (a kvantumelmélettel, asztrofizikával és neurális hálókkal foglalkozó) Chapliné szerint, és ha elfogadjuk a létezését - az utóbbi idők sokat vitatott, máig megmagyarázatlan talánya, az úgynevezett sötét energia. Az elmúlt évek során megfigyelt mozgó galaxisok azt látszanak alátámasztani, hogy az univerzum 70 százaléka ebből - a gyorsulva tágulást „vezérlő“ - sötét energiából tevődik össze. „Szinte biztos, hogy nem léteznek feketelyukak, eseményhorizontok“ - jelentette ki Chapliné. Einstein a probléma nyitjához, a 20. század másik forradalmi teóriájához, a kvantummechanikához szintén hozzájárult valamelyest... Az általános relativitáselmélet nem ismeri az órákat mindenhol egyforma sebességgel járató „univerzális idő“ fogálmát, sőt a gravitáció miatt éppenséggel a fordítottja történik: különböző helyeken különböző időket észlelünk. Viszont a kvantummechanika csak akkor érvényes, ha az idő egyetemes... Az általános relativitáselmélet azt is kimondja, hogy semmi nem történik az esemény- horizonton. Márpedig egy távoli megfigyelő számára megáll ott az idő. Ha egy űrhajó feketelyukba hullana, úgy tűnne, mintha odaragadt volna. Ugyanakkor, a legénység azt érezné, hogy permanensen zuhannak lefelé. 1975 körül több kvantumfizikus állította, hogy különös dolgok történnek az eseményhorizonton: a kvantumtörvények által irányított anyag csekély zavaró tényezőre is túlérzékennyé válik. Eredményeiket gyorsan elfelejtették, mivel „nem egyeznek meg az általános relativitáselmélet előrejelzéseivel“ - így Chapliné. „Holott abszolút pontosak voltak.“ A szokatlan viselkedés, a hiper- szenzitivitás a téridő kvantum fázis-átalakulásának a jele - folytatja a kutató. A „halott“ csillagok nem formálnak feketelyukakat, hanem különös gravitációs hatást kifejtő sötét energiával telítődnek. A csillag felülete ugyan fekete lyukként működik, és erős a gravitációs vonzás, viszont a belsejében a sötét energia „negatív“ gravitációja érvényesül: az anyag teljesen másként viselkedik, mint a külső peremen. Ha a csillag elég nagy, az így felszabadult elektronok pozitronokká válnak, melyek a későbbi óriási ener- giasugárzás/-kisülés során megsemmisítik a többi elektront. Chapliné szerint ez magyarázza a galaxisunk középpontjában megfigyelt, korábban nagy feketelyuknak tulajdonított sugárzást. Univerzumunkat alapvetően sö- tétenergia-csillagok népesítik be. Eredetüket a fizikus csillaghalál helyett a téridő fluktuációjával magyarázza. Ugyanúgy, mint a hűlő gázból spontán kicsapódó fo- lyadékcseppek. A közönséges anyaggal azonos gravitációs hatást fejtenek ki, viszont nem láthatók. Egy japán genetikuscsoport ismét életre akarja kelteni a gyapjasmamutot, sőt menedékhelyet szeretnének létesíteni a kihalt faj feltámasztott példányainak. ÖSSZEFOGLALÓ A kutatócsoport erőfeszítései most a figyelem középpontjába kerültek, mivel egy megfagyott és konzerválódott egyedet bemutatnak a Japánban megrendezett világkiállításon. A mindenre elszánt csoport azonban nem csak egy megfagyott tetemet akar magáénak tudni, hanem a 10 ezer évvel ezelőtt kihalt jégkorszaki növényevő felélesztésére törekszik. Azt tervezik, hogy a tundrán megfagyott mamutokból spermamintát vesznek, azzal megtermékenyítenek egy elefántot, és a szaporulatból fokozatosan létrehoznak egy szafariparkot a szibériai pusztaságban. Reményeik szerint így számos részletet megtudnak majd az állatokról és a kihalásuk okairól. A vállalkozást magánszemélyek alapították, és különböző japán kutató- intézetek munkatársai vesznek részt a mamutteremtő projektben. Sok mamutkutató paleontológus azonban nem tekinti komolynak az elképzelést, és azt tudományosan lehetetlennek, morálisan pedig felelőtlennek tartja. Az egykori szövetekben megőrződött DNS több ezer apró darabra töredezett, és sehol sem olyan tökéletes megtartású, hogy abból egy mamutbébit lehetne produkálni. Ráadásul a mamutok egykori természetes élőhelye ma már sehol nem ÖSSZEFOGLALÓ Egy különleges eljárásnak köszönhetően Szophoklész, Euripidész és Hésziodosz elveszettnek hitt drámái, költeményei és epikai művei válnak nemsokára olvashatóvá. Hozzáértők második reneszánszról, az ókortudomány forradalmáról beszélnek, mivel az elkövetkező időszakban legalább egyötödével több ókori remekművet elemezhetnek tudósok és laikusok. A múlt hét végén siker koronázta az Oxfordi Egyetem egyik kutatócsoportjának erőfeszítéseit: a műholdas technológiából ismert infravörös sugár segítségével olyan, az oxürhünkhoszi papiruszokon eleddig olvashatatlannak vélt feljegyzésekhez fértek hozzá a kutatók, melyek valóságos kincsesbányái lehetnek az ókortudolétezik. Etikai problémákat is felvet, hogy szenzációhajhász célokkal hozzanak létre egy állatot. Nem kétséges ugyanis, hogy a tudományos szempontok emlegetése ellenére ez alapvetően egy profitorientált vállalkozás. A mamutok Afrikában jelentek meg először, mintegy 4 millió évvel ezelőtt, azután észak felé vándoroltak és széles körben elteijedtek egész Eurázsiában. A kezdetben eléggé általános megjelenésű elefántféléből később számos specializálódott mamutfaj fejlődött ki, amelyek alkalmazkodtak a környezetükhöz. A gyapjasmamut például a jégkorszaki Szibéria hideg éghajlatán fejlődött ki. A jégkorszaki emberek számos fafaragás és barlangfestmény formájában megörökítetmánynak. A papiruszok rossz állapota miatt szabad szemmel olvashatatlan vonalak egységes egésszé állnak össze az új technikai eljárás alkalmazásának köszönhetően. Az infravörös technika segítségével Szophoklész Epigonoi című drámája, Euripidész eleddig teljesen ismereden művei, Archilok- hosz epikai műve, sőt Hésziodosz elveszettnek hitt írásai is teljes egészében olvashatóak lesznek. Ezen kívül a töméntelen mennyiségű hivatalos irat, feljegyzés, nyilvántartás, kimutatás és jegyzék az ókori mindennapi életre vonatkozóan is annyi adatot tartalmaz, hogy az ókortudósok joggal remélik: tudományterületük hatalmas változásnak néz elébe, az ókori társadalmak gazdasági és politikai élete eddig nem ismert mélységekig váték a hatalmas állatokat, amelyek 3-4 méter magasságot és körülbelül 7 tonna tömeget értek el. A legutolsó jégkorszak végén, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt az éghajlat fel- melegedése a gyapjasmamut kihalásához vezetett. Egyes becslések szerint akár tízmillió mamut is elte- metődhetett Szibéria állandóan fagyott talajában. A ritkán lakott területeken eddig körülbelül száz példányt fedeztek fel, melyek között két tucat közel teljes tetem fordult elő. A most Japánban bemutatott példányba vadászok boüottak bele, mivel a viszonylag melegebb időjárás következtében az állat maradványa részben a felszínre került a hó és jég fölött. A programban résztvevő kutatók abban bíznak, hogy olyan mamutot fognak találni, amely elég jó megtartású ahhoz, hogy spermiumot, illetve DNS-t vonjanak ki a fagyott maradványokból. A tervek szerint ezt azután beinjektálják egy nőstény elefántba, amely a mamut ma élő rokonságát képviseli. Az utódoknál újra megismételve a műveletet a kutatók reménye szerint 50 éven belül létrehoznak egy olyan állatot, amely 88%-ban mamutnak tekinthető. Az ehhez szükséges technológia a japán szakemberek szerint már rendelkezésre áll. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy működőképes DNS-t találjanak a gyapjasmamut-maradvá- nyokban, amelyeket az eltelt idő és a közben lezajlott éghajlatváltozások következtében erősen sérülhettek. A jelenlegi szibériai állandóan lik megismerhetővé. A legtöbb megkérdezett ókortudós valóban csak az elragadtatás szavaival tudta megfogalmazni, hogy a több mint egy évszázada felfedezett papiruszok most mégis „beszélni kezdenek”. Amikor a 19. század végén két angol tudós felfedezte az Egyiptom középső részén található Oxürhünkhosz nevű település közelében azt a mintegy 400 ezer papiruszt, melyek sejtéseik szerint nemcsak a hétköznapi élet feljegyzéseit, hanem ókori remekműveket is magukban foglaltak, akkor egyszerre fogta el őket kitörő lelkesedés és frusztráció. A felfedezés örömébe ugyanis üröm vegyült: a papiruszokat férgek rágták meg, az írás nemcsak elmosódott volt, hanem hiányos is, ennek köszönhetően pedig olvashatatlan. (Forrás: ng) fagyott talaj hőmérséklete mínusz 12-8 C fok, ami valószínűleg nem elég hideg a DNS túléléséhez. Nem a spermium az egyetlen lehetséges DNS-forrás, és a mamutelefánt keresztezés nem az egyetlenjárható út a mamut újjáélesztéséhez. Egy másik lehetőség a mamut klónozása az izmokból vagy a bőrből vett DNS-mintákból. Ehhez azonban olyan megőrződött sejtekre lenne szükség, amelyekben ép DNS-sorozatok is találhatók. Ezek létezése egyelőre erősen kétséges, és nagyon valószínűtlen, hogy jelentős hibák nélkül őrződtek volna meg. A DNS-láncokban lévő hibák viszont valószínűleg születési rendellenességhez vezetnének a klóno- zási eljárás során. A japán kutatók azonban elszántak. Nyáron expedíciót szerveznek Szibériába, hogy további mamuttetemeket találjanak. A csoport már kiválasztott egy területet Észak-Szi- bériában a születendő mamutok otthonául. Ez a rezervátum a tervek szerint nem csak a mamutoknak szolgálna otthonul, hanem kihalt szarvasfajoknak, a gyapjas orrszarvúnak vagy akár kardfogú tigrisnek is. Más kutatók azonban kevésbé lelkesek. Szerintük még ha sikerrel járna is a klónozás (amire alig lámák esélyt), akkor sem a múlt rekonstruálásáról lenne szó, hanem egy új emlősfaj létrehozásáról. A kísérletekből minden bizonnyal sokat lehet majd tanulni, de nem valószínű, hogy ezek segítenek megérteni a mamutok életét vagy a kihalásuk okait, (origo) Egy darab letört Antarktiszi ütközés Módosításra szorulnak az antarktiszi térképek: az Európai Űrhivatal Envisat műholdjának radarfelvételei szerint ugyanis bekövetkezett a B-15A jéghegy és a nyüt tengerbe ömlő Drygalski-jégfolyam közötti ütközés. A 70 km hosszú Drygalski-jégnyelv csúcsából közel öt km-es darab tört le, a B-15A jéghegy látszólag alig sérült. A világ legnagyobb vízen úszó képződménye két hónapig alig mozdult, majd újra mozgásba jött. Útja során letöredeztek kisebb darabok. A jéghegy területe most kb. akkora, mint Luxemburgé. A Drygalski egy, az Antarktisz Scott-partjáról eredő szárazföldi gleccser, a David-gleccser nyúlványa, amely a Victoria-föld partvidéki hegységein keresztül vág utat magának a sarkvidéken a Ross-tenger felé. (ng) OSBALNA A SZAHARÁBAN A legtöbb ember Egyiptomról nem a bálnákra asszociál, pedig valaha a Wadi Hitan sivatag területét is víz borította. A homoktengerben a régészek most egy szinte teljes ősbálnacsontvázat tártak fel. A világ első Basilosaurus isis leletét 1905-ben találták meg, teljes csontvázat azonban még nem sikerült feltárni. A mostani lelet 18 méter hosszú és 40 millió éves. A csontvázat rekonstrukció végett az amerikai Michigan Egyetemre szállítják. A gigantikus ősbálnának kígyószerű alakja volt. Rövid, éles fogaival cápákra vadászhatott. A mai bálnákkal ellentétben nem volt orrnyílása - az ősi behemótnak légzéskor a víz fölé kellett emelnie fejét, (ng) A gyapjasmamut a jégkorszaki Szibéria hideg éghajlatán fejlődött ki (Képarchívum) TÖRTÉNELEM Ókori műveket elemezhetnek
