Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-20 / 90. szám, szerda
MOZIMUSTRA 2. évfolyam 16. szám 2005. április 20., szerda Petr Zelenka harmadik játékfilmje, remek színészi alakításokkal, hatalmas közönségsikerre számíthat Őrültségek páratlan sorozata Megint egy remek film a csehektől! Jan Svérák és Jan Hrebejk mellett - ez most már végérvényesen bebizonyosodott - a negyvenesek csapatában Petr Zelenka a harmadik „nagy elbeszélő”. SZABÓ G. LÁSZLÓ Első filmjében, a Gombdiliben is furcsa, megmosolyogtató, Hugos fazonokat vonultatott fel, akiket a véletlen sodor különös helyzetekbe, s így van ez a mostani, immár harmadik rendezésében, az Őrületes történetekben is. A Sátán évét, amely a Feljegyzések egy alkoholelvonó intézetből alcímet is viselhetné, a kettő között forgatta, de az ő nevéhez fűződik a David Ondŕíček által rendezett Magánosok nagyszerű forgató- könyve is. Svérák és Hrebejk finom humorral, előbbi szívet melengető iróniával, utóbbi gyengéd szarkazmussal ábrázolja hőseit. Zelenka mindkettőjüknél erősebb színeket kever, így magasabbra repülünk és mélyebbre zuhanunk hőseivel. Akik egytől egyig csodabogarak. Ki így, ki úgy. Ki jobban, ki kevésbé. Végül is őrületes történeteket nézünk. Először is itt egy idősödő házaspár. (A főhős szülei.) A félj a Hu- sák-rezsim híradófilmjeinek szö- vegalámondójaként volt ismert hang a moziban. A régi szövegek mind a mai napig fényesen élnek emlékezetében, s ha a helyzet úgy hozza, szórakoztatásképp bármikor hosszasan idézni tud belőlük. A helyzet azonban ritkán hozza így, hiszen felesége mellett egyetlen öröme maradt: buborékokat előcsalni a sörösüvegből. S amíg ő „varázsol”, az asszony „betegnek nyilvánítja”. Egészen pontosan: dilisként kezeli. Nem veszi észre, hogy férje minden (lelki) bajának ő az okozója. Ő, aki nemsokára meg- zakkan. Amikor arra kényszeríti a férjét, hogy csak úgy véletlenszerűen hívjon fel valakit telefonon, mert a vonal túlsó végén fel kell, hogy ismerjék a hangját, a véletlen Zuzana Šulajová és Ondrej Trojan úgy hozza: egy magányos szobrásznővel kell társalognia. A nő azonban szerelmi bánatának mázsás súlya alatt nem jön rá, kivel beszél, viszont olyan mély nyomot hagy a pasiban, hogy az másodszor is felhívja őt. De már nem otthonról! És ők ketten egymásba habarodnak. Méghozzá olyannyira, hogy a korosodó férj teljesen „meggyógyul”, és friss lendülettel, fiatalos külsővel szinte újrakezdi az életét a jó formába öntött szobrásznő mellett. (Amitől aztán a felesége dilizik be.) Főhősünk repülőtéri rakodómunkás. Ott nőtt fel a gépmadarak közelében, nem csoda hát, hogy itt kötött ki. Ha a szocialista országokból magas rangú állami küldöttség érkezett az országba, édesapja mellett (aki a szobrásznő biztatására most az ejtőernyős ugrást is kipróbálja) ő is mindig ott állt a repülőtéri bevezető út szélén az „üdvözlő tömegben”. Integetett és „lőtt”. Fidel Castróra és a többiekre. Sorra, mindenkire. Az ujjaival. Ahogy otthon tanulta. Most, felnőtt fejjel a főnökétől tanul, aki elmeséli neki, hogyan próbálta meg egyszer elhagyni az országot - repülőn, ládába zárva. Hősünk fogékony. Jól megjegyzi az ötletet, hiszen egyszer még kapóra jöhet. Van egyébként más furcsasága is a főnöknek. Kudarcba fulladt szerelmi kapcsolatai után egy műnővel él. Kirakati bábut öltöztet-ölelget, elvégre „Nem beszél, csak szeret!” Hősünknek természetesen szomszédai is vannak. És ők sem mindennapi emberek. Akkor képesek csak szeretkezni, ha valaki egészen közelről, szinte karnyújtásnyi távolságból nézi őket. Szeretkezni pedig nagyon szeretnek. Irány tehát a magányos szomszéd (az elhagyott szerető), s hónuk alatt a saját párnájukkal, lepedőjükkel átvonulnak az ő hálószobájába, és kezdődhet a műsor. Élvezi a nő, megadóan végzi a dolgát a félje, odaadóan figyel a szomszéd. Amíg bírja. És nem sokáig bírja. Régi kedvese, szakításuk után, gyorsan párra lelt. Kinézett az ablakon, és rácsöngetett a ház előtti telefonfülkében éppen hívni készülő, „tettre kész” negyvenesre, s már össze is bújtak. De ő már vagy a huszadik lehetett ebben a játékban. Hősünk azonban úgy dönt: visszaszerzi kedvesét. Repülőtéri kollégája tanácsára a lány hajából kellene pár szálat megszereznie és... Egy részeg hajnalon azonban másvalaki hajába nyír belé, aminek aztán ismét furcsa következményei lesznek. De a lány (aki épp az ilyen őrületei miatt hagyta el annak idején hősünket) mégis megbocsát (hiszen már jó ideje épp ezek az őrületek hiányoznak az életéből), happy end helyett azonban egy újabb őrületet kap a néző. Hősünk ugyanis, a főnökétől hallott történet alapján ládába zárva szeretné házhoz szállíttatni magát, mintegy bizonyítékaként annak, hogy nála semmi sem változott. Csakhogy a láda, tévedés folytán, más irányt vesz. Röviden és tömören: Petr Zelenka legújabb rendezése Ondrej Trojan, Nina Divišova, Miroslav Krobot, Karel Heŕmánek, Zuzana Bydžovská, Jirí Bartoška, Zuzana Šulajová és Jaroslav Dušek nagyszerű játékával több mint jól sikerült alkotás. A címénél maradva: őrült jó film. Tiszta dili! Ondrej Trojan a repülőtéren (Képarchívum) DVD-SAROK Vidocq - Párizs fantomja KOSSÁR LAJOS A Vidocq című francia filmről tudni kell, hogy a maga nemében nagyon érdekes alkotás, csak az a baj, hogy a mozikban megbukott. Ami nem is csoda, mert a története annyira laza és bugyuta, hogy a film végén csak legyint a néző. Ennyi. A Vidocq ugyanis nem sokat ér: a meséje A parfüm, a Nyomorultak és Az Operaház fantomja keveréke. És nincs befejezve. Ami azt is jelenthetné, hogy talán lesz folytatása. Vidocq (Gérard Depardieu) és a tükörálarcos rém már-már mát- rixos csetepatéin kívül láthatunk néhány kisebb-nagyobb színészi alakítást a keleti táncosnőt alakító Inés Sastre-től vagy az ifjú újságírót, Etienne-t játszó Guillaume Canet-től. Ami viszont a film erénye, hogy valóban látványosan meg van csinálva. Igen, csinálva, nem is rendezve, mert a Vidocq inkább jó filmes munka, mint filmművészet. Ezt az is bizonyítja, hogy ez volt az első egész estét betöltő játékfilm, melyet digitális kamerával vettek fel. Ezzel a rendező, Pitof, eredeti nevén Jean- Christophe Comara megelőzte George Lucas-t, aki hasonló technikával vette fel A kiónok támadását. Pitof, aki olyan filmeknél is bábáskodott, mint az Asterix és Obelix két kalandja, valamint a Alien 4 - Feltámad a halál, most saját álmát váltotta valóra. A Vidocq pergő, romantikus kalandfilm, gyönyörű felvételekkel a forradalmi Párizsról, a rejtelmes párizsi földalatti csatorna- rendszerről, valamint néhány pazar barokk palotabelsőről. Vannak hátborzongatóan rémisztő képei is, amilyen a zenéje is, melyet az Apocalyptica együttes szerzett a filmhez. A képek olyannyira festőiek, hogy akár galériákban kiállítva is megállnák a helyüket. Esztétikailag tömör gyönyör a film, ami viszont nem mondható el a tartalmával és egy-két verekedős jelenétével kapcsolatban. A gyilkosságok az elviselhetőség határán vannak. A rém egy földönkívüli tulajdonságaival bír, a hordószéles Vidocq pedig baletttáncost is meghazudtoló koreográfiával verekszik és ugrál. A DVD előnye, hogy a bonusza tartalmazza az egyes műhelytitkokat is, mint például, hogyan készült el a híres tükörálarc, vagy milyen számítógépes trükkökkel varázsolták vissza Párizst az 1830-as forradalom korába. Kellemes meglepetésként szolgál a zenei videoklip is, melyen az Apocalyptica együttes látható. A film tartalmilag gyenge, viszont vizualitását tekintve magas szintű alkotás. Jó volna, ha Pitofnak sikeredne egy olyan filmet összehoznia, mely minden viszonylatban kielégíti a nézőt. Ez A Macskanő című filmje esetében sem sikerült neki. Sajnos. Ezért is kapott Arany Málna-díjat. Szegény! A képek olyannyira festőiek, hogy akár galériákban kiállítva is megállnák a helyüket (Képarchívum) dôchodková správcovská spoločnosťjM^y dôchodOK ' • _ J* - . y" nw.vubgenerali.sk 0K dôchodO chodOK dôch i szerződést kötött a VÚB Generali Magánnyugdíjpénztárnál, rövidesen kártyát kap tőlünk, amellyel folytonos ellenőrzés alatt tarthatja megtakarításait. Nálunk a nyugdíja mindig OK lesz! kártya oz, akik OK nyugdíjat választottak! annak jövőbeni hozamát. A magánnyugdíjpénztár tevékenységét az SzK Pénzpiaci Felügyelete ellenőrzi. BP-5-12149