Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-13 / 84. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 13 30 Szülőföldünk Születőben a négypárti szlovák koalíció Nyitra megyében. Az első meglepetést az SDKÚ okozta, amikor bejelentette: kész a HZDS-szel társulni. Akik ismerik az Nyitra. A komoly nézeteltérések vagy talán inkább látszatviták ellenére mégiscsak megszületőben van Nyitra megyében a négypárti szlovák koalíció. VRABEC MÁRIA Igazuk volt azoknak, akik kezdettől úgy látták, a magyarellenes- ség és azMKP legyőzésének vágya erősebbnek bizonyul még a HZDS és a Smer közötti ellentétnél vagy annál a történelmi ellenszenvnél is, amellyel Dzurinda demokratái viseltettek Mečiar követői iránt. Mára ez mind a múlté, a feledés jótékony homálya, sőt, a teljes vaksötétség fed mindent, ami az utóbbi négy évben történt és kimondatott, mert csak a cél a fontos. És ha négy éve ez a cél még csupán annak megakadályozása volt, hogy magyar megyefőnök legyen Nyit- rán, ma a szlovák pártok már azt is meg szeretnék akadályozni, bogy a képviselő-testületben többségben legyenek az MKP képviselői. Mivel a magyar lakosság számarányából, eddigi szavazási szokásaiból és a választási körzetek elosztásából kiindulva ez aligha történhetne meg, a HZDS, az SDKÚ, a Smer és a KDH az egyetlen megoldást választotta: koalícióba tömörült. Kezdetben csak suba alatt, szégyenlősen, aztán egyre nyíltabban folytak a tárgyalások, és egy-két hónapja már azt is tudni lehet, hogy a keményebb szócsaták és üzengetések egyáltalán nem veszélyeztetik a koalíció létrejöttét - csupán a pozíciószerzést szolgálják. Mindegyik párt próbált magának helyzetet teremteni, olyan kulcsot találni az elosztáshoz, amely számára a legmegfelelőbb. Taktízáltak is, hogy megtudják, miként gyakorolhatnak nagyobb nyomást tárgyalópartnereikre: ha nyilvánosan megnevezik elnökjelöltjüket, vagy ha az utolsó pillanatig hallgatnak róla. A HZDS eddigi tapasztalataival és már bevált elnökével, Milan Belicával érvelt, a Smer mostani preferenciáiból akart kiindulni, az SDKÚ szakértői háttérbázisát emlegette, a KDH pedig minduntalan arra figyelmeztette a többieket, hogy főleg a konzervatív Nyitrán sokat nyom majd a latban. Mindössze két-három hónap kellett ahhoz, hogy az évek óta egymással alig kommunikáló kerületi pártvezetők megtalálják a közös érdek mentén a közös hangot, egyeztessék a stratégiát, és ha nyilvánosan tettek is még néhány erősebb megjegyzést egymásra, a pártirodák zárt ajtói mögött egyetértettek. Heteken belül nyilvánosságra hozzák a képviselőjelöltek névsorát, és megtudjuk, lesz-e közös koalíciós elnökjelölt, vagy odáig azért mégsem jutottak el a közeledésben. A lényeg azonban - vagyis az, hogy a ma- gyarellenességen kívül mi tartja össze ezt a négy pártot, s képesek lesznek-e majd a gyakorlatban is együttműködni - csak a kampány során vagy inkább a választások után derül majd ki. Addig apró jelekre, a kampány hangvételére, a lassan nyilvánosságra kerülő alkukra és üzletekre figyelhetünk, mert ezek sokat elárulnak arról, mire számíthatunk Minden ellentétnél fontosabb az MKP kiszorítása Nyitra megyében az elkövetkező .négy év során. A lényeg ugyanis már rég nem valamifajta nemzetféltő buzgalom, hanem az, ki dönthet a megyében működő intézmények sorsáról, ki oszthat posztokat, ki fölözi le a hasznot. Minden más csupán ámítás és félrevezetés, még akkor is, ha a nagy összefogástól már-már meghatódni készülő szlovák választópolgár hinni szeretne benne. A pragmatikus SDKÚ Az első nagy meglepetést az SDKÚ okozta, amikor bejelentette: kész a HZDS-szel társulni a megyei választásokon. Azokat, akik ismerték az előzményeket, nem sokkolta annyira a hír, 2001-ben ugyanis a párt egyetlen jelöltet sem tudott bejuttatni a képviselő-testületbe. Hiába próbálkozott, hogy legalább a bizottságokban képviseltesse magát szakértői szinten, a többiek ezt elutasították. Mivel az MKP jelöltjei fölényes többségben voltak és vannak, az SDKÚ helyi vezetői ezt az elutasítást egyértelműen a magyaroknak tulajdonították, s a későbbiekben is hangosan megkérdőjeleztek minden döntést, amely szerintük Nyitra hátrányára a déli járásokat juttatta előnyös helyzetbe. Ilyen volt például az iskolák támogatása vagy a városi közlekedés dotációja - miközben a hangosan méltatlankodók tudomást sem akartak venni arról a tényről, hogy Komárom, Ipolyság, Léva vagy Érsekújvár évtizedes lemaradását még a mostani támogatások sem faragták le. A főként az utóbbi két évre jellemző hangulat- keltésnek az lett az eredménye, hogy még a nacionalistának egyáltalán nem nevezhető szlovák választók is elhitték: a magyarok mindent akarnak és mindent el is visznek, tehát ennél a hegemóniánál még az is jobb, ha az SDKÚ ösz- szeáll az HZDS-szel, és Peter Miššík Ján Kovarčíkkal parolázik. Miššík, az SDKÚ részéről a megyei választásokat megelőző tárgyalások vezetője úgy véli, nincs is ebben semmi különös, egyszerűen politikai szövetséget kötöttek a megye egyenletes fejlődése, a javak igazságos elosztása érdekében. Arról, hogy az egyezségen belül mit nyert a párt, és miről kellett lemondani, nem kívánt nyilatkozni. Azt mondta, április végéig, amikor nyilvánosságra hozzák a képviselő- jelöltek névsorát, minden nyitott. Egyetlen dolgot zárt le a saját részéről az SDKÚ nagyon határozottan: már március 4-én megnevezte a saját elnökjelöltjét, Ján Greššót. A párton belüli előválasztásokon eredetileg két jelölt indult: Ferdinand Vitek, Nyitra polgármestere és Ján Greššo, az Andrej Bagar Színház igazgatója. Miután a városban már a verebek is arról csiripeltek, hogy Víteknek nincs esélye, egy nappal a választások előtt visszalépett. Döntését azzal indokolta, hogy hosszas mérlegelés és több konzultáció után úgy döntött, a városnak nagyobb szüksége van rá, márpedig megyefőnökként le kellene mondania a polgár- mesteri posztról. Greššo a jelölést azonnal elfogadta, de az, hogy mennyi esélye van színidirektori múltjával a már tapasztalt politikai rókának számító és a magyar önkénnyel hősiesen szembeszegülő mártírnak kikiáltott Belicával szemben, legalábbis kérdéses. Mindenestre az SDKÚ egyelőre foggal- körömmel ragaszkodik hozzá, és ahogy Peter Miššík fogalmazott: A nyitrai megyeházáért kemény küzdelem indul zös elnökjelölt, nem is kívánnak találgatásokba bocsátkozni, ki más lenne számukra elfogadható. A magabiztos HZDS Találgatásokba nem bocsátkozik a másik nagy párt, az egykori ősellenség HZDS sem. Elnökjelöltjük nevét már az év elején nyilvánosságra hozták, és februárban maga Mečiar: A Smerrel szerezhető befolyás, de nem tartható meg a hatalom. addig, amíg nem derül ki, lesz-e köVladimír Mečiar utazott Nyitrára, hogy a párt kerületi vezetőivel egyeztesse a tárgyalási stratégiát. Ami ebből nyilvánosságra került, csupán annyi volt, hogy ha törik, ha szakad, meg kell egyezni, még akkor is, ha a Smer egyáltalán nem tűnik könnyű tárgyalófélnek és megbízható koalíciós partnernek. Mečiar ki is jelentette, Fico pártja hegemóniára törekszik a kerületben, és azt szeremé, ha a képviselői mandátumokat a jelenlegi preferenciák alapján osztanák el. Közben megfeledkezik arról, hogy nincsenek sem tapasztalatai, sem érdemei. „A Smerrel lehet befolyást szerezni, de lehetetlen megtartani a hatalmat” - jelentette ki Mečiar, amire azonnal meg is érkezett a válasz Ficótól: „Úgy tűnik, Mečiar úr minden érvet felhoz annak érdekében, hogy ezt az együttműködést meghiúsítsa.” Az adok-kapok még hetekig folytatódott pártvezetői szinten, ám közben Nyitrán közeledtek az álláspontok, és a HZDS mindent megtett azért, hogy Milan Belicát mint egyetlen esélyes és megbízható elnökjelöltet fogadtassa el a Smerrel. Az érvek között leginkább az szerepelt, hogy Belica - aki négy évvel ezelőtt még pártonkívüliként indult a HZDS jelöltjeként, de azóta már belépettt a pártba - már átesett a tűzkeresztségen, kiismerte a magyarok fortélyait, és helytállt egy nehéz küzdelemben. Arról, hogy posztját nem annyira szakértelmének és rátermettségének, mint inkább szlovák mivoltának köszönheti (meg annak, hogy (Somogyi Tibor felvétele minden döntése előtt kikérte a pártvezetés véleményét), már nem esik szó. Egyelőre azt sem tudni, a kampány során ismét hangsúlyozzák-e majd a szlovák jelölt vagy jelöltek nemzetiségét (mint már önmagában is nyomós érvet) a magyarjelölttel szemben. Az MKP-val mint lehetséges koalícós partnerrel a HZDS nem is számolt. Tárgyaltak ugyan, de miután a magyar párt kerületi vezetői nem ajánlották fel, hogy önként lemondanak néhány képviselői mandátumról, megállapították: útjaik szétválnak. Azt, hogy a többi párt számára milyen mértékben elfogadható Belica, még nem tudni. Óvatos nyilatkozataikból arra lehet következtemi, fontolgatják ezt a lehetőséget, persze, nyilván más előnyökért cserébe. Úgy tűnik, a HZDS a legbiztosabb a dolgában, már megadta a tárgyalások alaphangját, közölte saját elképzeléseit is, amelyekből azóta sem engedett. A többiek pedig bizonyára alkalmazkodtak, mert Ján Kovarčík, a HZDS nyitrai kerületi elnöke kijelentette: kilencven százalékban megállapodtak, és csupán néhán részletkérdés van már hátra. A nagyravágyó Smer Éppen a részletkérdések, vagyi a képvielőjelöltek és az elnökjelö] személye nagyon fontos a Sme számára. A párt képviselői mindé: más helyi politikustól hangosai ban hirdették, hogy Nyitra megye ben véget kell verni a magyar ura lomnak, nagy szlovák koah'ciór van szükség, de ennek létrejötte él dekében a legkevésbé mutatkozta hajlandónak a kompromisszumra Fico a kezdetektől hangsúlyozt a leendő partnerekkel szembeni k fogásait, a HZDS-t pedig egyene sen támadta. Igaz, azt is mindi hozzátette, hogy a szlovák érdé minden másnál fontosabb, és mé mindig jobb, ha a Smer az SDKĹ val vitatkozik a költségvetéser „mint ha az MKP egyedül hengere és visz el mindent.” A párt - mé februárban - azt is nyilvánosságr hozta, hogy Belica az elnöki pos; ton elfogadhatatlan számukra mert „nem elég határozott, és ner vette figyelembe a Smer követeié
