Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-09 / 81. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 9. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Bicegek KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Ma délelőtt sok gond és nyugta­lanság közepette rohantam a vá­rosban, s amint ilyenkor szoktam, egyszerre több dologra gondol­tam, például arra, hogy legkedve­sebb töltőtollam ismét csöpög, hogy borotválkozás közben ismét megvágtam az állam, hogy re­kedtségem ismét egy kezdődő, de hosszú nátha előjele, szóval ép­pen ilyen és ehhez hasonló sem­miségekkel bíbelődtem, melyek csak másoknak semmiségek, ne­kem azonban korszakalkotó ese­mények, amikor egy sarkon várat­lanul feltűnt az a barátom, akit át­lag minden tíz esztendőben látok egyszer, többnyire ilyen ideges délelőttökön, az a régi jó bará­tom, akinek sohase jut eszembe a neve, az a gyermekkori barátom, akiről mindössze annyit sejtek, hogy régi, jó, gyermekkori bará­tom, és hogy tegezem őt. A köz­tünk levő kapcsolatot még meg­hittebbé teszi az a körülmény, hogy neki sincs fogalma arról, ki­mi vagyok, csak azt tudja rólam, hogy régi, jó, gyermekkori barátja vagyok, és hogy tegez. Vártam, vajon futni enged-e sza­bálytalan pályámon kétségeimmel együtt, vagy ezúttal is megállít, s elbeszélget velem. Természetesen az utóbbi történt: Rám bámult, és így szólt:- Te bicegsz?- Én? — hüledeztem. - Miért?- Úgy láttam. Az előbb, mikor szembejöttél velem, bicegtél.- Dehogy - tiltakoztam kézzel- lábbal. - Én nem bicegtem. Szó sincs róla. Miért bicegtem volna?- Úgy láttam - ismételte szilár­dan.- De ha nem bicegtem - fakad­tam ki, és nevettem.- Lehet - szólt. - Akkor téved­tem. Különben hogy vagy? Kifejtettem, mint általában ilyen alkalmakkor, hogy remekül vagyok, közérzetem, egészségem, Vaszary János: Kávéház a pesti korzón anyagi helyzetem pompás, vágya­im mind teljesednek, megszégye­nítve a legvérmesebb reményeket, élek, mint a hal a vízben, s bizto­san, elégedetten, derűsen tekintek egyre ragyogóbb jövőm felé. Amint így fecsegtem, s ő belém karolva lépegetett mellettem, ész­revettem, hogy már régen nem hallgat rám, hanem lefelé tekint a földre, és alattomosan lábaimat vizsgálgatja. Meg is állt. Jóságo­sán szemembe nézett, s ezt mond­ta:- Nézd, pajtás, mondd meg, de őszintén, nem ütötted meg vala­hol a lábad?- Nem én.- Gondolkozzál.- Hiába gondolkozom, ha nem ütöttem meg. Hová akarsz megint kilyukadni?- Oda, pajtás, hogy az előbb te tényleg bicegtél. Határozottan láttam.- Lehet - hagytam rá fáradtan és bosszúsan. - Valami szórako­zottság vagy hanyagság. Nem vet­tem észre. Egyébként azonban so­hase bicegek.- Igazán? - kérdezte élesen és furcsán.- Igazán hát. Sok hibám van - hadartam de bicegni soha és se­hol nem szoktam. Mondd azt, hogy a fejem olyan, mint egy kro­kodilé. Elismerem. Mondd azt, hogy púpos is vagyok. Elismerem. Csak azt nem ismerem el, hogy bi­cegek, mert ez nem igaz. Erős lá­bam van. Egyenesen, keményen, határozottan járok. Nézd, így.... Katonalépésben meneteltem előtte a járdán, le-föl. Ő nézte egy darabig. Aztán, mint akit legke­vésbé sikerült meggyőznöm, el­mosolyodott, s vállat vont. Lany­hán nyújtotta felém a kezét:- No, szervusz. Továbbmentem. Bevallom, most már elfogott az idegesség. Mit akart tőlem ez az őrült? Miért kép­zelte, miért akarta mindenáron azt képzelni, hogy bicegtem, holott Is­ten a tanúm, hogy nem bicegtem? Micsoda benne ez az orv gyanak­vás? Eleinte elhitte - legalább ezt tettette -, hogy nem bicegtem, megnyugtatott, mint valami gyer­meket, hogy rendben van, de be­lül, a lelke mélyén tovább fészkelő­dön a sötét feltevés, hogy igenis bi­cegtem, hogy én bicegni szoktam, hogy én a legmegrögzöttebb bice­gők közé tartozom, akik titokban, a maguk mulatságára, bűnös szen­vedélyből bicegnek, de nincs ben­nük annyi férfias nyíltság, hogy ezt be is vallják. Hátrafordultam. Hát a szerencsétlen még min­dig ott állt, ahol elváltunk, a sar­kon, és figyelt, engem figyelt pa­rázsló szemmel, vajon csakugyan bicegek-e. Esküszöm, hogy meg­szántam. Ha valakinek csak ennyi hiányzik a boldogságához, ahhoz, hogy nyugodtan éljen és aludjék, akkor kegyetlenség nem teljesíte­ni akaratát. Ennélfogva még tet­tem néhány lépést, aztán óvato­san, nem tüntetve, bicegni kezd­tem, egyet, kettőt, hármat, mint aki régi hibáját próbálja takargat­ni, de ez sajnos - nem sikerül ne­ki. Most nem mertem visszasandí­tani. De meg vagyok győződve, ebben a pillanatban a látcsövét is kivette zsebéből, mint színházban érdekesebb táncmutatványoknál. Csak később néztem hátra. Ak­kor már ő is ellenkező irányban haladt, jókedvűen és önérzetesen. Ezt gondolhatta magában: „Bi­ceg, de tagadja.” 1931 (Forrás: MEK) József Attila Tavasz van! Gyönyörű! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! (1924 tavasza) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küld­je be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó aján­dékát is megnyerheti. Beküldési határidő: április 13. 1. Mi jelenti a legtöbbet két ember házassággal végződő párkapcsolatában? a) a szexualitás b) a hűség c) a ragaszkodás 2. Hány évig élt a százéves Bözsi néni Magyarországra szakadt testvére? a) 52 b) 79 c) 103 3. Mit tanácsolt a munkahi­vatal alkalmazottja a segé­lyért folyamodó hölgynek? a) váljon el b) keressen magának munkát ej menjen férjhez 4. Hány szigeten épült Ve­lence? a) 117 b) 118 c) 400 5. Mit rágtak a dél-amerikai indiánok? a) bételt b) kokacserjét c) kóladiót KI A NYERŐ A Családi Kör március 19-ei Nyerőjében Somát termékeket nyert: Filkó Judit, Komárom leső Éva, Szádalmás Tóth Katalin, Zalaba A szerencséseknek a Henkel küldte el ajándékcsomagját. Gratulálunk! Április 2-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3c, 4a, 5b. A Lilium Aurum ajándékát Bresztyák Ilona, pozsonyi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Lánckenőcs 12,5 rész grafit, 25,5 rész fagy- gyú, 12 rész cerezin és 1 rész vaze­lin összeolvasztva. Lenvászon megkülönböztetése Lenvásznat a pamutvászontól megkülönböztetni a következőkép­pen lehet: ha a vásznat hosszában- széltében szakítjuk, a tiszta lenvá­szon nehezen szakad. A pamutvá­szon könnyen. Égetési próbánál azt tapasztaljuk, hogy a tiszta vászon hamuja szürke, a pamuté inkább barnás színű. Ha egy csepp olajat öntünk a próbadarabokra, azt lát­juk, hogy a tiszta lenvászonnál az olaj gömbölyű cseppalakját meg­tartja, míg a pamutvászon az olajat inkább magába szívja. Levendulaszesz A levendulát augusztus elején, száraz időben szedjük le, akkor teljes virágában van és a legillato­sabb. Virágját mindjárt a szedés után lemorzsoljuk, azután nagy üvegbe tiszta alkoholt öntünk és beletesszük a lemorzsolt virágot. Két napig napon tartjuk, jól ledu­gaszolva, azután hűvös helyre ál­lítjuk. Hat hét múlva kezdhetjük használni, ötödrész vízzel kever­ve. Illatszernek és zsíros arcbőr tisztogatására is kitűnő. Levendula-illatszer (Eau de lavende double) 0,1 liter mosuszeszencia, ugyan­annyi vanília- és cibeteszencia, 3,5 gr bergamottolaj, 2 gr citromolaj, 10 gr levandulaolaj, 1 liter eau de rosés triple, 1 liter tiszta szesz. Levendulavíz 25 gr levendulavirágot, 10 gr na­rancsvirágot, 6 gr rozmaringlevelet és virágot leöntünk 0,6 liter tö­mény alkohollal és negyed liter víz­zel, pár napig állni hagyjuk, azután leszűrjük. Levesízesítő Augusztusban készítjük. Ve­szünk hozzá mindenféle fiatal, de már ízes zöldséget, amit levesbe szoktunk tenni, hagymát is, és ke­vés fokhagymát. Mindezt tiszta, ép lábosban nagyon kevés vízzel telje­sen péppé főzzük, azután még át is daráljuk, gyengén megsózzuk és egészen apró üvegekbe öntve, le­kötve forrástól számított negyven percig gőzöljük. Egy kanálnyi elég a leves ízesítésére. Használhatjuk még bármilyen húslé, mártás és fő­zelék ízesítésére is. Leves leszűrése A húslevest tálalás előtt vagy mi­előtt a tésztát belefőzzük, le kell szűrni. Előbb kiszedjük belőle a húst, nagyobb csontdarabokat, zöldséget. Azután tiszta lábast vagy tálat készítünk, föléje helyezzük a levesszűrőt, melyet semmi másra nem használunk és lassan átszűr­jük rajta a levest. A tésztát az át­szűrt levesnek csak kis részébe főz­zük bele, különben felissza az egé­szet. Azt öntjük előbb a tálba és rá­öntjük a többi átszűrt levest. Leves színesítése Különösen halvány húslevesnél szükséges. Leszedjük a hagyma külső, színes héját, jól megmossuk és nagyon kevés vízben alaposan kifőzzük. Ez a lé nemcsak színesít, hanem ízesít is. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents