Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-08 / 80. szám, péntek
18 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 8. Április derekán már ajánlatos elültetni Dáliák a biokertben Időszerű tanácsok: Mire kell odafigyelni a gyümölcsfa ventúriás varasodása elleni védekezésnél? Nem elég az almát megtermelni Virágfertőzési tünetek a gyümölcskezdeményen KÖTELES GÁBOR Az utóbbi időben több kertész- kedőnél tapasztalni bizonyos „dáliaimádatot”. Ez részben érthető is, hiszen ez a növény egyike a kert legváltozatosabb és legdekoratívabb virágainak. Nagy értéke, hogy a nyár második felében bontja ki szirmait, amikor már kevesebb a virág. A dáliák áttelelt gumókról és bizonyos fajtái magról is szaporíthatok. Az áttelelt gumókat legjobb április közepén kiültetni, de gyökeres dugványokat később is ültethetünk. A biokertészek a megfelelően szétszedett áttelelt gumókat kapával kiásott gödrökbe helyezik, erre egy-két kis kertészlapát biokom- posztot szórnak, majd földdel takarják. A földdel való takarás után az elültetett gumók utca felőli oldalára alacsony növésű Tagates (bársonyvirág, büdöske) magot szórunk. Az ellentétes oldalra pedig körömvirágmagot vetünk. Ennek azért van jelentősége, mert mindkét növény riasztja a fonálférgeket. A dáliáktól korábban és alacsonyabban virágoznak, így nagy virággal kitöltött teret érhetünk el'. Főleg a körömvirág csalogatja az olyan hasznos rovarokat, mint amilyen fürkész, amely nagymértékben fogyasztják a levéltet- vek petéit, s így elmarad az esetleges megtelepedésük a dáliákon. A nyár folyamán nagyon jó, ha a növényekkel nem takart részekre kétrhárom centiméter vastagságban fűkaszálékot vagy összeaprított növénymaradványokat szórunk. Ezt a takarást a nyár folyamán néhányszor kiegészítjük, felújítjuk. A talajtakarásnak több jelentősége is van. Védi a talajt a nap és szél szárító hatásától. A giliszták előszeretettel vájnak járatokat a talajban, hogy találkozhassanak a félig korhadozó növényi maradványokkal, és ezáltal levegősebbé teszik a talajt. Az alsóbb rétegekből a kapilláris elevá- ció révén feljutó vizet a talajtakarás felfogja, így a rövidebb ideig tartó szárasságok idején a dáliák elegendő vízhez jutnak. A talajtakarás még azért is fontos, mert folyamatosan lebomlik. így a növények harmonikus tápanyagellátásban részesülnek. A szerző a szepsi mezőgazda- sági iskola nyugalmazott szaktanára Az alma ventúriás varasodása Európában már több évszázada ismert. A betegség kórokozója a Venturia inaeqalis nevű gomba. A kórokozó a világ minden almatermelő országában jelen van, de járványos fellépésére csak ott kell számítani, ahol a tavasz nyirkos és csapadékos. Leküzdése az alma védelmét szolgálja. BARKASZI IMRE A gomba ivaros alakban telel a fák lehullott leveleiben. Az áttelelt pszeudotéciumok 0 C fok fölött előbb lassan, majd gyorsuló ütemben alakítják ki az aszkospó- ra-kezdeményeket. Az aszkospó- raérés kezdete évenként változó. Előfordulhat, hogy már a rügypattanás időszakában találunk érett aszkospórát az aszkuszokban. A spórák kiszóródásához eső vagy nagy mennyiségű harmat szükséges. Az így szabadba került aszkospórák a szél segítségével jutnak el a gazdanövényekhez. A fertőzés következtében a levélen, a virágon és a gyümölcsön alakulhatnak ki tünetek.A fiatal levelek levéllemezén a levél alapszínénél világosabb zöld foltok (olajfoltok) jelennek meg, amelyek fokozatosan barna, majd fekete jelleget vesznek fel. A foltok fokozatos sötétedése a konídiu- mok tömeges képződését jelzi, amelyek újabb fertőzések indítói lehetnek. A zöld és pirosbimbó állapotban bekövetkező virágfertőzés tünetei általában a csészeleveleken jelentkeznek. Az 1-2 milliméter átmérőjű foltokat ekkor még gyakran észre sem veszik sokan, csak később, amikor a termés már kialakult. Eredményesen védekezni ekkor már nem lehet a kórokozó ellen, az így fertőződött gyümölcs vagy lehullik vagy a fán marad, de étkezési célra alkalmatlanná válik, sőt további fertőzések forrása lehet. A gyümölcs kötődéstől a betakarításig bármikor fertőződhet, ha a környezeti feltételek kedvezőek a kórokozó számára, de ennek veszélye az idő múlásával egyre kisebb. A fogékonyság csökkenésével sokan befejezik a védekezést a nyár második felétől. Ennek a könnyelmű, a gazda szerint költségkímélő döntésnek aztán súlyos következményei lehetnek. Az ilyen technológiával védett alma felületén betároláskor ugyanis ott lehetnek a kórokozó szaporító képletei, amelyek a tárolás során fejlődésnek indulnak, s az étkezési piacon eladhatatlanná teszik a betárolt gyümölcsöt. Az eredményes védekezés érdekében a legfontosabb a prevenció (megelőzés). Már a rügypattanástól el kell kezdenünk a védekezést. Ebben az időszakban ajánlott valamilyen réz hatóanyagot tartalmazó készítményt használni, mert a réznek nem csak a vara- sodás ellen van jó hatékonysága, hanem más baktériumos betegségek ellen is. A réz használata maximum korai zöldbimbós állapotig javasolt, az esetleges fiotoxici- tás elkerülése végett. Az ezt követő időszakban nagyon sok kiváló varasodás elleni készítmény áll rendelkezésünkre. Alkalmazásukat illetően azonban nagyon körültekintően kell eljárnunk, figyelembe véve azok specifikus tulajdonságait. Célszerű a különböző hatóanyagcsoportba tartozó készítményeket blokkosán felváltva használni, hogy elkerüljük a rezisztencia kialakulását. A varas fertőzés egyik legveszélyesebb időszaka a zöldbimbó és virágzás közötti időszak. Az ekkor használt készítménynek az alábbi szempontnak kell megfelelnie: ♦ Tág hőmérsékleti intervallumban való hatékonyság; ♦ Kiváló csapadékállóság, ♦ Eltérő hatásmechanizmus a később használatos készítményekétől; ♦ Jó preventív és kurativ hatás. Virágzástól strobilurin hatóanyag használatát javasoljuk kontakt készítménnyel kiegészítve, szintén két alkalommal. Ezt követően, amikor már elkezdődött az intenzív hajtásnövekedés időszaka, triazol hatóanyagot tartalmazó készítményeket használjunk szintén kontakt hatóanyaggal kombinációban. Amennyiben az eltérő hatásmechanizmusú készítményeket ily módon váltogatva, blokkosán használjuk, biztosak lehetünk benne, hogy évek múlva is megfelelő hatékonyságot nyújtanak. Az intenzív hajtásnövekedés befejeződése után már elég az egyszerű kontakt készítmények használata a kórokozó ellen. A varasodás elleni védekezés, záró permetezésére célszerű olyan készítményt választani, amely nem hagy nyomot a gyümölcsön és viszonylag kevés az élelmezésügyi várakozási ideje. Az alma értékesítésénél a minőségi paraméterek közül az első a fertőzésmentesség. A varasodás fertőzési veszélye végigkíséri az almát az egész tenyé- szidőszakon és utána a tárolás alatt is. Ne feledjük: nem elég az almát megtermelni, el is kell tudni adni. Kedvelt virág a dália (Illusztrációs felvétel: Zsáki) Hasznos tanácsok virágkedvelőknek: Elsőként azokat a hajtásokat, elszáradt leveleket kell levágni a kiültetésre szánt muskátlin, amelyek pusztulásnak indultak A gyümölcs kötődéstől a betakarításig bármikor fertőződhet. Hogyan újítható meg az átteleltetett kerti vagy futó muskátli? ÚJ SZÓ-TANÁCSADÓ Az átteleltetett muskátlik télen rendszerint csak kevés fényhez jutnak, ezért tavaszra leveleik nagy részét elvesztik,, a megmaradtak pedig megsárgulnak. Az időközben kifejlődött új hajtások megnyurgulnak, végeik kifehérednek, csak ritkán virágosak. A kerti vagy övös muskátlik még a szakszerű téli tárolás után is - kötegelve, gyökérzetüket papírba vagy műanyag fóliába csomagolva, fagymentes helyen tartva - teljesen élettelennek tűnnek, valósággal összeaszalódnak. Kiültetésük első lépése ezért mindig több órás vízben áztatás legyen. Előbb egy kis kozmetikázás Elsőként éles késsel azokat a hajtásokat kell levágni a még élő részről, amelyek tönkrementek vagy pusztulásnak indultak. A nyurga, csak a csúcsukon leveles hajtásokat is legjobb a tőrészük közelében visszavágni. A fényszegénységben nőtt cérnavékony, sápadt, kis levelű hajtásokat is ajánlatos megkurtítani, az elsárgult vagy sárguló leveleket le kell szedni, a kifejlődött virágbimbókat sem érdemes megtartani. A levelesen maradt töveket a tőrészüktől néhány centiméterre vágjuk vissza, ezzel késztethetők arra, hogy a rejtett rügyekből kihajtva újra szép bokros, formás alakúra fejlődjenek, dúsan virágozzanak. A visszavágás biztonságosabb akkor, mikor már újra hajtani kezdenek. Minél fiatalabbak a tövek, annál gazdagabban virágoznak majd visszavágásukat követően. Sokan a borostyánlevelű, ill. a futómuskátlit a gyökémyaktól 5-6 cm-re visszavágják, mondván; így jobban fejlődik. Mások tapasztalata szerint a futómuskátli - a közönséges vagy kerti muskátlivál szemben - akkor virágzik igazán dúsan, ha az idős hajtások csaknem egészét sikerül átteleltetni. A megkurtított muskátlitöveket legjobb kivenni a tartóedényükből, hogy az abban lévő földet legalább részben ki tudjuk cserélni. A cserépben nevelteket viszont csak akkor érdemes átültetni friss földbe, ha beültetésükkor nem jó földet használtunk. Ellenkező esetben legfeljebb csak a felső, rendszerint már cserepeseden:, zöld mohokkal ellepett földrétegüket elegendő lehántani, és helyébe friss, tápdús földet vagy földszerűvé érett trágyát teríteni. Szaporítás bújtatással, dugványozással A megújítással egyidejűleg elvégezhető bujtás a legbiztonságosabb szaporítási mód. Legegyszerűbb a nagyon hosszúra nyúlt rugalmas hajtások lehajlítása közvetlenül a cserépben. A hajtás csúcsának szabadon kell maradnia. A hajtásképződés megindulása és annak gyorsasága elsősorban a hőmérsékleti viszonyoktól függ. A bújtatással létrehozott új növény önállósító hajtáslevágásával meg kell várni a jó gyökeresedést. A borostyánlevelű, illetve a futó muskátli levágott zömök, egészséges hajtásdarabjai is meggyöke- reztethetők. A hosszabb hajtásokat csúcsuktól legfeljebb kis arasznyi hosszúra hagyjuk, ezek még fel is darabolhatok két-há- rom ízes részre. Egy napos fonnyadás után dugványozzuk el, esetleg egyszerűen csak állítsuk tiszta csapvízbe, ahol három-négy hét alatt meggyökeresedik, feltéve, hogy nincs túl hűvös vagy fényszegény helyen. A futómuskátli dugványok áttört falú, rácsos kis műanyag cserépben gyökeresednek igazán jól. Ezt rostos tőzeg és homok egyen- ■ lő arányú keverékével, vagy kevés homokkal kevert, nem trágyás kerti földdel célszerű feltölteni. A meggyökeresedett dugványok a rácscseréppel együtt kerülhetnek két mérettel nagyobb cserépbe, megfelelő földkeverékbe. A házi készítésű muskátliföld legjobb kiindulási alapja a fekete tőzeg és a jó kerti föld egyenlő arányú keveréke. Ehhez lazítóként egy tized arányban homok vagy perlit keverhető, és literenként fél deka tartós hatású műtrágya is kerüljön bele, jól elkeverve. A túlzott savasság takarmánymésszel, literenként két-három grammnyi bekeverésével ellensúlyozható, a túl sok mész pedig savanyú kémhatású rostos tőzeggel. Sok napfényt és meleget igényel A megújított muskátli tövek világos, de ne erősen tűző napos, meleg helyre kerüljenek. A fokozatosan melegedő időjárásban egyre bőségesebb szellőzést kapjanak; legjobb közvetlenül az ablak előtt vagy az ablakközben elhelyezni őket. A déli erős naptól árnyékolással védjük őket. Ha földjük kiszáradna, langyos vízzel addig öntözzük, amíg teljesen át nem nyirkoso- dik. Öntözésnél a levelek lehetőleg maradjanak szárazon, a levelekre kerülő víz ugyanis pusztulást idézhet elő, akárcsak a cserépben meggyűlt víz is. A sárguló leveleket szedjük le, különben ezek további fertőzések kiindulóhelyei lehetnek. A kifejlődő virágbimbók legalább egy részét is a legjobb kezdetekben kitömi. A virágok ebben a stádiumban ugyanis csak a kívánatos növekedést gyengítenék a tápanyagelvonásukkal. Amikor az idő melegebbre fordul, nyugodtan kirakhatjuk az előkezelt muskátlis töveket a szabadba. Először csak nappalra, majd a melegedés erősödésével már éjszakára is kint hagyhatjuk a virágosládákat. Ha végleges helyére került, őszig kertünk díszévé válik. ' A tartóedény kiválasztásakor ajánlatos szem előtt tartam, hogy a muskátli nem kedvelik az edényben megrekedt ún. pangó vizet. Ezért a legfontosabb, hogy az edény alján legyen kifolyónyílás, ahol a felesleges öntözővíz távozhat. Ha műanyag ládákat választunk nekik, inkább a szélesebb, 20 cm-est javasoljuk. Gondoljunk a stabilitásra is: ha a muskátli terebélyesedik, egy erősebb széllökés könnyedén felboríthatja a gyenge lábakon álló kas- pónkat. Az újonnan használatbavételre kerülő cserepeket még a bele- ültetés előtt vízbe kell állítani addig, amíg légbuborékok már nem szállnak fel a vízből. Ezzel eltávolít- hatók az esetleges gázalakú és pórusokban megragadt szennyezőanyagok, valamint megakadályozzuk, hogy a száraz agyagcserép vízszívó hatása értékes nedvességet vonjon el a muskátli tövektől. Régi cserép felhasználásánál szintén legyünk körültekintőek: mindenképp bő, tiszta vízzel öblítsük ki. Ha előzőleg beteg növény volt benne, az edényt fertőtlenítsük. Megfelelő virágföldet A muskátlik szubtrópusi származásuk miatt sok napfényt és meleget igényelnek. Levelei jól buják a szikrázó napsütést, ám gyökerei a nagý hőségre kifejezetten érzékenyek. Nagyon fontos, hogy megfelelő típusú virágföldet válasszunk a muskátliknak: leginkább a gazdag humusztartalmú, 1/3 részben agyagot is tartalmazó, finom mor- zsás szerkezetű földet kedvelik. Azért szükséges agyagos talajba ültetni, mert ez jobban megköti a tápanyagot, valamint a vizet is jobban raktározza. Az ideális földkémhatás 7,0-7,2 Ph közötti. Ha már használt virágföldet szeretnénk újrahasznosítani, minden 10 liter virágföldhöz legfeljebb 70 gramm mennyiségű érett szerves trágya hozzákeverése szükséges. Amíg a virág fiatal, legalább 6 hétig megfelelő mennyiségben kapjon nitrogénes szerves trágyát. A virágok növekedését ezután foszfortartalmú teljes trágyával serkenthetjük. A beültetésre kerülő földlabdát az áthelyezés előtt jól locsoljuk meg, mert a kiszáradt tő csak nehezen tud az új környezetbe illeszkedni. A muskátli hajszálgyökerei ne sérüljenek. Egy folyóméteren belül ötnél több tövet ne ültessünk. A muskátli jól társítható a futó-csüngő petúniával, vasvirággal és lobéliá- val. (Ezermester) Tudta, hogy... Régen a falusi házak ablakai roskadásig voltak muskátlival. Ennek oka nem csupán az, hogy széppé varázsolja házunkat. A muskátlinak van egy olyan speciális illata, amit a legyek nem szeretnek. így az esztétikus virágosláda egyfajta szúnyoghálóként is viselkedik.
