Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-01 / 74. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 1. Kertészkedő 17 Ha a rózsákat hosszabbra vágjuk, a tő rövidebb virágszárakat nevel, ezért a virágzás is korábban kezdődik Rózsák tavaszi metszése ^ ^1 Metszés előtt fontos a ró­zsabokor szemrevételezé­se. Az öreg, beteg és a szá­raz hajtásokat tőből vágjuk le. A törött, beteg, csene- vész hajtások, és a 3 éves­nél idősebb karokat szintén távolítsuk el. Fontos, hogy a munkaeszközöket rend­szeresen fertőtlenítsük. GYŐRI SZILVESZTER Há a rózsákat hosszabbra metsszük, a tő rövidebb virágszá­rakat nevel, ezért a virágzás is ko­rábban kezdődik. A túl rövid met­széssel viszont megfosztjuk a ró­zsáinkat a fás részekben tartalé­kolt tápanyagoktól. A vadhajtáso­kat tőből vágjuk ki. Aki nem tudja megkülönböztetni a vadhajtást a nemes sarjtól, jobb, ha megvárja, amíg a rózsatő kihajt. A hajtáso­kat a szem felett magasabb, az el­lentétes oldalon alacsonyabb, fer­de lappal várjuk. A metszés alsó széle a szemmel szemben lévő ol­dalra nézzen - 2 mm-rel maga­sabb legyen mint a szem magassá­ga. A nagyobb sebeket sebkezelő balzsammal, vagy fémmentes fes­tékkel kenjük be. Remontáns rózsák: Ma már alig néhány fajta képviseli ezt a fajta- csoportot. Esetükben a hosszabb metszést válasszuk. Ezt a fajtacso­portot, 6-8 szemre (a Csallóköz­ben 5-7, vagy még kevesebb szemre) metsszük. Teahibridek, Floribunda ró­zsák: a hajtásokat általában 3-5 szemre vágjuk vissza, meszesebb csallóközi talajokon 3-4 szem is bevált. A gyengébb töveken és gyengébb növekedésű fajtákon 2-4 szemet hagyjunk. Az alacso­nyabb fajtákon, pl. Bordűré Rose csak könnyed metszést végzünk. Igyekszünk egy síkra metszeni, hogy a hajtáskor a rózsáink egyöntetűen nőjenek. Polyantha rózsák. E fajtacso­portot alig metsszük. Vannak faj­ták, melyek hosszú, kiugró hajtá­sokon hozzák a virágzatot (pl. a Happy vagy az Anička stb.), itt 4-5 szemre vágjuk a főhajtást, a többit felére kurtítjuk. Törpe, azaz mini rózsák; Ezeket alig metsszük. A hajtásokról, csak az elnyílott tavalyi ágak csúcsát távolítjuk el. Ez érvényes a mikro és mini alcsoportra is Talajtakaró rózsák: ez a rózsa­csoport nálunk alig ismert. A nö­vekedési erény szerint három al­csoportra osztható:- miniatűr növekedésű rózsák: Ezek alig 8-15 cm magas, 30-50 cm, szétterülő rózsák, ezeket nem kell megmetszeni.- közepesen szétterülök: ezek a rózsák általában 15-25 cm maga­sak, szétterülök, 70-130 cm szé­les bokorral. A fő hajtásokat 50-60 cm-re kurtítjuk. A 3 évnél idősebb hajtásokat, tőből távolít­juk el.- erős növekedésű rózsák: nagy növésű, 20-30 cm magas, erősen szétterülő, 140-180 cm széles ró­zsák. A fő hajtásokat 70-90 cm-re kurtítjuk. A talajtakaró rózsák gyakran nevelnek felálló hajtásokat, eze­ket leszorítjuk. Metszéskor a haj­tásokon az utolsó meghagyott szem, talaj fele nézzen. A bokor erejéhez mérten, az erősebb töve­ken, 4-5 hajtást hagyunk meg, és azokat a fent említett módon kur­títjuk. A bokron, ha kevesebb az új hajtás, akkor a régi letermett karokon a virágnyeleket 2 szemre metsszük vissza. A talajtakaró ró­zsákat úgy is legyökereztethetjük, hogy a visszavágott hajtás végét, 10 cm mélyen a földbe szúrjuk, vagy a metszés előtt a tavaly levi- rágzott hajtásra 5 cm vastagon földet teszünk. Őszre jól fejlett gyökeres új növényeket nyerünk. Metszés után a hajtásokat csillag alakúra arányosan szétrakjuk. Futó vagy kúszó rózsák: Ezeket általában támaszok, karók mel­lett, rózsaíveken, vagy kerítése­ken neveljük. Ezért metszéskor vegyük figyelembe az adott le­hetőségeket. Az ágakat le- gyezőszerűen kötjük le. A futóró­zsákat nem kell minden évben megmetszeni. Itt jól működik az önszabályozó mechanizmus, amely a körülményeknek megfe­lelően alakítja a bokrot. A futóró­zsák közvetlenül a fa mellett, ér­zékenyebbek a lisztharmatra, mint máshol. Ha mód van rá, húz­zuk el a faltól a tartóvázat, és a fal, és a rózsa közé, magasabbra növő virágokat ültethetünk. Ezek a nyári forróságban mérsékelik az erős háttérsugárzást. A futó rózsák két csoportra oszthatók:-Az egyszer virágzó fajtákat ta­vasszal csak ritkítjuk, és a hosszú hajtásokat 1,5-2,5 m hosszúra szabjuk, majd lekötjük. Virágzás után a virágnyeleket egy-két szemre visszavágjuk. Hosszúra hagyott hajtások csúcsa, meszes talajon hajlamos a sárgulásra, ezért nem árt, ha megkurtítjuk.- A többször nyíló futórózsák közé sorolhatók a remontáló futó­rózsák és a többi fajtacsoport fu­tóalakja. Ezeket a rózsákat az első években nem, vagy alig metsszük, és a támaszhoz alakítjuk. A cél a támasz melletti nevelés, ezért a metszést és a lekötést a támasz alakja határozza meg. A hajtások lekötésekor számolni kell azzal is, hogy a hajtások tavasztól őszig megvastagodnak. Ezért csak laza lekötést alkalmazzunk. A parkrózsákat is két csoportra oszthatjuk. Az egyszer virágzó faj­tákat tavasszal csak ritkítjuk. Az erős és a nagy növésű rózsákat óvatosan kell metszeni, mert ezek a tövek a másodéves hajtásokon hozzák a virágokat. A többször nyíló rózsákon az első években rö­vid metszést végzünk. Később a hosszú alakító metszéssel irányít­juk a bokornövekedését. Ha gyen­gébb növekedésű fajtánk van, ak­kor elég a fagyos részek lemetszé- se. A törzses rózsák esetében a tet­szetős gömb alak vagy az egyenle­tesen lecsüngő korona kialakítása a cél. Ezt szabályos metszéssel ér­hetjük el. A hajtásokat 2-3 szem­re metsszük vissza. Ha a korona Somogyi Tibor illusztrációs fel­vétele „lyukas”, vagy „féloldalú”, azon az oldalon rövidebbre metsszük a szemeket, úgy, hogy a felső sze­mek, mindig a gyenge oldal felé álljanak. A lecsüngő koronájú ala­koknál a hajtásokat csak megkur­títjuk, hogy a földtől legalább 30^40 cm-re végződjenek. A le­csüngő koronájú rózsákat, ha nem szeretnénk nagyon lerövidí­teni, akkor egy ernyő alakú pergo­lával alátámaszthatjuk. A mere­vebb szárú kaszkád rózsákat úgy alakíthatjuk, hogy a zsenge hajtá­sokat nyáron lekötjük, így mind­járt a kellő alakot veszik fel. Tavaszi metszéskor is dugvá- nyozhatuk. Ajól fejlett egészséges hajtásokból, 20-254 cm hosszú dugványokat vágunk, legalább 4-5 egészséges szemmel. Az előkészített dugványokat sztimu- láló oldatban áztatjuk, végül fé­lárnyékos helyre dugványozzunk, majd félbe vágott műanyag pa­lackkal letakarjuk. Dugványok földje mindig nedves legyen. A palackokat nyáron tűvel egy-két helyen kilyukaszthatjuk. Lehet, hogy nem lesz minden dugvány­ból rózsa, de a sikerélmény min­den kudarcért kárpótol. A szerző rószanemesítő Permetezőszerek fűszernövényekből Környezetkímélő védelem ÖSSZEFOGLALÓ harcban használható fel a legha­tásosabban. Sok esetben környezetünkre és családunk tagjaira nézve is bizton­ságosabb megoldást jelenthet, ha a kémiai anyagokat tartalmazó ké­szítmények helyett kertünkben ro­varirtásra és növényeink egészsé­gének megóvására házilag készí­tett permetezőszereket haszná­lunk. E természetes hatóanyag-tar­talmú szerek hatékonyságának ma­ximalizálása érdekében a permete­zést rendszeres időközönként is­mételjük meg. Ezzel a módszerrel sikeresen gátat vethetünk a leggya­koribb kerti kártevők elterjedésé­nek és további szaporodásának. Elkészítési és felhasználási út­mutató néhány bevált és általáno­san használt szerhez: 1. Rovarriasztó-koncentrátum Hozzávalók: 3 fej hámozatlan fokhagyma 1 dl folyékony paraffin 1 evőkanál szappanreszelék (vagy mosópor) 2 csésze forró víz Az összezúzott fokhagymafeje­ket tegyük egy kis tálnyi paraffin­ba és 24 órán át hagyjuk benne ázni. A szappant olvasszuk fel for­ró vízben, majd a kihűlt oldatot keverjük össze a fokhagymás pa­raffinnal. A keveréket szűrjük át egy befőttesüvegbe és tegyük a hűtőbe. A felhasználáshoz 4 evőkanál koncentrátumot hígít­sunk fel 2 liter vízben. A készít­ménnyel végzett permetezést leg­alább kéthetente ismételjük meg. 2. Fehér üröm (Artemisia ab­sinthium) felhasználásával ké­szült permet Hozzávalók: 25 dkg ürömlevél 1,51 víz 1 teáskanál mosópor 2 csésze forró víz Az ürömleveleket áztassuk fél órán át 1,5 liter meleg vízben. Jól keverjük meg, szűrjük le, majd hagyjuk kihűlni. Oldjuk fel a mo­sóport 2 csésze forró vízben és öntsük hozzá az átszűrt ürmös fo­lyadékhoz. Ez a permetezőszer a különböző hernyófélék elleni 3. Pirospaprika-koncentrátum Hozzávalók: 1 fej hámozatlan vöröshagyma 1 fej hámozatlan fokhagyma 1 evőkanál Cayenne-bors 1,5 víz Aprítsuk fel a vöröshagymát és a fokhagymát, majd az összes hozzávalót keverjük össze egy megfelelő nagyságú edényben. 20 percig hagyjuk állni, majd a kihűlt keveréket töltsük üvegekbe és te­gyük a hűtőbe 6 hétre. Ennek le­telte után szűrjük át a folyadékot és tároljuk befőttesüvegekben. A felhasználáshoz öntsünk 1 evőka­nál koncentrátumot fél liter vízbe. Adjunk hozzá egy kevés mosó­port. Amellett, hogy kiválóan al­kalmazható mint általános rovar­riasztó, a pirospaprika-permetet a hernyók ellen is eredményesen bevethetjük. 4. Fekete nadálytő (Symp­hytum officinale) leveléből ké­szült levéltrágya Hozzávalók: 2 műanyag vödör Nadálytőlevél Tányér Tégla vagy más tárgy (a vödör­be férjen bele!) Virágcserép (a vödörbe férjen bele!) Az egyik vödör fenekét lyu­kasszuk át több helyen, majd tölt­sük fel 3/4 részig nadálytőlevéllel, ügyelve arra, hogy a leveleket jól tömörítsük össze. Tegyünk egy tá­nyért a levelek tetejére, súlyként helyezzük rá egy téglát vagy más nehéz tárgyat. A másik vödörbe tegyünk fejjel lefelé egy virágcse­repet. Állítsuk a nadálytőlevéllel feltöltött vödröt a virágcserépre. Körülbelül 3 hét elteltével látni fogjuk az alsó vödör aljában összegyűlt barna folyadékot. Önt­sük üvegekbe, a felső vödör tartal­mát pedig - hogy ne vesszen kárba - használjuk fel komposztkészítés- hez. A felhasználáshoz 1 evőkanál folyadékot vegyítsünk 1 liter víz­zel; kevés mosóport is adhatunk hozzá, (www.édenkert.hu) A vakond hasznos állat, ám időnként képes dimbes-dombos tájjá változtatni kertünket, gyepszőnyegünket A kisvakond és a humánus riasztó módszerek HORVÁTH HAJNALKA Sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy a kiskertek „ré­me”, a vakond a védett állatfajok közé tartozik. Ha meg akarunk szabadulni a virágágyásunkat, gyepszőnyegünket dimbes-dom­bos tájjá változtató, föld alatti ala­gútépítő „mestertől”, tanácsos olyan védekezési formát választa­nunk, amellyel csupán elriasztjuk a hívatlan vendéget. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni az eddig ismert va­kondriasztó módszereket. Először fel kell derítem, melyek a haszná­latban lévő vakondjáratok. Egyen­gessük el este a vakondtúrásokat, így másnap reggel a friss túrások­ból következtethetünk az aktuális útvonalra. A vakond föld alatti élet­módja folytán gyakorlatilag vak, tá­jékozódásában a szagló- és halló­képessége játszik fontos szerepet, így nekünk is ezekre a szerveire kell hamunk. Kertészgenerációk sora által al­kalmazott eljárás a terpentinnel vagy petróleummal átitatott rongycsomó elhelyezése a járat­ban. Fontos, hogy minden friss tú­rásba helyezzünk el egy-egy ilyen rongycsomót. Sokak szerint a kát­rány is hatásos, mások az aprított fokhagymára esküsznek. Mind­egyik megoldás arra alapszik, hogy a vakond orra rendkívül ér­zékeny az anyagok által kibocsá­tott erős illatokra, így inkább sze­di a sátorfáját és odébbáll. Gyakori tanács a vakond elriasz­tására alkalmas növények ültetése. Ezek közé tartozik az Euphorbia lathyris, amelyet magyarul emle­getnek hasindító kutyatejként, nagy sárfű vagy kerti sárfűkén is. Angolszász elnevezése a „Mole plant” (vakondnövény), illetve „Petroleum plant” (petróleumnö­vény). Évelő növény, nálunk fagy­mentes helyekre dísznövényként ültetik. A növény minden része - így a föld alatti része is - mérgező tej nedvet termel, melynek illata emlékeztet a petróleum szagára. Ez a tejnedv azonban csak a nö­vény sérülésekor kerül a felszínre, és mivel a vakond a növényeket nem károsítja, előfordulhat, hogy azt akadályként egyszerűen kike­rüli. Kisgyermekes családok esetén ez a növény mérgező volta miatt nem ajánlott. A vakondproblémára megol­dást ígérő másik növény a földi­vagy más néven gyalogbodza (Sambucus ebulus), melynek le­vágott szárát kell a vakond járatai­ba bedugni. Ez az évelő növény szintén mérgező (nem szabad összetévesztenünk a házikertek­ben gyakori fás szárú feketebodzá­val), közútjaink mentén gyomnö­vényként gyakran előfordul. A legelterjedtebb, legismertebb módszer a sörösüveg alkalmazá­sa. A friss vakondtúrásban elhe­lyezett üveg szeles időben hatá­sos, fütyülő hangja elriasztja a va­kondot. Modernebb módszer az azonos hatásmechanizmusú, vál­takozó frekvenciájú hangot kibo­csátó vakondriasztó készülékek használata. Léteznek a járatokban elhelyezhető nem letális, azaz a vakond életét és épségét megkí­mélő csapdák is. A vakond gya­nútlanul besétál, de kimenni már nem tud. Ezeket a csapdákat rendszeresen ellenőrizni kell, ne­hogy a túl sokáig benne időző va­kond elpusztuljon. Az elfogott ál­latot ezután a kertektől távolabb, egy megfelelő helyen szabadon engedhetjük. A vakond természetes ellensé­gei a ragadozó madarak, a gólya és a nyest. Az utóbbi a legvesze­delmesebb a vakondra nézve, hi­szen a nyest könnyen be tud jut­ni a vakond járataiba. Külföldön már alkalmazzák a nemrégiben kifejlesztett, a nyest vizeletét tartalmazó sprayt. Az eljárás alapja, hogy a vakond messze el­kerüli a járataiba tévedt nyestet. A spray illatát megérezve arra a következtetésre jut, hogy ismét a. nem szívesen látott vendég ke­reste fel járatait, ezért jobb, ha visszafordul. Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy a vakond nem károsítja a kerti növényeket, csupán esz­tétikai kárt okozhat. Ezt messze ellensúlyozza haszna, amely a talajban élő kártevők pusztításá­ban nyilvánul meg. Érdemes te­hát végiggondolnunk a vakond elűzése előtt, hogy mi jelenti a nagyobb problémát: a talajban lakó pajorok, lárvák és százlábú­ak, melyek megrágják növénye­ink gyökerét, vagy pedig a va­kond, „aki” segítségünkre lehet ökológiai növényvédelmünkben. Az is figyelemre méltó, hogy olyan talajban, amelyben nem találhatók az előbb említett ízeltlábúak, ott táplálék híján vakond sem fordul elő. Április a biogyümölcsösben Termesszünk laskagombát KÖTELES GÁBOR Áprilisban már nagyon fontos, hogy a biokertész átgondoltan és céltudatosan művelje kertjét. A hónap elején igyekezzünk befe­jezni az almástermésűek metszé­sét. Ajánlatos minél gyorsabban befejezni a szőlő alakítását is. Közben figyeljünk oda a szőlőtő­kék helyes terhelésére is. Ha még nem telepítettünk a szőlőtövekre, gyümölcsfákra a takácsatkák és gubacsatkák kártételének vissza­szorítása érdekében ragadozóat­kákat, ezt ajánlatos minél előbb elvégezni. A ragadozóatkák petéi szakosodott kereskedelmi egysé­gekben beszerezhetők. A hónap második felében vé­gezzük el az őszibarackfák met­szését is. Választhatjuk a Cifranič által ajánlott háromvesszős vagy a Bauer által javasolt kétvesszős metszési módot. Úgy metsszük meg a fákat, hogy a termővesszők alatt elég erős három, illetve két hajtásszemre metszett ugarcsap maradjon. A metélőhagyma által kibocsá­tott anyagok bizonyos mértékben gátolják az almavarasodás spórái­nak szaporodását, a gyümölcsö­kön való megtelepedését. Ezért ha eddig még nem telepítettünk me­télőhagymát a gyümölcsösbe, ajánlatos ezt ebben a hónapban megtenni. Főleg az alma- és a kör­tefák alá ültessünk néhány tövet. A körömvirág a fonálférgeket, a le­vendula pedig a hangyákat riaszt­ja. Ezért ajánlatos már áprilisban gondoskodni ezek vetéséről, illet­ve ültetéséről a biogyümölcsösbe. Mivel a biogyümölcsösben gombaölő szereket nem alkalma­zunk, a jól beárnyékolt helyeket kihasználhatjuk laskagomba ter­mesztésére. Az erre való felkész­ülést is ajánlatos áprilisban meg­kezdeni. A tíz centiméternél vas­tagabb levágott egészséges gallyakat harminc centiméter hosszú darabokra fűrészeljük. A friss vágási felületekre vegyük fel a laskagomba oltóanyagot, majd a faanyagot vermeljük, esetleg sötét nedves pincébe helyezzük el. A pincében a gombafonalak kellően átnövik a faanyagot, amelyet azután a nyár folyamán az árnyat adó fák alá kihelye­zünk. Jó esetben már ősztől szü­retelhetjük a finom laskagombát. A szerző a szepsi mezőgazda- sági iskola nyugalmazott szak­tanára

Next

/
Thumbnails
Contents