Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-05 / 77. szám, kedd
AZ StB TISZTJEI 1. évfolyam. 2. szám 2005. április 5. Bukovszky László: „A törvényalkotás során a honatyák egyik fő célja az volt, hogy végre lehúzzuk a leplet az ŠtB sötét praktikáiról” Az ŠtB-akták hitelességéhez nem férhet kétség AZ ŠtB STRUKTÚRÁJA Rég nem látott felbolydulást keltett a nyugat-szlovákiai ügynöklista közzététele. Politikusok, köztisztviselők távoztak posztjukról. KOCUR LÁSZLÓ A nagyböjti időhöz méltó gyóná- si hullám indult meg, melynek nyomán megtudtuk, hogy a listán szereplők közül senki nem ártott senkinek. Mások a jegyzék hitelességét kérdőjelezték meg. A kommunista titkosszolgálat aktáiról, hitelességükről, feldolgozásukról Bukovszky Lászlóval, a Nemzed Emlékezet Intézete (ÚPN) Levéltárának igazgatójával beszélgettünk. Az ŠtB megszüntetése és a Nemzeti Emlékezet Intézetének létrejötte között majdnem másfél évtized telt el. Hol voltak ez alatt az idő alatt a most önöknél tárolt iratok? Ezeket az iratokat, aktákat a Szlovák Információs Szolgálattól (SIS) vette át az intézet, melyek eredetileg a belügyminisztérium két levéltárában: Szepesváralján és Nyitraszerdahelyen voltak elhelyezve. Az anyag egy részét a szövetségi állam felbomlása előtt átmenetileg Csehországban helyezték el, mert az egyházi kárpótlás során a szepesi káptalan visszakapta a levéltárként használt épületet. Majd a szövetségi állam vagyonának elosztása során ezek az akták újra visszakerültek Szlovákiába, Lőcsén a belügyminisztérium új levéltárában lettek elhelyezve. Ez idő alatt kik férhettek hozzá? Nemrégiben az egyik kereskedelmi csatorna híradójában Ján Langoš arról beszélt, hogy Ján Sokol érsek aktáját VPN-es és KDH-s politikusok lapozgatták. Ez megtörténhetett? Pontos információval én erről nem rendelkezem. Erről az akkori illetékes politikusok tudnának felvilágosítást adni. Rendelkezünk valamiféle nyü- vántartással arról, hogy kik lapozgatták az aktákat? Ilyen jellegű nyilvántartással nem rendelkezünk. Elvétve azonban találunk bizonyos utalásokat arra, hogy az egyes aktákat a kilencvenes években is .kihasználta” a titkosszolgálat. Hogy milyen céllal, az előttem ismeretlen. Az 553/2002-es számú törvény alapján az ÚPN kezeli tovább az aktákat. Hogy történt az átadás és a feldolgozás? Teherautókon, szigorú őrizet kíséretében szállították, ill. vettük át az iratokat, aktákat. A levéltári dokumentumnak számító aktákról készült átvételi jegyzőkönyveket a SIS munkatársai készítették. Pontos áttekintéssel, nyilvántartással rendelkeztünk azokról az aktákról, amelyek fennmaradtak és átvettük, de azokról is, amelyeket az ŠtB operatív nyilvántartásaiban vezettek az ötvenes évek végétől 1989- ig. Maga a feldolgozás egy nagyon bonyolult, többlépcsős feladat. Ján Langoš több alkalommal kijelentette, hogy ezeknek az aktáknak a hitelességéhez nem férhet kétség. Ezt ön is meg tudja erősíteni? Természetesen. A nyilvántartások és az akták esetében kizárható a manipuláció. Induljunk ki először a nyüvántartásokból. Az operatív aktákról készült nyilvántartások numerikus és kronologikus sorrendbe vannak vezetve az ötvenes évek végétől 1989-ig. Minden egyes bejegyzésnek van egy sor- és egy nyilvántartási száma. Ehhez tartozik egy konkrét személy ill. akta. Arra, hogy egy konkrét személyt a nyilvántartásba bejegyezzenek az állambiztonság kerületi parancsno-' kának, az ügynökök esetében pedig a belügyminiszter első helyettesének a jóváhagyására volt szükség. Tehát elképzelhetetlen, hogy oda utólag valakit becsempésztek volna. Az akták hitelessége kétségbevonhatatlan. Minden akta egy név- és egy tárgymutatóval rendelkezik. A névmutatóban szerepelnek azok a személyek, akiknek a nevét tartalmazza az akta, hivatkozva az oldalszámra. Ugyanakkor a tárgymutató felsorolja azokat a jelentéseket és iratokat, melyeket az akta tartalmaz, szintén hivatkozva az aktán belüli oldalszámra. Annak ellenére, hogy az akták többségét 1989 decemberében belsőleg selejtezték, minden egyes bejegyzés esetében feltüntették, hogy mikor került sor a selejtezésre. így ha hiányzik is az adott oldal, rekonstruálni lehet, hogy mit tartalBukovszky László szerint a nyilvántartások és az akták esetében kizárható a manipuláció mázott a dokumentum, a névmutató alapján pedig azt, hogy kik szerepeltek a jelentésben. Az érintettek hogyan juthatnak hozzá a róluk vezetett aktához? Egy formanyomtatvány kitöltésével. Ez letölthető a www.upn.gov.sk weboldalról is. De ehhez a kérelmezők hozzájuthatnak a hivatal iktatójában is. Postán is elküldhetik a kérelmet? Igen, de ebben az esetben közjegyző előtt kell hitelesíteni a rajta szereplő személyes adatokat és a kérvényező aláírását. Az érintetteken kívül ki férhet még hozzá az aktákhoz? Az aktákba való betekintést a törvény 17. és 18.§-a szabályozza. Az érintetteken kívül betekintést nyerhet minden 18. életévénél betöltött személy. A betekintés során a kérvényező az akta másolatát kapja kézhez, melyben a harmadik személyre vonatkozó személyes adatok anonimizálva vannak. Nem félnek, hogy ha ez az információ nyomtatásban megjelenik, megrohamozzák önöket? Nem, fel vagyunk készülve. A törvényalkotás során a honatyák egyik fő célja az volt, hogy végre lehúzzuk a leplet az ŠtB és a többi állambiztonsági szerv sötét praktikáiról, és azt mindenki számára hozzáférhetővé tegyük. Halott hozzátartozó esetében ugyanaz az akta kikérésének folyamata? Igen, de ebben az esetben hivatalos okirattal igazolni kell a közveden rokoni kapcsolatot. Azért firtatom az aktakikérés lehetőségét, mert sok esetben csak így azonosíthatók az ÚPN honlapján szereplő személyek, egy részüknél le van ugyanis fedve a születési dátum. Legalábbis a magyarok jó részénél. Miért? A törvény arra jogosít fel bennünket, hogy az operatív nyilvántartások közlése során csak a szlovák állampolgárokra vonatkozó személyes adatokat közöljünk. A nyilvántartásokban szereplő személyek közül ki kellett, hogy szűrjük az idegen vagy kétes állampolgársággal rendelkező személyeket. Éppen azért a nyilvántartásokban szereplő személyek beazonosítását a központi lakosság-nyilvántartótól kérvényeztük. A rostán fennakadt személyek esetében satíroztuk ki az érintettek, személyes adatait. Szintén ezt kellett tennünk azokkal a személyekkel is, akiknek vezeték- és keresztnevük ma más alakban ill. formában van vezetve. így fordulhatott elő, hogy több szlovákiai magyar születési adat nélkül szerepel a nyilvántartásban, hiszen ők ma nem Alexanderként vagy Ladislavként szerepelnek a központi lakosságnyilvántartóban, hanem Sándorként vagy Lászlóként. De mi az Alexanderra vagy a Ladislavra nézve kértük ki az adatokat, mert az ŠtB által használt nyilvántartásból indultunk ki. A lakosság-nyilvántartóban kutatható, hogy ki mikor változtatott nevet? Én ezzel kapcsolatosan nem rendelkezem információval, ezt magától a hivataltól kellene megérdeklődni. A bejegyzéseket zömmel szlovák nemzetiségűek végezték. Előfordulhatott, hogy elírták a magyar kétjegyű mássalhangzókat, lágyítójelet használtak, vagy tévedtek az y és az i használatában? Előfordulhatott. Az ŠtB nem vizsgálta a beszervezett személyek nevének helyesírását. Ők elsősorban az ügynökök által közölt információkra helyezték a hangsúlyt. Eddig hányán kérték, hogy betekinthessenek az ÚPN által kezelt iratokba? 2003-ban volt a legnagyobb az érdeklődés, akkor több mint 4000 kérvényt kapott az intézet. A múlt évben a kérvényezők száma picit csökkent, elérte a kétezret. Az idén, s ez elsősorban a nyilvántartások közzétételének tudható be, újra nagyobb az érdeklődés az akták iránt. Az év első negyedévében a kérelmezők száma csaknem elérte az ezret. Szilvássy József, az Új Szó korábbi főszerkesztője lapunk hasábjain tagadta az együttműködést a titkosszolgálattal, azt nyi(Somogyi Tibor felvétele) latkozva, hogy beperli a bejegyzést tevő Štefan Danáš tartótisztet. Azt mondta, felkutatásában az ÚPN is segítséget ígért. Önök meg tudják adni az érdeklődőknek egykori titkosrendőrök elérhetőségét? A tartótisztek elérhetőségével kapcsolatban mi természetesen nem tudunk információkat adni. De a törvény lehetővé teszi a titkos- szolgálat által megfigyelt vagy az azzal együttműködött személynek, hogy kikéijék a tartótiszt személyes aktáját is. Ebből aztán valamiféle konzekvenciát vonhat le az érintett. Úgy gondolom, hogy ez az egyedüli lehetőség a jogorvoslatra, ha a nyilvántartásban szereplő személy úgy gondolja, hogy akaratukkal ellentétben kerültek oda. Ugyanakkor nem elég hangsúlyozni, hogy azok a személyek, akiket ügynökként vezetett az ŠtB, tudatosan működtek együtt az állambiztonsággal, függetlenül attól, hogy utólag nem bizonyítható az írásos beleegyezésük. Ha a tartótiszt úgy látta jónak, hogy egy írásos nyilatkozat kikényszerítésével veszélyeztetné az operatív kapcsolatot, ettől elállt és a beszervezés tényét szóbeli megegyezésben fektették le. Ennek ellenére Ján Čarnogur- ský mégis megpróbálja beperelni az ÚPN-t. Egy bírósági perrel kapcsolatban nem érdemes jóslásokba bocsátkozni, ennek ellenére megkérdezném, hogy látja a per esélyeit? Bármi is legyen a végeredmény, az precedensértékű lesz. Az intézet csak a törvény rendelkezéseit teljesíti. Annál sem kevesebbet, sem többet. Éppen azért közöljük autentikus és nem átírt formában a nyilvántartásokat, hogy eredetiségüket senki se vonja kétségbe. Az ŠtB irányítási struktúrája értelemszerűen a belügyi irányítási struktúrát képezte le. A három kerület élén kerületi parancsnokok álltak. Az egyes járási parancsnokságokat pedig az adott járásért felelős parancsnokhelyettesek irányították. A kerületi parancsnokság vezetését a parancsnok, a parancsnokhelyettes (ek), a sajtóreferens és az elemző csoport alkotta. Az 1. osztály feladata az elhárító tevékenység szervezése és végzése volt. Ez a külföldi (értsd: kapitalista) titkosszolgálatok ellen irányult. Ugyancsak az ő feladatuk volt a csehszlovák és szovjet katonai objektumok védelmének szervezése, ők „foglalkoztak” a kapitalista országokba utazó állampolgárokkal, a hazatelepülőkkel és a vízummal itt tartózkodó külföldiekkel is. A 2. osztály tevékenységi köre a jobboldali opportunisták, a cionisták, a zsidó nacionalisták, az ellenséges személyek, a nem hivatalos szervezetek, szerveződések; az egykori szlovák és magyar burzsoá pártok tagjai, az államellenes iratok terjesztői, a katolikus és más egyházak, a szerzetesrendek, a szekták, az iskolaügy és a kultúra területén tevékenykedők megfigyelése volt. A 3. osztály feladata a csehszlovák gazdaság és államtitkok védelme volt, meghatározott objektumokban, üzemekben, intézményekben, kutatásban és fejlesztésben dolgozók körében, és az államüag felügyelt befektetési ügyletekben. A 4. osztály a megfigyelési osztály volt, a 6. osztály pedig a posta cenzúráját és a lehallgatásokat végezte, ők voltak felelősek a hírszerzés műszaki berendezéseiért is. A vizsgálati, légtér-ellenőrzési, az útlevél- és vízumosztálynak nem volt száma. A mellékletben használt rövidítések feloldása: KP - Kerületi Parancsnokság; ÁA - Állambiztonsági Alosztály. A lista előző részét múlt pénteki számunkban közöltük. (ÚPN, kcr)
