Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-09 / 56. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 9. Nőkről, szerelemről, életről Dunaszerdahely. „Tedd a kezed homlokomra” címmel nőnapi estet rendez holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban a Vámbéry Polgári Társulás. A nőkről, a szerelemről és az életről a Komáromi Jókai Színház két művésze, Boráros Imre és Dráfi Mátyás mesél a közönségnek - ismert írók, költők szavaival. Ünnepi köszöntőt mond Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgáry Társulás elnöke, (m) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A bajadér 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Két szótaggal lemaradva (szlovák) 18 Leány gyöngy fülbevalóval (angol) 20 MLADOSŤ: Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (francia) 18 A belső tenger (spanyol) 15.30, 20 MÚZEUM: Barbárok a kapuk előtt (kanadai-francia) 19.30 AUPARK - PALACE: Vejedre ütök (amerikai) 11.30, 12.30, 14, 15, 16.30, 17.30, 19, 20, 21.30 A hihetetlen család (amerikai) 15.30 Végállomás (szlovák) 18, 20.10 Snowboardozók (cseh) 12, 14.10.16.20.18.30, 20.40 Közelebb! (amerikai) 13,15.10,17.20, 19.30, 21.40 Két szótaggal lemaradva (szlovák) 13.40 Ray (amerikai) 18.10 Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (francia) 15.50, 21.10 A nemzet aranya (amerikai) 16.10, 18.40, 21.20 Aviator (amerikai) 17.10, 20.30 Penge: Szentháromság (amerikai) 14.50, 17.20, 19.40, 21.50 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (amerikai) 14.30, 16.50 Az operaház fantomja (amerikai) 19.20 Kalandférgek (amerikai-német- kanadai) 16.10, 18.20, 20.20 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (amerikai) 14.20 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 16.40, 18.50 Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 21 PÓLUS - METROPOLIS: Vejedre ütök (amerikai) 14.20, 15.30, 16.45, 17.55, 19.10, 20.20, 21.40 Közelebb! (amerikai) 17.10, 19.15, 21.35 Snowboardozók (cseh) 14.05,16.30,18.55, 21.20 Aviator (amerikai) 14, 17.15, 20.30 Kalandférgek (amerikai-német- kanadai) 17.55,19.45, 21.45 A nemzet aranya (amerikai) 13.40, 18.15, 20.50 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (amerikai) 16.25, 18.30 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 16.15 Az operaház fantomja (amerikai) 13.30 Ray (amerikai) 20.40 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 13.55 Kerülőutak (amerikai) 13.15 A hihetetlen család (amerikai) 13,15.25 KASSA DRUŽBA: Közelebb! (amerikai) 19 CAPITOL: Vejedre ütök (amerikai) 16, 18.15, 20.30 TATRA: Snowboardozók (cseh) 17.19.30 ÚSMEV: Végállomás (szlovák) 16,20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: A lélek mint kaviár (cseh) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Két szótaggal lemaradva (szlovák) 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Felejtés (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Tapló Télapó (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Aviator (amerikai) 13,16.15, 19.30 Bújócska (amerikai) 13.15, 18, 20.15 Csudafilm (magyar) 13.45,15.45, 17.45, 19.45 Hölgyválasz (amerikai) 13, 15.15, 17.30, 19.45 Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 16 Közelebb! (amerikai) 14, 18.30, 20.30 Le a fejjel! (magyar) 14, 16, 18, 20 Micimackó és a Zelefánt (amerikai) 14.30, 16.15, 18.15 A nemzet aranya (amerikai) 20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (amerikai) 15.30 Penge: Szentháromság (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Sorstalanság (magyar) 14.30,17.15,20 „Engem soha nem a valóság ösztönzött az írásra” - Beszélgetés a hatvanéves Bereck Józseffel Csendes hűséggel (Somogyi Tibor felvétele) Valamikor a hetvenes évek elején találkoztunk először, ha emlékezetem nem csal, a Dunaszerdahelyen megjelenő Csallóköz szerkesztőségében. Akkoriban - mint az említett járási lap redaktora - asztal fölé hajolva kéziratokat gondozott, cikkeket írt; ugyanakkor egyre gyakrabban publikált novellákat, elbeszéléseket, sőt az első kisprózái munkái már a hatvanas évek végén napvilágot láttak. BODNÁR GYULA Ha valaki mostanában szeretne találkozni a 60. születésnapját ma ünneplő Bereck Józseffel, az ugyanabban a szerkesztőségben találná meg őt, mint annak idején jómagam, csak más épületben, immáron számítógép előtt ülve, egyetlenként a régi gárdából. Csendes hűség. Készülve erre a kis beszélgetésre, ez jutott eszembe rólad, kedves Jóska. Nemcsak azért, mert harmincöt év alatt egy pillanatra sem hagytad el a Csallóközt, melynek szerkesztőségében eddigi életed java részét töltötted, hanem talán még inkább annak okán, hogy íróként hű maradtál ahhoz a másik Csallóközhöz, mely a tájegységet jelenti, a szülőföldedet, a szülőfaludat, mint kiapadhatatlan, egyetemes irodalmi értékké emelt-emelhető élmények forrását. Van némi igazság ebben a csendes hűségben. Habár voltak életemnek olyan szakaszai, amikor hívtak más lapokhoz, csak nem éreztem magam eléggé felkészültnek, akármennyire is igyekeztem volna becsületesen ellátni a feladatomat. Másrészt, nem tudták volna úgy méltányolni a munkámat, mint itt, ahol egyébként a sofőrködésen kívül minden posztot kipróbáltam, a vezetői pozíciókat is beleértve, amúgy meg szerkesztettem sportrovatot, régebben irodalmi rovatot, mondhatnám, mindent az elmúlt harmincöt évben. Vérbeli riporter viszont sohasem voltam, inkább életképekben, jegyzetekben írtam meg a riporttémákat. Előfordult, hogy ezeket később feldolgoztad novelláidban, elbeszéléseidben? Igen, akadtak motívumok, személyek, amelyeket-akiket átemeltem, transzponáltam a szépirodalmi művekbe vagy igényesebb vallomásos, publicisztikai írásokba, melyekből kötetem is jelent meg még a rendszerváltás előtt, Indulatos ébredés címmel. Különben először a központi lapokban publikáltam őket, az Új Szóban, a Vasárnapi Új Szóban egyebek között. A pártsajtó akkori rendszerében nem szívesen láttak ilyeneket a járási vagy regionális lapokban, de azért sok mindent meg lehetett írni. Elárulom, én azért is törekedtem minél több hasonló írást megjelentetni, mert az újságírószövetség versenyeket szervezett, és én szerettem nyerni. Ott is voltam rendszeresen a díjazottak között, rajtam kívül ugyanis más magyar újságíró nem nagyon nevezett be. Vihar előtt (1974) című első kötetedben erőteljesen, honi magyar irodalmunkba új színt hozva elevenedik meg felnevelő tájad, szülőfalud világa, de a későbbiekben, még legújabb, gyerekekhez, felnőttekhez egyaránt szóló, meseencik- lop, avagy a foltozóvarga című könyvedben is fel-felbukkan csendes hűséged másik tárgya, a falusi emberek élete, életük egy-egy kedves vagy drámai mozzanata. Ennek a hűségnek van egy olyan indítéka is, mely nem más, mint kötődés öregedő szüléimhez, akik a kitelepítéssel minden rokonukat elvesztették. Már csak ezért is vissza kellett járnom Al- bárra, hiszen a faluban nem volt közvetlen támaszuk. Meg egy falusi portán sokféle munka akad, ki végezte volna el helyettem. És ha már az ember hazamegy, benéz a kocsmába is. Hogyne. Én írtam is egy ciklus- nyi kocsmanovellát. Annak idején egészen más állapotok uralkodtak a kocsmában, még éltek a régi öregek, akik az új médiavilággal nem tudtak megbarátkozni, magyarán tévét nem néztek, egymás társaságát a kocsmában keresték, és nagyon jól tudtak mesélni. Én hajlandó is voltam fizetni nekik sört, ezt-azt, csak meséljenek. Amikor, persze módosítva, megírtam a történeteiket, és elolvasták őket, egy-egy dűlő- vagy más helynévről, személyekről, helyzetekről rájuk ismertek, de aztán mondták, az nem úgy van, a kis- bári fűzfák nem ott vannak, a kenderáztató sem... Végül elfogadták a novellában megjelent változatot, sőt, mit ad isten, amikor az utóbbi hét-nyolc évben jártam haza gondozni a szüléimét, és benéztem a kocsmába, már úgy hallottam vissza egyik-másik történetet, ahogy én megírtam. Hiába mondtam, gyerekek, az másként volt, az csak az én könyvemben van úgy. Akkor döbbentem rá, milyen nagy hatalma van a leírt szónak. Egyet sajnálok, hogy a rokonságunk kitelepítésével kitelepült a mese, az adoma is. Mikor a legfogékonyabb korban voltam. Engem soha nem a valóság ösztönzött az írásra, mert az bennem él, a legérdekesebb figurákat is bármikor elő tudom idézni - hanem a mese és az írott szó. Észrevettem magamon, ha többet olvasok, többet írok. Visszatekintve eddigi pályádra, eleget írtál? Vagy inkább úgy kérdezem, elégedett vagy? Igennel válaszolhatok, minden harmadik-negyedik évben jelent meg könyvem, négy-öt novellámról tudom, hogy időálló marad, s azért a Madách-díj meg a két nívódíj is mond valamit. Közben értek, érnek köztes örömök. Örülök például annak, hogy a lányom már korán a könyvek felé fordult, és most irodalomelméletből fog doktorálni Pécsett. Hogy írhattam volna többet? Én még a trágyaszórást is igyekszem becsületesen elvégezni, ugyanúgy, mint a szerkesztői munkámat és minden más tevékenységet. Ha valahova meghívnak, nem tudom azt mondani, hogy nem. Ez sok időt és energiát vesz el tőlem, vett el az írástól. Csak maga a húszáras kertünk. A szomszédok miatt sem engedhetem meg, hogy gyom nőjön benne. El kell végezni az élet dolgait, még ha ez fel is darabolja azt az odaadást, amely az alázat mellett az íráshoz kell. Habár vannak a természetemnek egyfajta beletörődő, jámbor vonásai, igyekszem felelősséggel helytállni. Nem vagyok harsány típus, még azt sem állítottam magamról, hogy író vagyok, mások mondták. A ritmusom beállt valamikor a hetvenes években, és ez nekem megfelel. Fiatalon sem akartam magamat mutatni még nagyobbnak, még jobbnak, mint amilyen valójában vagyok. Szeretek szemlélődni kint a határban, az utcán, vendéglőben, egyáltalán a mikro- környezetemben. Melyhez a lakótelepi lakásotok balkonja is hozzátartozik. Az olyan nekem, mint egy őrtorony. Onnan sok mindent látni. És messzire látni. A hetedik fénysugár - Tolcsvay László dalai Kassán Zenemű a fejedelemről JUHÁSZ KATALIN NÉZEM A DOBOZT Olvasni, olvasni, olvasni Március 14-én mutatják be a kassai Művészetek Házában Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi ora- tórikus művét A hetedik fénysugár - Rákóczi fantázia címmel. A mű a 2003-as párizsi ősbemutató óta járt már Rómában és természetesen Budapesten is. Tolcsvay László neves zenésztársakkal érkezik Kassára, abba a városba, amelynek székesegyházában a fejedelmet örök nyugalomra helyezték. Fellép többek között Sebestyén Márta, a magyar népzene nagykövete, Sipos Mihály, a világhírű Muzsikás együttes hegedűse, valamint az egykori Fonográf zenekar tagja, Móricz Mihály. Az ősi magyar népzenét modern hangszereléssel ötvözték, a történet pedig egy francia grófról szól, aki azt hiszi magáról, hogy Rákóczi gyermeke, és elindul, hogy felkeresse „apja” franciaországi tartózkodásának színhelyeit. Tolcsvay László egy helyütt azt nyilatkozta, hogy fontos állomásnak tartja Kassát, mivel a Rákóczi- fantázia ötlete itt jutott eszébe néhány évvel ezelőtt, amikor feleségét, Péreli Zsuzsa gobelinművészt kísérte el kassai kiállításának megnyitójára. A hetedik fénysugár mellett a hangverseny második részében felcsendülnek az ismert Tolcs- vay-dalok is. Tolcsvay László utoljára harminc évvel ezelőtt lépett fel Kassán a Fonográf együttessel, és a mostani koncert jelentőségét szerinte az is fokozza, hogy a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén tartják. Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Csak véletlenül kapcsolok át oda, ahol éppen a Bush-Putyin találkozóról mutatnak képeket. Éppen versengenek, ki tud szédítőbb szövegeket mondani. Hűvös borzongás fut át a hátamon, és Orwell 1984 című regényének egyik mondata jut eszembe: „Aztán Nagy Testvér arca elhalványodott, s a Párt három jelszava jelent meg a helyén, csupa nagybetűvel: A HÁBORÚ: BÉKE, A SZABADSÁG: SZOLGASÁG, A TUDATLANSÁG: ERŐ.” Ezentúl szombat esténként kimenőt kap tőlem a doboz, de úgy is mondhatnám: számomra váratlan hirtelenséggel véget ért a Megasztár. A zsűri közhelyeit még csak lenyeltem volna. Az énekesek rosszabbnál rosszabb dalválasztásait, meg azt, hogy nem akarnak (nem tudnak? nem mernek?) magyarul énekelni, már nehezebben viseltem. Aztán amikor a „pírálló bizottság” (Győzikeor- szágban mások nem értenek a zsenge tehetségekhez, csak ez az öt ember?) egyre vadabb szuper- latívuszokkal igyekezett palástolni, hogy képtelen bármi értelmeset kinyögni az egyre halványabb produkciókról, s már nem is a teljesítményekre, hanem a szereplők kinézetére koncentrált, már levegő és távkapcsoló után kapkodtam. Amikor Soma azzal fejezte be a mondókáját, hogy Torres Dánieltől átnedvesedett a bugyija, kiléptem a játékból. Azóta újra minden a helyére került, például Molnár Ferencről ismét A Pál utcai fiúk jut az eszembe, és nem a karamell. Kell-e még a könyv az Internet korában? Vannak-e meghatározó olvasmányélményeink? Többek közt erről ígért egy izgalmas beszélgetést a szlovák közszolgálati televízió magyar adásának Terítéken a könyv című műsora, amelybe Csepécz Szilvia írónőt, a Vasárnap munkatársát, Lacza Tiha- mért, a Pátria rádió szerkesztőjét, Kovács László magyar-történelem szakos pedagógust és Szigeti Lászlót, a Kalligram Kiadó igazgatóját hívták meg. Ez még a késői fennmaradást is megéri, gondoltam. Csalódnom kellett. A műsor nem hozott a témában semmi újat, talán még rádióműsornak is unalmas lett volna. Persze mennyire más lenne az egész, ha érdekek, értékek, vélemények ütköznének! Hiányoltam a műsorból például Győry Attilát, a népszerű Családi Könyvklub vezetőjét, aki bizonyára érdekes dolgokat mondott volna a szlovákiai magyarság olvasási szokásairól, nemkülönben Csanda Gábort, aki az Új Szó Könyvjelző című mellékletének szerkesztőjeként a hazai kiadványokat népszerűsíti. Amúgy szerintem korai volna vészharangot kongatni: a televízió és az internet a belátható jövőben biztosan nem szorítja ki a könyvet. Apropó: tudják önök, hány könyvtár teljes anyaga fér el egy laptop memóriájában?
