Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-30 / 72. szám, szerda

II Pénzvilág ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 30. Az életmódváltozás gerjesztette kölcsönök iránti korábbinál jóval nagyobb hajlam átalakítja a megtakarítások szerkezetét. Nálunk még mindig kevesen tudnak spórolni Megváltozott a lakosság befektetési stratégiája A MEGTAKARÍTÁSOK SZERKEZETE 2004-BEN ľ 1 Bankbetét 63,6% 1 Lakás-takarékpénztár 8,8% I \ Életbiztosítás 9,6% I, ú Befektetési alap 14,1% ] Kiegészítő nyugdíjbiztosítás 3,8% (Forrás: SLSP, P) Az utóbbi időben egyre in­kább csökken a bankok­ban elhelyezett megtakarí­tások részaránya, miköz­ben a lakosság mind több hitelt vesz fel és mindin­kább a befektetési alapok felé fordul. Lássuk tehát, miképpen módosul megta­karítási stratégiánk! ÜJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A részarányt tekintve egyre csökkennek banki megtakarítá­saink, miközben mind több hi­telt veszünk fel. A lakosságnak nyújtott banki kölcsönök volu­mene tavaly év végén megköze­lítette a 117 milliárd koronát, ami 37 százalékkal több, mint egy évvel korábban és több mint a kétszerese a 2001-es 51 milli­árd koronának. Bátrabban veszünk fel kölcsönt A polgárok egyre intenzívebb költekezési hajlamát jelző ada­tok számos okra vezethetők visz- sza. Ezek közül a legfontosabb a hitelkamatok csökkenése, a ko­rábbinál rugalmasabb és széle­sebb körű vásárlási hitelek terje­dése, a jelzáloghitelek könnyebb folyósítása és a növekvő fizeté­sek. Ami a területi megoszlást il­leti, Közép- és Kelet-Szlovákiá- ban főleg a vásárlási hitelek, Nyugat-Szlovákiában pedig a jelzáloghitelek dominálnak. Ezen belül is kiugró Pozsony és közvetlen környékének szerepe, ami megint csak azt támasztja alá, hogy a fővárosi lakosság ma­gas fizetése folytán a leginkább hitelképes. A lakosság eladóso­dása nem azt jelzi, hogy egyre rosszabbul élnek, hanem éppen ellenkezőleg: az optimizmusu­kat tükrözi. A polgárok napja­inkban már mernek kölcsönt fel­venni, különösen a rendszeres jövedelemmel rendelkező fiata­lok, mivel a jövőt már nem látják olyan komoran. Ez az irányzat a jövőben csak erősödni fog, hi­szen Szlovákiában a lakosság eladósodottsága alig éri el a bruttó hazai össztermék 10 szá­zalékát, miközben e mutató az Európai Unióban már megköze­líti az 50 százalékot. Visszaszorulnak a bankbetétek Az életmódváltozás gerjesztet­te kölcsönök iránti nagyobb haj­lam a megtakarítások szerkeze­tét is átalakítja. Amíg 2002-ben a bankbetétek aránya a megtakarí­tásokon belül elérte a 78 százalé­kot, addig 2004-ben ez már csu­pán 64 százalékot tett ki. A csök­kenés főleg a banki kamatok tar­tós esésének számlájára írható. Ezzel párhuzamosan a némileg nagyobb kockázatot, ám na­gyobb hozamot is ígérő befekte­tési alapok súlya látványosan nőtt. Tavaly év végén már 70 mil­liárd koronát kezeltek a befekte­tési alapok, ami a teljes lakossági megtakarítások 14 százalékát je­lenti. A prognózisok szerint 2008-ra az alapokban már a la­kosság pénzének mintegy 20 szá­zaléka fog pihenni. Ez jelentős előrelépés, hiszen nálunk nem volt hagyománya a fix hozamot nem ígérő és esetenként némileg kockázatos befektetési alapok­nak. Úgy látszik, sikerült átlépni egy láthatatlan lélektani határt, amelyet Miroslav Šmál, a Posta­bank vezető elemzője korábban így jellemzett: „A szlovákok nem hajlandók a magasabb kamat re­ményében nagyobb kockázatot vállalni”. Ami érthető is, hiszen az ezredforduló tájékán sorra omlottak össze a nem banki jelle­gű pénzügyi szolgáltatók, ami évekre elvette a kedvet a hagyo­mányostól eltérő megoldások iránt. Azonban időközben a pol­gárok rájöttek, a döntően a ban­kok felügyelete alatt álló befekte­tési alapok meglehetősen meg­bízhatóan működnek. Ennek eredményeként, míg 2002-ben az alapok összesen csak 16 milli­árd koronát kezeltek, addig ta­valy már 70,5 milliárdot. Ezzel párhuzamosan a határidős lekö­tésű bankbetétek, a korábbi slá­gerbefektetés folyamatosan ve­szít a súlyából: 2002-ben 138 milliárd korona pihent ilyen jel­legű betéteken, tavaly pedig 143 milliárd korona, azaz a növek­mény elenyésző. Nem csoda, hi­szen míg a határidős betétek ta­valy átlagosan és éves szinten­2,3 százalékon kamatoztak, ad­dig a kötvényalapú befektetési alapok átlagos hozama 6,5 szá­zalék körül mozgott. Az alapok felfutásával egy időben az élet- biztosításra szánt összegek is emelkednek; ez utóbbi a megta­karítások tortájából 10 százalé­kos részt hasít ki. A lakás-taka­rékpénztárak pozíciója stabil, s bár az állami prémium nagysága folyamatosan mérséklődik (nap­jainkban a felső határa 2500 ko­rona), mégis magasabb kamatot biztosít, mint a leghosszabb le­kötésű bankbetét. Konkrétan ta­valy a 6 éves megtakarítási idő­tartam éves átlagban 7,1 száza­lékot hozott, idén pedig 6 száza­lék körüli kamat várható, ami ut­cahosszal jobb a bankbetétek utáni 1-2 százaléknál. Ötből csupán ketten spórolnak Mindezek a változások azon­ban nem feledtethetik azt a tényt, hogy a legfrissebb felmé­rések szerint napjainkban 10 szlovákiai polgárból mindössze 4 tud fizetéséből rendszeresen megtakarítani. A Szlovák Sta­tisztikai Hivatal mellett működő közvélemény-kutató intézet fel­mérése szerint a polgárok 80 százaléka úgy értékeli, jelenleg nem megfelelő a helyzet a tartós takarékosságra. Ez nem csoda, hiszen béremelkedés ide, fize­tésemelés oda, még mindig az Európai Unió egyik legalacso­nyabb bérszínvonalú országa vagyunk. A GfK Hungária piac­kutató intézet februárban tette közzé az Európa 29 országára vonatkozó vásárlóerő kutatásá­nak eredményeit. Az euró pari­táson mért vásárlóerő a lakos­ság egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmét jelzi az egyes or­szágokban. Míg az éllovas Li­echtensteinben 31 914 eurót költhettek tavaly átlagosan az ország polgárai, addig Szlováki­ában csak 7038 euró volt e mu­tató. Ezzel a 29 európai állam között a 27. helyen állunk, s csu­pán Észtországot és Lettorszá­got előzzük meg. (shz) A MEGTAKARÍTÁSOK SZERKEZETE 2008-BEN 3 Bankbetét és lakás-takarékpénztár 63,2% 1. Életbiztosítás 10,9% [iSfÜ Befektetési alap 19,3% ] Kiegészítő nyugdíjbiztosítás 6,6% Az egyre kedvezőbb feltételű és széles választékú lakossági fogyasztási hiteleknek köszönhetően térségünkben meglódult a lakosság eladósodottsága Fejlődésünk velejárója a korábbinál intenzívebb költekezés ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az egyre kedvezőbb feltételű, mind rugalmasabb és szélesebb választékú lakossági fogyasztási hiteleknek köszönhetően látvá­nyosan meglódult a lakosság ela­dósodottsága Csehországban, Magyarországon, és fokozatosan nálunk is. Ám ez még mindig el­törpül a nyugat-európai és az észak-amerikai háztartások már- már veszélyes adósságállománya mögött. Szlovákiában az elmúlt két év­ben megkétszereződött a lakos­ságnak nyújtott kölcsönök volu­mene, melynek együttes nagysá­ga 2004 végén már elérte a 117 milliárd koronát. Ez nagyrészt a jelzáloghitelek előretörésének köszönhető, ám a fő ok az alacso­nyabb kamatokban, a növekvő átlagkeresetekben és a nagyobb lakossági bizalomban keresendő. Ez természetesen a háztartások eladósodásához vezet. Az eladó­sodás aránya ugyan még nem számottevő, főleg ha a nyugat­európai mércével mérjük, azon­ban azt érdemes megállapítani: a lakosságot néha a lelkesedés, egymás utánzása hajtja a hitel- felvételeknél. Bármilyen megle­pő is, sokszor nem az ár, vagyis a bank által követelt kamat nagy­sága a mérvadó. A legfontosabb ugyanis a jó marketing, azaz az ügyesen tálalt hiteltermék. A pénzintézetek természetesen mindig a legjobb oldalukról mu­tatkoznak be, egy-egy terméket a lehető legalacsonyabb kamattal hirdetnek meg. Az ügyfél sokszor nem tudatosítja, hogy a hitelka­matnak nemcsak alsó, hanem felső határa is van. Pedig nem árt, ha tudjuk: mindig az kapja a legkedvezőbb feltételekkel, va­gyis a legalacsonyabb kamattal a kölcsönt, aki anyagilag a legjobb helyzetben van, vagy akinek va­lójában nincs is igazán szüksége rá. Legtöbbünk persze nem ebbe a kategóriába tartozik. Például a mérvadó TREND gazdasági heti­lap e havi összefoglalójában megállapítja: a bankok már ta­valy decemberben 8 és 9 százalé­kos kamatokkal hirdették a vá­sárlói hiteleiket, miközben átla­gosan 12,5 százalékon nyújtot­ták őket. Ráadásul a kamat nem minden, főleg a kisebb hitel- igényléseknél érdemes odafi­gyelni a kezelési és egyéb járulé­kos költségekre. Újra a TREND-et idézzük, amely állításunkat a kö­vetkező példával támasztja alá: Az ügyfél 50 ezer koronás vásár­lói hitelt vesz fel, egyéves időtar­tamra. Az adott bank e szolgálta­tást 11,4 százalékkal nyújtja, azonban emellett a felveendő hi­tel 2 százalékát máris lefogja, rá­adásul havi 50 koronás kezelési költséget számláz fel. Ezek nem rendkívüli feltételek, mondhatni standard eljárásról van szó. Az utóbbi tényezőket is figyelembe véve összességében hány száza­lékos kamat fejében jutott az ügyfél 50 ezer koronás hitelhez? A válasz talán meglepő és a kli­ens szempontjából mindenkép­pen lesújtó: a kamat ugyanis így 17,4 százalékos, ami napjaink alig 3 százalékos inflációja mel­lett korántsem kedvező. A Cseh Nemzeti Bank már ré­gebben figyelmeztet a cseh la­kosság gyors ütemű eladósodá­sának tényére. A háztartások adósságállománya csak 2004- bentovábbi 75 milliárd cseh ko­ronával nőtt (miközben a megta­karítások csupán 61 milliárddal), és az elmúlt év végén a kumulált tartozások túllépték a 300 milli­árd koronát. A cseh lakosság már évek óta intenzíven él a vásárlási hitelek lehetőségével, ami banki szakemberek szerint akkor okoz­hat komolyabb gondot, ha a cseh gazdaság helyzete rosszabbra fordul. Bár a lakáshitelek térnyerésé­vel öt év alatt több mint meg­négyszereződött a magyar lakos­ság eladósodottsága, e mutató ma is alig harmada a régi EU- tagországokénak. Az eladósodás növekedése a szakértők szerint természetes felzárkózási folya­mat, ám a devizahitelek elbur­jánzásának komoly kockázatai vannak. A lakosság 15 százaléka a tartalékait éli fel, és már továb­bi 5 százalék is elindult az eladó­sodás útján - állapította meg az Ecostat Gazdaságelemző és In­formatikai Intézet tavaly decem­ber végén publikált felmérése. Tény, hogy 1999 és 2004 között több mint megnégyszereződött a magyarországi polgárok eladó­sodottsága: a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb adatai szerint 2004. szeptember végén a ma­gánszemélyek összes hiteltarto­zása 3775 milliárd forint volt, va­gyis - az 1999 végi alig több mint 4 százalékkal szemben - elérte a bruttó hazai össztermék (GDP) 18 százalékát. A GfK piackutató intézet felmérése alapján 2004­ben Magyarországon megközelí­tőleg másfél millió ember volt valamilyen hiteltermék „fogyasz­tója“. Mégsem kongatnak vész­harangokat az elemzők, mond­ván: az eurót fizetőeszközként használó országokban 2003 vé­gén a 12 állam összes GDP-jének több mint a felére rúgtak a ma­gánadósságok. Más szóval: a fej­lődés természetes velejárója, hogy Magyarországon is nőttek a lakossági hiteltartozások. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy ne len­nének hátulütői is ennek a folya­matnak. Ha a lakosság többet fo­gyaszt, mint amennyit megtaka­rít, e forrásból kevesebb jut a költségvetési hiány fedezésére. Mivel pedig a vállalatok sem net­tó megtakarítók - hiszen többet költenek, elsősorban beruházá­sokra, mint amennyit tartalékol­nak -, az államnak nagyobb rész­ben külföldről kell kielégítenie hiteléhségét. Mégsem aggódnak a szakér­tők a lakossági eladósodás miatt. „Az elmúlt három évben a lakos­ság fogyasztási-megtakarítási magatartásának megváltozását egy, a felzárkózó gazdaságokra jellemző átállási folyamat része­ként értékelhetjük, melynek so­rán a háztartások egy magasabb fogyasztási és eladósodottsági hányaddal és alacsonyabb finan­szírozási kapacitással jellemez­hető pályára váltanak“ - olvas­ható a magyar jegybanknak a pénzügyi stabilitásról tavaly de­cemberben kiadott jelentésében. Hasonló folyamat játszódott le az eurózónához korábban csat­lakozott, kevésbé fejlett EU-tag- országokban is, amelyekben az euró bevezetése előtt négy-öt év­vel futott fel a hitelezés: 1997- 2002 között Portugáliában ösz- szességében 55-60, Írországban 25, Spanyolországban 20 száza­lékkal. (hv, shz) A lakossági eladósodottság aránya a GDP százalékában Litvánia 3,4% Szlovákia 7,8% Csehország 9,8% Szlovénia 10,3% Lengyelország 10,8% Lettország 12,0% Észtország 15,3% Magyarország 15,9 Az ELI átlaga 51,6 (Forrás: MNB, HVG)

Next

/
Thumbnails
Contents