Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-30 / 72. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 30. Vélemény és háttér 7- Uraim, a Grimm legszebb meséi után kiadják az ŠtB-iigynôkäk legszebb meséit is (Sulci Gábor rajzaj Gorbacsov szerint csak a totalitárius rendszer felszámolása lehetett volna a cél Peresztrojka: 20 év múlva TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Ingus ellenzékiek szerint egy narancsszínű forradalom rémétől riadt meg Murat Zjazi- kov elnök, aki meghiúsította egy tüntetés megtartását. Az észak-kaukázusi orosz tagköztársaság elnöke sűrű rendőr- kordonnal záratta le a politikai megtorlások áldozatainak szentelt Magasz környéki emlékmű környékét, s a tüntetés egyik szervezőjét néhány órára őrizetbe vették. Bár az Ahki- jürt mozgalom csak a (Joszif Sztálin szovjet diktátor által 1944-ben) Észak-Oszétiához csatolt Prigorodniji körzetet akarta megint visszakövetelni, Zjazikov attól félt, hogy a lemondását fogják sürgetni - feltételezték ellenzékiek. Ingus- föld feltárja előttünk a „színes' forradalmak” igazi értelmét: ezeket nemcsak azért csinálják, hogy az oroszbarát elitet kiszorítsák a volt szovjet köztársaságokból, hanem azért is, hogy megingassák Oroszországot - véli egy politológus. Alek- szandr Cipko szerint nem a demokrácia exportjával, hanem a csőcselék erőszakosságával, a mindent szabad exportjával állunk szemben. A forradalmak kockázatot feltételeznek, nem véletlenül válnak a tömegek hőstettévé. Azok azonban, akik mostanában döntögetik a kormányokat, semmit sem kockáztatnak, mert tudják, hogy a hatóságok nem fognak védekezni - fejtegeti. Ha a hatóságok Ingusföldön és Baskírföldön ugyanúgy viselkednek, mint Leonyid Kucsma volt ukrán elnök Kijevben és Aszkar Akajev bukott kirgiz államfő Éiskekben, akkor az ilyen forradalmak átterjednek Oroszországra is - int Cipko a bulvárlapban, hozzátéve: a büntetlenség nemcsak zülleszti, hanem felettébb kísérti is az embereket. PER SPIEGEL A március 8-án megölt Asz- lan Maszhadov már csak koránál fogva is egyike volt az utolsó csecsen lázadóknak, akik még a néhai Szovjetunióban váltak felnőtté, s még bizonyos köteléket éreztek szűkebb hazájuk és Moszkva között. E generáció eltűnésével, a helyükbe lépő fiatal terroristákkal megnőtt a valószínűsége an-, nak, hogy Csecsenföld még ádázabb harcok színterévé válik, és szaporodni fognak a beszlánihoz hasonló véres túszejtő akciók az oroszok lakta településeken. A Maszhadov- ról alkotott vélemények jól tükrözik azt az ideológiai árkot, amely az Oroszországnak ,jót akaró” emberek véleménye között húzódik. Az egyik oldalon állnak a titkosszolgálati módszerek, a másikon az önrendelkezési jog szószólói. Aligha fogja a világ valaha is megtudni, ki volt valójában a föld alatti bunkerében kivégzett csecsen vezető: a beszláni tú- szejtők megbízója, amint azt - bizonyítékokkal adós maradva - Moszkva állítja, vagy a béke hercege, ahogy a csecsen füg- gedenség nyugati szószólói feltételezik. Alighanem Maszhadov volt az utolsó igazi szovjet polgár a csecsen lázadók soraiban. A mozgalom héjáinak a szemében túl kezes volt, viszont a béke hívei túl durvának tartották. Húsz évvel ezelőtt a progresszív szlovák és cseh értelmiségiek újra tudtak oroszul, noha 1968-ban mélyen eltemették egykori cirill betűs ismereteiket. Bil’akék pedig töprengeni kezdtek: vajon érvényes-e jelszavuk, hogy Örök időkre a Szovjetunióval! E. FEHÉR PÁL Mindenesetre a moszkvai Pravda már nem volt az igazság forrása számukra. Éppen, amikor az igazat kezdte írni. 1985 márciusában váradan esemény történt a szovjet fővárosban. Konsztantyin Cser- nyenko halála után nem a nomenklatúra csúcsának jelöltjei lettek a befutók: nem a moszkvai első titkár, az aggkori elmegyengeségben leledző Viktor Grisin és nem is a leningrádi uralkodó, Grigorij Romanov, aki lánya esküvőjére a múzeumból hozatta ki a cári dinasztia étkészletét, nyilván a névrokonság okán, hanem egy viszonylag fiatal, 54 éves, ám már nem ismeretien ember került a birodalom élére: Mihail Szer- gejevics Gorbacsov. Megválasztását megelőzte híre: például az, hogy voltaképpen az egyik előző pártfőtitkár, korábban az állambiztonság mindenható elnöke, ám mégis liberálisabb hírben álló Jurij Andropov jelöltje volt, va-. lamint angliai útjának sikere, Margaret Thatcher nem is titkolt támogatása. Meg a stílusa ugyancsak szokadan volt: mintha Nyikita Szergejevics Hruscsov reinkarnációja lett volna ez a szinte ismeretlen politikus. Hatalomra kerülésének első pillanatától nem hagyott kétséget, hogy tudatában van annak: a birodalom a szakadék szélén tántorog, és ő új utakra térne. És megnyílt a nyilvánosság is: betiltott irodalmi Húsvétvasárnap ismeretlenek szemeteskannát dobtak be a vajdasági Óbecse katolikus templomába. Betörték a belvárosi Nagy- boldogasszony-templom főbejárata feletti ablaküveget, és bedobták a kannát. A plébános értesítetalkotások kerültek a nyilvánosság elé, rehabilitálták a rendszer soksok áldozatát, azokat, akiknek Hruscsov nem tudott vagy nem akart igazságot szolgáltatni. Nagyon gyorsan cserélte a birodalom vezetőit: az újakról sokat nem lehetett tudni, viszont mindenki sejtette, hogy ezek az emberek nem folytatják a Brezsnyev-korszak pusztító tespedését. Riasztó jel lehetett a dogmatikus erők számára, hogy keresték az igazságot, hogy a Brezsnyevék által száműzött Andrej Szaharov akadémikust visszahozatta Moszkvába. Hideglelés rázta a csatlós országok diktátorait: Honeckertől Husákig, Ceauses- curól meg Zsivkovról nem is szólva, sőt a Gorbacsovhoz viszonylag legközelebb álló Kádár is felettébb óvatosan fogadta Gorbacsovot. Ő - atyai barátjához, Jurij Andro- povhoz híven - eleinte azt hitte, hogy a csőd közeli gazdasági és politikai szituációt meg lehet menteni a nagyobb fegyelemmel, jobb hatékonysággal, korrupció felszámolásával, sztálini örökséggel való őszinte szembesüléssel. Már ez is sok volt a csatlósok és a szovjet bürokrácia számára. A folytatás még váratlanabb lett. Gorbacsov és közeli munkatársai - mindenekelőtt Alekszandr Jakovlev-viszonylag gyorsan megértették, hogy az úgynevezett szocialista építés „felgyorsítása” komoly eredményt nem hozhat. Ekkor adták ki a peresztrojka jelszavát és ez az átépítés tulajdonképpen egy olyan orosz hagyomány folytatásának tekinthető, amelyet a történészek általában úgy neveznek: „forradalom felülről”. Nagy Pétertől kezdve a birodalom csak a cárok kezdeményezésére változte a rendőrséget, amely gyorsan reagált; a rendőrök a kilenc órakor kezdődő húsvéti szentmise előtt el is végezték a helyszínelést. Az eset a plébános szerint mélységesen megdöbbentette a híveket. A vasárnapi szertartáson jelen voltak óbecsei ortodox papok is, akik mélységes megdöbbenésükhatott meg, sőt még Lenin maga is úgy akarta módosítani az októberi forradalom téves sínpárra futott vonatának pályáját, hogy maga hirdette meg - a káoszt elkerülendő - az új gazdaságpolitikát, a NEP-et. Valami ilyesmire gondolhattak Gorbacsovék is. Ők a birodalmat megreformálhatónak vélték, és nagy valószínűséggel nem volt reális képük a Szovjetunió állapotáról. Arról, hogy nem volt mit átépíteni. Megbuktatása után mondta . Gorbacsov egykori moszkvai egyetemi évfolyamtársának, Zdenék Mlynár-nak, a Prágai Tavasz egyik ideológusának: „1985-ben és még utána is egy ideig azt a rendszert akartuk jobbítani, amelyik nem volt szocialista. Ez a mi drámánk. Ma már tudom, hogy a totalitárius rendszer felszámolása lehetett volna csak a cél.” A tragikus az volt mind Hruscsov, mind Gorbacsov reformkísérleteiben, hogy a gazdaságot ideológiával akarták helyettesíteni. És közben mindketten Marxot vallották tanítómesterüknek, akit, természetesen, pártiskolai hamisításokból ismertek, mert különben tudhatták volna, hogy mennyire nem lehet felcserélni az alapot a felépítménnyel. És nem kerülhették el az alulról jött vihart: Jelcinék így állították félre Gorbacsovot és csapatát. Gorbacsov ma egy alig-alig létező orosz szociáldemokrata párt első embere. Oroszországban folyamatosan hangoztatják a mai kommunista utódpárt vezérei ugyanúgy, mint a magukat „hazafias erőként” feltüntető nacionalisták, hogy Gorbacsov szétverte a Szovjetuniót - az imperialisták ügynökeként. De Vlagyimir Pu- tyin elnök - praktikus ember lévén - nem szokott ideológiával foglalkozni. A peresztrojka azonban létezett: megváltoztatta a világot és benne Oroszországot. És mert kimondta a szovjet diktatúráról a valót, oda már nincsen visszatérés. nek, sajnálatuknak és együttérzésüknek adtak kifejezést, s elítélték a történteket. A Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete ugyancsak erélyesen elítélte a „gonosztettet”, és reményét fejezte ki, hogy ez elszigetelt eset marad a nemzeti és vallási toleranciájáról ismert városban. A birodalom a szakadék szélén tántorog, és ő új utakra térne. FIGYELŐ MAGYAR SZÓ KOMMENTÁR Dzurinda, a tényező MALINAK ISTVÁN Dzurinda rossz társaságba keveredett. Demonstratív módon megkérdőjelezte Hága pártatlanságát, bemanőverezve magát abba a sorba, ahol olyan alakok foglalnak helyet, mint Milosevics volt szerb diktátor és Seselj csetnik vajda. Ezen mit sem változtat az az árnyalás, hogy a szlovák korányfő személyesen „csak” Carla del Ponte elfogulatlanságát vonta kétségbe. A hágai törvényszék főügyész asszonya kezdettől fogva nagy szívóssággal csinálja azt, ami a feladata, üldözi az egykori Jugoszlávia területén bujkáló háborús bűnösöket, fáradhatatlanul ingázik a térségben, tárgyal és fenyeget is. Ebből adódóan összehasonlíthatatlanul több bizalmas információ van a birtokában, mint Dzurindának, aki - mint utóbb kiderült - nem is volt ezekre kíváncsi, hiszen kikérhette volna őket, mielőtt kinyitja a száját. Például Budapest és Bécs sem értett egyet a brüsszeli EU-csúcson azzal, hogy a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal elhalasztották, de sem a hivatalos magyar, sem az osztrák diplomácia nem ment olyan messzire, mint a szlovák küldöttségvezető. Amikor most Belgrád az unió felé kacsingatva azzal dicsekszik, hogy az elmúlt fél évben tíz, háborús bűnökkel gyanúsított szerb adta fel magát önként Hágának, le kell szögezni: ez nem elsősorban a taktikázó szerb kormányzat érdeme, hanem annak tudható be, hogy a főügyész asszony olyan, mint a buldog. Hosszú távon minden uniós tagországnak, így Szlovákiának is létérdeke, hogy az EU következetesen ragaszkodjon az emberi jogok tiszteletben tartásához, az ezzel kapcsolatos kritériumokat ne engedje felhígítani valamely lobbicsoport pillanatnyi érdekektől vezérelt követeléseinek engedve. Horvátország nem teljesítette a tárgyalások megkezdésének feltételét, nem segítette, inkább hátráltatta Gotovina extábomok elfogását. A Zágrábbal szembeni döntés kemény volt, de igazságos. Mert pár év múlva esetleg a szerbek kérhetnének hasonló kivételt, azzal érvelve, nem tudják, hol van Karadzsics és Mladics, akiknek pedig nagyon ott lenne a helyük a vádlották padján, Milosevics mellett. A hasonló példákat hosszan lehetne sorolni. Zágráb persze sértődött és prüszköl. De a horvátoknak is szembe kell nézniük a történelmükkel. Ezen nem változtatat az az állítás, amely szerint Horvátország például gazdasági szempontból minimum annyira felkészült az uniós tagságra, mint Románia és Bulgária. Meg az sem, hogy a szerb-horvát háborúban a szerbek voltak az agresszorok, hogy nem teszünk egyenlőségjelet a megtámadott és a támadó közé, hogy a háborúban szimpátiánk a horvátoké volt. Attól, hogy Bush és Putyin Pozsonyban járt, Dzurindának még nem kellene nemzetközi tényezőnek éreznie magát, és kényszeresen nyilatkozgatnia arról, amihez nyilvánvalóan nem ért. Brüsszeli szereplése azokat a kínos perceket idézte, mint amikor anno Mečiar hazudozott összevissza arról, miket vágott ő Pozsonyban Albright asszony fejéhez, megleckéztetve az amerikai diplomáciát. A politikusokra kétszeresen érvényes a szabály: ha hallgattál volna, okosabb maradtál volna. JEGYZET Kutyából szalonna FORGÁCS MIKLÓS Megvolt a rendje. Felfordult a világ. Hétvégeken este zengett az emelet. Kóbor férj érkezett, nem kímélt időt, pénzt, fáradtságot, ivott, és véleménye lett. Az idilli pillanatok intimitása is dobhár- tya-gerebenező ricsajban pi- hegett. Aztán feltűnt. A kutya. Vagy ahogyan később elnevezték, a Kölcsönös Családi Segítségnyújtás Kutyája. De nem olyan egyértelmű, hogy ki ő. Tény, hogy férfi tűnt, kutya lett. Először úgy tűnt, a fizikai megsemmisítés bizonyult járható kiútnak. A család ajtókat zárt magára, de a férfi rájuk törte s fenyí- tett. A rendőrök is elmagyarázták néhányszor, hogy saját lakásban otrombán viselkedni nem bűncselekmény. S egyszer csak az alkoholban tartósított ráncos ember erőtől duzzadó, fényes szőrű állattal cserélt helyet. Ahogyan eddig az apa üvöltött a családdal, úgy bántak a kutyával az áldozatok. Az elkeseredettség boszorkánysága, morfondíroztak a szomszédok. S a lány, sétáltatás idején, hosszú csontot cipelt magával. Fekete rovátkák sorakoztak a csonton. Föliratkoznak, akik rászorulnak, fogták fel a helyzetet a szomszédok. A kutya körbejárja a család- szipolyozók fészkeit, s nem felfal, de magába fogadja a sakkban tartókat, megnyo- morítókat. Ha hörög, fröcsög valaki a vékony falak mögött, joga van a szomorú többieknek a segítségnyújtásra. Hány lélek fér egy kutyába, hol él majd ez az állat, ha be- léköltözik a környék minden érzéketlen pokróca, nem volt válasza egy szomszédnak sem. Ki a tulaj, ki a gazda? Kollektív eb. Mindenkinek jussa van a maga bunkójára. Ha a kutya csendje az úr, a megszabadultak jönnek rá a maguk tahóságának az ízére. Hiányozni tud. Talán nem világméretű összeesküvés. Lakótelepérdek. Kölcsönös Családi Segítségnyújtás Kutyája. S mivel minden varázslat mögül elővillan az eredeti átok, negyedévenként minden kutyába zárt banális garázda, négyfalbetyár magára eszmél, s minthafialackban ágálna, csapkod, vagdos régi birodalmában, egy meghitten rosszízűt. Ahogy a kutya megugatja a holdat.
