Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-03 / 51. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 3. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Csipkerózsika 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Nagy szerencse 19 KIS SZÍNPAD: Doktor Šuster 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Gazdag szegények 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Két szótaggal lemaradva (szlovák) 18 Szüzet szün­tess (amerikai) 20 MLADOSŤ: Ibrahim és a Korán virágai (francia) 18 A tenger hívása (francia-spanyol) 15.30, 20 AU- PARK - PALACE: Vejedre ütök (amerikai) 11.30,12.30,14,15, 16.30, 17.30, 19, 20, 21.30 A hihetetlen család (amerikai) 15.30 Végállomás (szlovák) 18, 20.10 Snowboardozók (cseh) 12, 14.10, 16.20, 18.30, 20.40 Közelebb! (amerikai) 13, 15.10, 17.20, 19.30, 21.40 Két szótaggal lemaradva (szlovák) 13.40 Ray (amerikai) 18.10 Ibrahim és a Korán virágai (francia) 15.50, 21.10 A nemzet aranya (amerikai) 16.10, 18.40, 21.20 Aviator (amerikai) 17.10, 20.30 Penge: Szentháromság (ameri­kai) 14.50, 17.20, 19.40, 21.50 Lemony Snicket - A balszeren­cse áradása (amerikai) 14.30, 16.50 Az operaház fantomja (amerikai) 19.20 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 16.10.18.20, 20.20 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (ame­rikai) 14.20 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 16.40, 18.50 Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 21 KASSA DRUŽBA: Közelebb! (amerikai) 19 CAPITOL: Vejedre ütök (amerikai) 16, 18.15, 20.30 TATRA: Snowboardozók (cseh) 17, 19.30 ÚSMEV: Végállomás (szlovák) 16, 20 IMPULZ: Az apokalipszis angyalai-Bíbor folyók 2. (francia) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: A holnap világa (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A hihetetlen család (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Wicker Park (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kór­isták (francia) 19 LÉVA - JUNIOR: Kóristák (francia) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A holnap világa (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Aviator (amerikai) 16.15,19.30 Bűjócska (amerikai) 18, 20.15 Csudafilm (magyar) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 Hölgyvá­lasz (amerikai) 15.15,17.30,19.45 Kaptár 2. - Apokalipszis (né- met-francia-angol) 16 Közelebb! (amerikai) 14, 18.30, 20.30 Le a fejjel! (magyar) 14,16,18, 20 Micimackó és a Zelefánt (ameri­kai) 14.30,16.15,18.15 A nemzet aranya (amerikai) 20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (amerikai) 15.30 Penge: Szentháromság (amerikai) 15.30,17.45,20 Sorstalanság (magyar) 14.30,17.15, 20 Vejedre ütök (amerikai) 13.30,15.45,18,20.15 Híres emberek mesélnek kedvenc regényükről A nagy könyv az MTV-n MTI-HIR Budapest. Kedvenc regényükről és az olvasás élményéről mesélnek Magyarország legnépszerűbb em­berei márciustól a Magyar Televízi­óban A nagy könyv című olvasás­népszerűsítő mozgalom keretében- mondta Sipos Pál, az MTV művelődési főszerkesztője. A program mellé állva hatvannál is több színész, művész, sportoló, tudós és ismert személyiség tesz majd őszinte vallomást olyan köny­vekről, amelyek megváltoztatták, rendbe hozták, vagy éppen felfor­gatták az életüket - tette hozzá. Is­mertetése szerint az MTV két csa­tornáján naponta többször, össze­sen 636 alkalommal láthatják a nézők e héttől, 53 napon át a beha­rangozó egyperces etűdöket. A 2005. év egyik legjelentősebb kulturális eseményeként beharan­gozott, brit minta alapján megvaló­suló programban - amelynek az ol­vasáskultúra fejlesztése, az olvasás népszerűsítése a legfontosabb célja- az ország kedvenc könyvét kere­sik. Az újságíróknak tegnap levetí­tett egyperces ajánlók között Szabó István filmrendező Jorge Semprun A nagy utazás című regényéről, Bálint András színész-rendező Má- rai Sándor Föld, föld!... című emlé­kezéseiről beszélt, Winkler Róbert újságíró Mihail Solohov Csendes Donját népszerűsítette. Nagy Mar­cell, a Sorstalanság című film főszereplője Kertész Imre azonos című regényéről osztja majd meg érzéseit a nézőkkel, Vizi E. Szil­veszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke J. D. Salinger Zabhegyezőjéhez, Vitray Tamás új­ságíró Thomas Mann József és test­vérei című regényéhez fűződő vi­szonyáról fog szólni. A nagy könyv játékos olvasómoz­galomban a rendszeresen jelent­kező tévé- és rádióműsorok nézőit, hallgatóit, a program internetes ol­dalának látogatóit, valamint a kap­csolódó könyvtári és iskolai rendez­vények résztvevőit szavazásra szó­lítják fel: nevezzék meg kedvenc magyar, illetve külföldi regényü­ket. A nagy könyv első nagy megje­lenése a március 15-i 80 perces műsor lesz, amelyben megismerte­tik a nézőket a szabályokkal (ezek a www.anagykonyv.hu internetes cí­men teljes terjedelemben olvasha­tók). Április 23-án, a beérkezett jelölé­sek alapján bemutatják Magyaror­szág száz kedvenc könyvét, ami után hetente két alkalommal je­lentkezik majd a könyvek csatája című vitasorozat. Június 11-én de­rül ki a 12 kedvenc könyv címe; a műsorfolyam befejező adásában, december 17-én dől el, melyik re­gény nyeri el a Magyarország ked­venc regénye 2005-ben címet. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma háttéranyaga sze­rint ma az érettségizettek egyhar- mada és a diplomások egyhatoda egyáltalán nem olvas könyvet, a felnőtték alig fele olvas el évente legalább egy könyvet. Harminc éve halt meg Németh László - szellemi láthatára szélességében és mélységében is monumentális A minőség bölcselője (Képarchívum) Életművének könyvespol­comon lévő húsz-egyné- hány rózsaszín-lila vaskos kötete mindig elbizonytala- nít. Olyan értelemben, hogy ismerem-e eléggé munkásságát. Hogyan is­merhetném, hiszen az egy teljes magyar világ! De a hozzá hasonló közeli előde­ink-jószerével szinte kor­társaink - is elbizonytalaní- tanak munkájuk mennyisé­gi és minőségi méreteivel. DUBA GYULA Azt sugallják: az írás állandó munka, sok munka! Majd így: az írói munka felelősség! S végül: az életmű állandó alkotói-szellemi je­lenlét! A költői kérdést - méltó utó­dok vagyunk-e? - fel sem teszem. Inkább oda irányítanám a figyel­met, hogy mindez a múlt század üzenete! A végletesen ellentmon­dásos huszadik századé, amely egyrészt lehetővé tette a legember­telenebb szörnyűségeket, másrészt a felelős szellemiségek egész sorát teremtette meg. Például Németh Lászlót! Soroljunk mellé néhány társat is: Móricz Zsigmondot, a re­gényírót, Illyés Gyulát, a költőt, Ve­res Pétert, a parasztgondolkodót! Bár a névsor sokkal bővebb lehet­ne, így jellegzetes. Jelöl egy szelle­miséget, amelynek Németh László mintegy a gondolati összegzője, eszmei kiteljesítője lehetett. Hogy a jelenség még jobban kidomborod­jon, érdemes pillantást verni koráb­bi évszázadok néhány magyar sze­mélyiségére és azok szellemi telje­sítményére. Balassi Bálint a 16. szá­zadban a végvári élet férfias eszté­tikumát fogalmazza, Zrínyi Miklós a 17. században pedig „kis traktájá- ban” hadseregszerzésre oktat. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordí­tásaival, Pázmány Péter vallásos vi­tairataival a korszerű magyar nyel­vet fogalmazza. A 18. században a szabadságharcot Rákóczi, a nem­zeti érzés s a nyelv pallérozását a bécsi testőrök (pl. Bessenyei) foly­tatják. S mintha a nemzeti szelle­miség sűrűsödne! A 19. század nyelvújítással (Kazinczy), idea-köl­tészettel (Kölcsey), kultúraalapo­zással (Széchenyi) indul, nemzeti drámaérzetet teremt (Vörösmarty) és szabadságeszményt (Petőfi), va­lamint a népi történelem költésze­tét (Arany). A 20. század elejére Ady az európaiságot hozza Párizs­ból, korszerű és egyetemes pillan­tást a „magyar ugarra”. Mintha mindezek összegeződné- nek, korszerűen kiteljesednének Németh László körül. Szellemi lát­határa szélességében és mélységé­ben valamiféle monumentalitást érzünk! Olyan gondolati kiteljese­dést, amely az alapokig, a népi mélyrétegekig ér. Nem a népi írók mozgalmát akarom kiemelni, ha­nem Németh géniuszát. Bár a kettő szorosan összefügg! Ez a szellemi irányultság a huszadik századi ma­gyar valóság terméke. Történelmi érték és szükségszerűség! Legin­kább Németh László alkotói íve iga­zolja. Móricz a szépíró, Illyés a költő érzékenységével szemléli a népélet drámaiságát, Németh Lász­ló a megismerő gondolattal közelít hozzá. Horváthné meghal című no­vellájával 1925-ben országos pá­lyázaton nyeri el az első díjat. Mást akar, mint ami van: új magyar no­vellát. S nemsokára kiderül, hogy eszmei értelemben is mást akar: Harmadik Magyarországot! Nem a Horthy-féle félfeudálist, sem „az el­lenzékbe szorult polgári liberális”- t, hanem „az elődök sugalmazását megértve” mást, melyet „nekünk, íróknak kell a magyar népből megi­déznünk. A Harmadik Magyaror­szág így jobban hasonlított egy pla­tóm ideához, melyet egy nem poli­tikára született ember a földre akart húzni, a valóság mélyebb vagy mennyei természeteként előcsalni, mint használható politi­kai programhoz.” (Negyven év). Tegyük hozzá: és mégis hatott! A világirodalomban is kevés pél­da van arra, hogy induló író lapot alapít: Németh László esetében ez a Tanú, amelyet teljes egészében maga ír. Évekig megjelenteti, száz ívnyi, többnyire esszéanyag. Meg­alapozza és előrevetíti átfogó gon­dolkodásának a távlatait, amely­nek talán nem is az a fő erőssége, mily magasra ért, hanem hogy földközelből indult, s valóságközel­ségét mindvégig képes volt megőrizni. Fogalmi-gondolati érte­lemben tekinti át a múlt század első felének magyar valóságát. Még reformtervekre (Széchenyi) is futja erejéből! A „harmadik út”, a „minőség forradalma”, a „Medve utcai polgári”, a „Kert-Magyaror- szág ” látomása hiteles metaforák. A gondolati megismerés eredmé­nye nála jellegzetesen fogalomal­kotásba torkollik. Ahány műcím, annyi új megfogalmazás. Nézzük a regénycímeket! Gyász, Irgalom, Bűn, Iszony - fogalmi összegzésre utalnak. S a mitikus asszonyala­kok: Kúrátor Zsófi, Égető Eszter. Korán megérinti a görög drámák tragikus halál-eszménye! Nézzük más oldalról az életmű kötetcímeit! Európai utas, Az én katedrám, Sorskérdések, A kísérletező ember, Két nemzedék, Sajkodi esték, Ho­mályból homályba - fogalmi meta­forák, mögöttük terjed a hatalmas Németh-univerzum. Honnan ez a kimeríthetetlen energia, mint le­hetséges ily végtelennek tűnő szel­lemi láthatár? Mily csodálatos erős és spirituális minőség emeli a népi valóság és paraszttörténelem té­nyeit ily roppant teljességbe? Az évszázados ösztönlétet tudatos megvilágosodásba, a népi humuszt az egyetemes világnézet nemzeti síkjának régióiba?! S e roppant szellemi erőt a történelem fékező kanyaijai és romboló metamorfózi­sai sem képesek útjából kitéríteni! Az ötvenes évek elejének orosz for­dításai s az „én cseh utam”, a műfordítás „gályapadja” sem jelent üresjáratot. A szocialista keretek sem törik meg a lendületet, esszék­ben, drámákban érik tovább. Az út sem magányos, hanem közös igye­kezet. Illyés Fáklyalángjának Né­meth Galileije és Két Bolyaija a tej­testvérei. S a Sorskérdések rokona a Puszták népe és Az Alföld pa­rasztsága is. Nem vagyunk pateti- kusak, ha megdöbbenünk. Ami­lyen iszonyatos a huszadik század magyar drámája és nyomorúsága, oly döbbenetesen „emberfeletti” és nagy ívű Németh László önvizsgá­latának és reformeszméinek, szel­lemi minőségeinek teljesítménye. Az annyira várt huszonegyedik század talán már nem a nagy euró­pai kataklizmák ideje lesz, de úgy tűnik fel, nem is az „emberfeletti” szellemi teljesítményeké. A nemze­ti sors vizsgálata a politikai meta­morfózisok anyagiasulása közben elbagatellizálódik. Németh László szellemi katedrálisa a múlt fényeit sugározza ugyan, de nem Escorial- ként, hanem lélekkel télién. Semmi nem ment fel a kötelesség alól, hogy ismerjük és tiszteljük ideáit, s emlékezve megünnepeljük szá­munkra elérhetetlennek tűnő telje­sítményét! Együtt hallhatók Bartók hegedűduói és a Kárpát-medencei népek ihletet adó autentikus zenéje Szabadival a Fonóban - a Túlparton HIZSNYAI ZOLTÁN Szabadi Vilmosnak, Magyaror­szág egyik legismertebb he­gedűművészének és a Kárpát-me­dencei népek autentikus zenei hagyományát talán legavatottab- ban, legautentikusabban tolmá­csoló Fonó Zenekarnak jelent meg a közelmúltban közös CD-je. Nem mindennapi esemény, hogy egy, a világ számos jelentős hang­versenytermében rendszeresen koncertező, klasszikus komolyze­nét világszínvonalon interpretáló művész és egy autentikus népze­nét játszó zenekar egyugyanazon a hanghordozón, egyetlen szer­kesztési koncepció részeként jele­nik meg. Persze a régiónk hangszeres és vokális zenei hagyományát ápoló - és nem csupán interpretáló, ha­nem mind a mai napig gyűjtéssel is foglalkozó - Fonó nem akármi­lyen zenekar! Az együttes Ma­gyarországról, valamint Szlová­kia és Ukrajna magyarlakta terü­leteiről származó tagjai ugyanis „más zenei műfajok - klasszikus vonószene, opera, a modern jazz irányzatai, világzene, autentikus klezmer muzsika - előadóival is együttműködnek, amint ez im­már több tucat hanglemezükön is tetten érhető”. Az sem mellé­kes körülmény, hogy a Fonó az elmúlt években a világ számos kiemelkedő koncerttermében rendkívüli sikert aratva szólaltat­ta meg térségünk paraszt- és pásztormuzsikáját. És az sem, hogy 2002-ben megjelent Mixtú­ra Cultivatis című hanglemezük­kel a világzenei körökben mérva­dó párizsi Le Monde de la Musi- que folyóirat „Az év szenzációja” díját érdemelték ki. A Túlparton címmel megjelent CD-lemez bemutatásaként írt szellemdús szövegében Agócs Gergely, a Fonó tájainkról szár­mazó vezetője így fogalmaz: „...lemezünkön Bartók egyes he­gedűduói mellett azok a népzenei dallamok (illetve az egyes dalla­mok közeli változatai) is szere­pelnek, melyek alapot szolgáltat­tak az adott zeneművek meg- komponálásához. Máskor olyan vidékek népzenéje szólal meg, ahol a zeneszerző élete során ze­nefolklorisztikai terepkutatást végzett, de a párhuzamokat a sa­ját gyűjtéseinkből származó dal­lamokkal is kiegészítettük. (...) Felvételünkön szeretnénk felmu­tatni (...) a két zenei világban párhuzamosan ható hangszeres virtuozitás elemeit is.” A Túlparton „kalandozva” Bar­tók első és második rapszódiájá­nak sodró erejű hegedű- és zongo­raszólamai (amelyeket Gulyás Márta zongoraművész szólaltat meg a lemezen) mellett erdélyi tánczenét, ezek szlovák párhuza­mait, új stílusú magyar dallamo­kat, dudajátékot, ennek hegedű­imitációját, ruszin és román nép­zenét egyként hallhatunk. Mindezt a lehető legmagasabb színvonalon. A korokon, térsége­ken és játékstílusokon átívelő, egymást keresztező zenei párhu­zamok pedig a hatást egyenesen elementárissá fokozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents