Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-03 / 51. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KOMMERSZANT Az orosz lap szerint az abhá- zok a Kreml árnyékát látják az Alekszandr Ankvab miniszter- elnök ellen megkísérelt keddi merénylet mögött, és nem hisznek az alvilági leszámolás verziójában. Minden abház tudja ugyanis, hogy a népszerű Ankvab szálka a Kreml szemében. A lap felidézte, hogyan támogatta Moszkva a vesztes Raul Hadzsimbát a Grúziától 1992-93-ban háborúval elszakadt, tőle függő fekete-tengeri régióban októberben lezajlott elnökválasztáson, amelyet azonban Ha- dzsimba ellenfele, Szergej Ba- gaps nyert meg. Szorít az idő, ha nem sikerül a diplomáciai megoldás, az USA és Izrael más megoldást fog találni Most Irán a legfőbb veszély Az egyik leggyakrabban elemzett probléma most az iráni nukleáris program. A kérdésben természetesen Irán, továbbá az Egyesült Államok, Izrael, Oroszország és az Európai Unió tekinthető kulcsszereplőnek. ONDREJCSÁK RÓBERT Az alaphelyzet a következő: Irán atomreaktor birtokába szeretne jutni, amely technológiailag lehetővé teszi számára atomfegyver előállítását. Az Egyesült Államok természetesen ellenzi ezt, rámutatván Irán erős Amerika- és Nyugat- ellenességére. Izrael Irán ambícióit de facto létfenyegetésként értékeli, hiszen Teherán máig deklarált célja Izrael elpusztítása, és Izrael az iráni rakéták hatótávolságán belül terül el. Oroszország számára a dolog elsősorban üzlet, hiszen a bushed létesítménnyel kapcsolatos 800 millió dolláros orosz beszállítás gyakorlatilag megmentheti az alulfinanszírozott orosz atomenergiaipart. Persze vannak orosz szakértők, akik figyelmeztetnek, hogy Oroszország nagyon is saját érdekei ellen játszik, hiszen hozzájárul egy újabb atomhatalom megjelenéséhez déli határán. A következő játékos az Európai Unió, elsősorban is annak három hatalma, Franciaország, Németország és Nagy- Britannia. Szerepük és érdekeik összetettek: szeretnék megmutatni, hogy az USA álláspontjával ellentétben diplomáciai úton is meg lehet akadályozni a tömegpusztító fegyverek terjedését, bár ez egyenlőre nem igazán sikerül. El akarnak továbbá kerülni egy újabb Irakot, ami tovább csökkentené az európai befolyását, ráadásul ismét összeug- rasztaná a fél világot. Irán nukleáris ambíciói nem új keletűek, már 20 éve léteznek. Teherán nem rendelkezett megfelelő technológiai háttérrel, ezért külföldi segítség után nézett. A busheri reaktor helyén már a hetvenes években terveztek német segítséggel egy létesítményt, de végül a fő partner Oroszország lett. Az orosz-iráni nukleáris együttműködés az 1992-ben aláírt kormányközi szerződésen alapszik. Jelenleg is mintegy 600 orosz szakember dolgozik a busheri létesítményben. Természetesen a téma állandó problémává nőtte ki magát az orosz-amerikai kapcsolatokban. Végül ez év február 27-én aláírták az orosz-iráni egyezményt, amely lehetővé teszi Busher orosz nukleáris fűtőanyaggal történő feltöltését. Bár a nukleáris fegyverek előállítása szempontjából kulcsfontosságú kiégett nukleáris fűtőanyagot a szerződés alapján visszaszállítják Oroszországba, a legtöbben kételkednek abban, hogy ezt sikerül végrehajtani. Nukleárisfegyver- szakértők szerint a dolgok abba a stádiumba jutottak, amikor a legfontosabb tényezővé az idő lépett elő. Létezik ugyanis egy technológiai küszöb, amelyet ha Irán elér, már nem lehet megakadályozni, hogy nukleáris fegyvereket állítson elő. Márpedig szinte minden forrás azt mutatja, hogy Irán a következő 1-2 évben eléri ezt a szintet. Ezután 2008-2010 táján saját nukleáris fegyvert állíthat elő. A Global Security vezetője, John Pike szerint az „ajtó, amikor még megakadályozható, hogy Irán nukleáris hatalommá váljék, már 2005-ben kezd becsukódni”. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos, amit az orosz és az amerikai elnök Pozsonyban (is) kijelentett: megengedhetetlen, hogy Irán nukleáris fegyverekkel rendelkezzen. A kérdés már csak az, hogyan kellene megakadályozni. Természetesen a legmegfelelőbb megoldás az európaiak által preferált diplomáciai tárgyalás. Mindenki számára az lenne a legjobb, ha ez sikerrel járna, ezért megéri várni és támogatni. A probléma akkor lesz súlyos, ha a diplomácia nem vezet eredményre. Akkor aztán minden jelentősebb érdekelt hatalom lépéskényszerbe kerül. Izrael már többször kijelentette: semmilyen körülmények között nem hajlandó tolerálni egy nukleáris fegyverekkel rendelkező Iránt, egyszerűen azért, mert az képes lenne Izrael teljes megsemmisítésére, és ezt gyakran hangoztatja is. Persze, most szinte mindenkinek eszébe jut, hogy Izrael 1981-ben már légicsapást mért az iraki Oszirak nukleáris létesítményre, megakadályozva, hogy Szaddám Irakja nukleáris hatalommá váljék. Elméletileg elképzelhető egy ilyen variáns, és Izrael rendelkezik a megfelelő csapásmérő repülőgépekkel, de nem szabad elfelejteni, hogy ez az eset sokkal bonyolultabb. Irán egyrészt messzebb van, ami automatikusan felveti a légi utántöltés problémáját, ráadásul az irániak igyekeztek nem mindent a nyugati határuk mentén felépíteni (Busher például a Perzsa-öböl mellett található). Irán nukleáris programja előrehaladott és több létesítményben összpontosul, így mindez lehetetlenné teszi, hogy egy, az Oszirakihoz hasonló légicsapással minden kulcsfontosságú létesítményt kiiktassanak. Természetesen az USA-nak is módjában áll az iráni atomlétesítmények elleni légicsapás végrehajtása. Arra senki nem gondol, hogy az amerikaiak egy irakihoz hasonló szárazföldi hadműveletbe kezdenének, ehhez túlságosan le vannak kötve Bagdadban. Amiről az elmélet szintjén beszélünk, az egy korlátozott, nukleáris létesítmények ellen irányuló pontos légicsapás. Az Irak elleni háború óta jelentősen csökkentették a térségben állomásozó amerikai légierőt, de még mindig jelentős, és a térségben állomásozik egy anyahajó által vezetett tengeri csapásmérő raj is, amelynek hadihajói kb. 250 To- mahawkkal vannak felszerelve. Fontos azonban megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló források szerint nincsenek a térségben AWACS típusú légtérellenőrző repülőgépek, sem pedig lopakodó F-117-es csapásmérő repülőgépek. Mivel mindkét típus kulcs- fontosságú a légicsapáshoz, hiányuk arra enged következtetni, hogy az USA nem tervez egy Irán elleni ilyesmit (persze az említett egységek viszonylag rövid időn belül átcsoportosíthatóak). Mindenesetre jó lenne, ha sikerülne diplomáciai úton rendezni a kérdést, hiszen az idő a Nyugat ellen dolgozik. Szorítsunk tehát az EU-nak, hogy az előbb leírtak inkább csak spekulációk legyenek, mint a jövő előrevetítése. A szerző külpolitikai elemző VISSZHANG Komáromi valóság Pásztor István mérnök úr, Komárom volt polgármestere az Új Szóban igaztalansággal vádolt engem. Mivel kétségbe vonta igazmondásomat, szükségesnek tartom, hogy külföldi utamról hazatérve ezúton válaszoljak. Pásztor István rá jellemző módon három különböző médiában háromféleképp, de azonos csúsztatásokat használva reagált szavaimra. Az általam elmondott mondatnak csak azt a felét idézi, amely neki megfelel - ez az első csúsztatás. Papp Tibor, a Komáromi Városi Hivatal megbízott elöljárója az Új Szó 2005. február 23-i számában megjelent nyilatkozatában a tényeket összefoglalva, a teljesség igénye nélkül, de pontosan és tényszerűen összegezte a volt polgármester örökségét. A város számláin nem 33 millió korona volt (mint ahogy Pásztor István állítja), hanem 20,6 és 8,9, azaz összesen nem egészen 30 millió. Itt a második csúsztatás. Vagy több mint 3 millió korona különbség a közpénzekben elhanyagolható? Pásztor István mindig is a látszat mestere volt. Látszólag egyszer 20,6 millió korona volt a város számláin, viszont a fiók alján hevert 11 millió korona összegű kifizetetlen számla, és további elfelejtett számlák 1,5 miihó korona ' összegben. Ezen felül ott volt a város lakosaival szembeni 6,9 milliós tartozás, melyet az új városvezetésnek kellett kifizetnie. Ez az adósság az elődöm öröksége, hiszen ez az összeg az ő hivatali ideje alatt tűnt el a lakosok karbantartási alapjából. Ez ám az igazi felelősségérzet, a város lakosaitól 6,9 milliót visszatartani, majd kérkedni az anyagi mérleggel! A város többi számláján vezetett 8,9 millió koronával is hasonló a helyzet, hiszen ez a számla a hivatali és az iskolaügyi alkalmazottak decemberi fizetését tartalmazta, valamint azokat az összegeket, melyek célja és címzettje már a 2002-es évben meg volt határozva. Összességében tehát megállapítható, hogy a város számláin található, felhasználható és szabadon mozgatható pénz összege gyakorlatilag nulla volt. Ezt mondtam és állítottam a sajtótájékoztatón, szembeállítva azzal a ténnyel, hogy a 2004. év végén a város különböző számláin több mint 83 millió + 17 mülió korona volt, és a városnak nem volt fizetési határidő utáni tartozása. Persze, még folytathatnám az elődöm hivatali ideje alatt felhalmozott más adósságokkal és a további több mint 100 millió koronás behajthatatlan kintlévőséggel. Erről bölcsen hallgatott, csakúgy, mint a Civitas felszámolásával és a Tekom-therm csődjével kapcsolatos megoldatlan problémákról. Bastrnák Tibor Komárom polgármestere KOMMENTÁR Magyar mélypont KOCUR LÁSZLÓ Aszappanoperába hajló magyarországi gazdatüntetés egyik legszánalmasabb jelenete az volt, mikor a felek két különböző épületben vártak a tárgyalás megkezdésére. A szerdai magyarországi lapokat látva e sorok írójának az volt az érzése, a határon túli magyarok képviselői és a magyar kormány közti keddi szakértői egyeztetésre is hasonló körülmények közt kerülhetett sor. A határon túli magyarok örömmel fogadták a kormány azon kezdeményezését, hogy felgyorsítsák a lassú és körülményes honosítási eljárást, nyilatkozta Avarkeszi Dezső letelepítési, bevándorlási és honosítási kormánybiztos. Egyik szlovákiai tárgyalópartnere, Duray Miklós viszont lapunk megkeresésére csak annyit mondott a tanácskozásról: zsákutca. A magyar nyelvet egy kicsit is bírók számára első látásra nyilvánvaló: a két nyilatkozat köszönő viszonyban sincs egymással. Duray és Avarkeszi vélhetően nem ugyanazon a tárgyaláson vett részt. Ha mégis, akkor... Pedig sorrendben ez volt a második egyeztetés az anyaországi és a külföldi magyarok között. A december 5-én a kettős állam- polgárságot elutasító Magyarország részéről legalábbis logikátlannak tűnő lépés, hogy ezen találkozók során elsősorban a bevándorlás, a letelepedés, ha úgy tetszik: a honosítás megkönnyítéséről esett szó. A népszavazási kampány során a fel- szerszámozott lovakkal az ország elözönlésére váró, Dzsingisz kán hadainál pusztítóbb hordákként beállított külhoni magyarok hirtelen szalonképesek lettek. Olyannyira, hogy az idegen- rendészeti eljárást úgy módosítanák, hogy a letelepedési engedélyhez jutott kérelmező azon nyomban beadhatná állampolgársági kérelmét, s ezt a belügyminiszter hat-tizenkét hónapon belül felterjesztené a köztársasági elnöknek. Ez mind szép, ám a szlovákiai magyarok túlnyomó többségének - számtalanszor leírtuk már- esze ágában sincs tartósan Magyarországra települni, pláne nem állampolgárságért folyamodni. Otthon ülő fajta a miénk. A szociális ügyi minisztérium egy nemrégiben közzétett felmérése szerint a lakosság elenyésző hányada vette igénybe a munkahelykereséshez folyósított költözési támogatást. A Komáromi járásban senki nem kérte, a Rimaszombatiban hárman, a Rozsnyóiban négyen, a Tőketerebesiben ketten igényelték, országszerte összesen hatvanam Pedig ehhez mindössze harminc kilométerrel kellene arrább költözni. December 5. óta a magyar kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája nehezen olvasható. A durva népszavazási ellenkampány; a referendumot követő, kétségbeeséssel vegyes össznépi felháborodás; a szabadkai csonka Máért kemény hangvételű zárónyilatkozata után Gyurcsány Ferenc kormánya kapkodni kezdett, látszatmegoldásokat kínálva a csalódott határon túli magyar közösségeknek. A Magyarok Vüágszövetsége által generált csapdahelyzetből pedig csak felelős nemzetpolitika felmutatásával tudnának elegánsan kihátrálni. Ilyenjük azonban (egyelőre?) nincs. JEGYZET csapolják szakszerűen az aranysárga nedűt, hogy az tessék, és kedvére szolgáljon az ínyenceknek. Megtudhatják ezenkívül, hogy a sörmesterek legféltettebb kincsét tartalmazó hordókat 10 Celsius- fokon kell tárolni, a tömlőket és csapokat tisztán kell tartani legalább napi egyszeri átmosással. A jól csapolt sör így zamatostól megtérül a befektetőknek. Bohémiai sörtúrákon részt vett barátaim tudják, össze sem lehet hasonlítani, hogy a folyékony gabonát mennyivel nagyobb odafigyeléssel mérik- a felmerült aggályok ellenére is - a szomszédban, mint tájainkon. A honi korcsmáro- sokon tehát a sör, akarom mondani a sor, hogy a példán okulva végre megtanuljanak- tisztelet a kevés kivételnek - csapolni. A jó sör, kérem - legyen az világos vagy barna -, lehetőleg keserű, mint az epe, sűrű, mint a karamell, nem túl hideg, nem túl meleg, és ami a legfontosabb Laci barátom szerint, elegendő mennyiségű cokettő fut benne. Bárhogy legyen is, már Robert Burns tizennyolcadik századi skót költő megénekelte: „A jó sör, ó, jön is, megy is. / Sebaj, ha rongyom rámegy is. / Culám, cipőm is eladó -/ A jó sör, ó, a búra jó.” Rendezzük söreinket! RÁCZ VINCE A sör márpedig jó, feltéve, ha jól csapolják. Persze, ezzel nem mindenki ért egyet. Egy anekdota szerint Jávor Pál, a színészóriás a maga jellegzetesen mesterkélt hangján arra intette egyszer fiatal kollégáját: „Ne igyál sok sört meg bort, kevés benne az alkohol.” Hát, nem tudom. Cimboráimmal a sörözőasztaloknál másként gondoljuk. Pusztán érteni kell hozzá. A több ezer éve népszerű italt nem vedelni, hanem kortyolni és ízlelgetni kell. így vélekednek csehországi sönté- sekben tanyázó társaink is, akik nemrégiben megalapították a világ valószínűleg első és egyetlen sörakadémiáját. A sörfőzdék karöltve a komló és maláta levének népes hódolótáborával egyszer s mindenkorra megelégelték, hogy a kriglit hozzá nem értő módon csapolják, jó esetben tele, máskor csak háromnegyedig a csapnivaló söntésgazdák. Az univerzitásnak eddig mintegy százötven csillogó szemű hallgatót sikerült toboroznia a szent cél érdekében. A cseh kocsmárosok gyorstalpalón tanulhatják meg, mint
