Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-24 / 69. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 24. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 12. számában feltett kérdésre Varga Sándor a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Szacsko Borbála szentmáriai, Lóczi Tünde taksonyi és Kiss Kálmán keszegfalui olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ármány és szerelem (vendégjáték Somorján) cs. 19 MOZI POZSONY MLADOSÍ: 5x2 (fr.) cs., péntek 16,18,20 MÚZEUM: Pink Floyd - A fal (ang.) cs. 19.30 AUPARK- PALACE: Robotok (am.) cs., p. 11.30, 12,12.40,13.30,14,14.40,15.30,16,16.40,17.30,18,18.40, 20.40 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) cs., p. 12.10,14.30 Közelebb! (am.) cs., p. 16.50, 19.10, 21.20 Bújócska (am.) cs., p. 11.20.13.40.16.10.18.20.19.30.20.30.21.50 Szeretőkés gyilkosok (cseh) cs., p. 12.50 5x2 (fr.) cs., p. 17.50 Penge: Szentháromság (am.) cs., p. 15.20,20.20 Ray (am.) cs., p. 20 Vejedre ütök (am.) cs., p. 14.10,16.30,19,21.30 Snowboardozók (cseh) cs., p. 16.20,18.30, 20.50 Átok-The Grudge (jap.-am.) cs., p. 15.40,17.40,19.40,21.40 Kalandférgek (am.-ném.) cs., p. 15.50, 18.10 Aviator (am.) es., p. 20.10 A nemzet aranya (am.) es., p. 14.20,17,19.50 A hihetetlen csa­lád (am.) es., p. 16.10 Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz (kor.) cs., p. 18.50,21 KASSA DRUZBA: A Maszk fia (am.) cs., p. 19 CAPITOL: Bújócska (am.) cs., p. 16, 18, 20 TATRA: Wicker Park (am.) cs., p. 17.30 ÚSMEV: Robotok (am.) cs., p. 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) cs. 18 GALÁNTA - VMK: Szüzet szüntess (am.) p. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A belső tenger (sp.) cs. 17,19.30 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) p. 17,19.30 VÁGSELLYE-VMK: Kóristák (fr.) cs. 20 A holnap világa (am.) p. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Az operaház fantomja (am.) cs., p. 19 LÉVA-JUNIOR: Az utolsó gyémántrablás (am.) cs. 16.30 Két szótaggal lemaradva (szí.) p. 16.30, 19 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Az utolsó gyémántrablás (am.) cs. 16.30, 19.30 Vejedre ütök (am.) p. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Átok - The Grudge (jap.-am.) cs., p. 14, 16.15, 18.30, 20.30 Csak lazán! (am.) cs., p. 13, 15, 19.30 Le a fejjel! (magy.) cs., p. 14.15, 16, 17.45 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) cs., p. 13, 15.15 Millió dolláros bébi (am.) cs., p. 14.30, 17.15 Az operaház fantomja (am.) cs., p. 15, 17.45, 20.30 Penge: Szentháromság (am.) cs., p. 19.30 A randiguru (am.) cs., p. 13.30, 15.45,18, 20.15 A Pátria rádió húsvéti kínálatából válogathatnak • • Ünnepi programok MŰSORAJÁNLÓ Nagypénteken 9 órától ökume­nikus egyházi műsorral jelentke­zünk. A tízórai hírek után. kezdődő irodalmi összeállításban az ünnep ihlette verseket, prózarészleteket hallhatnak hazai színművészeink tolmácsolásában. 10.35-től Robert Burns, Dsida Jenő, Áprily Lajos, Jó­zsef Attila, Szabó Lőrinc, Kosztolá­nyi Dezső és Kányádi Sándor meg­zenésített verseit a Kaláka együttes adja elő. Ebben az évben emléke­zünk Jókai Mór születésének 180. évfordulójára. Ebből az alkalomból tűztük műsorra halhatatlan műve alapján készült hangjátékunkat: A kőszívű ember fiai 1974-ben ké­szült Boldoghy Kató rendezésében. 13 órakor Induljunk a keresztútra címmel néprajzi összeállítást su­gárzunk. Fél kettőtől a magyarul beszélő romáknak közvetítünk. 15.05-kor kezdődik a Pulzus ünne­pi kiadása Ürge Tamás szerkeszté­sében. A műsorban az emberiség legfájdalmasabb témáját, a szenve­dést boncolgatja Mészáros András filozófus, Bordás Sándor pszicholó­gus és Zsidó János teológus-lelki­pásztor. Nagyszombaton a 13 órakor kez­dődő Téka című irodalmi magazint aláljuk figyelmükbe, melyben egyebek közt a Kalligram irodalmi­művészeti folyóiratról beszélge­tünk Csehy Zoltánnal. Az irodalmi műsort a Keresd a nőt! követi. Női magazinunkban a hazai és nemzet­közi szinten is ismert és elismert keramikusművész, az ipolysági Ku­tak Adrienn vall pályájáról, éle­téről. 15 órai kezdettel tűztük mű­sorra a bősi művelődési otthonban 2004. december 12-én rögzített Ta­vaszi szél vizet áraszt népdal és népzenei seregszemle első részét. Húsvétvasárnap hírekkel indul a műsor. 9 órakor református isten­tiszteletet közvetítünk Madárról. A tavasz és a legszebb tavaszünnep a témája a 10 óra 10 perckor kezdődő Gyerekzsúrnak. Utána ifjúsági mű­sorunkban a húsvété a főszerep, er­ről kérdezzük a fiatalokat és Olasz István színészt. Sztárvendég a Kor­moran együttes. Húsvéthétfőn az Ünnepi reggel­ben arról is szólunk, mi kerüljön a locsolók elé az ünnepi asztalra. Húsvéti vendégváró című élő ma­gazinunkban szó lesz a locsolkodás szokásának kialakulásáról, városon és falun. Mi minden van az egyes régiók, tájak ünnepi asztalán, erről is szólnak tudósítóink. A négyórás magazinban helyet kap vers és hu­mor, szórakozás és sok-sok zene. Várja önöket a műsorvezető, Polák László. 15 órai kezdettel tűztük műsorra a Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei seregszemle második részét. (B. E.) Áttörés síkból térbe - Szabó Ottó rozsnyói kiállítása április végéig tekinthető meg Kezdetben volt a vonal... „Álmok, ha bejönnek” - ez a címe Szabó Ottó Rozs­nyón megnyílt kiállításá­nak. Bejöttek! És itt akár be is fejezhetném az írást. Merthogy látványt külön­ben is majdnem lehetetlen írásban elfogadhatóan visszaadni. Ennek a kiállí­tásnak a képi világát pedig még megközelítőleg sem lehetséges szavakkal re­konstruálni. SZÁSZI ZOLTÁN Engedtessék meg mégis néhány széljegyzet kedvcsinálónak a po­tenciális tárlatlátogató - a látni és gondolkodni kívánók számára. Szabó Ottó kortárs alkotóként folyamatosan olyan dolgot művel, ami a mai képzőművészetben rit­kaságszámba megy: egész világo­kat teremt. Kezdetben volt a vonal. Miként a teremtésnél az Ige. Mert hát nem tagadhatja meg az ember ön­magát. Szabó Ottó ugyanis grafi­kusként indult, a vonal szerelme­seként. A mostani kiállításon ebből a korszakából is látható né­hány kép. Egyfajta retrospektív válogatás ez, amely bizonyos fo­gódzókat ad a néző számára. Támpontokat a legfrissebb alkotá­sok értelmezéséhez. Ami előttünk zajlik: a vonal fo­lyamatos átalakulása térré és idővé. Az egyetlen pontba sűrí­tett, teremtés előtti mindenség fölfeslik, és fokozatosan kitölti di­menziónk teljes térfogatát és -ide­jét. Szabó Ottó képes arra, hogy teremtsen. Ezernyi gondosan irá­nyított, szarkalábszerű vonalából ismeretlen térformák, egész uni­verzumok rajzolódnak ki: bennük ember- és istenalakok, arcfrag­mentumok, lovak... És minden alakzaton, egymásba nyíló, egy­másból kibomló, egymást átfedő részleten rajta a világ teremté­sétől eltelt évmilliók patinája. Mintha csak hámló vakolat alól tűnnének elő, véletlenszerűnek Szabó Ottó rozsnyói tárlatának látogatói (Szekeres Éva felvétele) látszik a színek előbukkanása, ám ha jobban belemélyed a tekintet a kép struktúráiba, mindig éppen a teremtés folyamatát meghatározó azon elemek mutatják meg magu­kat színben és fényben, amelyek­re talán a Teremtő is először kez­dett figyelni a világ formálásakor. Egy virág, egy levél, egy kéz, egy ujj, egy arc variációi, a test tökéle­tessége - mert látja az Úr, hogy amit csinál, az jó. A Rozsnyón élő festő- és grafi­kusművész mostani kiállításának képeit szemlélve ennek a folya­matos kreatív mögélátásnak, ki­bontásnak, részletgazdagításnak és rendteremtésnek lehetünk al­kotó részesei. Szabó Ottó a vonal­tól már eljutott a térig, most a tér­be fonja bele a színt. Beleoldja a látványba a rejtélyes megismerési folyamatot, az utat, amelynek so­rán megpörkölődtek, majd leol­vadtak szárnyai, hogy a színek tengerébe hulljanak. Olyan ez az egész, mintha egy hófehérre me­szelt templomfalon fölsej lenének, az évszázadok festék- és vakolat­rétegei alól átderengenének a gó­tika szentjeinek arcvonásai. Mint­ha a festő ecsetjével takarná ki előbb csupán a körvonalakat, majd a test térbeliségét, végül pe­dig az életet adó színeket is. Szé­pen, óvatosan, lassan bontva a va­kolatot, amely egyben a síkból va­ló kitörés, a plaszticitás élményét is adja. A képeken a misztika is jelen van. A honfoglalás, az'anyagi és szellemi haza építésének fázisai, álmodott és reális történelem, mely egyszerre esendően emberi és fenségesen istenközeli. A test finomsága, mezítelen kiszolgálta­tottsága, megfeszülése - megvál­tásért és szerelemért vagy csak egyszerűen a megismerésért. Va­lahonnan az idők mélyéből kitü- remkedve. Álarcok, melyek min­dent eltakarnak, és mindent meg­mutatnak. Robosztus fehér-szür­ke vakolatréteg alól kikandikáló gótikus kecsesség. Fedezz fel! - szinte hívnak a ké­pek belemélyülni egy-egy látszó­lag mellékesen odakarcolt vonal­kódba. Álmok, ha bejönnek - de ezek az álmok a világ apokalipti­kus látomásaival ütnek mellbe. Egyszerre csendesítő és vihart ka­varó élmények. Egy alkotói folya­mat hosszmetszete. Az egyre éle­sebb színek. Óarany és vörös, bar­na és mélykék. Még csak foltok­ban, mert a vonal, a mindent meghatározó ige még mindig kor­dában tarja őket. Azt hiszem, a színek előbb-utóbb felszabadul­nak majd - hogy újra visszavonul­hassanak a vonalak védelmébe. A vonalak pedig ki fognak törni a térbe. Már volt ilyen próbálkozás. Tessék belépni volt a címe. Térg- rafika. Mi jöhet még? Az örökös megis­merni vágyás milyen utakra veze­ti Szabó Ottót? Talán visszasűríti világát a (kiinduló) pontba? Vagy monumentális, akár több száz négyzetméteres alkotásokká tá­gítja? Annyi bizonyos, bárki nézi meg Szabó Ottó képeit, egy idő után sóvárogni kezd utánuk. Ezekkel a festményekkel ugyanis jó egy térben lenni. Jó érezni a fé­nyüket, formáikat, rejtelmeiket. Jó nézni, és jó látni. Tessék belép­ni, és az álmok bejönnek! Margóra egy megjegyzés: Sza­bó Ottó kiállítása azt is bizonyítot­ta, hogy Rozsnyón mégiscsak van érdeklődés a képzőművészet iránt. És csupán a kiállítás-meg­nyitó időpontját kellett körülte­kintően megválasztani. Mintegy nyolcvanan jöttünk össze! Szabó Kingának a megnyitón elhangzott kedves és baráti szavai azt is le­leplezték, Szabó Ottó a közel­jövőben ünnepli negyvenedik születésnapját. Rendkívül alkotó­képes korban van. Kívánom, hogy így maradjon! Sikerét utolérhetetlen írásművészetének és egy új irodalmi műfaj megteremtésének köszönhette Verne Gyula vagy Jules Verne? ROZBROY VIKTOR Ma száz éve hajtotta örök álomra fejét „az örök álmodó” - ahogy kor­társai közül sokan nevezték. Úgy érzem, különleges munkát végzek, miközben ezen a megemlékezésen dolgozom. A kiváltságérzetnek két oka is van: olyan emberről írhatok, aki még az én, amúgy fiatal generá­cióm ifjúkori olvasmányai között is döntő szerepet játszott. A másik ok, hogy csak két olyan írót tudok megemlíteni, akiket még ma is ma­gyarított nevükön emlegetünk: May Károlyt és Verne Gyulát. Tízé­vesen, amikor épphogy csak felfog­tam - de nem tudatosítottam -, hogy a magyarokon kívül más nemzetek is élnek a világban, meggyőződésem volt, hogy Verne Gyula magyar. Utóbb kiderült, ez­zel nem vagyok egyedül. Bizonyára sokunkat foglalkoztatott, ki is Ver­ne Gyula valójában. A szorgalma­sak utánanéztek, a lusták csak fan­táziáitok róla. Hát, jöjjön most egy kis információdömping. Verne Gyula 1828-ban született Jules Verne néven Nantes városá­ban. Apai felmenői jogászok, anyai ági ősei pedig tengerészek voltak. Belőle jogász, öccséből tengerész­tiszt lett. Olyan támogatókat, bará­tokat tudhatott maga mögött, mint a francia romantika két legje­lentősebb képviselőjét, Victor Hu­gót és Alexander Dumas-t vagy Fe­lix Tournachon-t alias Nadart, aki korának leghíresebb léghajósa, az első Párizst ábrázoló légi fotók ké­szítője volt. Ez utóbbi barátság ih­lette őt 1863-ban Öt hét léghajón címmel megjelent első regényének megírására, mely még abban az év­ben „bestseller” lett. Kiadója húsz évre szerződtette - azzal a feltétel­lel, hogy minden évben legalább két könyvet kell megírnia. Hamaro­san olyan hatalmas sikere lett, hogy ha népszerűsége materializá­lódhatott volna, regényhősei a Holdról bizonyára két földi objek­tumot is megpillantanak - a kínai nagy fal lett volna a kisebb. Verne végre eleget tehetett régi álmának: jachtot vásárolhatott, és kiruccan­hatott a világba. Mikor a Gibraltári- szorosnál járt, díszsortűz köszön­tötte, a Szaharában már várta őt a tuniszi bej, hogy saját kocsiján vi- hesse tovább, Rómában XIII. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta, Velence fáklyás felvonulással és díszgályával várta a „leghíresebb franciát”. És hogy minek köszönhette sike­rét? Utolérhetetlen írásművészeté­nek, és egy új műfaj, a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom megte­remtésének. Olyan volt saját korá­ban, mint Rowling lenne ma a gye­rekek között, ha a Harry Potternek száz része lenne, s mind ugyano­lyan izgalmas. Ha életművét rendszerezni sze­retnénk, két szempontból tehet­nénk ezt: műveinek tematikája és hangulata alapján. Míg az utazás, kaland minden regényében jelen van, sokban központi szerepet fog­lal el a tudományos fantasztikum: kalandregények és sci-fi kalandre­gények szerzője. Életművének má­sik lehetséges felosztása egy sajná­latos eseményhez kötődik: az írót féltékenységbe beleőrülő unoka­öccse meglőtte, s az akkori orvostu­domány nem volt képes eltávolíta­ni a golyót a lábából. Élete végéig sántított, s nagy fájdalmakkal küsz­ködött. Az 1886 előtti regényekre az optimista látásmód volt jel­lemző, az ezután íródott művei már a pesszimizmus jegyében szü­lettek. Virágzó jövőt prognosztizá­ló könyve például az Utazás a Föld középpontja felé vagy a 80 nap alatt a Föld körül, szemben a Fran­cia zászlóval és a Barsac-expedíció- val, melyekben az atombombát és a fasizmust jósolta meg. Az olvasókban, s talán leginkább a Harry Potteren nevelkedett gene­rációban felmerülhet a kérdés: ez mind szép és érdekes, de miért ol­vassak én több mint száz éve író­dott könyvet? Válaszom egyszerű: mert jó.

Next

/
Thumbnails
Contents