Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-23 / 68. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Dehogy plasztikai műtét, aranyoskám. Neki legalább leégett a bőr a képéről, amikor kiderült ró­la, hogy besúgó volt! (Szalay Zoltán rajza) Szülei holttestének exhumálását követeli a volt román diktátor lánya Kihantolják Ceausescut? NYILATKOZAT Március 19-i, szombati szá­mában az Új Szó közzétette né­hány olyan országosan ismert szlovákiai magyar személy ne­vét, akik tudatosan együtt­működtek a kommunista rend­szer titkosrendőrségével. így másoké mellett ott találhatjuk Balia Kálmán nevét is. Balia Kálmán egyik legjobb barátom és kollégám volt a Madách Könyvkiadóban. Amikor a 80- as évek elején személyem a tit­kosrendőrség látókörébe ke­rült, Balia Kálmánt három éven keresztül rendszeresen behívták a titkosrendőrségre, ahol rólam, politikai nézete­imről, csehszlovákiai és ma­gyarországi kapcsolataimról faggatták. Balia Kálmán ezek­ről a rendőrségi „randevúkról” minden alkalommal részlete­sen beszámolt nekem. Ennek köszönhetően kihallgatóim kérdéseire, a kihallgatás felté­telezhető témájára fel tudtam készülni. A mi, mindkettőnk számára legalábbis bizarr megfigyelő-megfigyelt kapcso­latunkról feleségemen kívül senkinek sem szóltam egészen 1992-ig, amikor Balia Kálmán neve először jelent meg az ŠtB- vel összefüggésben az egyik szlovák napilapban. Mindezt azért tartom szük­ségesnek most a nyilvánosság elé tárni, mert - s ezzel senkit sem óhajtok morálisan föl­menteni - ügynök és ügynök között is volt különbség. Ez a probléma sem nézhető kizá­rólag feketén-fehéren. Grendel Lajos TALLÓZÓ KRÓNIKA Ion Iliescu egykori román ál­lamfőt és Petre Roman volt mi­niszterelnököt vádolta a ma­rosvásárhelyi „fekete március” néven ismertté vált, tizenöt év­vel ezelőtti magyarellenes pog­romért Király Károly, akinek vádjait Petre Roman visszauta­sította - írta a romániai ma­gyar sajtó. Király Károly az ak­kori román államhatalmat gya­korló Nemzeti Megmentési Front (FSN) magyar alelnöke volt. Szerinte a Ceausescu-dik- tatúra megdöntése utáni ro­mán ideiglenes hatalom akkori legfőbb vezetői azt hangoztat­ták, hogy „Erdély veszélyben van”. Az akkori miniszterelnök azért volt hibás, mert létrehoz­ta az Erdély kérdésével foglal­kozó államtitkári tisztséget. „Kellett egy személy, aki provo­káljon” - tette hozzá. THE GUARDIAN Jelentősen növelte előnyét a kormányzó brit baloldal a vá­lasztások előtt másfél hónap­pal közzétett felmérés szerint. Az 1997 óta hatalmon lévő Munkáspártra a választók 40%-a voksolna; ez 3 pontos növekedés az előző adatokhoz képest. Az ellenzéki konzerva­tívok támogatottsága ugyanak­kor 2 ponttal 32%-ra csökkent, vagyis a két párt közötti kü­lönbség az előző havi 3 száza­lékpontról márciusban 8 szá­zalékpontra bővült. Még a kon­zervatív szavazók 60 százaléka is úgy véli, hogy a Munkáspárt biztosan számíthat egymás utáni - a brit politikatörténet­ben példátlan - harmadik vá­lasztási győzelmére. Szülei holttestének exhu­málását követeli az egykori román diktátor, Nicolae Ceausescu lánya, aki így akar megbizonyosodni ar­ról, hogy valóban ők nyug­szanak a bukaresti te­metőben. MTI-HÁTTÉR A romániai sajtó szenzációs té­maként foglalkozott azzal, hogy Zoe Ceausescu, Elena és Nicolae Ceausescu lánya szülei kihantolá- sát követeli, mert úgy véli, nem ők nyugszanak a bukaresti sírokban. Az ötvennégy esztendős Zoe beperelte a honvédel­mi minisztériumot és a bukaresti temetőket működtető vállalatot az exhumálás érdekében. A nő ugyanis meg van győződve arról, hogy nem abba a sírba kerültek a szülei, amelyiknél december közepén a ceausescui „aranykor” iránt nosz­talgiázok rendszeresen összegyűlnek megemlékezni. Zoe igazságügyi orvosszakértői vizs­gálatot is el akar végeztetni a megbuktatásuk után feltűnő gyorsasággal halálra ítélt és ki­végzett diktátor-házaspáron. A per első tárgyalását április elsejé­re tűzte ki a bukaresti bíróság. A Csehországnak nincs szüksége a külföldi bevándorlókra, s nem kell minden kérvényezőnek meg­adni a letelepedési engedélyt - véli egy februári felmérés szerint a cseh lakosság nagy többsége. A külföldiek válogatás nélküli lete­lepedését a csehek 64 százaléka ellenzi, s csupán három százaléka támogatja feltétel nélkül. Bizo­nyos feltételek teljesítése esetén a megkérdezettek 25 százaléka en­gedélyezné. Csak a csehek két százaléka van meggyőződve arról, hogy az or­szágnak szüksége van a beván­fővárosi temetkezési vállalat ve­zetője elismerte, hogy a hölgynek joga van a holttestek kiemelését kérni, ilyesmire a temetés után hét évvel adható ki engedély. Ele­na és Nicolae Ceausescut 1989. december 25-én végezte ki egy katonai rögtönítélő bíróság a főváros közelében lévő Targovis- tén. Mind a mai napig nem tisztá­zottak a kivégzés és az eltemetés körülményei, részletei, valóságos „legendakör” alakult ki e témáról. A Transindex cikke emlékeztet: a Ion Iliescu volt államfő körül csoportosuló egykori Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetői 1990. április 22-ig nem engedték adásba a perről és a kivégzésről készült amatőr videófelvétel vá- gatlan eredetijét. A sortűz után eredetileg egy alezredes és egy ez­redes neve alatt temették el a Cea- usescu-házaspárt Bukarestben, mégpedig a Ghencea temetőben. A Juntáiul National című román politikai bulvárlap ez ügyben meg­szólaltatta Gelu Voican Voicules- cut, 1989 decemberének és a későbbi eseményeknek egyik leg- bizarrabb figuráját, Iliescu bizal­dorlókra, míg 18 százalék szerint „talán”. A megkérdezettek 80 szá­zaléka ellenkező nézetet vall. Szakértők szerint viszont Cseh­országnak égető szüksége van be­vándorlókra, mert egyre keve­sebb gyermek születik, felgyor­sult a lakosság elöregedése, ami rövid időn belül komoly társadal­mi és gazdasági gondokat okoz­hat. Gyakorlatilag egységes a vé­lemény arról, hogyan kellene a bevándorlóknak Csehországban viselkedniük. Mintegy 60 száza­lék szerint a lehető legnagyobb mértékben alkalmazkodniuk kell a cseh szokásokhoz, míg 35 szá­zalék szerint legalább részben át masát. Elmondja visszaemlékezé­seit Victor Stanculescu tábornok, a hadsereg akkori parancsnoka is. E két ember elmeséléseiből az látszik kiderülni, hogy a hullákat akkor gyakorlatilag elcserélték. A kivég­zés után az új hatalom pár órán ke­resztül egyszerűen nem tudta, pontosan ki kinek adta át a holttes­teket. December 25-én este a Ghencea stadionnál a tábornok nem találta a Targovistéből heli­kopterrel átszállított hullákat. Állí­tása szerint a stadion melletti lak­tanyában, 26-án hajnalban talál­ták meg a helikopterből kipakolt, katonai sátorlapba csomagolt holt­testeket. Innen a katonai kórházba szállították azokat, ahol lemosták, a temetésre előkészítették, majd hűtőkamrába helyezték. Voicules- cu állítása szerint a Ceausescuk el­temetésére csak 30-án került sor. A visszaemlékező azt is tudni véli, hogy a temetői jegyzőkönyvbe nem a diktátorpár valódi neve ke­rült, az illetékesek így akarták ele­jét venni annak, hogy a tömeg ki­ássa és meggyalázza a hullákat. A két új sírt nem is tüntették fel a te­mető helyrajzi számai között. Zoe tehát feketén-fehéren meg akar bizonyosodni arról, hogy a szülei vannak-e valóban az emlí­tett sírban. Ha igen, akkor gon­doskodni szeretne arról, hogy a keresztény szertartás szerint he­lyezze őket újra - immár valóban végső - nyugalomra. kell venniük a csehországi életvi­telt és szokásokat. A külföldiek szabad, önkéntes beilleszkedését csak a csehek négy százaléka tá­mogatja. Csehország az új évezred végén migráció szempontjából célor­szággá vált, s 2004 végén a hiva­talos adatok szerint mintegy 250 ezer külföldi élt tartósan az or­szágban. Éppen a bevándorlók­nak köszönhető, hogy 2003-ban egy évtized után ismét emelkedett az ország lakosainak száma. A de­mográfusok számításai szerint 2050-ben Csehország lakosainak negyedét várhatóan a bevándor­lók, illetve utódaik fogják kitenni. Elejét akarták venni, hogy a tömeg kiássa és meggyalázza a testeket. 2050-ben Csehország lakosainak negyedét a bevándorlók fogják kitenni Bevándorlásellenesek a csehek KOKES JÁNOS KOMMENTÁR Izommutogatás MALINÁK ISTVÁN Reális-e a katonai összecsapás veszélye Peking és Tajpej között az erő alkalmazását is lehetővé tevő kínai elszakadásellenes törvény elfogadása után? Lerohanná-e az USA Észak-Koreát, ha a kom­munista rezsim nem tér vissza az atomprogramjáról szóló hatol­dalú tárgyalásokhoz, és folytatja - lehetőségeit és erejét tekintve tragikomikus - kekeckedését a világgal? Rice amerikai külügy­miniszter most véget ért térségbeli és főleg pekingi tárgyalásai után egyértelműen nem a válasz. A legforróbb kásának a kí­nai-tajvani konfliktus tűnik, de a katonai megoldás egyik félnek sem érdeke, a hagyományosnak mondható feszültségkeltés, kardcsörtetés fő célja az imidzsjavítás. Kína mutogatja az izmait, de nem valószínű, hogy izomból akarna politizálni. Tudja, az USA-t szerződés kötelezi Tajvan megsegítésére, ha lerohanná. De Amerika sem kér az üyen összeütközésből, ezért nem csak Pekin- get szólította fel a feszültségoldásra, a törvény visszavonására, hanem Tajvant is arra, hogy ódzkodjon az „anyaország” bosszan­tásától. Közelebb kerülünk az igazsághoz, ha minderre úgy te­kintünk, mint egy nagyobb hatalmi játszma eszközeire. Kelet- Ázsiában az erőviszonyok megváltoztatásával át akarják rajzolni a hagyományos befolyási övezeteket: Kína az USA világhatalmi szerejjével még nem tud versenyre kelni, de a térségben egyedu­ralkodó szeretne lenni. Ezt több dolog támasztja alá. Most fe­jeződött be a 2002-ben kezdődött nagy fiatalítás azzal, hogy Csi- ang Cö-mint utolsó jelentős tisztségétől is megfosztották. Mint az említett törvény is mutatja, a nemzedékváltás legszembetűnőbb eredménye az agresszívabb külpolitika. Kínában eddig a gazda­sági fejlesztés volt a fő prioritás, s most ugyanilyen hangsúlyt kap a világ legnagyobb, 2,5 milliós - elképesztő szám - hadseregé­nek korszerűsítése, a több évtizedes technológiai lemaradás fel­számolása. A fejlesztés fő iránya a haditengerészet és a légierő, ami már stratégiaváltást jelent, és aggaszthatja a szomszédokat. Agresszív külpolitika, háborút is megengedő törvény, katonai fej­lesztés. E három együttesen készteti Washington arra, hogy a leghatározottabban ellenezze az EU szándékát a Kína elleni fegy­verembargó eltörlésére. Ezáltal Peking olyan technológiákhoz juthat, amelyek nemcsak kínai-tajvani viszonylatban, hanem szélesebb körben is alapvetően módosítanák az erőviszonyokat. Az USA sem akarja feladni térségbeli érdekeit, ezt jól mutatják lépései ottani szövetségeseivel: Dél-Koreával és Japánnal. Tokió­nak létérdeke a kínai expanzió megállítása. Megfigyelők törté­nelmi fordulatként értékelték a februári japán-amerikai nyilat­kozatot a közös stratégiai célokról, Japán most először csatlako­zott nyíltan az USA-hoz a Tajvani-szoros békéjének megőrzését célzó felhívásban. Amire Kína nagyon agresszívan reagált, a bel- ügyeibe való beavatkozásról beszélt. A második világháború utá­nijapán külpolitikára jellemző visszafogottság Tokió - gazdasági erőre alapozott-stratégiaváltását jelezheti. Új elemként számol­ni lehet tehát a világpolitikában az erősödő kínai-japán rivalizá­lással. Amit mindenképpen mederben kell majd tartani. JEGYZET Kétmillióért bármit? JUHÁSZ KATALIN Vajon kik a leghíresebb kassai­ak? Ha Márai Sándorra, eset­leg Rudolf Schusterre gondol­nak, tévednek. De nem is hi­szem, hogy rájuk gondolná­nak, hiszen tőlem is legalább harmincán kérdezték már meg az ország különböző pontjain, hogy ismerem-e Mojsejéket, és tényleg olyan szép-e a házuk, és szerintem mennyi pénzük van. Amikor erre egykedvűen vonogatni kezdtem a vállam, kassai illetőségem már nem is volt érdekes, sőt talán alultájé- kozottnak könyveltek el. Ebből elég, mondom, megné­zem, miről is van szó. Nos, a legnézettebb szlovák kereske­delmi csatorna főműsoridejé­ben bemelegítésül Vilo Rozbo­ril letolta a gatyáját, hasonló • mutatványra buzdítván az egyik hezitáló versenyzőt. Egy fiatalemberrel söröskupakot nyeletett le, egy hölgyet pedig elkísért a zuhanyzóba, hogy megbizonyosodjék róla, tény­leg hajlandó-e kétmillió koro­na reményében a kamerák előtt zuhanyozni. Kell-e mon­danom, hajlandó volt. A nép­szórakoztatásnak ez a legol­csóbb módja, nem kell profikat megfizetni, az amatőrök „in­gyér” is hülyét csinálnak ma­gukból. A villába vágyó ver­senyzőnek két perce van a fi­gyelemfelkeltésre. A tenyérbe mászó milliomos házaspár nem vele szemben foglal he­lyet, hanem egy kényelmes szállodai szobában, monitoron nézi a történéseket, szaftos megjegyzésekkel illetve a ver­senyzőt. („Ty vole! Nézd, mi­lyen füle van!” „Ez olyan, mint á Batman!” „Na ne, ez biztos a zárt osztályról szökött meg!”) Az eddigi legérdekesebb selej­tező Pozsonyban zajlott, egy lány kopaszra nyírta magát, egy harmincas hölgy mezte­lenre vetkőzött, egy polgár- mester pedig Mojsej felszólítá­sára lemondott funkciójáról. Ezek ketten már érzik, hogy bármit megtehetnek a majdani villalakókkal. Nem hogy sérte­gethetik és megalázhatják őket, hanem vicces fizikai tor­túrákat is kiagyalhatnak, mert a kisember tényleg bármire ké­pes kétmillióért. A tévénézők pedig minderre kíváncsiak. Én meg lehet, hogy Gross-ellenes cseh testvéreim példáját követ­ve óriásplakáton adom majd a világ tudtára, hogy szégyellem magam Mojsejék miatt. A ha­sonlóan érzőknek figyelmébe ajánlom az Antimojsejovci ne­vű polgári kezdeményezést. Jelmondatuk: „Őrizzék meg emberi méltóságukat, ne néz­zék ezt a műsort!”

Next

/
Thumbnails
Contents