Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-22 / 67. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 22. 18 Olvasóink írják - hirdetés Nem hiszem, hogy minden érzelmi reakciót hisztériának kellene minősíteni, az érzelmek egyébként is nagyon fontos részét képezik az emberi személyiségnek Érthetetlen ez a „szőnyeg alá söprő” hozzáállás Úgy érzem, reagálnom kell Molnár Norbertnek az Új Szó március 19-i számában közölt kommentárjára és vitába szállni az ott leírt gondolataival. VISSZHANG Kezdem azzal, ami miatt Ön is tollat ragadott, az pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének Erdélyi Géza református püspök általi elutasítása. Ellentétben Önnel, én úgy gondolom, Erdélyi Géza püspök úr szíve szerint, őszintén és teljesen indokoltan cselekedett, ahogy Ön is írta, a lelke biztosan „rajta volt”. Úgy gondolom viszont, nem azért utasította el a neki szánt kitüntetést, mert személy szerint tőle tagadták meg a magyar állampolgárságot, hanem mert egy több százezres, milliós közösség óhajával és érzéseivel szemben nagyfokú érzékedenséget tanúsítottak. Ha például Önt és családját kirekesztenék, ráadásul rágalmaznák vagy hazugságokat terjesztenének róla, majd valamivel utána ugyanezek nyájasan vállon veregetnék, akkor Ön, ugye, hálásan mosolyogna? A politikában, közéletben is vannak gesztusok, amelyek szimbolikusan fejeznek ki érzéseket, gondolatokat, véleményeket, és Erdélyi Géza tette is egy ilyen gesztus, amelynek fontos üzenete van. Én nem hiszem, hogy minden érzelmi reakciót hisztériának kell minősíteni, az érzelmek egyébként is fontos részét képezik az emberi személyiségnek. Ezt a helyzetet azonban, úgy érzem, rosszul diagnosztizálta. Ha valakibe hosszú ideig belefojtanak valamit, akkor az az első adandó alkalommal előtör, méghozzá többszörös erővel - ezt a pszichológusok pontosan tudják. Ugyanez érvényes kollektive az emberi közösségekre, népekre, nemzetekre is. De könyörgöm, hol vagyunk mi, határon túli magyarok a hisztériától? Hisz eddig is csak csendesen meghajtottuk a fejünket, és azt hittük, a rossz közérzetünk, az általános céltalanság és fásultság normális állapot. Pedig a múlt feldolgozatlan traumái igenis kihatnak jelenlegi lelkiállapotunkra. Van valami, amit hosszú évtizedekig belénk fojtottak, még beszélni sem lehetett róla. Ez a valami azonban nem tűnt el, hanem átöröklődött az újabb nemzedékekre, amelyeknek feladatuk lesz majd feloldani a sérelmeket, megoldani az ebből adódó problémákat, hogy az élet egészséges mederben folyjék tovább. De hogyan lesz ez lehetséges, ha nem is beszélünk róla? Érthetetlen számomra ez a „szőnyeg alá söprő” hozzáállás, amely azt hangoztatja, hogy „ugyan, hagyjuk már nagyapáink fájdalmát, nézzünk csak előre”. Sajnos, nemcsak nagyapáinkról van szó, hanem rólunk, ma élőkről és a jö- vőnkről is. Hogyan lehet egy problémával szembenézni, ha nem ismeri az ember a múltat, az okokat? Persze lehet, hogy egyesek nem értik, hol itt a probléma, de attól még a többi százezer vagy millió számára igenis problémát jelentenek a kisebbségi létünk visszásságai. Aki felül tud emelkedni személyes érdekein, az érzékenyebbé válik a közösségi dolgokra. Hogy szabad ország szabad népe döntött a népszavazáskor? Ó, müyen gyönyörűen és ígéretesen hangzik, bárcsak igaz lenne! De ki mit ért szabadság alatt? Számomra az egyik legnemesebb emberi ideál, amely a boldogsággal karöltve jár együtt. De akkor vajon miért jár ez a velejéig szabad Magyarország az elsők között az öngyilkossági arányszámával, az alkoholizmussal és még számos más dekadens társadalmi jelenséggel? A szabadságtól őrülnek meg az emberek? Persze az ember szereti magát szabadnak tudni és érezni, ha azonban szándékosan félrevezető adatokkal irányítják a „hozzáértők”, akkor én ezt a szabad jelzőt inkább hanyagolnám ebben az esetben. A ma élő ember különben is nap mint nap ki van szolgáltatva jól kidolgozott, szándékos és jól működő rejtett manipulációs eszközök hatásainak, amelyek többnyire éppen nem a nagybetűs Szabadság felé terelgetik. De ha már szabadságról van szó, és szabad akaratról, akkor engedtessék meg nekünk, hogy mi döntsük el, mit gondolunk és érzünk egy rajtunk a múltban elkövetett igazságtalanságról és szabad akaratunk eltiprásáról. Ami a határon átdobott koncot illeti, lehet, elvben az lenne a helyes, hogy visszautasítunk minden anyagi támogatást, üyen döntést hozni azonban embert meghaladó felelősség, amelyet egyetlen politikus vagy párt sem kockáztathatna meg, hiszen ezzel a kisebbségi magyar kultúra és iskolaügy egészét hozná lehetetlen helyzetbe, ismervén a hazai állapotokat. Itt pedig már egy egész közösség jövője a tét, nem egy embernek szóló jutalom. (Egyébként pedig: miért nem lehet az anyaország támogatását azzal indokolni, hogy mi itt az egyetemes magyar kultúrát és nyelvet ápoljuk, ami mindannyiunk érdeke, még akkor is, ha ezt nem minden anyaországi és nem anyaországi látja így). Kertész Imre példáját egyáltalán nem tartom szerencsésnek, ugyanis’ sehogy sem tudom párhuzamba állítani a mi helyzetünkkel. Tudniillik, mi nem a francia, izlandi vagy akár a pápua új-guineai állampolgárságra tartunk igényt, ha onnan kaptunk volna elutasítást, biztosan senkinek sem jutott volna eszébe „túlreagálni” a dolgot. Értsük már meg, olyasmit szeretnénk csak visszakapni, amitől szabad akaratuk ellenére jogtalanul fosztották meg nagyapáinkat!!! Hogy változott-e valami azáltal, hogy nem lettünk magyar állampolgárok? Talán inkább úgy kellett volna feltenni a kérdést, hogy változott volna-e valami, ha történetesen magyar állampolgárrá válhattunk volna? Úgy biztosan változott volna valami, ha kívül nem is rögtön, de az emberi szívekben biztosan. így viszont... Talán így is csak az emberi szívekben rendült meg valami... Hogy nem akar magyar állampolgár lenni? Jól tette, hogy csak a saját nevében beszélt. Ha egyszer mégis bevezetik majd, biztosan nem teszik mindenki számára kötelezővé, így nincs miért aggódnia. Végül még a Cserhalmi György- idézetet sem hagyhatom szó nélkül. Teljesen egyetértek azzal, hogy hiába tépi valaki a száját, ha nem üti szíven, ha népzenét hall, ha nem nézi igézve a szép magyar táncot, ha nem érti József Attilát, nem érzi magáénak Radnótit stb. Úgy gondolom, mindez önmagában azonban mégiscsak kevés. A kiteljesedett ember az, akinek a gondolatai, érzései, szavai és cselekedetei összhangban vannak egymással (ezt nálam bölcsebbek mondták). Bizony úgy gondolom, hogy igenis KELL beszélni IS! Hiszen ha nem fogalmazzuk meg a problémát, nem csiszoljuk össze a nézőpontokat és véleményeket, akkor hogyan fog a probléma megoldódni, a világ meg előre haladni? Hogyan formálódik akkor a közösségi szellem, ha minden másról lehet beszélni, csak a lényegről nem? Ha a lényegi dolgainkról nem beszélünk, akkor mi fog bennünket közösséggé kovácsolni ebben az amúgy is egyre ridegebbé váló világban? Bozó Andrea Fülek REAKCIÓ Mindenkinek szíve joga megfogalmazni gondolatait, én maximálisan tiszteletben tartom az Önök véleményét, és nem fogom pocskondiázni sem Önöket, ahogy ezt a lelkész úr teszi, ilyen mélyre nem süllyednék. Viszont figyelmükbe ajánlom a következő idézetet, amely 2003. január 4-én jelent meg az Új Szóban: „Rudolf Schuster államfő Erdélyi Géza református püspököt Szlovákia megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából a Pribi- na-kereszt második fokozatával tüntette ki annak elismeréséül, hogy az állam és az egyház közötti kedvező viszony kialakítására törekszik, hirdeti az emberi jogok tiszteletben tartásának, az öku- menizmusnak és a toleranciának a gondolatát.” Kérdem én: a szlovák államfőtől nem volt büdös elfogadni a kitüntetést, pedig akkortájt semmilyen politikai akarat nem mutatkozott például az egyházi restitúció iránt a szlovák állam részéről, hogy mást ne is említsek. A többi gondolathoz csupán annyit fűznék hozzá: merőben másként látjuk a vüágot. És ez nagyon jó. Tisztelettel: Molnár Norbert Hiszen eddig is csak csendesen meghajtottuk a fejünket. Vonzó újdonságok a vezetékes telefonhálózatban vállalkozók részére 2005 márciusától a vezetékes telefonszolgáltatás több olyan vonzó újdonságot kínál kis- és nagyvállalatok, szervezetek részére, amelyek azt bizonyítják, az üzleti ügyfelek számára a legelőnyösebb megoldás még mindig a Slovak Telecom vezetékes telefonvonala. Másodperces díjszabás már az első másodperctől a vezetékes telefonhálózatban A vezetékes telefonhálózatnál a leglényegesebb újdonság a másodperces díjszabás bevezetése az első másodperctől kezdve a helyi, helyközi, külföldi, illetve a mobiltelefonos hálózatokba történő hívásoknál a Business Partner programcsomaggal. A Business Partner egy felépítményi programcsomag, amellyel a cég összevonhatja több, illetve valamennyi telefonját (hagyományos és az ISDN-vonalast is), tekintet nélkül arrra, Szlovákia melyik részén találhatók vagy mekkora a havidíjuk. Ez a programcsomag nemcsak a középnagy, hanem a több mint egy telefonvonallal rendelkező kisvállalatok számára is előnyös. Némely esetekben még az egy telefonvonalas cégeknél is kifizetődő a Business Partner használata. Olcsóbb hívások a Business Partner keretében A másodperces díjszabáson kívül 2005. március 1-jétől a Business Partner programcsomag munkaidőben minden cégnek lényegesen olcsóbb árakat kínál, mint a többi vezetékes vonalra kifejlesztett hívóprogram vagy az Orange társaság Firma 55 programja:- helyi hívások ára csak 1,80 Sk percenként,- helyközieké csak 2,50 Sk percenként,- az Orange és az EuroTel hálózatába történő hívásoké csak 6,90 Sk percenként,- a vezetékes telefonvonalakra történő nemzetközi hívások ára az Európai Unió országaiba, az USA-ba, Kanadába és Oroszországba pedig 3,50-3,90 Sk percenként. Emellett az alacsony ár mellett még az ügyfél egy választott országba további 20 százalékos engedményt kap, így a valóságban még olcsóbban telefonálhat külföldre. Utólagos kedvezmények előnyös rendszere minden cég részére Minden jogi és természetes személy - kisiparos a Business Partner programcsomaggal nemcsak alacsony árú hívásokat nyer másodperces díjszabással, hanem rendkívül vonzó kedvezményeket is:-akár 30%-os árengedményt minden olyan telefonvonalra, amelyet a cég a Business Partner programba sorölt be,-20%-os árengedményt a választott országba történő nemzetközi hívásoknál,-progresszív, forgalom után járó 10-20%-os kedvezményt a havonta kiszámlázott hívásokra,- 2-5%-os hűségért járó engedményt ha kitart a választott programcsomag mellett. Minden fenti engedményt a Business Partner árjegyzékében feltüntetett alacsony árakból számítjuk ki, így a cég a valóságban még kevesebbet fizet a hívásokért. A Business Partner a vezetékes telefonokhoz előnyösebb mint a Firma 55 A Slovak Telecom vezetékes telefonvonala még mindig a legelőnyösebb megoldás az üzleti ügyfelek számára. Ahogy Ön is meggyőződhet róla az alábbi táblázatból, a Business Partner sokkal előnyösebb árakat kínál, mint az az Orange Firma 55 programja. A Business Partnernél a táblázatban az árakat a további kedvezmények nélkül tüntettük fel. rHívóprogram Business Partner a Slovak Telecomtól Percdíjak Helyi hívás 1,80 1,80 Helyközi hívás 2,50 3,50 Hívás az Orange hálózatába 6,90 7,90 Hívás az EuroTel hálózatába 6,90 8,50 Hívás vezeték« hálózatba az EU-ban 3,50 - 3,90 4,20 Hívás mobil hálózatba az EU-ban 8,90 9,20 Az előfizetett percek letelefonálása utáni árakat tüntettük fel, a Firma 55 esetében pedig a 8 és 18 óra között érvényes árakat A feltüntetett árak az áfát nem tartalmazzák. A vezetékes telefonvonal mindig többet kínál a cégeknek Minden vállalat működéséhez több kell, mint csupán a telefonos összeköttetés, és a vezetékes telefonvonal olyan lehetőségeket kínál, amelyek a mobil megoldásoknál nem léteznek - gyors Internet, fax, alközpont stb. A vezetékes telefonvonallal az ügyfél minőségi, gyors DSL-internetcsatlakozásra tehet szert, jelenleg már Szlovákia 138 településén (több mint 3 millió ember számára), és 512-től 2048 kb/mp-ig választhat adatátviteli sebességet. További fontos kommunikációs berendezés egy vállalat számára a fax, amelyet mobiltelefonra rákötni nagyon körülményes. Ehhez ugyanis speciális GSM faxkaput kell vásárolni, amelynek ára lényegesen magasabb, mint a hagyományos faxé. Az alközpontok lehetővé teszik a cégeknél a belső vezetékes telefonhálózat kiépítését, amelyen belül ingyen telefonálhatnak. A Firma 55 program nem teszi lehetővé a belső hálózathoz való csatlakozást, így a cég a hálózat által nyújtott előnyöktől is elesik. A Business Partner hívóprogrammal tehát a cégek valóban nagyon előnyösen kommunikálhatnak, ebből következik, hogy vezetékes telefonvonalról hívni sokkal előnyösebb, mint a mobil szolgáltatók programjaival. Részletesebb tájékoztatást, valamint a Business Partner megrendelőlapját az Ügyfélszolgálati központ 0800 123 500-os, ingyenes telefonszámán kaphatja meg. Ügyfeleink bizonyosan örömmel fogadják az eBill névvel jelölt elektronikus számlát, amely a Business Partner programmal automatikusan jár. Slovak Teíecom Riešenia pre lepší život A határon túliak ellen hangolták a nyilvánosságot Amit én sem vennék észre VISSZHANG Molnár Norbert múlt pénteki kommentárjának kulcsmondata a következő: „Nem vettem észre.” Mármint azt nem vette észre, hogy változott volna valami azáltal, hogy nem lettünk magyar állampolgárok. Gondolom, azért nem vette észre, mert nincs is igénye arra, hogy magyar állampolgár is legyen. Mindazonáltal megkérdőjelezhető az az álláspont, hogy amit ő nem vett észre, az nem is létezik. Mert én igenis észrevettem, hogy nem lehetek magyar állampolgár. És még inkább észrevették például a szerbiai magyarok százezrei. De nem csupán ezt nem vette észre a tollforgató. Azt sem vette észre, hogy a decemberi népszavazást megelőző kampányban a kormányzó pártok pusztán aktuálpolitikai számításból a határon túliak ellen hangolták a magyarországi közvéleményt. Magyar adófizetők pénzére áhítozó, potenciális ingyenélőknek tituláltak bennünket, csakhogy hazai pályán megverjék a jobboldalt. Tudtuk, a kilencvenes évek végére látta be a magyarországi felnőtt lakosság fele, hogy komolyan kell gondolni a határon túl élőkre is. Előtte sokkal kisebb volt az arány. Az MSZP vezetői tudták, mire megy ki a játék. A határon túlról pedig egyértelmű volt a kérés - amely már szinte könyörgés volt - mind a politikum, mind az egyházak, mind a civü szféra részéről. A Fidesz-kormány idején Orbánék sem akarták a kettős állampolgárságot, és hogy a státustörvény annak a kiváltása volt, azt minden józanul gondolkodó tudja. De nem hangolták ellenünk a magyarországi közvéleményt. A kommentáríró azt sem vette észre, hogy a baloldalon is nagyon sokan felelőtlen politizálással vádolták a magyar kormányt? Miért csak a jobboldal hibáját kéri számon? Gondolom azért, mert amit a baloldal művel nemzetpolitika gyanánt, annak felsorolása terjedelmileg nem férne el egy üyen rövid írásban. Molnár Norbert azt sem vette észre, hogy a decemberi történés nagyon sok határon túli magyarban törést okozott. A nemzettudat részeként létező lelki-érzelmi kötődés nagyon megszenvedte a nemet jelentő igent. Erdélyi Géza a fentiek miatt nem vette át kitüntetést. Ez pedig vállalható álláspont. A püspök véleményével nem kell feltédenül azonosulni, döntését bírálni lehet, de ezért kifigurázni, enyhén szólva, gorombaság. A kommentáló ezt sem vette észre. Molnár azt sem veszi észre, hogy ezen a ponton az álláspontja nevetséges. Milyen elvhűséget kér számon? A magyar adófizetők támogatása nem a püspök és nem Bugár Béla zsebébe vándorol, hanem azon intézmények fenntartásához szükséges, melyek megmaradásunk nagyon fontos eszközei. Tudomásom szerint az Új Szó is üyen. Értsem úgy az álláspontját, hogy az ön által megjósolt jobboldali kormány idején írásaiért majd nem fogad el tiszteletdíjat? Vagy talán tévedek, és a „pénznek nincs szaga” axióma alapján elfogad mindent, érkezzen bárhonnan is? Hídja, Molnár úr, ha a jövőben nem találkoznék magvas gondolataival, nem keüene kárpótolni engem. Annyira hiányoznak azok nekem, mint önnek a magyar állampolgárság. Nem venném észre. Géresi Róbert lelkész a Fiatal Reformátusok Szövetségének elnöke ■P-5-11324
