Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-21 / 66. szám, hétfő
ÚJ SZŐ 2005. MÁRCIUS 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ THE OBSERVER Ismét nagy a veszélye annak, hogy az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő köztársasági milíciák robbantásos hadjáratot indítanak Nagy-Britanniában - írta a lap tegnap egy bizalmas rendőrségi figyelmeztetést idézve. Az újság birtokába került a Scotland Yard terrorellenes ügyosztályának egy elektronikus levélüzenete, amely a London First nevű céget, a brit főváros legnagyobb PR-kampányszer- vezetét figyelmezteti a veszélyre. Az e-mailben az áll, hogy a brit belső elhárítás, az MI5 hírszerzési adatai szerint „szaka- dár ír köztársasági terroristák” brit területen terveznek támadásokat. A fő észak-írországi katolikus milícia, az IRA az ulsteri önkormányzatiság felélesztését célzó 1998-as nagypénteki egyezség óta tűzszünetet tart, de a szervezetről több kisebb, a békefolyamatot elvető csoport levált - ilyen például a Valódi IRA (Real IRA).- Regionális szinten azért koalícióra léphetünk, ugye? (Szalay Zoltán rajza) Az egészen egyszerűen nem lehetséges, hogy minden egykori állambiztonsági titkos ügynök ártatlan volna! ŠtB-listák: Sólyomvadászat 2005 Szombati számunk megjelenése után hideget-mele- get egyaránt kaptunk, e- mailben, faxon, telefonon, az ügynöklista egy apró szeletének megjelentetése miatt. Pedig mindössze annyi történt, hogy rendeltetésszerűen használtunk egy nyilvános adatbázist. KOCUR LÁSZLÓ A Nemzeti Emlékezet Hivatala pénteken közzétette a kommunista Állambiztonsági Testület (ŠtB) nyugat-szlovákiai ügynökeinek listáját. Az intézmény egyelőre nem közölt hivatalos adatot arról, hányán keresték fel azóta a honlapot, de az önmagáért beszél, hogy pénteken egy-egy oldal megnyitása négy-öt percbe is beletelt, míg „normális” körülmények között ez alig pár másodpercet vesz igénybe. Ha azt állítjuk, pénteken a listát egy ország böngészte, nem járunk messze az igazságtól. Az ügynökvadászat nemzeti sport lett. így már csak azok az egykori ügynökök alhatnak nyugodtan, akiket a prágai központban tartottak nyilván, de ők sem sokáig. A hivatal által közzétett lista felülírta a témában sokáig egyedüliként eligazító Cibulka-féle jegyzéket. Nem egy esetben kiderült: aki ott ügynökként volt feltüntetve, az csupán bizalmi vagy ügynökjelölt volt, ezek pedig - egy 1992-es alkotmánybírósági határozat szerint - nem tudatosan működtek együtt az ŠtB-vel. A hivatalos listán sok új név is felbukkant, olyanok, akikkel korábban nem találkozhattunk a „cibulkán”. Részben ezek megismerése, részben pedig a bizonyságszerzés vágya fűthette az érdeklődőket, mint a rendszerváltást követően, a Rudé krávo című lap megjelenésekor. S bár a mostani „listaláznak” egyelőre nem született meg az irodalmi feldolgozása, a Rudé krávo-történetnek már van nyoma belletrisztikánk- ban, Duba Gyula jóvoltából. Duba 1993 júliusa és szeptembere között írta meg Sólyomvadászat című kisregényét, melynek főhőse Vazallus Lázár, aki annak idején „aláírt”, hogy a fiát felvegyék az egyetemre. A regény Vazallus életének azt a szakaszát ragadja meg, mikor (két) hétről (két) hétre várja, hogy a Rudé krávo eljusson a V betűig. Álljon itt egy rövid idézet a könyvből: „A titkos anyagok százezreket nyugtalanítottak. Rejtélyes és bűzló tényekkel vemhes adattár, alattomos bomba, amelyben időzített robbanószerkezet ketyeg. A robbanás pillanatát és helyét azonban senki sem ismerheti. Félelmetes boszorkánykonyha műve, politikusok buknak meg miatta, és titkos zsarolások eszköze lehet. Eljött az idő, a harag vetése beérett, aratni kell! (...) Az erkölcsök elbizonytalanodásától kedvét szegett városban híre ment, hogy a Brünnben szerkesztett Vörös Tehén teljes terjedelmében és ábécésorrendben közli a titkos ügynökök névsorát. Nyilvánosságra hozza a jegyzéket, amelyben, még nem tudom, mikor, én is ott szerepelek.” A harag vetése most újból beérett, mondhatnánk Dubával, ezúttal azonban - legalábbis reméljük - hivatalos és megfellebbezhetetlen formában. Ján Langoš több alkalommal is hangoztatta a sajtóban, a dokumentumok hitelesek, és aki ügynökként (vagy más, tudatos együttműködést jelentő kategóriában) van feltüntetve, az aláírta a beszervezési nyilatkozatot. És itt jönnek a problémák. Már a kelet-szlovákiai lista nyilvánosságra hozatala idején többen azt állították, nem írtak alá semmit, soha nem jelentettek, nem ártottak senkinek, fogalmuk sincs, hogy kerültek a listára stb. Mit tehetünk ilyen helyzetben? Jóhiszeműen elhihetjük, hogy valóban nem voltak együttműködők, Csehországban néhány esetben bíróság mondta ki, hogy indokolatlanul szerepeltetnek valakit az ügynöklistán. Erre azonban nem sokszor került sor. Ha viszont elutasítjuk az ügynökként feltüntetett, s ilyeténképpen védekező személyt, lehet, hogy az „igazak” valamelyikével jártunk el nem korrekt módon. Ugyanakkor az sem lehetséges, hogy a listán szereplő ügynöktízezrek neve mellé véletlenül került oda a szégyenbélyeget jelentő A betű, ne legyünk naivak. Kik írták akkor a levéltárnyi jelentést? Hogy működhetett volna a pártközpontot tudósító hálózat, ha a „vazallusok” tízezrei nem tették volna a dolgukat? A listák közzétételével társadalomtörténeti mezsgyéhez érkeztünk, még ha kissé megkésve is. Vannak, akik azt állítják, megcsö- mörlöttek a „listázástól” - ez a szó egyébként sem cseng jól szlovákiai magyar berkekben -, miért van erre szükség fél emberöltővel a rendszerváltozás után. Nos, azért, mert az embereknek joguk van tudni, ki volt az, aki legtitkosabb gondolataikról álnok módon beszámolt a kommunista rendszer legaljasabb erőszakszervezetének, esetlegesen tönkretéve a besúgott (családjának) életét. Ám miközben a vércsapára bukkanó kopó felajzottságával keressük, hogy valamelyik családtagunk, a szomszéd, a polgármester, a plébános, a parlamenti képviselő szerepel-e a listán, ne feledkezzünk meg arról, hogy bár a ténylegesen együttműködő ügynökök kiszolgálói voltak az emberi jogokat nem tisztelő hatalomnak, s ez legkevesebb jellemhiba, de nem ők vetették meg annak alapjait, s nem (csak) ők működtették annak látható struktúráit. Ha holnaptól nem köszönünk a listán megtalált szomszédnak, ugyanezt kellene tennünk a közlekedésrendésszé átminősített egykori tartótisztekkel - ezek listája is nyilvános, s közülük jó páran a belügyminisztérium berkeiben dolgoznak -, az egykori párt- funkcionáriusokkal, a rendszer haszonélvezőivel. Azonban láthatóan nem tesszük ezt, sőt (szavazó) polgártársaink egy része a törvényhozásba is bejuttatta az egykori CSKP-tagokat. Duba regényhőse azt is megjövendölte, politikusok fognak belebukni. Duka Zólyomi Árpád elsőként reagált arra, hogy Fizikus fedőnéven ügynökként tartották nyilván. Azt tette, ami az egyedüli helyes lépés ebben a helyzetben: lemondott pártfunkciójáról, azonban az európai parlamenti képviselői helyéről nem, mondván: oda a „nép” választotta, rengeteg prefe- renciaszavazattal. Az azonban kérdéses, kapott-e volna ennyi szavazatot, ha a „nép” tavaly júniusban is tudja azt, amit most. Mindenesetre pénteken tanúsított magatartása csak példa lehet a többi érintett politikus előtt. Egyelőre nem nagyon akarják követni... Nemsokára meglátjuk, mi lesz azon politikusok sorsa, akiknek most fény derült ügynökmúltjára. Indítja-e őket pártjuk a következő választások során, s ha igen, sza- vaznak-e majd rájuk? Legalább ilyen kényes terület az érintett egyházi személyek sorsa. Mert valószínűleg lyukas talpú cipőnket továbbra is elvisszük az ŠtB-s suszterhoz, továbbra is vásárolunk kenyeret az ŠtB-s péknél, továbbra is felkeressük az ŠtB-s gyógyszerész patikáját, de az korántsem biztos, hogy gyónunk ŠtB-s papnál. Ahogy Haľko József római katolikus pap írta lapunk szombati számában, az emberek leginkább az ordító ellentmondást látják „az evangélium hirdetése és aközött, hogy bizonyára voltak, akik valóban együttműködtek az ateista rezsim titkosszolgálatával”. „Sokan, akiknek neve a titkos ügynöki listákon felbukkant, állítják, hogy ártatlanok, és teljes felmentésüket kérik. A kérelmezett folyamat biztosan nem lesz olyan egyszerű. Isten jegyzéke esetében a bűnösök rehabilitációja már ré- ges-rég egyértelmű: mély bűnbánat és őszinte szentgyónás után következik az isteni megbocsátás” - folytatja Haíko. Ám ennél sokkal nehezebb lesz a hívek előtt egyenes gerinccel megállni a szószéken. JEGYZET Értelmesen magyarul KOZSÁR ZSUZSANNA „Üzemvezető nem felelős a cipkartya működésért megvásárolt üzem kassa kívül.” Nézem a sífelvonóközpont pénztári ablakába biggyesztett kiírást, silabizálgatom, de hiába. A felirat meghaladja értelmi képességeimet. Nem a hiányzó vagy rosszul megválasztott ékezetekkel van bajom, azt korrigálni igazán gyerekjáték, hanem a mondat tartalmával. Hogy az üzemvezető nem felelős, az számomra világos, az „előre mosom kezeimet” tipikus esete. Az üzemvezetők nemigen szeretnek felelősek lenni. A mondat elejével hát nincs semmi baj. A probléma a negyedik szónál kezdődik, és a mondat végéig tart. Rejtély, miért kell Kassán kívül üzemet vásárolni csak azért, hogy egy csipkártyát működtetni tudjunk. De ha már pénzt, időt, energiát fektettünk egy csipkártyába, illetőleg a működéséért elengedhetetlen üzem megvásárlásába (Kassán kívül), akkor legalább működjön. Persze, az üzemvezető nem felelős. A hülye vevő az. Minek öli a pénzét ilyenekbe. Csipkártya nélkül is boldogulhatna. Csakhogy a sífelvonóknál nem boldogulhat. Ott igenis szükség van a kártyára, mert nélküle nem jut fel a hegytetőre; az okos masina, mely a sportolni vágyókat vontatja, csak ennek leolvasása után hajlandó beereszteni a jelöltet a felvontatandók közé. Miután így kiöt- löttem a furcsa mondat logikai összefüggéseit, sem vagyok okosabb. Illetve: szerencsém van. Én ugyanis beszélem az ország nyelvét, ezért nem szorulok az anyanyelvemen faramuci módon megfogalmazott információkra. Persze hogy máris megvilágosodik minden! .A sífelvonóközpont kasszáján (ha már magyarul beszélünk: pénztárán) kívül, vagyis máshol vásárolt csipkártyák működéséért nem vállal felelősséget az üdülőhely tulajdonosa. Vagyis: kedves vevő, itt vegyél kártyát magadnak, ne mások esetlegesen hibás vackait hozd ide, ha már síelni akarsz. Magyar vagy, és nem érted, mit akarunk közölni veled? Mi igazán megtettük a tőlünk telhetőt. Minden szót lefordítottunk, szépen egymás után. Hogy megkérdezhettünk volna egy magyar szakos tanárt is, Kassán, egy magyar iskolában? Ekkora felhajtást néhány szó miatt? Örüljenek inkább a magyarok, hogy vettük a fáradságot, és az ő nyelvükön is leírtuk, amit akartunk. Míg az EU-ba be nem léptünk, üyesmi elő se fordulhatott volna! Színház cellaközeiben TALLÓSl BÉLA Hú, de fellelkesültem, amikor egy pár soros hírügynökségi rövidhírben arról olvastam, hogy színészkedéssel próbálnak javítani a rabokon egy angol börtönben. Ez igen, mondtam, ez nem semmi, ebből még lehet valami. Azért gondoltam ezt, mert Anglia mindig is vezető vagy húzóerő volt színházügyben: a sziget- ország adta a világnak a Globe Színházat meg Shakespeare-t, aki ma is időszerű, s korszerű színházként játszható. Szóval, Shakespeare honában biztosan tudnak valamit a színházról... lám-lám, még a smasszerek is. Úgyhogy az angol börtönteátrumot - mint remélhetőleg színháztörténeti találmányt - teljességében támogatom, hiszen tudja fene, hátha a rácsok mögött születik meg egy világrengető újabb Globe-mozgalom, amely... de erről majd később! Csak fokozódott az örömöm, amikor kiderült, hogy a fogdaszínházat nem a fogva tartottak puszta szórakoztatására, s nem is csupán unaloműzésre és időmúla- tásra alapították. Még csak nem is tessék-lássék kulturális program biztosítására vezették be a rácsok mögötti színészmester- ség-oktatást, hanem azért, mert a börtön vezetősége felismerte, hogy a művészet nemesít - hát nem zseniálisak ezek a művészetpárti angol börtönőrök?! Akik továbbgondolták e tényt, s arra a következtetésre jutottak, hogy a művészetnek ezt a lélek- és jellemnemesítő tulajdonságát a börtön zárt világában, a hűvösön lévők átnevelésére, karakterének finomítására kitűnően lehet hasznosítani. A falain belül „színitanodát” létrehozó fegyintézet annyira komolyan gondolta a dolgot, hogy külön komikust alkalmazott, aki a rabokat színészmesterségre okította. Bízva abban, hogy mások szerepébe bújva, vagyis színjátszással megjavulnak és jó útra térnek a bűnözők. Hát nem csodálatos?! Annyira az, hogy megérné elterjeszteni az egész világon a rabjavító színészkedés gyakorlatát. Az angol smasszerek példáján felbuzdulva addig-addig neme- sítgethetnénk a művészettel a rácsok mögött, míg a „színház az egész világi’ szállóigét (lám-lám, ezt is az angoloknak köszönhetjük, hiszen Shakespeare-től származik) úgy módosíthatnánk, hogy színház az egész világ, és minden börtön színház e földön. De addig is megfontoltan a börtönszínházzal! Fontos odafigyelni a módszerekre meg a darabválasztásra. Nem nehéz ugyanis elképzelni, mi lenne, ha az, aki az elítéltek ilyetén nemesítésére adja a fejét, Shakespeare valamelyik bosszúdrámáját kísérelné meg színpadra állítani, miközben a végletekig feszített be- leéléses színház lenne a rendezői módszere. FIGYELŐ PER SPIEGEL Az antiszemitizmus erősödése tapasztalható Németországban - vélekedett a Németországi Zsidók Központi Tanácsának vezetője, Paul Spiegel a német hetilapnak. Spiegel keserű mérleget vont eddigi hivatali idejéről: 2000 januárjában - az 1999 augusztusában elhunyt Ignaz Bubis utódaként - bizakodva kezdte elnöki megbízatását, ám - mint azt a hírmagazinnak mondta - most úgy érzi, „akármit csinálhatsz, nem érsz el semmit”. Úgy vélekedik: az utóbbi hónapokban csökkent a zsidósággal szembeni előítéletes megnyilvánulásokkal kapcsolatos gáüások küszöbe.
