Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-18 / 64. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 18. ____________________________________________________________________________________________________Riport - hirdetés A pórul járt tulajdonos röstelli, hogy hagyta magát becsapni, de nem feltételezte, hogy az, akin segíteni akart, akit ismert, ennyire becstelenül jár el 19 A túlzott hiszékenység csapdája „Tudom, óriási hibát követtem el, hiszen nem olvastam el a szerződés szövegét” (Somogyi Tibor felvételei)- Magam sem értem, miképp lehettem annyira hiszékeny és elővigyázatlan, hogy alapos áttanulmányozás nélkül írtam alá az adásvételi szerződést. Hiszen ilyet az ember csak akkor tesz, ha pisztolyt nyomnak a halántékára - mondja Nagy Ferenc. Őszintén bevallja, bármennyire röstelli, hogy hagyta magát becsapni, esete közreadásával a megfontoltság fontosságára szeretné felhívni az emberek figyelmét. PÉTERFI SZONYA Bár az 1934-ben épült csalló- közkürti szülői házhoz érzelmi kötelék fűzte, testvéreivel megegyeztek, hogy eladják az ingatlant. - A hatvanas évek végén ugyan átépítettem, de végül családommal úgy döntöttünk, hogy új otthonunkat Dunaszerdahe- lyen építjük fel. A régi házat 1971 óta folyamatosan bérbe adtuk, de nem volt szerencsénk a bérlőkkel, nem törődtek semmivel, a 35 áras telek is parlagon hevert. Mire eldöntöttük, hogy eladjuk az ingatlant, a ház szinte lakhatatlanná vált. Tényleges értéke a teleknek volt, van - ismerteti az előzményeket Nagy Ferenc. A telket újsághirdetésen keresztül szerette volna értékesíteni, rövidesen a hirdetés megjelenése után jelentkezett is az első vásárló, aki előszerződést akart kötni, és 633 ezer koronát ígért. Nagy Ferenc egyet is értett mindennel. Időközben azonban felkereste őt egy 1973-ban született fiatalember, aki azzal a szomorú mesével állt elő, hogy élettársával nincs hol laknia, és rábírta a tulajdonost, inkább neki adja el az ingatlant 700 ezerért. Nagy Ferenc hiába figyelmeztette, hogy a ház lakhatatlan, lebontásra ítélt, B. Marian tetőt akart a feje fölé. Az adásvételnek csupán egyetlen szépséghibája volt: a vásárlónak nem volt pénze.- B. Marian bizonygatta, nem kell tartanom semmitől, hamarosan jelzálogkölcsönt vesz fel, s amint a bank átutalja neki a pénzt, megkapom a vételárat, a 700 ezer koronát. Gondoltam, segítek a fiatalokon. Megtudtam, a pénzintézet eljárt az ügyben, felbecsültette az ingatlant, értékét 755 ezer koronában határozta meg. Tavaly nyáron, még az üzletkötés előtt a fiatalok elkérték a ház kulcsait, mert hogy szeretnék rendbe rakni a kertet. Nyugodt szívvel beengedtem őket, hiszen az adásvétel folyamatban volt. Fordult a kocka Nagy Ferenc nem ellenkezett, amikor B. Marian magára vállalta az adásvételi szerződés kidolgozását. Feltűnt neki ugyan, hogy kissé sokáig tart az ügyintézés, ám türelmes volt. Csak miután felnőtt gyermekeinek pénzre lett szükségük, sürgetni kezdte az eladást. - Január első napjaiban B. Marian és élettársa meglátogatott, magukkal hozták a szerződést. Meglepett, hogy az iratban vételárként nem 700, hanem 755 ezer korona szerepelt, de azt gondoltam, biztosan a fel- értékelési összeg a mérvadó. Másnap, január 5-én B. Marian közölte, hogy a szerződést mielőbb alá kell írni. Ajánlottam, talán mégis ügyvéd jelenlétében írjuk alá, ám ő erősködött, hogy elég lesz, ha a városi hivatal illetékes osztályán bonyolítjuk le az ügyletet. Nem fogtam gyanút, hiszen előző nap olvastam a szerződésbe foglaltakat, vagyis azt: az adásvétel a pénz átutalása után lép hatályba. Mivel Nagy Ferenc hiába várt a neki járó pénz átutalására, többször telefonon sürgette B. Mariam. A vásárló türelemre intette, a késést a bank lassúságával magyarázta. - Január 10-én a következő üzenetet kaptam: „Csók Fe- ribá, a átadás a héten meglesz, úgyhogy a pénz a jövő héten már biztosan a számláján lesz” - mutatja a maroktelefonjában őrzött szöveget. Néhány nappal később Nagy Ferenc Csallóközkürtre utazott, a látványtól rosszul lett, ugyanis B. Marian a tudtán kívül, engedélye nélkül feltörte a garázst, a kamrát, kihordta az udvarra a háztulajdonos dolgait, szerszámait.- Kezdett elegem lenni az egészből, régen megbántam, hogy engedtem B. Marian kérésének. Személyesen érdeklődtem a pénzintézetben, ahol az alkalmazott jelenlétemben telefonált neki, és rákérdezett arra, miért nem utalta át nekem a vételárat, hiszen régen megkapta már. Január 27-én a teljes összeg helyett 500 ezer korona érkezett a számlámra. Telefonon kértem magyarázatot, mire B. Marian tudatta, hogy pénzemet péntekig biztosan megkapom. Tudattam vele, hogy az 500 ezer korona megérkezett, de engem a maradék 255 ezer korona sorsa érdekel. Erre kijelentette, hogy ez a teljes ösz- szeg, többet nem kapok. Tulajdonképpen csak a bank jóvoltából kaptam kézhez az adásvételi szerződés másolatát. Akkor döbbentem rá, hogy a szerződés egyik lapja más volt. Az állt benne, hogy aláíráskor átvettem a vételár összegét. Tudom, óriási hibát követtem el, hiszen nem olvastam el a szerződés szövegét. De mentségül fel kell hoznom, nem feltételeztem, hogy az, akin segíteni akartam, akit ismertem, ennyire becstelenül jár el. Némi szerencse Amikor B. Marian késett a pénz átutalásával, Nagy Ferenc a biztonság kedvéért leállítatta a tulajdonlap átírásának folyamatát. B. Marian tudomást szerzett erről, felajánlotta, hogy ugyan a szerződésbe foglalt vételárat nem fizeti ki, mert a ház nem ér annyit, de hajlandó lenne további 100 ezer koronával megtoldani az 500 ezret. Csak végre írják nevére az ingatlant. - Dühít, hogy a szerződést lobogtatva azt terjeszti, hogy január 5-én kifizette a vételárat. Önmagát hazudtolja meg, hiszen, ha átvettem volna a pénzt, a január 10-ei üzenetben miért helyezte kilátásba az anyagiak rendezését, és január 27-én miért érkezett meg számlámra az 500 ezer korona. Február 2-án rendőrségi feljelentést tettem, ügyvédre bíztam az elmaradt vételár behajtását. Nagy Ferenc nem sejti a folytatást, mi történik a házával, amelyet jelzálogkölcsön terhel. Mert bár a vevő, B. Marian a pénzintézettől felvette a teljes összeget, ő nem kapta meg azt, ami jár neki. Kétes a szerződés érvényessége is, előfordulhat, hogy ha B. Marian nem fogja törleszteni a kölcsönt, a bank „ráteszi kezét” a házra, és lefoglalja.- Elsősorban magamat okolom, magamra vagyok dühös, hogy hagytam magam átverni. Szerencsére, az ingatlan átírását meggátoltam, de nem sejtem, mit hoz a jövő. Az biztos, okultam butaságom történetéből, a jövőben ügyvéddel képviseltetem magam - állította a pórul járt Nagy Ferenc. Meglepő fordulat B. Mariant napokig nem tudtuk elérni, majd amikor végre rákérdezhettünk a házvétel körülményeire, tagadta, hogy tisztességtelenül járt el. - Mit akarnak tőlem, a ház árát kifizettem - hangsúlyozta. Amikor azzal érveltünk, hogy különbség mutatkozik a szerződésben feltüntetett és az általa átutalt összeg között, dühösen kijelentette, „ne akadékoskodjunk, mert Nagy Ferenc a kétszázezer koronát a szerződés aláírásakor átvette” - majd lecsapta a telefont. Várható, hogy az ügynek lesz folytatása. A bíróságon. Nagy Ferenc nem sejti, mi lesz a házával, amelyet jelzálogkölcsön terhel „Akkor döbbentem rá, hogy a szerződés egyik lapja más volt...” Verseny: Utazzon Kínába!
