Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-14 / 60. szám, hétfő

16 Téma: történelmi érdekességek ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 14. RÖVIDEN A párizsiak húsfogyasztása 1293-ban (Város és környéke, mintegy 200 000 lakos) ♦ 188 500 birka ♦ 30 100 marha ♦ 19 600 borjú ♦ 30 700 disznó 1500-ban a világ népessége: kb. 450-500 millió fő lehetett, kétharmaduk Kínában (mintegy 180 millió) és Indiában (több mint 100 millió) élt. Európában 60- 80 millió ember élhetett ekkor. A legkevésbé sűrűn lakott konti­nens Észak-Amerika, 1500-ban a teljes lakosság nem lehetett több 12 milliónál. Az inka birodalom lakossága több mint 9 millió fő le­hetett. 1500 körül az azték birodalom népessége mintegy 11 millió, 1600-ra a spanyol gyarmat maradék őslakossága 2,5-3 millió! 1500-ban Franciaország népessége kb. 15 millió, 1600-ban 16 mil­lió. 1500-ban Spanyolország népessége kb. 6 millió, 1600-ban 8 millió. 1500-ban a brit szigetek népessége kb. 3 millió, 1600-ban 4 millió. Egységes Németország és Itália még nem létezett ekkor. A mezőgazdaság legkorábbi nyomai ♦ Thaiföldi leletek megerősítik, hogy a növénytermesztés i.e. 11000 körül a haobinhi kultúra idején már létezett. ♦ A táplálékként szolgáló legkorábbi háziállatok valószínűleg a vad­kecske leszármazottai voltak, a mai Irán területén i.e. 7700 körül. ♦ A háziasított birka i.e. 7200 körül már megtalálható volt Thesszá- liában. ♦ A házi sertés és szarvasmarha legkorábbi nyomait i.e. 7000 körül szintén ezen a vidéken találták. ♦ A legkorábbi háziasított szárnyas egy libafajta, i.e. 18 000 előttről. ♦ A csirkét Indokínában i.e. 6000 előtt háziasítottak. Amerikában rendkívül kevés háziasított állat volt. Az alpaka és a láma mellett csupán néhány kisebb kutya, pulyka, és tengerimalac. Az Andokban kutyákat használtak vadászatkor, áldozati célra és ágymelegítőnek is. Az aztékok ették is. A legrészletesebb költségvetésű lakoma: 1508. január 6-án, Buckingham hercege azzal ünnepelte a vízkeresztet, hogy 459 vendéget és saját háza népének 100 tag­ját látta vendégül ebédre és vacsorára. A teljes költség majdnem 12 font volt. A megjelentek 6789 vekni kenyeret, 45kancsó bort, 259 kancsó sört fogyasztottak el; valamint gadóchalat, tőkeha­lat, tokot, lazacot, kisebbfajta cápákat, compót, lepényhalat, si­ma lepényhalat, és pirosszemű kelét; komoly mennyiségű mar­hát, borjút, sertést és ürüt, három hattyút, libát, kappant, pávát és gémet; különböző vadmadarakat, beleértve a vadkacsát, für- jet és szalonkát; csirkét, nyulat, tojást, tejet és vajat; angolnát, ingolát és osztrigát. Az idő tájt a 12 font egyenértékű volt egy munkás majdnem kétévi bérével. A legnagyobb hamisítási botrány: Velencében, 1498-ban, számos kiskereskedőt vádoltak azzal, hogy használt főzőolajat adott el, amit előzőleg „gyógyító“ fürdőként al­kalmaztak szifiliszeseknél. Az asztali villa első megjelenése: A10. század során, a bizánci nemesség kicsiny, aranyozott villát kezdett alkalmazni a ragacsos édességek felvételére. 1518-ig nem kerül sor ezek említésére Itáliában, abban az országban, amely­nek kifinomult szokásaira egész Európa irigykedett. Maga a divat sem terjedt el 1700-ig. Közben, a legtöbb európai számára az egyetlen evőeszköz továbbra is az ujja és a kés volt, esetleg a kanál meg a kenyér, (timba.biz) Don Quijote szerelme valóban létezett A kutatók, a régészek, a nyelvészek újabb és újabb történelmi rejtélyeket tárnak fel Kié Robin Hood és kié a puding? A mítosznak nem szabad feledésbe merülnie (Képarchívum) Nem ütötték agyon a fáraót - állapította meg égy tudós­csapat, amely háromdimen­ziós röntgenvizsgálatokat végezhetett el a fiatalon el­hunyt fáraó múmiáján. Fá­radhatatlanok a kutatók, a régészek, a nyelvészek, újabb és újabb történelmi rejtélyeket tárnak fel, s en­nek eredményeképpen hi­hetetlen tényekre és részle­tekre derül fény. ÖSSZEÁLLÍTÁS Témaoldalunkon összegyűjtöt­tünk néhány érdekességet. Kezdjük az említett Tutanhamonnal, foly­tassuk akár Rembrandttal, Robin Hooddal, Dulcineával, a búsképű La Mancha-i lovag szíve hölgyével. Tutanhamon földi maradványai­ról 1700 felvételt készítettek kom­putertomográfiái vizsgálat során. A hat egyiptomi, két olasz és egy sváj­ci kutató 2 hónapon keresztül ele­mezte a képeket és nem találtak egyetlen olyan nyomot sem, amely arra utalt volna, hogy a fáraó halá­lát fejsérülés okozta volna. Egy 1968-ban röntgensugarakkal ké­szített felvétel két csonttöredéket mutatott a tarkó magasságában, és ebből következtettek sokáig arra, hogy Tutanhamont egy fejére mért csapással ölték meg. A mostani fel­vételek azonban a tudósok szerint egyértelműen azt bizonyítják, hogy ezeket a sérüléseket a koponya­csontok a mumifikálás során szen­vedték el. Az CT-eredmények cáfol­ják azt a korábbi véleményt is, mely szerint Tutanhamon kocsibaleset következtében hunyt el. A vizsgálatból kiderült, hogy lütanhamon nem szenvedett szü­letett gerincbetegségben sem. A19 évesen, 3357 évvel ezelőtt meghalt fáraó kb. 170 cm magas lehetett, és bár törékeny testalkatú volt, ma­radványai nem árulkodnak sem alultápláltságról, sem pedig fertő­ző betegségekről. Egyiptomi kuta­tók legújabb ötlete szerint egy el­fertőződött lábtörés következtében hunyt el az ókori uralkodó. Rembrandt kancsal volt Margaret Livingstone, a bostoni Harvard Egyetem orvosi karának neurobiológusa Rembradt-képeket tanulmányozott, és arra a követ­keztetésre jutott, hogy a XVII. szá­zadi festő feltehetően kancsal volt. Szerinte a németalföldi piktor a szemtengelyferdiilésnek egy speci­ális fajtájában szenvedett: egyik szeme kissé kifelé ferdülve tekin­tett a világba. Betegsége azonban nemhogy gátolta volna munkájá­ban, hanem inkább egyfajta külön adottságot jelentett tehetsége ki­bontakoztatásában. A feltételezett szembetegség, a széttartó kancsal­ság tette képessé Rembrandt van Rijnt arra, hogy háromdimenziós képi élményeket kétdimenziósra transzformáljon festményeiben. Li­vingstone szerint a háromdimenzi­ós észlelés csökkent volta olyan „hiányosság“, amely kifejezetten előnyös lehet egy művész számára, aki mintegy lesimítja az észlelt ké­pet, hogy aztán megfelelő módon tudja visszaadni közönségének. A művészeti iskolák tanárai rendsze­rint azt tanácsolják növendékeik­Rembrandt egyetlen festett 'ön­arcképe nem mutatta a bal szem kancsalságát nek, hogy egy kép megkomponálá- sakor csukják be egyik szemüket. Rembrandt 24 önarcképéből 23- ban a művész jobb szeme jobb felé néz, miközben a bal szem egyene­sen előre - áll a New England Jour­nal of Medicine című tudományos folyóirat cikkében. Mivel az önarc­képek többnyire tükörbe nézve ké­szülnek, feltehető, hogy Remb­randtnak a bal szeme kancsalított kifelé. A művész megvizsgált 12 réz­karca esetében ugyan éppen a fes­tő másik szeme látszik a középtől eltérő fókuszának, ez azonban csa­lóka. A rézkarcokon ugyanis műi­den fordított, hiszen úgy készül­nek, hogy a vonalakat egy fémlap­ra karcolják, és a továbbiakban azt használják lenyomatként. Mint a kutatók megállapították, a mű­vésznek egyeden festett önarcképe nem mutatta a bal szem kancsalsá­gát, ez azonban azzal magyaráz­ható, hogy vagy rézkarcról készült, vagy nem is Rembrandt keze mun­kája, hanem egyik tanulója készí­tette közvedenül szemből festve le a művészt. Hol volt a sherwoodi erdő? Az angolok ősidők óta vitatkoz­nak azon, hogy melyik grófság fia volt Robin Hood, aki elszedte a gazdagok javait, hogy a szegények­nek adja. Most éppen Yorkshire akatja magáénak tudni Notting- hammel szemben, pedig a híres sherwoodi erdő az utóbbi területén található. Igaz, a két grófság szom­szédos, de nottinghami „térfelén“ hirdeti táblák sokasága, hogy ott röpködtek Robin Hood nyilai. David Hinchliffe yorkshire-i képvi­selő, a visszaszerzés egyik élharco­sa a táblákat ostobaságoknak ne­vezte, amelyeket az ország érdeké­ben el kell távolítani. „Ez közönsé­ges biznisz - fakadt ki -, Robin Hood a mi grófságunk gyermeke volt. És úgy gondoljuk, hogy ott született, ahol ma az autóbusz-ko­csiszín van Wakefieldben.“ Wake­field vezetője is csaüakozott hozzá, mondván, talán a nottinghamiek nem tudják, hogy a középkorban a sherwoodi erdő Yorkshire-hez tar­tozott. A nottinghami alpolgármes­ter azonban nem hagyta magát: „Mindenki védi a saját szimbólu­mait. Robin Hood a miénk, a york- shire-iek tartsák meg maguknak a pudingot“ - volt ironikus válasza. Bár a legenda 800 éve él, a dolog közel sem egyszerű. A vitát tovább bonyolítják a történészek, akik sze­rint nehéz bizonyítani, hogy Robin Hood valóban élt. És ha élt is, lehet, hogy nem Robin Hoodnak hívták, hanem például Hode-nak. Lehet, hogy sok olyan ember volt figurája mögött, akik kötelezőnek tartották a legenda fenntartását. Ezt a vona­lat látszik követni egy nottinghami turisztikai vezető is, aki kijelentet­te: „A mítosznak nem szabad fele­désbe merülnie“. Valószínűleg nem is fog, mert a mítoszokban hinni jó. Londonban is sokáig elhitték pél­dául, hogy Sherlock Holmes élt, és a Baker Streeten lakott, (mti, pan) NYELVTUDOMÁNY Dulcinea és Don Quijote szobra El Tobosóban (Képarchívum) Dulcinea El Tobosóban Valóban létezett Dulcinea, Don Quijote szerelme. A La Mancha já­rásbeli El Tobosóban van a múze­umház, ahol az a nő élt, aki megih­lette Cervantest és akinek az Aldon- za Lorenzo nevet adta regényében. Az épület jellegzetes La Mancha-i ház, nagy, fából készült kapuval, be­lül a 17. századi otthonok tipikus el­rendezésével, díszesen faragott bú­torokkal. Érdekessége egy mellék- épület, melynek egyik felében a borkészítés eszközeit tárolják, a má­sikban pedig nagy galambház volt, ahová ma is el lehet képzelni Dulci- neát. A múzeum áprilisig zárva tart, bár már januárban megkezdődtek a Don Quijote-ünnepségek a regény megjelenésének 400. évfordulója alkalmából. Az ok: az utolsó tataro­zás 1979-ben volt, a ház állaga meg­romlott, új tereket kell biztosítani a kiállításoknak, (pan) Milyen nyelven beszélt Jézus? Jézus Krisztusnak, a keresztény vallás megalapítójának életét jól is­meri minden vallásos ember. Egy dologra azonban nem derül fény az Új Testamentumból: hogy milyen nyelven beszélt Jézus. A kérdés megvitatása, a tudo­mányos nézetek kifejtése céljából nemrég tanácskozást rendeztek Isztambulban svéd kutatók kezde­ményezésére. Az eseményre Euró­pa műiden országából meghívtak tudósokat. Egy részük amellett kardoskodott, hogy 2000 évvel ezelőtt a legfontosabb nyelv Pa­lesztinában az ógörög volt. Jézus Pilátussal is tolmács nélkül be­szélt, és ezt csakis ógörögül tehet­te, elvégre a művelt rómaiak műid beszéltek ezen a nyelven. A XIX. században kezdett teret nyerni az a felfogás, hogy Jézus a hétköznapi társalgásokat héberül folytatta. Palesztinában a héber nyelv két változata élt: a Biblia szövegében leírt rabbinikus nyelv és az egyszerű emberek által be­szélt héber. Jézus maga is rabbini­kus műveltségű volt, tehát ismerte a zsidó papok nyelvét. Ez azonban elütött a hétköznapokban, a pór­nép által beszélt misna hébertől, amely szájhagyomány formájában őrizte meg a zsidó tanításokat. Ezt a nyelvet akkoriban Júdeábán na­gyon sokan beszélték, ám nem volt használatos Palesztina északi tartományában, Galileában, tehát Názáretben sem, ahol Jézus nevel­kedett. Jézus korában Palesztina nagy kiterjedésű Bábéira emlékeztetett a maga nyelvi sokszínűségével. A megszálló rómaiak maguk között latinul beszéltek. A velük kapcso­latban álló zsidó kereskedők szin­tén tudtak latinul. A művelt, előkelő rómaiak neveltetése ógörö­gül zajlott. Amikor Jézus élt, az ógörög már 300 éve társalgási nyelv volt Galileában, a Jordán fo­lyótól keletre eső vidéken és a Föld­közi-tenger partján - mutatott rá Isztambulban Witold Witakowski lengyel tudós. Az ógörög és a héber mellett - Mezopotámia felől elter­jedve - megjelent a Szentföldön az arámi (arameus) nyelv is, amelyet elsősorban a galileai zsidók beszél­tek. Bo Isaksson svéd szakértő ki­mutatta, hogy 2000 éve öt arámi dialektus létezett Palesztinában, az egyiket Jézus is beszélte. . Az arámi nyelv ma is él - igaz, mindössze 20 ezer szír-ortodox keresztény beszéli, akik Törökor­szágban és Irak északi részén él­nek. A nyugati arameus nyelvjárás máig fennmaradt a szíriai Maalula városban. Itt mintegy tízezren be­szélik ezt a nyelvjárást. Az ókori arameust - a Biblia egyik nyelvét - jól ismerjük, ám az újkori arámi nyelv a kihalás küszöbére jutott - hangoztatta a tanácskozáson Wer­ner Arnold német kutató. Andrea Schmidt, a belgiumi Louvain egyetemének oktatója ezzel szem­ben úgy vélte, hogy van esély az arámi mint kultúrnyelv megmen­tésére. Ebben nagy szerepet játsz­hat az Egyesült Államokban, Svéd­országban és Németországban élő szír-ortodox keresztények kutató­munkája. Nem kizárt, hogy ennek révén az általuk „újszír“ nyelvnek nevezett újkori arámi nyelv ugya­nolyan lendületet kap, mint tör­tént ez a XVIII. században az újör­mény nyelvvel, amelybe Velen­céből és Bécsből érkezett örmény­katolikus mehitaristák leheltek új életet, (m-pan)

Next

/
Thumbnails
Contents