Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-14 / 60. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 14. Kanadában élő magyar diák igazolta a Dürer-sejtést Külhoni magyar tudósjelölt 8 Magyar glóbusz ISMERTETÉS A jelenleg Calgaryban élő, tizennégy éves Bezdek Dániel több helyi és országos tudományos díjat nyert már Albrecht Dürer ötszáz éves geometriai felvetésének bizonyításával. A probléma megoldása két hétbe telt a tizennégy éves fiúnak. A Calgary Herald beszámolója szerint megesett, hogy a bizonyítás bonyolultsága miatt a versenyek bírái, köztük neves kanadai tudósok, kénytelenek voltak további matematikusokkal konzultálni. Játékmágnesek A 16. század kezdetén, ábrázolásgeometriai vizsgálódásai közben Dürerben felmerült a kérdés, hogy vajon minden poliéder (térbeli, sík lapokkal határolt mértani test) kiteríthető-e úgy, hogy lapjai sehol sem fedik egymást. A festő úgy gondolta, hogy igen, de ezt a sejtést idáig senki sem igazolta. Míg korábban mindenki, aki a sejtésen dolgozott, papír- modelleket használt, Bezdek színes játékmágnesekből épített háromdimenziós modellekkel illusztrálta bizonyítását. „Egy megoldatlan matematikai problémákról szóló könyvben bukkantam Dürer munkájára, és úgy döntöttem, megkísérlem bizonyítani. Ez nagyon szép probléma“ - mondta a lapnak a „halk- szavú, udvarias“ fiú. Körülbelül két hetet dolgozott a bizonyításon. „Számomra ez nem munka volt, hanem egyfajta szórakozás“ - mondta. Proteinhajtogatódás Bezdek szerint a megoldásban alkalmazott elvek a proteinek haj- tógatódásának, felgombolyodásá- nak vizsgálatában is felhasználhatók. A fehéijeláncok meghatározott egyedi formákba hajtogatódnak, ennek a folyamatnak a hibái okoznak számos idegrendszeri betegséget, például az Alzheimer-kórt vagy a kergemarhakórt. A Bezdek család egyéves amerikai tartózkodás után, 2003 nyarán költözött Calgaryba, mikor Dániel apja, Bezdek Károly elfogadta a cal- garyi egyetem matematikai tanszékének kutatói állásajánlatát. Bár a fiú iránt a nyugat-ontariói egyetem is érdeklődik, Dániel a cal- garyi egyetemre szeretne járni. „A matematika mérnöki alkalmazásai nagyon érdekelnek, főleg a repülőmérnöki munka“ - mondta a lapnak. (canadahun.com) A „Szilassi-poliéder” Pierre Fermat szülőháza előtt Cégér a honi tudománynak ÉRDEKESSÉG Franciaországban 2002. április 27-én a feltaláló magyar matematikus jelenlétében avatták fel a Szilassi-poliéder néven ismert geometriai konstrukcióból készült térplasztikát. Az eseményre Pierre Fermat (XVII. századi neves francia matematikus) születésének 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség keretében került sor. „Ez az elismerés, amelyben Beamunt-de-Lomagne-ban, a Toulouse közeli francia kisvárosban részesültem, nem csak nekem szól, hanem a magyar matematikusoknak, általában a magyar kultúrának, Magyarországnak. Ahogy mondani szokás, jó volt magyarnak lenni Fermat szülőházában - olvasható Szilassi Lajosnak, a Szegedi Tudomány Egyetem matematikaprofesszorának egyik nyilatkozatában. 1977-ben Szilassi Lajos magyar matematikus talált egy módot arra, hogyan lehet hétlapú poliédert készíteni, melynek bármely két lapja szomszédos. A poliéder minden lapja hatszög (habár egyik sem szabályos hatszög). Felfedezését a nagy tekintélyű világszerte ismert tudományos ismeretterjesztő folyóirat, a Scientific American közölte le, és nevezte először Szilassi-poliéder- nek. (gyp, in) A Szilassi-poliéder a francia Beamunt-de-Lomagne-ban (Fotóarchívum) Szólt a dal, illatozott a mézeskalács, pörgött a fazekaskorong, esténként pedig frissen ropták a táncot Tizenöt éves a váradi táncház A táncház kedvelői csángó dallamokra lejthettek táncot, amíg kedvük tartotta (Fotó: Folkrádió) Aki valaha belekóstolt a táncházak egészséges szellemű, emberi és őszinte világába, az nem röstell átkóborolni a fél országon bakancsosán, hátizsákkal, de mosolygó lélekkel, hogy találkozzék régi ismerősökkel és barátokkal a népi táncosok hatalmas családjában. R. MAGYAR SZÓ Nem történt ez másként Nagyváradon sem, ahol a népi művészet hatalmas tarisznyájából kicsillantva gyöngyszemeket az elmúlt hétvégén. Péntekre hóförgeteges meglepetést készített március, a Partiu- mi Keresztény Egyetemre azonban rendíthetetlenül érkeztek a kétnapos rendezvénysorozat versenyzői és neves előadói. A folyosókon népviseletbe öltözött legények és leányok sétáltak, fel-felcsendült a népdal örömtől duzzadón vagy épp fájón, megelevenedett a szalma, illatozott a mézeskalács, és munkára pörgött a fazekaskorong. Esténként a muzsikásé lett a főszerep, hogy egy-egy önfeledt fordulóba szöktesse a népi tánc szerelmeseit. Nagyváradon több százan sereglettek össze március 4-5-én Erdély- országból és Magyarországról. A 15 esztendős váradi táncházat ünnepelték, akik a magyar népi kultúra ápolását és az értékmentés felelősségét a magukénak érzik. A pénteki megnyitón e felelősségvállalást hangsúlyozva köszöntötte az egy- beseregletteket Miklós János, a Nagyváradi Táncház Egyesület elnöke és Csűry István, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület főjegyzője. Az ötödik csángó nap kezdetén a Mikecs László Csángó Baráti Társaságot vezető Szilágyi Zsolt pedig arról szólt, hogy sem a magyar népi kultúra, sem pedig az ősi magyar értékeket hordozó becses csángó kultúra nem vált rétegigénnyé, szerves részét képezik az európai és világörökségnek. Immár a magas szintű európai fórumok is odafigyelnek az apadó csángó közösségre. Kallós Zoltán néprajzkutató, a csángók avatott ismerője bevezetőjében leszögezte: a legárvább és a legarchaikusabb nemzetrész a csángó, amely az elrománo- sítás gyötrelmei közepette is öntudatában megmaradt magyarnak. Későbbi előadásából egy szeretet- ben és istenességben felülmúlhatatlan közösség bontakozott ki, amely a legcsodásabb Szent István- és Szűzanya-énekekkel, imákkal, egyházi dallamokkal, ősi ráolvasó rigmusokkal, középkori szokásvilággal gazdagította a magyar kultúrát. Kallós Zoltán ifjú tanárként és kutatóként bebarangolta a csángó falvakat, azóta szeretetteljes védelmezője a felfedezett világnak. Gazdag ismertetőjében különbséget tett a különböző csángó közösségek között, emlékeiből megelevenedtek sorra a falvak: Lészped, Pusztina, Szabófalva, Jugán, Klé- zse, Máriafalva..., elkülönültek a különböző dialektusok. Lefordította irodalmi magyar nyelvünkre a partiumi fül számára alig-alig érthető régies magyar mondatokat. A csángóknál megállt az idő, a nyelvújítás utáni szavakat például nem ismerik, ezért vagy román, vagy saját költésű szavakkal helyettesítették azokat. Húsz éve a falvak aprónépe még magyarul rikkantott az utcán játék közben, a szervezett egyházi elrománosítás miatt azonban már alig beszélnek anyanyelvükön a csángók. Hogy bizonyítsa a csángó örökség gazdagságát, a tanár úr egy szép hangú klézsei leányt, Gál Mónikát kért fel éneklésre, majd a gyűjtéseikor készült filmekből vetített néhány szívhez szólót. „Előrelépés, hogy a moldvai csángók ma ismét magyarul tanulnak. Többen Magyarországon szereztek diplomát nagy erőfeszítések árán. Sajnos ezeknek a fiataloknak nem biztosították a jövőt szülőföldjükön, ahol alig találni munkát, megélhetést” - magyarázta a néprajzkutató, aki szerint az ifjú értelmiség visszacsábítása a legfontosabb. A csángó napon 39 tehetséges ifjú és felnőtt népdalénekes mérte össze tudását. A református püspöki palota emeleti aulájában Wagner Péter mérnök fotográfiái villantották föl hangulatukban a csángók földjét, a körfolyosón pedig a 15 éves váradi táncház és a bihari népi tánccsoportok múltját megörökítő újságcikkeket állították ki. Estefelé a székelykeresztúri Pipacsok Táncegyüttes: Király nemből méltóság című előadására gyülekeztek a táncház kedvelői, akik végül csángó dallamokra lejthettek táncot, amíg kedvük tartotta. A kézműves munkában kigyúlt arcú, lángoló tekintetű gyereksereg zsivaja kalauzolta másnap a jubileumi ünnepségre érkezőket. A mézeskalács-készítő nagyszalontai Berek Elzától nem lehetett volna el- ráncigálni a gyerekeket, szíveket és virágokat is előszeretettel pingál- tak a süteményre a kicsik. Szolga Géczi Julianna, a révi fazekasasszony hatalmas gyereksereg közepén tüsténkedett a korongon tá- nyérkákat, csuprokat alkotva. A nagyobbacska kezek szorgosan fűzték a gyöngyöt Ungvári Ildikó asztalánál, a Daróczi Irén vezényletével nemezelők szappanos vízben gyurmázták a gyapjút. Kipróbálhatták a vesszőfonást a siményfalvi Ráduly János segítségével, és akinek kedve szottyant egy újabb kalandra, a nagyszalontai Sinka István Kézműves kör ügyes asszonyainak irányításával a csuhé és szalmakészítés művészetébe kóstolhattak bele. A püspöki székhely földszinti termeiben fölvillanyozott, kíváncsiskodó gyerekek szaladtak egyik mestertől a másikig tanulni, alkotni. Eközben színes néptáncgála vonultatta fel a népi táncos utánpótlást a micskei Görböc, a borsi Galagonya és a nagyváradi Csilla- gocska és Kis Csillag csoportból, hogy estére bihari, erdélyi és hajdú-bihari népi táncosok színe-javá- val kiteljesedjék a 15 éves váradi táncházmozgalomról alkotott kép, s velük együtt az emeleti díszterembe költözött Szatmár és Kalotaszeg, a Dunántúl, a Zoboralja és a Sóvidék. Hivatástudattá érett az elkötelezettség A nagyváradi és bihari táncházmozgalom 15 esztendő alatt sokfélét megélt. Amikor kevesebb anyagi támogatás jutott, szinte csak a táncosok lelkesedése tartotta egyben a mozgalmat. Mára a Nagyvárad Táncegyüttesben hivatástudattá érett az a sok-sok szeretet és elkötelezettség, amelytől késztetve másfél évtizede tanulnak hazai és magyarországi hivatásos táncosoktól. Immár kinevelődtek az első profi táncosok, akik saját gyermekeiknek tanítják az első lépéseket, az első népdalokat. így testálódik a hagyomány nemzedékről nemzedékre, amíg magyarok élnek a földön. Valamikor 900 lelket számlált a település, az ötven évvel ezelőtti árvíz óta lélekszáma húszra zsugorodott A kengyijaiak kálváriája ,,’91-ig mi is fizettük a nyugdíjalapot, nem mi tehetünk róla, hogy itt húzták meg a határt” (Képarchívum) TUDÓSÍTÁS A Duna túlsó - szerbiai - partján, horvát felségterületen elterülő Kengyija település lakói csak útlevéllel léphetnek be Horvátországba. Furcsa helyzetükből számos probléma fakad. Kengyija hivatalosan Batinához tartozik, így a polgármester, Molnár György személyesen vette kezébe a dolgokat.- 1956-ban a nagy árvíz idején a kengyijai házak mind összedőltek. A valamikor 900 lelket számláló település lakóiból nagyon kevesen maradtak itt, ők újból felépítették a házaikat. Jelenleg már csak húszán vannak, ők is mind idősek, hetven év felettiek. Mindenben megpróbálunk nekik segíteni, a horvát papíroktól a nyugdíjig mindent mi intézünk. Egyedül én sem győzném, így a helyi választmány tagja, Csapó Mária is megtesz mindent, hogy ezek az idős emberek boldogulni tudjanak - mondja a polgármester. A szerb határtól néhány kilométerre lévő, pár házból álló települést így, télvíz idején személygépkocsival sem volt könnyű megközelíteni. El lehet képzelni, hogy ezeknek az idős embereknek mennyire nehezükre esik a közlekedés, még akkor is, ha nem akarnak „átjönni“ Horvátországba, hanem csak Bezdánba szeretnének eljutni.- Két határon is át kell kelnünk ahhoz, hogy eljussunk Batinára. Ezért inkább Bezdánba járunk orvoshoz, ahol fizetni kell a szolgáltatásért, mert a betegbiztosításunk Horvátországra szól. Nemrég az egyik cukorbeteg szomszéd- asszony kómába esett, nem engedték át a határon, így nem jutott el az eszéki kórházba, ezért Zombor- ba vitték, ahol meg is fizettették vele az ellátást, még jó, hogy nem kellet sokáig bent maradnia. Mi itt főleg mezőgazdasággal foglalkozunk, de mivel nem tudunk átmenni a portékánkkal a határon, itt, a közeli Bezdánban tudjuk csak eladni azt a kis dinnyét, zöldséget, amit megtermelünk. A mezőgazdasági támogatásokra sem vagyunk jogosultak, hiszen nem tudjuk Horvátországnak leadni a termést. A fiatalok még úgy-ahogy, de mi, idősebbek már nagyon nehezen tudjuk fenntartani magunkat. Ha megkapnánk azt a kis nyugdíjat, javulna a helyzetünk - ’91-ig mi is fizettük a nyugdíjalapot, nem mi tehetünk róla, hogy itt húzták meg a határt. Ha továbbra is így marad minden, nem tudom, mi lesz velünk. Akkor még rosszabb lesz - nyilatkozta lapunknak Sóta István kengyijai lakos. A batinai helyi választmány vezetőinek köszönhetően ezeknek az embereknek valószínűleg meglesz majd a nyugdíja, de továbbra is maradnak a közlekedési problémák, a határok, az egészségügyi ellátás nehézségei. Terményeiket továbbra sem vihetik át egyik országból a másikba, így mezőgazdasági támogatásban sem részesülhetnek. Ezeknek a problémáknak a megoldása pedig már a két ország jóindulatától, hozzáállásától függ. Van pozitív példa, Szlovéniával sikerült megegyezni az ilyen eseteket illetően. (Ú. M. Képes Újság)
