Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-12 / 59. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 12. 20 Sport Szuperversenygyőztesként búcsúzott a sakkozás tizenharmadik világbajnoka Hét nyelven beszél Gheorghe Chiper, a román válogatott Svájcban élő kiválósága Kaszparov visszavonul Linares. Garri Kaszparov, a sakkozás 13. világbajnoka, a világranglistát húsz éve vezető orosz sakkfenomén a linaresi szuperverseny győzteseként tartott sajtó- tájékoztatón bejelentette, hogy visszavonul a profi sakkozástól. ÖSSZEÁLLÍTÁS „Már a verseny előtt véglegesen elhatároztam, hogy Linares 2005 lesz az utolsó profi versenyem, így ma este profi pályafutásom utolsó játszmáját játszottam - jelentette be Kaszparov a sajtótájékoztatón. - Azt reméltem, hogy ez jobbra sike­redik, de az utolsó két parti nagyon nehéz volt számomra, óriási nyo­más alatt játszottam, mert tudtam, hogy ez pályafutásom - amire jog­gal lehetek büszke - végét jelenti” - jelentette be Kaszparov. Mindig nagy célok elérésére tö­rekedett, oly sokszor bizonyította, hogy mindenkinél jobb sakkozó. Nem akart rossz emlékeket hagyni maga mögött, ezért nem hat hó­napja vonult vissza. Az utolsó két év eseményei érlelték meg benne az elhatározást. Úgy érezte, sokan örültek annak, hogy nem kapta meg a lehetőséget a vüágbajnoki cím visszahódítására. A Duhajban tervezett világbajnoki döntő elha­lasztása volt a döntő érv. Nem ka­pott támogatást, a sakkvilágban óriási káosz uralkodik. Linaresi ver­senyét nem akarta és nem tudta le­mondani, hiszen tizennegyedszer játszott a tornán. Kaszparov az 1985-ös, Anatolij Karpov elleni világbajnoki döntőjé­nek 20., és az 1987-es párbaj 24. Eltűnik a nemzetközi mezőnyből játszmáját tartja pályafutása leg­jobb partijainak. Joggal büszkél­kedhet az 1999-es Wijk aan Zee-i tornán Topalov elleni nyerésével, amelyet a múlt század legjobb par­tijának választottak. Az április 13­Lékó tizenkét remivel negyedik A linaresi szuperverseny utolsó fordulójának szenzációjaként Topalov legyőzte Kaszparovot, s a nyeréssel beérte ellenfelét, de a tornagyőztes mégis az orosz exvilágbajnok lett. Lékó egyedüli ve­retlenként -12 remivel - a negyedik helyen végzett, (mti) (Képarchívum) án 42. születésnapját ünneplő Kaszparov a linaresi tornákon összesen 168 partit fejezett be. Az ötszörös szovjet és négyszeres orosz olimpiai bajnok csapat tagja most irodalmi munkásságának szentelhet jóval több időt, nagy ter­vei vannak, Az Én elődeim sorozat­ban már négy kötet napvilágot lá­tott, és tizenöt nyeltre fordították le. Kaszparov politikai ambíciói is nagyok, mindenkit támogat, aki Vlagyimir Putyin diktátori hatalma ellen harcol, (o) „Műkorcsolyacsalád vagyunk” BŐD TITANILLA Gheorghe Chiper hatszoros ro­mán bajnok műkorcsolyázó az Európa- és világbajnokságok rendszeres résztvevője. A sportág kedvelői jól emlékezhetnek egy szép pillanatára: ő volt az, aki a tavalyi budapesti kontinensviada­lon kűrjét befejezve a kislányát is bevitte a jégre. Tavaly Budapesten a lányá­val, Flórával is tett egy tisztelet­kört a jégen, s mindenki láthat­ta, mennyire szereti a családját Nem szeretném őket nagyon belekeverni a korcsolyába... Hát ennél jobban már nem is nagyon lehet... Igen, így is eléggé benne van­nak. Én korcsolyázom, feleségem az edzőm. Én is trénerként dolgo­zom. A lányunk már elkezdett ko­rizni. Száz százalékban műkor­csolya-család vagyunk. Az edzé­sekre egyszer-egyszer Flora is ve­lünk jön, s mialatt mi dolgozunk, ő korcsolyázgat egy kicsit. Hogyan lehet szétválasztani, hogy a felesége egyben az edzője is? Nem könnyű. Nehéz vonalat húzni, hogy na, itt az edző, itt a család. De eddig jól ment, s most egyre jobb. Reméljük, így marad. Egyszer-egyszer veszekszünk is Sandrával, de kiváló pszicholó­gus, jól ismer engem. Nem tudom elképzelni, hogy más edzővel dol­gozzak. Meglepően jól beszél magya­rul. Gyerekkoromban otthon anyu­kámmal magyarul, apukámmal románul beszéltem. Sokat voltam nagymamáméknál, ott is magya­rul beszéltünk, meg hát Csíksze­redában sok magyar van. Az egész műkorcsolya-klubban csak ketten-hárman voltunk románok. Hány nyelvet bír összesen? Hét nyelven kellene tudnom. Hogy még tudom-e ezeket a nyel­veket, az már más kérdés. Kezd­tem felejteni magyarul is, nagyon keveset beszélek ugyanis, csak egy Svájcban élő barátommal és édesanyámmal. Szóval románul, magyarul, franciául, angolul, ola­szul, hollandul tudok, és most a svájci némettel próbálkozom, de hát ez eléggé különbözik a rendes némettől. Otthon milyen nyelven be­szélnek? Én mindig románul beszélek Flórával, a feleségem, Sandra né­metül. Sandra és én pedig egymás között az angolt használjuk. Flora akkor három nyelvet hall maga körül? Most már az a baj, hogy kezdett angolul is érteni. Nem tudunk úgy beszélni, hogy ne értse! Maradt a francia. Ha azt is megtanulja, az csak jó. Évek óta Svájcban él. Mennyi­ben más ott edzeni, mint hazá­jában? A svájci és a romániai életem nagyon különbözik egymástól. Romániában egyetemre jártam, Svájcban nem iskolába járok, ha­nem családom van, dolgozom. Nehéz a kettőt összehasonlítani. Svájcban több lehetőség van, de minden attól függ, hogyan hasz­náljuk ki őket. Kevéssel is lehet jó eredményeket elérni. Nyaranta néhány hetet eltölt két orosz edzőnagysággal, Alekszej Misinnel és Viktor Kudrjacewel is. Az ő stílusuk nem különbözik túlságosan egymástól? Nem lehet mindent száz száza­lékra elfogadni. Mindkettőjük ta­nácsaiból ki kell vennem azt, ami nekem megfelel, meg kell találni az egyensúlyt. A nyári edzés csak egy hónap a tizenkettőből, az em­ber csak ötleteket kap, kis techni­kai segítséget. A munka nagy ré­sze otthon vár rám. S mik a tervei a közeli és a tá­volijövőben? Most a legfontosabb a jövő heti világbajnokság, amely egyben se­lejtező az olimpiára. Szóval az olimpia, ahol megpróbálok minél jobb eredményt elérni. Aztán majd meglátjuk. Messzebbre gon­dolni már nem egészséges. Egy kellemetlen Chiper-emlék (Reuters-felvétel) A nagykürtösi Zoltán Baláž üstökösként robbant be földrészünk élvonalába, már az első felnőtt világversenyén maga mögé lőtte a mezőnyt Magyarként a doppingvizsgálaton, szlovákként a dobogó tetején SZABÓ KRISZTIÁN ­Vannak sportolók, akik üstö­kösként robbannak be a világ- versenyek élmezőnyébe. A nagy­kürtösi Zoltán Baláž sportlövő - első felnőtt viadalán - az elmúlt hétvégén megnyerte a tallini lég- fegyveres Európa-bajnokságon a puskások 60 lövéses számát. Igaz, előtte már a junior kategó­riában is felhívta magára a fi­gyelmet. Mekkora az esélye annak, hogy az ember mindjárt első felnőtt világversenyén Európa- bajnok lesz? Azt nem tudom megmondani, de titkon bíztam egy jobb helye­zés elcsípésében. Az edzéseken jó eredményeket értem el, az arany­érem azért engem is kellemesen meglepett. Talán nem vették elég komo­lyan a többiek. Az igaz, hogy előtte még nem lőttem a nagyok között, de a juni­or kategóriában elért eredménye­im alapján nem voltam teljesen is­meretlen a számukra. Nagyon szoros verseny volt, Jozef Gönci például egy tizeddel maradt le az ezüstéremről, a címvédő magyar Sidi Péter pedig csak hatodik lett. Odafigyelt az ellenfelekre a döntőben? Elsősorban a saját teljesítmé­nyemre összpontosítottam, de ha­zudnék, ha azt mondanám, hogy fél szemmel nem pillantottam oda, hogyan lőnek a riválisok. Miként szólt az üzenet az ott­hon maradottaknak: „Európa- bajnok vagyok!”? Csak egyszerűen leírtam, hogy A nagykürtösi Európa-bajnok (TASR-felvétel) megnyertem a versenyt, és az el­ért pontszámot. Természetesen otthon, Nagykürtösön, kicsit bővebb baráti körben megünne­peltük a sikert. A szervezők először magyar­ként könyvelték el. Talán a nevem és Nagykürtös közelsége déli szomszédunk hatá­rához tévesztette meg őket. A nagyszüleiül ugyan magyarok, de én már nem beszélem a nyelvet. A doppingvizsgálatra, is még mint magyar mentem, de a himnusszal nem volt gond. Megelőzte példaképét, Jozef Göncit is. Egy verseny alapján nem lehet hosszú távú következtetéseket le­vonni. Jozef már számtalan verse­nyen és az olimpián is bizonyítot­ta, a legjobbak közé tartozik a sportágban. Én még csak a meg­kezdett út elején járok, a kisöbű sportpuskában is. szeretném le­tenni a névjegyemet. Hallottam, régebben nagy­kürtösi lakásukban is lövöldö­zött a fivérével. Mikor még városunk színeiben versenyeztem, télen nem volt hol gyakorolni. Olyankor a bátyám­mal, aki szintén magával ragadott a sportág varázsa, ideiglenes cél­lövöldét rendeztünk be a lakás­ban - a hálószobából tüzeltünk a konyhában felállított céltáblára. .Szerethették önöket a szom­szédok. A légpuska nem annyira zajos, inkább édesanyánk végtelen tü­relmére volt szükség. Gönci is kivette részét a si­kerből, hiszen ő segítette ko­moly fegyverhez. Két puskám is volt előtte, de az egyikkel sem voltam igazán elége­dett. Gönci közreműködésével ju­tottam egy Feinwerkbau típusú fegyverhez, melyet mintha csak ne­kem készítettek volna. Egyelőre csak kölcsönbe kaptam, de remé­lem, eredményeimmel meggyő­zöm a cég vezetőit, jó kezekben van nálam. A sportlövészet higgadt fejet kíván. A magánéletben is ilyen? A sportágnak köszönhetően jobban tudok uralkodni maga­mon, de érzem, hogy még van ja­vítanivalóm. Egyébként, amúgy sem vagyok egy heves vérmérsék­letű ember. Mennyire sikerül összehan­golni az iskolát a profi sporttal? Elsőéves hallgató vagyok a po­zsonyi Comenius Egyetem termé­szettudományi karán, a vizsgákat csak úgy kutyafuttában végeztem az Európa-bajnokság előtt. Hallga­tóként nem dicsekszem az Eb-si- kerrel, azt akarom, úgy kezeljenek, mint a többieket. A jövőre nézve biztosan jobb lenne egyéni tanterv alapján készülni, hiszen a sportlö­vészet, ilyen szinten, teljes embert kíván. Gondolom, már valahol Pe­king lebeg a szeme előtt. Minden sportoló álma, hogy az ötkarikás játékokon szerepelhes­sen. Én sem vagyok kivétel. Ren­geteget kell még tanulnom, fejlődnöm. Csak akkor van esé­lyem a további előrelépéshez. NÉVJEGYKÁRTYA Név: Zoltán Baláž Születtet: 1984.- december 11., Nagykürtös Klubjai: Liaz Veľký Krtíš, SŠŠR MV SR Bratislava Edzői: Pavol Salaj, 2003-tól Štefan Štafen-Krčmár Legnagyobb sikerei - 2005: légfegyveres Európa bajnok és bronzérmes csapatversenyben, 2004: junior Eb-bajnok. Karnyújtásnyira az aranyéremtől Csapatban Tallinnban a harmadik helyen végzett Szlovákia (Gönci, Baláž, Mészáros), bár sokáig a végső győzelemre is esélye volt. Az athéni olimpián remekül helytálló Matej Mészárosnak azonban nem jött ki a lépés. „Nagyon hektikus napokat éltem át a kontinensviadal előtt, többek között autóbalesetem is volt. Ez is közrejátszhatott a gyengébb teljesítményemben. Kár, mert ha hoz­ni tudom önmagamat, világcsúccsal végeztünk volna az élen. Há­rom évig magas szinten teljesítettem, egyszer meg kellett szakad­nia a sorozatnak” - jegyezte meg szomorúan, (sk)

Next

/
Thumbnails
Contents