Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-11 / 58. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 11. Kertészkedő - hirdetés 17 Néhány tanács nagytermelőknek és hobbikertészeknek arról, hogy miként metsszük a gyümölcstermő fákat Az almatermésűek termőrészei A gyümölcsfák termőréSomogyi Tibor illusztrációs felvétele A biológiai kertművelésre tavasszal is áttérhetünk Vegyes kultúrás termesztés szeinek ismerete nélkül nem szabad metszeni. Minden gyümölcsfajnak (alma, körte, cseresznye, meggy, szilva stb.) megvannak a jellemző termőrészei, amelyeken - ha szakszerűen végezzük el a metszést - kialakulnak a termőrügyek, termések. ANDRÁSSY LÁSZLÓ Az almafa vesszőinek oldalán végig magányos hajtásrügyeket találunk, melyekre jellemzők hogy hegyesek, és a vesszőhöz simulok. A vesszők csúcsán átmeneti, vagy termőrügyeket találunk - ez a fiatal fákra jellemző. A teljes termőrefordulás után általános termőrész alakulása a sima termőnyárs, amely 5-10 cm hosszúságú termőrügyben záródik, oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak. A dárda 4-5 cm hosszúságú termőrész csúcsán átmeneti vagy termőrügy alakul ki. Ha a dárda leveleit lehullatja, gyűrűs termőnyárs jön létre, nevét onnan kapta, hogy a levélnyelek ízesülési helyei gyűrűszerűén a termőrészen ottmaradnak. Ha a dárda termőrügyéből termés lesz, ennek kineveléséhez a levelek sok asszimilátát termelnek, a hajtás megvastagodik, húsos állományú lesz, és kialakul a termőbog, vagy a termőkalács. A termőbogon jól láthatók a gyümölcskocsányok tapadási helyei. A termőbog az almatermésűek legértékesebb termőrésze, mert ezen, a gyümölcsön kívül még midig jól fejlett átmeneti termőrügyeket, vagy újabban elágazott dárdákat, sima termőnyársakat találunk. A körtefákon az almához hasonló termőrész alakulásokat találunk. Egyes körtefajtákon a vesszők oldalrügyei is átalakulnak termőrügyekké. Néhány körtefajtánál, pl. a Hardenpont téli vajkörte, Téli esperes fákon gyakran találunk tövises termőnyársat. Ezeken a nyársakon azonban termőrügyek nincsenek. Termőrügyei vegyes rügyek, mivel egy rügyben virágkezdemények és hajtáskezdemények is vannak. A birsnél rövid termőrészek kevésbé alakulnak ki. A birs termőrügyeit rendszerint az éves vessző csúcsán hozza. Ezek szélesebbek, mint a vesszők oldalán lévő hajtásrügyek. Termőrügyeik vegyes rügyek. A szerző agrármérnök KÖTELES GÁBOR Szlovákiában is egyre többen térnek át a vegyszermentes biológiai termelésre. Én a biológiai kertműveléssel foglalkozó szerzők 20-30 éves tapasztalatait olvasgatva tértem át erre a művelési módra. Tapasztalataim szerint a lakóház melletti és a kerttelepi keretekben a zöldségtermesztésre a vegyes kultúrás termesztési módszert tartom a legalkalmasabbnak. E módszernél ugyanis a szomszédos növények - helyes megválasztásuk esetében - egymást segítik a növekedésben, és bizonyos mértékben védik a betegségekkel, kártevőkkel szemben. A zöldségtermesztés vegyes kultúrás termesztésének bevezetése a legtöbb kertészkedőtői bizonyos szemléletváltást követel meg, mert ennek egyik alapfeltétele az ágyások megszüntetése. A zöldségféléket a monokultúrás á- gyások helyett vegyes kultúrás sorokban termesztjük úgy, hogy a szomszédos sort is igyekszünk megfelelően megválasztani. Tapasztalataim szerint egy 4 tagú család egész évi zöldségszükséglete biomódszerrel mintegy 100 négyzet- méter nem beárnyékolt területen megtermelhető. Ha a zöldségtermesztésre szánt terület ősszel fel volt ásózva, akkor tavasszal, ha a talaj megszikkadt, megkezdjük a bioművelésre való áttérést. Ha a területünk nem volt ősszel felásva (a biokertész nem forgatja a talajt), akkor előbb letakarjuk a területet, majd kapával, lapáttal kiegyenlítjük az ágyásokban való termesztésből eredő egyenetlenségeket. A következő munka a sorok kijelölése. Én a sorokat egymástól 0,5 m távolságra képezem észak-dél irányban. A legtöbb biokertészkedéssel foglalkozó könyv ezt ajánlja, ám nézetem szerint, ha terep adottsága megköveteli, lehet a távolság és az irány is más. Ha a sorokat kijelöltük, ajánlatos azt lépték szerint papírra verni, felvázolni majd ezeket jellegük szerint jelölni. Én a sorokat a vázlaton ABC betűkkel jelzem, a kertben pedig az „A” sorokat magasabb karóval jelölöm. Itt olyan növényt termesztek, mely esedeg rövid tenyészidejű elővete- mény után az egész tenyészidőben elfoglalja a sort (paradicsom, paprika, uborka, padlizsán stb.) A „B” sorokat a kertben rövidebb karóval jelölöm, és ide olyan növények termesztését tervezem, amelyekből az egyik hosszabb, a másik rövidebb tenyészidejű, s egy év alatt két termés takarítható be belőle (pl. korai burgonya, rövid tenyészidejű fejeskáposzta, borsó, karalábé stb.). A „C” sorokat a kertben rövid henger alakú pálcával jelölöm. Ebbe olyan növényeket tervezek, amelyeknek rövid a tenyészidejűk (pl. hónapos retek, fejessaláta, korai karalábé stb.) A sorokat ajánlatos ACB- CACBCA kombinációban kijelölni. A sorok kijelölése után a kertben minden sorközbe, az AC, CB, BC és CA sorok szimmetria tengelyére spenótot vetek. Ennek koordináló, talajtakaró és kedvező mikroklímát kialakító szerepe van. Ha a spenót elvetése után az időjárás továbbra is kedvező, az egyes sorokba - az agrotechnikai követelményekkel összhangban - vetjük, ültetjük az egyes kerti növényeket, előveteményeket. A gyümölcsösök már a telepítés évétől füvesíthetők, ha a fák alját megfelelő szélességben szabadon hagyjuk Egyre népszerűbb a természetes sorközművelés A fagyok elmúltával még ültethetünk csemetefákat Faültetés tavasszal ÖSSZEFOGLALÓ A gyepet alkotó növények gondos megválasztásával, ideális tápanyagellátási technológiával és a gyep rendszeres kaszálásával, zúzásával a víz- és a tápanyag'-konkurencia minimálisra csökkenthető. A gyepesítés okozta konkurencia csökkentésének lehetőségei a következők:- A gyeptakaró felületének csökkentése: a gyepesített sorköz felületét ajánlatos kétévenként földdé érett morzsás szerves trágyával beszórni (például bio-istállótrágya, komposzt). Ehhez keverhető szőlőtörköly, vágóhídi hulladék, gilisztahumusz, cukorgyári mellék- termék, vagy ásványi talajjavító anyag is. Alkalmazható a szakszerűen kezelt - levegőztetett - hígított trágyalével való öntözés is.- A sorközök gyepesítése lehet időszakos vagy állandó. Az időszakos talajgyepesítés során a talajt nem egész évben takarjuk zöld növénnyel, hanem csak az év egy bizonyos részében. Általában ősztől tavaszig szokták kialakítani. A tartós füvesítés esetén minden sorban vagy minden második sorban vé-. gezzük a füvesítést. A gyepesített sorokat 2-4 évente váltani kell.-A gyeptakaró alacsonyan tartása, különösen száraz, aszályos területeken és években lehet jelentős.- Alacsony és lassú növekedésű fűfélék választása.- Altalajlazítás a gyep nagyobb mértékű károsodása nélkül.- Szükség esetén a növénytakaró időszakos feltörése. A gyeptelepítéseknél a hasznosítási célon túl a helyi körülményeknek és a talaj fekvésének megfelelően kell megválasztani az oda leginkább való növényeket. A gyepgazdálkodásban is cél a minél kisebb költségráfordítás és a takarékosság, ezért alapvető feladat a minél olcsóbb gyeptelepítés. A fűmagvak, és éppen a vegetatív típusú gyepfajok vetőmagja drága, ezért csak a szükséges és gazdaságos mennyiséget célszerű megvásárolni. De mindig szem előtt kell tartani azt, hogy az egyfajú gyep telepítésekor, a gyomosodást leszámítva, nincs a telepített: növényeknek versenytársuk, míg a növények magjából abban az esetben, ha érzékeny és jól társuló növényekkel együtt kerülnek telepítésre, kevesebbet használjunk. Ajánlatos figyelembe venni, hogy társuló növények mellé az agresszív fejlődésű növényfajok magjából 20-30 százaléknál nagyobb mennyiségben ne telepítsünk, mert a többi fűfajt elnyomva gyorsan, erőteljesen növekszik, s ezáltal a gyeptakarót zsombékossá teszi. A gyümölcsösök már a telepítés évétől füvesíthetők, ha a fák alját megfelelő szélességben szabadon hagyjuk. Kora tavasszal vagy nyár végén telepítsünk. A gyakorlatban általában a nyárvégi gyeptelepítést alkalmazzák, melynek számos előnye van. Egyrészt a növények jól kelnek és a tél beálltáig kellően megerősödnek, másrészt a gyomoso- dás szempontjából is előnyösebb a nyár végi telepítés. Gondozása kaszálásból, trágyázásból, öntözésből, fogasolásból, a gyepfelület őszi szellőztetéséből és időnkénti felújításából áll. A gyümölcsösök sorközeinek füvesítése jelentős költséggel jár, és öntözés hiányában gyakran nem is sikeres, ezért az utóbbi időben terjed a természetes gyomflórából kialakított sorközfüvesítés. A termőhely eredeti gyompopulációjának felhasználásával, a sorok közötti természetes gyomvegetáció nyírásával is kialakítható a takaró- növényes termesztés. A gyakori, rendszeres kaszálás következtében e társulásból a kétszikű növények eltűnnek, és 1-2 év után csak a taposást, nyírást és a száraz időszakot viszonylag jól tűrő fűfélék maradnak. Ezzel a módszerrel az egész fűvetéssel járó költség megtakarítható, és eszközigénye is minimális. Csupán az egyenletes talajfelszín kialakítására kell ügyelni. A homoktalajok deflációs védelmét szolgálhatja még a téli időszakra meghagyott sorközi gyomállomány. Noha a természetes gyomvegetációból kialakított növénytakaró nem ad egyenletes növényborított- ságot, és megjelenésében is kevésbé esztétikus, viszont a füvesítés számos előnyével rendelkezik. Nem jelent gondot, ha száraz időben a növényzet szinte kisül, mert a természetes gyomvegetáció újraképződik (racskó) BÁLINT GYÖRGY Bár a csemeték optimális ültetési ideje ősz, mégse halasszuk az elmaradt ültetést a következő őszre, mert gondos munkával a tavasszal ültetett fák is megerednek. Arra kell azonban törekedni, hogy az ültetésre rögtön a fagyok elmúltával sor kerülhessen. Az ültetést feltétlenül be kell fejezni rügyfakadás előtt, mert a később ültetett csemeték meggyökeresedéséhez már kevés reményünk lehet. Ha az ősszel kiásott gödör földje nincs behúzva, akkor közvetlenül az ültetés előtt temessük be a gödröt. Ha ősszel még nem gondoltunk az ültetésre, akkor még most is kiáshatjuk a fák gödreit, de gondoskodjunk arról, hogy a kiásott talaj morzsalékos legyen. Annak érdekében, hogy a fácskák gyökeréhez minél jobb talaj kerüljön, célszerű a kiásott földhöz melegágyi földet vagy komp- osztot keverni. Az ültetést hasonló módon végezzük, mint ősszel, de még nagyobb gondot fordítunk a pépezésre és arra, hogy a gyökerek közeit a föld hézagmentesen töltse ki. A tavaszi ültetésű csemetéket feltéüenül öntözzük be. Ne takarékoskodjunk a vízzel; fánként 2-3 vödör vízzel iszapoljuk be a talajt. A sáros, átázott földet most nem kell megtaposni. Ültetés után készítsünk mintegy 1 m átmérőjű földtányért a csemete körül. Ügyeljünk arra, hogy a tányér közepe ne-mé- lyedjen be, hanem inkább a széle e- melkedjék ki a környező talaj felszínéből. A földtányérba terítsünk jó hőszigetelő tulajdonságú szerves anyagot (lekaszált füvet, szalmás istállótrágyát, tőzeget stb.); ez a réteg megakadályozza a talaj hirtelen felmelegedését, kiszáradását, sőt elbomolva tápanyagokkal is gazdagítja a gyökérzetet körülvevő földtömeget. Mindez elősegíti a tavasszal ültetett csemeték gyorsabb meggyökeresedését és erőteljes növekedését. Előfordul, hogy a leggondosabb ültetés ellenére sem erednek meg a tavasszal telepített csemeték. Ilyenkor, mint utolsó lehetőséget, szedjük ki őket, 2-3 napig vízzel telt teknőben, dézsában áztassuk oly módon, hogy egészen a vázágakig a vízben fürödjenek. Ez idő alatt a szövetek annyira megszívják magukat vízzel, hogy javul a megeredési készségük. Ültetés előtt nyessük meg gyökereit. Még nem volt Kínában? Az Új Szóval elutazhat! Játsszon velünk, és megnyerheti a BUBO utazási iroda kínai útját! Hétfőn, március 14-én kezdünk! BOB# n mumm
