Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-09 / 56. szám, szerda
2005. március 9., szerda MOZIMUSTRA 2. évfolyam 10. szám I » » » I » i » i § § i Szép alkotás, az a bátorság és emberség kellett a létrehozásához, amely Mészáros Márta műveit besugározza A Temetetlen halott Moór Marianna (Égető Mária, a feleség) és Jan Nowicki (Nagy Imre) (Képarchívum) Idilli módon kezdődik Mészáros Márta Nagy Imréről szóló filmje, a Temetetlen halott: két hamvas tini lány baktat az úton, egyikük kezében virágcsokor. A brutális váltásnál önkéntelenül összerándul a néző: hatalmas mordulással csapnak fel a lángok, a tüzet egyenruhás férfiak állják körül, az elhamvasztásra ítélt tárgyak tetején egy filmtekercs látható. VOJTEK KATALIN Újabb váltás: rozoga írógép kattog, Nagy Imre lánya a hetvenes években levelet ír, amelyben közli: amíg apja gyilkosai vannak hatalmon, nem hajlandó kérelmezni a rehabilitálását. A tegnap és ma összefonódása ezzel véget ér, hogy csak az utolsó képkockákon jelenjen meg ismét, amikor a két lány célba érve ráhelyezi virágait Nagy Imre sírjára. Ennyi a keret, hogy utána lavinaként induljon a történet, amely a görög tragédiákhoz hasonlóan nem ismer kitérőket. Korabeli filmfelvételek váltakoznak a játékfilm kockáival olyan természetességgel, hogy szinte észre sem vesszük. Nincsenek előzmények, nincs „történelmi háttér”, csak villanások. Villanás Rajk temetéséről, amelynek újratemetettje akár Nagy Imre is lehetett volna, hisz Rákosi a kirakatper lehetséges vádlottjaként rá is gondolt, csak Nagy kiterjedt szovjet kapcsolatai miatt esett végül a választása Rajkra. Minderről semmi sincs a filmben, Nagy Imre előző bukására, a pártból való kizárására is csupán egyetlen mondat utal. A tájékozatlan néző még arról a hallatlan tettéről sem szerezhet tudomást, amely annyira megkülönböztette kommunista politikustársaitól: az előírt önkritikát megtagadva egyszerűen kisétált a politikai színtérről, ismét beállt civilnek. Mészáros Márta hasonló módon járt el, mint Francesco Rosi emlékezetes filmjében, A Mattei- ügyben. Ő is mellőzi a túlságosan szövevényes háttér ismertetését, csak a főhősre koncentrál. Egy pillanat alatt beleránt a történések sűrűjébe, és az utolsó filmkockáig fogva tart. A tulajdonképpeni történet - az, hogy „hogyan jut el Nagy Imre a tisztességes halálig” ahogy a rendező maga sűrítette egy mondatba a bemutatót követő sajtótájékoztatón filmjének tartalmát - az 1956. október 23-i budapesti demonstrációval kezdődik. Azzal, amelyen a politikus - hatalmas hurrogást váltva ki a tömegből - az obiigát „Elvtársak!” megszólítással indította beszédét, hogy „Barátaim !”-ra váltva folytassa. Az igazi Nagy Imre még október 24-én is ugyanazt a retorikát használta rádiónyilatkozataiban, mint Kádár János és a többi kommunista vezető: ő is „ellenforradalmárokról” beszélt. A csoda, a nagy metamorfózis csak másfél nappal később következett be, amikor felismerte, hogy mindössze két lehetőség van: a szovjet túlerőre támaszkodva leverni a felkelést, vagy elfogadva a felkelők követeléseit, az események élére állni. De még ezt sem láthatjuk a filmen, ahogy a sorsdöntő választást megelőző lelki tusa kiváltotta szívrohamról sem értesülünk. Nem jelennek meg a véres utcai harcok, a Rádió ostroma, nincs Corvin köz és Kilián laktanya, sem Moszkva és a Nyugat reakciói... Pedig mi minden zajlott a háttérben és a nagyvilágban! Mészáros Márta filmje épp azáltal zseniális, hogy kikerüli a történelmi-politikai tablófestés csapdáját. Mert ha belekezd, soha ki nem gabalyodik abból a szövevényes útvesztőből, ahol mindent a külpolitikai események hullámverései, a két szuperhatalom közötti alkuk determináltak - még azt is, hogy mikor kezdjék el Nagy Imre perét. A perirat a benne prejudikált halálos ítélettel már rég elkészült, de mivel árnyékot vetett volna a Szovjetunió 40 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségekre, el kellett halasztani. A következő év februárjában megkezdett bírósági tárgyalásokat ismét szovjet kérésre kellett egy időre leállítani, nehogy veszélyeztessék az épp akkor beindított leszerelési pro- pagandaoffenzíva sikerét. De a kiszolgáltatottság, az eleve meghatározott szerepek mindezek ismertetése nélkül is tökéletesen kirajzolódnak, nincs hiányérzet, a dráma teljes és tökéletes, és főleg megrázóan emberi. A pér hanganyaga, jegyzőkönyvei fennmaradtak, lefolyása pontosan rekonstruálható. A nagy titok a középkori börtönöket idéző, sötét magánzárka falai között maradt. Mivel töltötte a végtelennek tűnő napokat és éjszakákat a fogoly Nagy Imre, honnan merített erőt a kihallgatások lelki terrorjának elviseléséhez, emberi méltóságának megőrzéséhez, ahhoz a fantasztikus tartáshoz, amely az ítélethirdetés pillanatában készült korabeli fényképen is tisztán látható? Ahogy Rosinál A Mattei- ügyben Gian Maria Volonté vitte a filmet, itt Jan Nowicki az, akinek mindent el lehet hinni. Tökéletes az alakítása, eszköztelen és mélyen emberi. Olyan, mint az egész film, amely tárgyilagosan, tényszerűen, visszafogottan mond el döbbenetes, hátborzongató, megrendítő és felemelő dolgokat. Itt minden és mindenki a helyén van, nincs benne egyetlen sanda aktuálpolitikai utalás, nincs benne egyetlen hamis hang. Tiszta, becsületes és szép alkotás, az a bátorság és emberség kellett a létrehozásához, amely Mészáros Márta minden művét besugározza. És ami külön pozitívumnak tekinthető: szlovák és lengyel koprodukcióban született, a „rendezni végre közös dolgainkat” jegyében. Mert, mint Jan Nowicki nyilatkozta, Európának ebben a felében semmi sem történhet, ami ne lenne kihatással összes lakójának életére. DVD-SAROK Moulin Rouge KOSSÁR LAJOS Premierje idején ódzkodtam megnézni a Moulin Rouge című filmet, mert akkora reklámkampány kísérte, hogy féltem, rossz hatással lesz az ízlésemre. Miután viszont valaki fondorlatosán megajándékozott a kétlemezes DVD változattal, egy unalmas estén rászántam magam, hogy alaposabban is szemügyre vegyem ezt a giccstől duzzadó amerikai musicalfilmet; parádés szerep- osztással, ahogy azt a reklám hirdette. Hollywood kölcsönveszi a Broadway nagy előadásait, állapíthattam meg, bár nagy hazárd musicalt filmre vinni, amit a csúfosan megbukott Evita is bizonyított. Ennek ellenére Baz Luhrmann rendező Moulin Rouge című filmje, természetesen a reklámnak is köszönhetően, nagy siker lett, sőt, amolyan eklektikus filmcsoda. Azért is eklektikus, mert ebben a filmben benne van nemcsak a 19. század vége, annak szelleme és stílusa, hanem a 20. századé is. Ez a produkció a maga módján állít emléket a letűnt 19. századnak az ugyancsak letűnt 20. század művészi és technikai lehetőségeivel. A film története több mint ismerős, hiszen már-már klasszikusnak mondható, ugyanis Dumas Kaméliás hölgyének motívuma jelenik meg benne. A rendező ehhez adta hozzá a 19. századvég Párizsának bohém figuráit, a Moulin Rouge kabaréstílusát és programját. Ami felettébb modernizált formában jelenik meg, az a tánckoreográfia és a zenei összeállítás. Marilyn Monroe dalai éppúgy elhangzanak Nicole Kidman előadásában, mint Madonna vagy Dolly Parton számai. Ewan McGregor sem hagyja ki Elton John szerelmes dalát vagy a Freddie Mercury által sikerre vitt dallamokat. Ami a koreográfiát illeti, érdekes látvány, ahogy a kánkántáncos- nők Gloria Estefan latin-amerikai dalára mambót Tiszáinak. Kivitelezésével és történetével a film nagyon hamar az ember szívébe lopja magát, sőt, többszöri megnézése után még sokáig cseng a fülében egy két ragadós melódia. A kétlemezes DVD nemcsak ezt a musicalt tartalmazza, hanem számos érdekes extrát is. Talán ez az első olyan DVD, amely lehetővé teszi, hogy egykét filmjelenetet több kameraállásból is megnézzünk: például az egyik legszebb ballada, a Roxane képsorait. A kamerák különböző helyzetből vették a tangót táncoló párokat, és csak a nézőn múlik, hogy melyiket választja ki. Ezenkívül tartalmaz három werkfilmet is a forgatásról, a zenei felvételekről és a pazar díszletek kivitelezéséről. Két kommentárból arról szerezhetünk bővebb tájékoztatást, hogy hogyan készült a film. Interjút láthatunk Fatboy Síimmel és nem utolsósorban a szereplőkkel. Kellemes meglepetés, hogy a DVD tartalmazza a reklámhadjárat során használt előzeteseket, valamint a Lady Marmelade-videoklipet is. Akit viszont a történelem is érdekel, megismerkedhet a kor jeles egyéniségeivel, akik nemcsak a párizsi Montmartre-on, hanem a Moulin Rouge-ban is éltek és bohémkodtak. Baz Luhrmannek ez volt a harmadik filmje, mellyel lezárta a Vörös Függöny-trilógiáját. A Kötelező táncok és a Rómeó-(-Júlia után ismét elmondhatja, hogy jó lapra tett ezzel a filmmel. A Moulin Rouge mint film, de mint komplex DVD-egység is a legjobb filmes musicalek, illetve zenés filmek közé került. Megérdemelten. Március 11. és 19. között a pozsonyi Istota moziban negyven mozgóképet kínálnak - az idei szemle témája a gyökerek keresése, címe: Honnan származol? Frankofón filmek nemzetközi fesztiválja TALLÓSI BÉLA Pozsony. A szlovák fővárosban immár hetedik alkalommal rende- _ zik meg a frankofón filmek nem- W zetközi fesztiválját. A szemlét min- Hl den évben Frankofónia nemzetközi ünnepe - amelyet március 20-án M tartanak - alkalmából szervezik • meg, s teszik lehetővé, hogy az érdeklődők közelebbi kapcsolatba kerüljenek a sokszínű frankofón mozival. Ily módon egyrészt a francia film - nyelv, kultúra - népszerűsítését, másrészt a forgalmazásra kerülő, jórészt amerikai produkciók csekélyke ellensúlyozását tűzve ki célul. Aki követte az eddigi szemléket, az tudja, hogy ezek tematikus fesztiválok voltak, s ezt a hagyományt ez évben is folytatják. Az idei mustra témája a gyökerek keresése, ezért is kapta azt a címet, hogy: Honnan származol? A filmeket úgy válogatták össze, hogy a fesztivál időtartama alatt minden nap mással kapcsolatban teszik fel velük ezt a kérdést. Az első nap olyan mozgóképeket vetítenek, amelyek valamilyen formában a migrációval foglalkoznak. Következő nap témája a férfi nő kapcsolat, a szerelem, amelyből valamennyien megszületünk és leszünk. Az anya-figurája mindig is a filmesek érdeklődésének középpontjában állt - „anya-filmeket” is kínálnak az együk nap, mint ahogy a vallással foglalkozó opusokat is. Tematikus blokkot állítottak össze olyan mozgóképekből, amelyek az óceánok elválasztó-összekötő szerepéről próbálnak szólni, amelyek azt kutatják, hogy a múltunk miként befolyásolja a jelenünket, valamint amelyek szűkebb és tágabb otthonunkhoz való viszonyunkról vallanak. Az idei szemle műsorán negyven film szerepel. Köztük lesz a Quand la mer monte (Dagály) című független film, amely az idén két jelentős César-díjat is inkasz- szált. A legjobb színésznői díjat kapta meg érte Yolande Moreau, s mivel a filmnek társrendezője is, Gilles Porte-tal közösen megkapták az elsőfilmes díjat is. Yolande Moreau várhatóan a pozsonyi szemle vendége lesz. A mustrán a francia produkciókon kívül lesz kanadai, belga, svájci és román alkotás is.
