Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-08 / 55. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 8. 12 Agrárkörkép - hirdetés A hazai biotechnológiai készítmények hatékonyságban versenyképesek - a talajlakó baktériumok biztosítják a növények nitrogénszükségletét Mikroorganizmusok a mezőgazdaság szolgálatában A talajban található mikroorganizmusok elsősorban annak termőképességében és a növények folyamatos tápanyagellátásában játszanak fontos szerepet. RÁCZJÓZSEF A talajélet törvényszerűségeinek és működési elveinek megismerése révén lehetővé válik a talajban zajló mikrobiológiai folyamatok céltudatos és meghatározott irányba tartó szabályozása az ember által. Ennek eredményeként fenntartható és javítható a talaj termőképessége. A termőképesség javításának kérdésében a elsősorban a légköri nitrogént megkötő, illetve a talaj ásványianyag-tartalmának egyes elemeit felvehető formába átalakító mikroorganizmusok alkalmazása kerül előtérbe, s ez által a növények tápanyagellátásában egyes műtrágyák helyettesítésére szolgálhat. A talajélet mikrobiológiai kutatásában és fejlesztésében az utóbbi években komoly figyelmet szentelnek az egyes növényfajok rizoszférája vizsgálatának, amelynek eredményeit a növények optimális tápanyagellátásának szabályozásában tudják kihasználni. Ezek a kutatások ráadásul jelentős segítséget nyújtanak a növénytermelésben résztvevő mikroorganizmusoknak megismeréséhez, pl. a légköri nitrogént megkötő baktériumok, vagy az egyéb enzimeket, növekedési fitohormonokat fehérjéket, aminosavakat és polisza- charidokat előállító baktériumok vizsgálatához. A légköri nitrogént/ megkötő baktériumok közül két fajta baktériumnak van komolyabb jelentősége - a szimbiotikus és aszimbiotikus baktériumoknak. A szimbiotikus baktériumokat (Rhizobium) általában gyökérgümő baktériumoknak nevezik. Ezek a baktériumok a hüvelyesek (pillangósvirágúak) gyökerein gümőket hoznak létre, és ezekkel szimbiózisban (együtt) élnek. A gyökérgümő baktériumok a talajból a hajszálgyökereken keresztül jutnak be a gyökerekbe. A gyökérrendszer „fertőzéséhez” oltóanyagra van szükség, amely nagyszámú életképes baktériumot tartalmaz, s amelyet a gyökerek közelébe adagolnak. A talaj oltásakor (inokuláció) szükséges, hogy a preparátumot előbb vízzel hígítsák (400-500 1/ha), majd permetezővel a talaj felszínére juttassák és kombinátorral a vetési mélységbe (6-10 cm) bedolgozzák. Az aszimbiotikus baktériumok (Azotobakter chroococcum) a levegőben levő nitrogén megkötésében a legjelentősebbek. A talajban szabadon élnek, tehát nincs szükségük gazdanövényre (gyökér), így kötik le a levegő nitrogénjét. Kifejezetten aerób feltételek között képesek fennmaradni, tehát csak a levegős, megfelelően nedves, kellő pH értékű és aprószerkezetű talajokban érzik jól magukat. Energiaforrásként az élő humusz különböző szerves ve- gyületeit használják ki. Intenzív felszaporodásuk a talajban a szármaradványok beszántása után, szalmával, szalmás istállótrágyával és magasabb cellulóztartalmú komposzttal való trágyázás után következik be. Az Azoter metabolizmusának eredményeként B vitaminok, folsav, pantoténsav és biotín is képződik. Ezeken kívül növekedést, serkentő anyagokat, főleg auxinokatés giberelineket, valamint a magok csírázását serkentő anyagokat is produkál. Az Azobakter különösen fontos tulajdonsága az egyes patogénekkel főleg a Fusariummal, az Alterrtáriával és a Penicilliummal szembeni antagonizmusa. Mint ismeretes, ezek a patogének különböző gombás fertőzéseket okoznak. Ha azonban a talajban Azoter van, akkor jelentős mértékben elnyomja az említett gombás fertőzések kialakulásának veszélyét. Az Azoterben jelentős mennyiségű Bacilius megaterium is van, amely a talajból nehezen felvehető foszfort teszi a növények számára hasznosíthatóvá. A Petrova Vesen (Hegyhát - Záhorie) levő egykori gyógyszerA talajbaktériumok a levegő nitrogénjét kötik meg. gyárban kétfajta talajoltó készítményt állítanak elő, amelyet Szlovákia mellett Csehországban, Magyarországon és Németországban is regisztráltak Azoter és Azorhiz néven. A gyártási'fegyelem, az üzem megfelelő szakmai és műszaki ellátottságának s főleg a minőségi fermentáló anyagoknak köszönhetően kiváló minőségű készítményeket állítanak elő, (Azoter, Azorhiz) amelyekben 1 ml-ben 109 -1010 baktérium található. Az Azotert az utóbbi években számtalan szabadföldi kísérletben vizsgálták. Az 1997 és 2002 között több mint 35 nagyüzemi feltételek között végzett vizsgálat eredményei közül helyhiány miatt csupán néhányat említek: az Ersekújvári járásban Dolny Óhajban végzett összehasonlító kísérletekben 3 éven át a kukorica átlagos terméshozama 8,53 t/ha volt 153 kg/ha nitrogén adagolása mellett, az Azoterrrel trágyázott területeken (10 1/ha) 9,43 t/ha terméshozamot értek el. Hasonló eredmények születtek az udvardi mezőgazdasági szövetkezetben is. Három év átlagában évente 158 kg/ha nitrogén felhasználása 10,82 t/ha terméshozamot eredményezett, az összehasonlító kísérletben Azoterrel trágyázott parcellákon 11,31 t/ha eredmény született. Három térségben nyolc év átlagában kimutatott vizsgálati eredmények alapján az Azoterrel kezelt termőterületeken a kukorica terméshozama 9,32 t/ha átlagot mutatott, a 156 kg/ha nitrogénadaggal trágyázott parcellákon elvégzett összehasonlító mérés 8,67 t/ha-t eredményezett, ami 0,65 t/ha-ral magasabb hozamot jelent az Azoter javára. Az Azoter alacsonyabb költsége (1000-1100 Sk/ha) a nitrogéntrágyázás költségeivel összehasonlítva (2490 Sk/ha) és a magasabb hozamokból elért bevételnövekedés (0,65 t x 3500 = 2275 Sk) összességében az Azoterrel kezelt parcellákról 3765 Sk/ha magasabb bevételt eredményezett. Nagyobb terméshozamok születtek az Azoterrel kezelt napraforgóban is. Három térségben hét év eredményeinek összehasonlítása alapján az Azoterrel trágyázott parcellákon 0,24 t/ha-ral magasabb átlaghozamok születtek, mint a 2,54 t/ha eredményt mutató 74 kg/ha nitrogénadaggal trágyázott parcellákon. Az Azoter alacsonyabb költsége és a magasabb hozamból származó több bevétel a napraforgóban 2024 Sk/ha többletjövedelmet eredményezett. A nehezen felvehető foszfort is hasznosíthatóvá teszik. Az Azohir a szója talajának oltására (inokuláció) alkalmas készítmény. Egy ml készítményben 109 - 1010 számú baktérium van, ebből 40% a Rhizobium japonicum szimbiotikus gyökérgümő baktérium, 60% pedig aszimbiotikus Azobakter chroococcum. Az Azohir előállítására az a tény vezette a gyártókat, hogy a hüvelyesek gyökerén képződő gümők kialakulását a megfelelő hőmérséklet és a talajnedvesség befolyásolja. Ha a szója virágzása kezdetén ezek hiányoznak, a gümőképződés, s ezáltal a légköri nitrogén megkötése is korlátozott. Ebben az esetben a szója nitrogénnel és részben foszforral való tápanyagellátása (az Azoterben található Bacilus megaterium számának köszönhetően) két forrásból biztosított: szimbiotikus és aszimbiotikus baktériumok által, ami a változó klimatikus viszonyok alapján megbízható nitrogénforrást jelent a növényzet számára. Az Azohir felhasználásának hatékonyságát a szójában vizsgálták, kontrollként a Kanadából behozott tiszta Rhizobiúm japonicum készítménnyel kezelt parcellák terméshozama szolgált. Mindkét vizsgált változatban a terméshozamok meglepően kiegyensúlyozott képet mutattak, ugyanakkor a hazai készítménynyel kezelt állomány költségei jóval alacsonyabbak voltak. A terméshozamok mindkét esetben 2,40-3,99 t/ha között mozogtak. A vizsgálati eredményekből kitűnik, hogy a hazai biotechnológiai készítmények a külföldiekkel összehasonlítva hatékonyságban versenyképesek, ugyanakkor árban jóval kedvezőbbek. A szerző agrármérnök Talajjavító segédanyag - BIO • optimális tápanyagellátás • javítja a talaj szerkezetét segíti a szalma lebomlását • humuszképző • jobb ellenállóképesség a betegségekkel szemben • ökológiailag nem káros AZOTER • gyártás • forgalmazás • tanácsadás Tel.: 035/642 4308 Fax: 035/642 4287 A kalászosokban és a repcében is időszerű lesz a védekezés Koratavaszi károsítok ellen (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Az őszi kalászosok egyik legfontosabb korai kártevője a gabonafutrinka lárvája, a csócsároló, amely ősszel és tavasszal egyaránt károsít a fiatal gabonákban. A hóolvadást követően amint a napi középhőmérséklet eléri, vagy meghaladja a +4°C-ot haladéktalanul kezdjük meg a búza és árpatáblák szemlézését. A táblák több pontján állapítsuk meg a károsított (csócsárolt) növények számát. Ha a fertőzöttség átlagosan 2-5 db károsított növény/m2 az állomány fejlettségének függvényében döntsünk a védekezésről. Az őszi és tavaszi kalászosokban egyaránt károsító másik kártevő a vetésfehérítő bogarak és lárváik. A kifejlett bogarak betelepedése általában áprilisban kezdődik. A kártevő eloszlása általában foltszerű, ezért fontos, hogy több helyen végezzünk felvételezéseket. Ha a betelepedés időszakában a táblák szegélyzónájában a fertőzöttség eléri a 8 db imágó/m2 értéket és kedvezőek a környezeti feltételek, fel kell készülni a védekezésre. A megfigyelés legfontosabb ideje általában a lárvakelés. Ha az állományokban a károsított levélfelület aránya eléri a 15-20%-ot mindenképpen védekezni kell ellenük. A gabonafélék fontos kártevői a különböző gabonapoloska fajok, amelyek ritkán, de jelentős károkat okozhatnak. Táplálkozásuk során megszólják a fejlődő hajtásokat és a tejesedő szemeket, így csökken a termés mennyisége és romlik a minősége. Megfigyelésük a szárba- indulás és a tejesérés időszakában a legfontosabb. Táblánként min. 10-15 helyen felvételezzünk, és ha tavasszal 4-6 db/m2, tejeséréskor pedig 2-3 poloska vagy 3-4 fejlett lárva /m2 az egyedszámuk védekezni szükséges ellenük. Kora tavasszal a hóolvadás után, amint a napi átlaghőmérséklet 9 °C fölé emelkedik, a repce-fénybogár megjelenésére számíthatunk. Az erdei avarban telelő károsító, előjövetele után illat és színingerei alapján tájékozódik. Ezért a kártevő megjelenését Moericke - féle sárga tálak kihelyezésével, vagy hálózással követhetjük nyomon. A repcetáblákat zöld bimbós korban lepi el, és ha párás, meleg a tavasz nagy számban jelenik meg. A porzó és bibeszálak megsértésével okoz kártételt először az imágó, majd a virágzatban kikelő lárva. A virágzás kezdete után már csak az alkonyati órákban méhkímélő technológiával védekezhetünk. A száraz meleg tavaszon, márciusban jön elő telelőhelyéről a repceszár-ormányos. A fő kártevő alakja a lárva. A tojásokból kikelő lárva a levélnyélből a szárba rágja be magát és kártételével a szárszilárdságot.csökkenti. A szárak megtörnek, a betakarításkori veszteség nő. Egy szárban akár 10-30 lárva is előfordulhat. A bábozódás után az új bogámemzedék június elején jön elő és a becőket hámoz- gathatja. Tavaszi előrejelzésük az előző károsítóhoz hasonlóan sárga tálakkal és hálózással történhet. A védekezést összehangolhatjuk a repcefénybogár elleni védelemmel. A repceszár-ormányoshoz nagyon hasonló kártevő a repcebecő-ormá- nyos. Kora tavasszal jelenik meg és érési táplálkozást folytat a virágbimbókban. A fő kártételt viszont az okozza, amikor a becőbe rakott tojásaiból kikelnek a lárvák és a magvakkal táplálkoznak. Meleg, párás időben számíthatunk tömeges elszaporodásukra. Ilyenkor virágzás előtt és a virágzás után is védekeznünk kell. Repcevirágzás elején jelenik meg először a repcebe- cő-gubacsszúnyog, amely a becőbe rakja tojásait. A kikelő nyüvek itt károsítanak, rpiközben termésveszteséget okoznak. A csapadékos években elszaporodó károsító elleni védekezés a repcebecő-ormányos elleni védekezéssel azonos. A repce- gyökér-gubacsormányos tavaszi törzse tavasszal a repce gyökémya- kához rakja tojásait, aminek a csapadékos idő kedvez. A kikelő lárvák a gyökémyak bőrszövetébe rágják be magukat és gubacsképzésre serkentik a növényt, (agroinfo) ■P-5-11286
