Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-04 / 28. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Szalay Zoltán rajza) Katasztrofális volna azunióra nézve, ha az integráció a cél küszöbén bukna el EU-alkotmány: rögös út FIGYELŐ CSEH SAJTÓ A Prágai Városi Bíróság a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján újratárgyalja egy, a Hit­ler elleni merényletben részt vett volt német diplomata, Eduard Brücklemeier lányá­nak, Monika Oppenheimnek az ügyét, aki a cseh államtól visszaköveteli egykori vagyo­nát. A vitatott házat a második világháború után a Beneš-dek- rétumok alapján kobozták el, s ma a cseh főváros tulajdoná­ban van. Brücklemeier családja a második világháború idején a híres prágai Óvárosi tér egyik házát birtokolta, s lánya most a családi örökségből reá eső ház­részt szeretné visszaszerezni. Októberben a Prágai Városi Bí­róság úgy döntött, hogy a Brücklemeier-vagyon elkobzá­sa a.II. világháború után össz­hangban volt az akkor érvé­nyes csehszlovák törvényekkel. Az, hogy a diplomata részt vett a Hitler elleni merényletben, a bíróság szerint jogi szempont­ból nem befolyásolja az ügyet. A Beneš-dekrétumok ugyanis kimondták, hogy csak olyan német vagy magyar nemzetisé­gű csehszlovák állampolgár va­gyonát nem szabad elkobozni, aki az antifasiszta harcban Csehszlovákia érdekében vett aktívan részt. Ezt szerinte Op­penheim asszony védőinek nem sikerült bizonyítaniuk. Az ügy a kilencyenes évek vége óta húzódik, (kj) MONITOR Közvetve a szerb pravoszláv egyházat vádolta meg feltéte­lezett háborús bűnösök bújta­tásával Carla Del Ponte, a Há­gai Nemzetközi Törvényszék főügyésze a podgoricai lapnak adott interjújában. „A monte­negrói hatalomnak tudnia kellene, mi történik az egyház­nál. Nagyon rossz, ha egy or­szágban egy szervezet - még ha egyházról van is szó - min­den ellenőrzésen kívül esik. Kiváltképpen ha ez a szerve­zet politikai tevékenységet vé­gez, és feltételezett háborús bűnösöket bújtat” - mondta Carla Del Ponte. Nem ez az el­ső vád a szerb egyház ellen, a hágai illetékesek már koráb­ban is gyanúba hozták a mon­tenegrói szerb pravoszláv egy­házat amiatt, hogy az osztrogi kolostorban bújtatták a sreb- renicai népirtással vádolt Ra­dovan Karadzsics volt boszni­ai szerb elnököt. Zoran Djind- jics meggyilkolt szerb minisz­terelnök egykori legközelebbi munkatársa, Vladimir Popo- vics „kalasnyikovos árnyék­pátriárkának” nevezte Amfilo- hije montenegrói szerb pra­voszláv püspököt. BBC RÁDIÓ A NATO-főtitkár szerint új költségmegosztási módszere­ket kell találni a szövetség tevé­kenységének finanszírozására, úgy, hogy az egyes műveletek­ben hadieszközökkel ténylege­sen részt vevő tagországok „ne fizessenek kétszer”. Jaap de Hoop Scheffer elmondta: a költségeket úgy kell szétoszta­ni, hogy azokra a tagállamok­ra, amelyek saját költségükön helikoptereket adnak például az afganisztáni szerepvállalás­hoz, ne háruljon aránytalanul nagy teher még az általános közös finanszírozásból is. Tavaly újabb mérföldkőhöz érkezett az európai integrá­ció - megszületett az EU al­kotmánya. Megannyi vita és pontosítás után az előttünk álló időszakban dől el, élet­be léphet-e ez a kulcsfon­tosságú dokumentum. TOKÁR GÉZA Az alkotmány ratifikálása az egyes tagországokban kétféle mó­don mehet végbe - a parlament ál­tal vagy népszavazást írnak ki. Az első változat jóval gyorsabb és költ­ségkímélőbb, ugyanakkor a refe­rendumnak megvan az az előnye, hogy a lakosság jóval részletesebb információkat szerezhet az alkot­mányról, és saját maga alkothat vé­leményt. Az egyes tagál­lamok politikai kultúrájára jellemző, hogy népszava­zásra leginkább a nyugati régió államaiban kerül sor, az új tagországok közül mindössze Csehország és Lengyelország vállalta a referen­dummal járó kellemetlenségeket. A leggyorsabban Magyarország és Litvánia parlamentje döntött, s ott a képviselők már jóvá is hagyták a tervezetet. Szlovákiában szokás szerint különösebb felhajtás nélkül született döntés arról, hogy a parla­ment határoz a kérdésben. Tekint­ve, hogy nálunk egy esetleges nép­szavazás sikeréhez kisebbfajta cso­dára lenne szükség, ez nem is akko­Megdöbbenve olvastam az Új Szó február elsejei számában Ján Slota pártjának emelkedő népsze­rűségéről. Általában próbálom megérteni a szavazókat, miért vá­lasztanak egy vezért, mi az, amiért kiválasztanak egy pártot. Na de mi­ért voksol valaki Ján Slotára? Le­gyünk őszinték, normális mondat alig hagyta el a száját az utóbbi pár évben. Pedig a szlovák népvezér még a mostoha körülményekre sem panaszkodhat, mivel a zsolnai megabefektetés csodálatos alkalom az állandó szereplésre, egy új imázs megformálására. Ennek ellenére a polgármester úrnak sikerült Zsol­nán is sok emberrel összevesznie, miután a televízió nyilvánossága előtt minősítette egyesek rokonait. ra probléma. Az ország éppen elég­gé lerontotta a renoméját az euró­pai parlamenti választásokon. Az alkotmány tényleges tartalma nagyobb vihart kavart a nyugati ál­lamokban, mint az újonnan felvett országokban. A dokumentum ösz- szefoglalja mindazt, ami a tagokat már eddig is egymáshoz kötötte, radikálisan új elemeket nem tartal­maz. Először foglalták írásba ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy az egyes tagállamok szabad akara­tukból kiléphetnek az unióból, de ez úgysem fogja varázsütésre meg­nyugtatni az euroszkeptikusok né­pes seregét. A tervezet végső for­mába öntésének folyamán igazán parázs vita főként két kérdéskör­ben alakult ki. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy az alkotmány szöve­gében lesz-e utalás a keresztény ér­tékrendre (a válasz: nem). A terve­zet megvitatásakor emellett sok ki­sebb állam kifogásolta, hogy az Eu­rópai Unió biztosainak végleges száma hét év múlva a jelenlegi lét­szám kétharmadára csökken - né­hány tagállamnak tehát nem lesz saját EU-biztosa. Az alkotmány meghatározza azokat á területeket, amelyek terén az unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik - ezek fő­leg a közös pénzügyeket érintik. Szorosabb lesz az együttműködés a Valóban rossz lenne nekünk, felvi­déki magyaroknak, ha a zsolnai vi­téz sokoldalú csapatával visszatér­ne a törvényhozásba? A parlamenti közvetítések biztosan sokkal izgal­masabbak lennének. Az is biztos, hogy sok esténket dúlhatná fel a híradó. Az egyik fontos kérdés az lehet, melyik párt szavazóit tudja elcsábítani a „folyamatosan megúj- hodó” SNS. Megítélésem szerint a HZDS kokettálása az SDKÚ-val tá­vol tartja a keményvonalás nemzeti szavazókat Mečiartól, és a HZDS csak az egyre idősödő és morzsoló­dó bázisában bízhat. A HZDS-nek muszáj ledöntenie az 1998-ban ki­épült akadályokat a két frontvonal közt, mert ha a következő választá­sokon sem kerül kormányzati pozí­cióba, akkor sorsa megpecsételőd­het. Célja a szélesebb tömeg meg­külpolitika terén is, létrejön egy eu­rópai külügyminisztérium, amely­nek feladatát főként az egyes tagál­lamok külpolitikájának összehan­golásában határozták meg. Az EU-alaptörvény csak akkor léphet érvénybe, ha két éven belül minden tagállamban elfogadják. Azokban az országokban, ahol a parlament hagyja jóvá a dokumen­tumot, túl sok nehézséggel nem kell számolni, nem úgy, mint több népszavazás esetében. Hagyomá­nyosan erős az euroszkepticizmus az Eli egyik legfejlettebb államá­ban, Nagy-Britanniában. A sziget- ország kezdettől fogva ódzkodott az együttműködés elmélyítésétől, és még most is nagy ellenérzéssel fogad bármüyen kezdeményezést, amelyben jogainak csorbítását lát­ja. Dániában problémát okozhat az euroszkeptikus pártok növekvő tá­mogatottsága, a szintén népszava­zást kezdeményező Csehország­ban, valamint Lengyelországban pedig a kiábrándultság, a demok­ratikus tradíciók hiánya növelheti a referendum kudarcának veszélyét. Az Európai Unió története során ez a folyamat bír az egyik legna­gyobb jelentőséggel. A vezetők szá­mára katasztrofális volna, ha az in­tegráció a végcél küszöbén bukna el egyetlen sikertelen népszavazás miatt. Ebben az esetben újra kelle­ne gondolni az együttműködést, ami nem biztos, hogy a legszeren­csésebb belépő az új évszázadba. A szerző politológia szakos egye­temi hallgató szólítása, amelyben egy demagóg nemzeti hangnem több szavazót ri­aszthat, mint hozhat. Talán a leg­több szavazót a Smertől tudná el­csábítani. A Smer felismerte, hogy a szociálisan hátrányos helyzetben lévők körében jól megfér egy ré­misztgető nacionalista szólam, ezért talán őket zavarja a legjobban az SNS növekvő népszerűsége. Az SNS parlamentbe kerülésével kicsit átrajzolhatná a koalíciós elképzelé­seket. Faraghatna a Smer eredmé­nyén, amellyel megakadályozhat­ná, hogy Robert Fico királlyá koro­náztassa magát. Ezzel szemben a párt koalíciós potenciálja majdnem a nullával egyenlő, hasonlóan a Nagy-Románia Pártéhoz. Jörg Haider példáját látva: az EU-ban sem nézikjó szemmel a szélsőséges megnyilvánulásokat. Hagyományosan erős az euroszkepticizmus Nagy-Britanniában. A „folyamatosan megújhodó” nacionalista párt csábítgatja a többiek híveit Slota farag Fico népszerűségén? KESZEGH BÉLA KOMMENTÁR Európai üzenet Kubába TÓTH MIHÁLY Idestova két éve, hogy az iraki háború kérdésében pengeváltásra került sor az Egyesült Államok és az Európai Unió néhány fontos tagországa között. Azóta a véleménykülönbségek hangsúlyozása dolgában hátrébb parancsolták az agarakat. Mindkét fél felismerte az egymásrautaltságot. Az Újvilág vezetőihez képest máshogy gon­dolkodó európaiak részéről ez abban is megnyilvánul, hogy látszó­lag Párizsban is, Berlinben is napirendre tértek afölött, amit az USA némely vezetői a háborúba történő bekapcsolódástól ódzkodók gondolkodásbeli elöregedéséről mondottak. De azért elképzelhető, a hagyományaikra oly rátarti franciák változatlanul mit gondolnak az európaiakat politikai agyér-elmeszesedésben elmarasztaló, ke­vésbé diplomatikus amerikai megnyilvánulásokról. A Castro vezet­te Kubának tett gesztusok alapján gyanítható, a rendreutasítást sem Madridban, sem Berlinben, sem Párizsban nem feledték egészen. A szigetország elszigeteltségének enyhítésére tett próbálkozások úgy is értelmezhetők, hogy ezekkel a kezdeményezők borsot akarnak törni a Castro iránt kérlelhetetlen washingtoniak orra alá, de úgy is, hogy itt az „ágyúdiplomácia” más, kisebb véráldozattal járó eljárá­sokkal ‘való helyettesítéséről van szó. Az elmúlt két évtized leglé­nyegesebb világpolitikai fejleményét értelmezve megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás is az „ágyúdiplomácia” egyedül üdvözítő vol­tának tagadásával valósult meg. Igaz, ennek az volt az ára, hogy (Csehszlovákiában például) az 1968-as megszállás utáni konszolidátoroknak a haja szála sem görbült, hogy privatizátorként, politikusként, sajtóbeli vezetőként továbbra is a napos oldalon vannak. De ha az ember arra gondol, hogy a békés rendszerváltás alternatívája előre megjósolhatatlan kimenetelű fegyveres beavatkozás, netán polgárháború lett volna, akkor azt kell mondani, hogy a lehetségesnél mégiscsak kisebb veszteséggel járt a békés rendszerváltás. Kuba eléggé kis ország ahhoz, hogy esetleg kísérleti terepe legyen „a demokrácia szuronyok hegyén tör­ténő meghonosítása kontra békés rendszerváltás” dilemmája utób­bijavára történő megválaszolásának. Mint ahogy Irak túlságosan nagy ahhoz, hogy példáján az USA a demokrácia erőszakkal törté­nő eredményes terjesztését képes legyen megvalósítani. Kétségte­len, egy totalitárius államban jelentős azok száma, akiknek inába száll a bátorsága, ha végiggondolják, rovásukra mi történhet a rendszerváltást követő két hét alatt. A kis Szlovákiában is vannak néhány ezren, akik hajói belegondolnak, nem is tudják, hogy egy­általán miként úszhatták meg ép bőrrel a rendszerváltást, és mitől élhetik világukat az elit keretei között. Előfordulhat, Castro és kör­nyezete az erőszakos megoldásoktól ódzkodó Európa bátorítására mégis rászánja magát kontinensünk hozzánk közeli része 1989 utá­ni átalakulásának tanulmányozására, és a szigetországban is bekö­vetkezik, aminek mi az elmúlt 15 év alatt tanúi lehettünk. Siker ese­tén az Európa nemes hagyományaira büszke demokraták emberi életet kímélve vesznek elégtételt azokon, akik aggkori agyalágyult- ságot emlegettek, amikor Berlin és Párizs előre sejtette, hova vezet, ami Irakban történik, és véleményüknek hangot is adtak. JEGYZET Mégis, kinek az utcája? BUCHLOVICS PÉTER Mondhatnánk, a miénk. Bár is­merősöm szerint ez is afféle tár­sasjáték. Mindenki söpörje el az üzlete, portája előtt a havat. Akkor tehát az a része a járdá­nak az övé. Nem közterület, nem a városé. Ha nem söpri le, megbüntetik, mert felelőtlen. Tehát megbüntetik, mert a köz­terület egy darabján, ami az övé, de nem az övé, nem söpri el a havat - tetszik érteni? Oké, lesöpri. Ha viszont reklámtáblát helyezne ott el, azt mondják, nem lehet, vagyis lehet, de az ominózus területnek csak olyan pontján, amit ők szabnak meg, mert ebben a pillanatban már szintén közterületről van szó. Szeretem a mindennapi rutin­tudathasadást... Nálunk majd­nem minden így működik. A legjobb esetben is felemásan. Szeretem, ha szépet álmodunk. Szép nagyot. Azt is szeretem, ha az álom nem illik hozzánk. Olyankor lehet csak igazán rö­högni magunkon. S abban a pil­lanatban már nem tudunk ne­vetni, ha a túlméretezett álom megvalósul. Van olyan, hogy maga a hely nem indokolja a történelmi miliőt, mivelhogy nincs neki. Ha van is, semmi­képp sem afféle nagylevegőjű, századokon átívelő, vérzivata­ros, pallosjogos, forradalmas, korán iparosodó, polgárosodós, céhes, tudományszervezős, többtemplomos. Szóval, olyan kassaias, pozsonyos, akár sel- mecbányás. Álmodhatunk sok helyre történelmi városközpon­tot, még szép is lesz - csak ép­pen szerepzavar. Legfeljebb gyártunk majd hozzá történel­met is. Sok ilyen hely van már. Létezik, s mégis el van hazud­va. Ordít róla. Hajazunk a Po- tyemkin-falvakra. Majd egy­szer Katalin cárnő is végiguta­zik rajtunk? Ó, nem. Sokkal in­kább Csicsikov a csézáján, be­gyűjteni a holt lelkeket. Utcák, terek, kapualjak, régi gangok... Ott belül kéne tudnunk, hogy az igazi urbánus lét rangot je­lent, a szocializáció egy maga­sabb fokát. Életminőségben, egymásra figyelésben, egymás iránti felelősségben. De miről papolok én itt? Miféle ataviszti- kus ábrándokat kergetek? Ho­vá vágyódom el? Kinek az utcá­ja? Kosztolányi, Márai, Szép Ernő, Ady milyen SZÉPEN tud­ták szeretni a várost... Vagy Krúdy, a nyírségi varázsló. Mel­lesleg a felvidéki városokat is. Miről beszélek itt egyáltalán? Hát csak nevessünk... Hosszan, hangosan, üresen. Akkor még tudták a kérdésre a választ, ki­mondatlanul is. Mégis, kinek az utcája...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents