Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-01 / 25. szám, kedd

8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 1. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Mizantróp 19 KIS SZÍNPAD: Jekatyerina 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A holnap világa (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Rossz nevelés (sp.) 16,18 Elátkozott Argentína (am.) 20 AUPARK-PA­LACE: A nemzet aranya (am.) 14.10,16.20,17,19,20 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.l) 14.40, 16.40 Wicker Park (am.) 18.40, 21.10 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16,17.10,18.20, 19.40, 20.30 Bajos csajok (am.) 17.20 Kerülőutak (am.) 19.30 A holnap világa (am.) 15.40, 16.50, 18.10, 20.50 Rossz nevelés (sp.) 18, 20.20 Kóristák (fr.) 21.40 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (tun.) 15.20,17.50,20.40 Szüzet szüntess (am.) 15.50 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 18.30,21 Elátkozott Argentí­na (am.) 19.10,21.30 PÓLUS - METROPOLIS: A nemzet aranya (am.) 15.30,16.25,18.05,19,20.40 A holnap világa (am.) 16.05, 17,18.15,19.10, 20.25 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16.35, 17.45,19.50 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 14.25,21.20 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 20.30 KASSA DRUŽBA: Post coitum (cseh) 17,20 CAPITOL: A nemzet aranya (am.) 16,18.15, 20.30 TATRA: Nagy Sándor, a hódító (am.-an- g.) 16.15,19.30 ÚSMEV: A holnap világa (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - VMK: Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 18 ÉRSE­KÚJVÁR-MIER: Szüzet szüntess (am.) 17,19.30 PÁRKÁNY- DANUBIUS: Az utolsó tangó Párizsban (ol.-fr.) 19 LÉVA - JU­NIOR: Bajos csajok (am.) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Zuhanás a csendbe (ang.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 14.45,17.15 Csuda­film (magy.) 15.45,17.45,19.30 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.- fr.-ang.) 16, 18, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 17, 20.15 Nagy zűr Korzikán (fr.) 15.15,19.45 A nemzet aranya (am.) 15, 17.30, 20 Az utolsó gyémántrablás (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Válótársak (am.-ném.) 16.15,18.15, 20.15 fi \ 6°/o-os ke<*ve*mé„ V>0 šve«* teliesen ing£*V ‘^"'»»elusive szá»od^,^ ,"d«»>er.yt» es klub**»19 ..............EGYIPTOM............. re pülővel, szálloda. íélpanzió - 8 nap 9.231 Sk .......HORVÁTORSZÁG...... ap artman - 8 nap 1.427 Sk .........MONTENEGRO.......... szá lloda, félpanzió - 8 nap 4.191 Sk ..............BULGÁRIA............. pa nzió - 8 nap 3.016Sk .......OLASZORSZÁG......... ap artman - 8 nap 690 Sk LEFKADA, CHALKIDIKI. repülővel, stúdió - 12 nap 7.131 Sk KORFU,. KRÉTA,. RHODOS repülővel, szálloda, félpanzió - 12 nap 15.952 Sk ZAKYNTHOS, SANTORINI repülővel, stúdió - 12 nap 9.231 Sk SPANYOLORSZÁG, MAL- ..................LORKA................. repülővel, szálloda, teljes ellátás - 8 nap 11.499Sk .......TÖRÖKORSZÁG....... repülő vel, szálloda, all inclusive - 8 nap 11.499Sk .................CIPRUS................ repülővel, szálloda, fólpanztó - 11 nap 18.472 Sk BA Launnská 2, Te!.: 02/54 41 84 43 BA Du­najská 16, Tel.: 02/52 93 10 18 BA Vajnorská 78. Tel.: 02/44 63 76 38 BA Mickiewiczova 16, Tel.: 02/52 9 6 52 24 TT Hlavná 22, Tel.: 033/55 14 028 PN Winterova 28, Tel.: 037/77 24 026 TN Štúrovo nám. 4, Tel.: 032/74 33 519 NR Šte­fánikova 8, Te!.: 037/65 24 797 LV Mlynská 1,Tel.: 036/63 07 821, 63 07 820 KM Palatinova 16, Tel.: 035/77 32 735 BB Dolná 47, Tel.: 048/41 23 150 ZA Jána Milca 6, Tel.: 041/56 26 596 KE Alžbetina 27, Tel.: 055/62 33 544 CEH3B3I text j 610- old. www.koala.sk , irrfcx®koala.sk FELHÍVÁS A Pódium Színházi Társaság, a Csemadok Országos Választmánya, Komárom városa, a Komáromi Vá­rosi Művelődési Központ és a Cse­madok Komáromi Területi Választ­mánya ezennel meghirdeti a 42. Jó­kai Napokat, a szlovákiai magyar amatőr színjátszók, kisszínpadok és diákszínpadok országos fesztivál­ját. A fesztivál 2005. július 13-19. között kerül megrendezésre Komá­romban. Jelentkezni kizárólag írás­ban lehet 2005. március 31-ig a kö­vetkező címen: Pódium Színházi Társaság, Vár út 1 (Hradná 1), 945 01 Komárom. Kéijük, hogy a jelent­kezés tartalmazza a csoport ve­zetőjének nevét, címét és telefon­számát. További információk a 035/7713-550, 7713-547-es tele­fonszámokon Kiss Péntek Józsefnél és Csenge! Mónikánál. AZ MKKI HÍRE Weiner Leó, a zenetanár Pozsony. Weiner Leó zeneszerző munkásságáról tart előadást Zuza­na Vitálová zenetörténész, zenete­rapeuta csütörtökön 17 órától a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézetének székházában (Védcölöp út-Palisády 54.). Weiner Leó (1885-1960) a bu­dapesti Zeneakadémia tanáraként fél évszázadon át zeneelméletet, zeneszerzést, kamarazenét és fu- vószenét tanított. A magyar zene- pedagógia kimagasló egyénisége volt, számos világhírű magyar hangszeres művész tartja őt fő mesterének. Zeneszerzőként min­denekelőtt mesterségbeli tudásá­val, kifinomult formaérzékével tűnt ki. Stílusára a romantikus szerzők és a magyar népzene egyaránt hatottak. Számos zene­kari művet, versenyművet, kama­raművet és zongoraművet írt. (ú) Collinásy György: A harmonikás (keltezés nélkül, magángyűjte­ményből) (Csonka Sz. György fotoreprodukciói) Collinásy György: Önarckép, 1953 (A Löffler Múzeum tulajdona) A kassai Löffler Múzeum kamarakiállítása Collinássy György életművét mutatja be március 13-áig Élénk színek harmóniája Aki csak egy kicsit is ér­deklődik a képzőművészet iránt, az nyilván egyetért velem abban, hogy Löffler Béla szobrászművész igen jót tett azzal Kassának, hogy nem csak az életmű­vét hagyta az utókorra, hanem a város segítségé­vel egy múzeumot is létrehozott. SZASZÁK GYÖRGY A Löffler-házban a mester életé­ben is mindig történt valami érde­kes, hiszen nem csak a művészek, gyakran a város egész szellemi elit­je nála találkozott, hol felolvasáso­kat, hol vitaesteket tartva. Igazi szerencse, hogy a Löffler Múzeum az örökhagyó szellemében tovább képes éltetni ezeket a hagyomá­nyokat, legalábbis abban az érte­lemben, hogy egyszerre teszi le­hetővé a tegnapok képzőművészeti eredményeinek tanulmányozását és a jelen alkotóműhelyeinek meg­ismerését, olykor élvezetes kama­rahangversenyeket rendez a szob­rok között, máskor pedig író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat. Számomra külön öröm, hogy a mú­zeumot belsőleg kicsit átalakítva teret biztosítottak olyan kamaraki­állításoknak, amilyen például az úgynevezett „kassai modernek”-« bemutató tárlat volt. És hadd te­gyem hozzá: ezzel nem csak én va­gyok így, hiszen a vemiszázsokon ott látom azokat a mai fiatal művé­szeket is, akik hasonló elszántság­gal állnak a tiszta vászon elé, mint elődeik, s eljönnek, mert számukra is fontos, hogy lássák, minek a foly­tatói - vagy mit tagadnak meg. Feld Lajos, Jakoby Gyula után jó most Löfflernél találkozni Colli­násy György képeivel. Collinásy 1907-ben Szerencsen született ugyan, de vasutas édesapja még abban az éven visszaköltözött csa­ládjával Kassára. Collinásy festői pályája itt indult a két világháború közötti időszakban, épp azokban az években, amikor Krón Jenő a vá­rosban megalakította képzőművé­szeti szabadiskoláját és Jozef Polák a Kelet-szlovákiai Múzeumban olyan kiállításokat rendezett, ame­lyek Európa korabeli képzőművé­szeti törekvéseinek legjavából is ízelítőt adtak. Krón iskolájában a már említett kassai tehetségek mellett Koloman Sokollal, Kontuly Bélával együtt Collinásy György is kezdettől fogva az új kifejezési formák keresése mellett kötelezte el magát. Már pá­lyája elején kitűnt, hogy Jakoby mellett ő rendelkezik a legjobb színérzékenységgel. Az sem vélet­len, hogy a kassai elődök közül mindketten Kővári Szilárdot tekin­tették példaképüknek. 1945-ig Col­linásy is a Magyar Képzőművészek Egyesületének tagjaként állított ki, és Jakobyhoz hasonlóan ő is igen érzékeny lelkülettel figyelte és élte meg Trianon következményeit, mint ahogy a II. világháború utáni változásokat is. Megfestette a kas­sai kormányprogram kikiáltását, de azok a benyomások és sokszor nehéz élmények, amelyek a rásza­kadó történelmi valóságból követ­keztek, később már direkt módon nem jelentek meg a vásznain. Eze­ket a belső vívódásokat egyedül bo­hóc- és Don Quijote-képein ábrá­zolta. (Kár, hogy ezen a tárlaton csak egy ilyen festménye látható.) Collinásy alapozó időszakából fontos volt az a két év is (1927-1929), amikor katonásko­dása alatt Prágában Vincent Beneš festőművész műtermében tanult, ahol erős francia hatások érték. A modemek közül leginkább Gau­guin, Matisse és főleg Vincent van Gogh hatott rá elementáris erővel. Az utóbbihoz később nyilván azért is ragaszkodott annyira, mert mindketten ugyanabban a beteg­ségben szenvedtek, s így az sem vé­letlen, hogy Collinásy utolsó fest­ményének Vincent volt a címe. A mostani kamarakiállítást vé­gignézve is megerősíthetjük, hogy Collinásy csendes, kultivált élet­művet hagyott hátra. Témái főleg csendéletek, belső terek, de tájké­peket és figurális zsánerképeket is festett. Jellemzően realista, időn­ként azonban visszatért a posztim- presszionista-pointilista stílushoz, s ezek a visszatérések csaknem mindig ritka formai kísérletezést eredményeztek (A Kassai Dóm en­teriőrje, 1953): Több olajképe (Tü­kör előtt, 1953; A zongora mellett, 1948; Gyermekek az asztalnál, 1942) tiszta, alig kevert színeivel viszont Henri Matisse fauvista stí­lusával rokonítható. Kiforrott mű­veire az élénk, mégis harmonikus színskála - bizonyos mértékben a dekoratív stílus volt jellemző. Collinásy György kamarakiállí­tása március 13-ig tekinthető meg. Varnus Xaver előadásmódjában titkok rejtőznek: zenéje csodálatos új dimenziókat képes megnyitni A zene mint a teremtés SZÁSZI ZOLTÁN Először is egy személyes vallo­más: olyan botfülem van, hogy sé­tálni lehet vele. Minek ír az ilyen zenéről, kérdezhetné bárki. A vá­lasz egyszerű: mert Varnus Xaver lemeze még azokat is meghódítja, akiknek semmi érzékük nincs a muzsikához. Tavaly október 1-jén Rimaszom­batban zsúfolásig megtelt a refor­mátus templom. (Egy kis színes ap­róság margóra, ami a gömöriek lel­két külön megmelengette: Varnus Xaver anyai ági gyökerei Dobócán erednek. A mestert nagyapja arcvo­násai alapján az idősebbek még megismerték.) A koncert hatalmas siker volt, s akkor került kezembe a művésznek az a CD-lemeze is, amelynek anyagát a budapesti Do­hány utcai zsinagógában tartott koncertjén vették fel. Aki ismerked­ni kíván az orgonamuzsika csodái­val, annak csak ajánlani tudom. A lemezen hat virtuóz darab hallható. Jean-Baptiste Lully indu­lója egy beavatási szertartásra való bevonulás. Tomasso Albinom Ada­gio című műve szédítő mélységek és magasságok között ringatja hall­gatóját. Hátborzongató a pontossá­ga és a dinamikája - olyan ez az alig tízperces darab Varnus Xaver előadásában, mintha egy csillagkö­zi utazáson venne részt az ember. Johann Sebastian Bach Passacaglia című darabját hallgatva mintha a sejtosztódás hangjai, a léleknek az anyagba költözés pillanataiban ki­bocsátott fonémái remegnének át szellemmé és az anyag fogságából kirobbanni kész gondolattá. Lud­vig van Beethoven Egmont nyitá­nyát hajlamos vagyok 1956 ma­gyarországi eseményeinek képei­vel együtt vizualizálni. Mintha égi része seregek csatáznának lángoló kar­dokkal a bukottak sötét erőivel, és ez a zene lenne a csatazaj. Varnus Xaver előadásmódjában titkok rejtőznek. Nem csak a virtu­ozitásról van itt szó, Varnus arra a csodára képes, hogy amíg játszik, elhiszi - és ami ennél is fontosabb: hallgatójával is elhiteti hogy te­remteni képes, hogy új dimenzió­kat tud megnyitni. Teszi mindezt tudatosan és őszintén. Neki már igazán nincs szüksége sem maní- rokra, sem pózokra. Ettől hiteles a játéka. Ahogyan Ravel Boleróját in­terpretálja ezen a lemezen, az ma­ga az alázat. Pattogó, élettel és fi­nom kis kiszólásokkal teli a játéka, Ravel mások által sokszor játszott darabja a szokadan regiszterekre való áthangolásoktól meglepően frissé válik, többlettartalmat kap. A Tavaszi szél vizet áraszt orgonakí­sérettel, variációkkal: mint a pün­kösdi lángok lobogása, mint egy örömteli modem zsoltár. A zsinagógabeli koncertet annak idején 7200-an hallgatták meg élőben. Tapsvihar követte. Az or­kánszerű tetszésnyilvánítás néhány másodperce az ott készült hangfel­vételnek is szerves részét képezi, mert teret és időt kell hagyni az örömnek is. (2002. Aquincum Archive; Xa­ver Varnus: The greatest organ recital)

Next

/
Thumbnails
Contents