Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-22 / 43. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 22. Nagyszünet 17 A tanszék képes alkalmazkodni, s rugalmasan viszonyul az oktatás örök problémájához, a fejlődéshez Kacsa vagy nem kacsa Ahogy fejlődik a tudomány, úgy változik, fejlődik az oktatás tárgya is (Somogyi Tibor felvétele) Annyi írás jelent már meg a Közép-európai Tanulmányok Karáról, hogy számukat szaporítani talán felesleges is. Olvastam olyanokat, melyek az eddigi két, Szlovákiában működő felsőoktatási intézményt hasonlították össze a politikai háttér tükrében vagy a színvonal terén - persze a múzsák száma végtelen. ROZBROY VIKTOR A fő kérdés minden esetben az volt, jó-e a szlovákiai magyarság számára a nyitrai kar vagy éppen a komáromi egyetem megalakulása. Ezek közül a leghumorosabbaknak azokat a páto$zos fogalmazványokat találtam, melyek a két egyetem oktatási színvonalát tárgyalták - azt hiszem, nem volt olyan eset, hogy magukat a diákokat is megkérdezték volna erről a témáról. Hogy Komáromban mi a helyzet, arról itt most nem tudok írni, mivel (még) nem voltam a Sellye János Egyetem diákja. Ezzel szemben viszont - mint ötödéves magyar-filozófia szakos hallgató - azt hiszem, tisztában vágyok a Nyitrán folyó magyaroktatással. Nem akarom azt mondani, s nem is mondhatnám, hogy a Konstantin Egyetem egy tökéletesen működő rendszert tudhat magáénak. Vannak hátrányai. De előnyei is. Teremhiány Sokszor, sok helyen hangsúlyozzák ki ilyen-olyan újságokban ilyen-olyan újságírók, hogy - példának okáért - a magyar tanszék terem- és segédeszközhiánnyal küszködik, mintha nem a magyar tudományos körökben elismert tanárok, tudósok munkájától, hanem éppen ettől a ténytől függene az oktatás színvonala. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszéke egyáltalán nem küszködik teremhiányban, részképzésem alatt mégsem tapasztaltam, hogy alaposabb képzést nyújtana diákjainak (persze ez szakonként változik, itt kizárólag a magyar nyelv- és irodalom oktatásáról írok most). A budapesti egyetem ugyanolyan súlyú, bár más minőségű gondokkal küszködik, mint a nyitrai: a bőség zavarában. Egy tantárgyat négy-öt tanár is oktat, s ebből az következik, hogy a cseles diák gond nélkül evickélhet át közöttük, úgy hogy az öt év alatt egyszer sem kell két napnál többet tanulnia egy vizsgára. Ezzel szemben Nyitrán vannak bizonyos „elkerülhetetlen tantárgyak” - mind nyelvtanból, mind pedig irodalomból is -, melyekből a vizsga csak kemény, több hetes tanulással tehető le. Nőtt a tanárok létszáma Arról nem is beszélve, hogy a tanár-diák viszony egy olyan hatalmas egyetemen, mint az ELTE ismeretlen fogalom, Nyitrán minden tanár ismeri minden diákját. Mi, „magyarosok” valahogy úgy járunk a tanszékre, mintha - legalábbis valamilyen szinten - haza járnánk. A tanárok többségével nem csupán arról lehet beszélni, mikor írja ki a yizsgaterminuso- kat, hanem olyan kérdések is fel- hangzanak: „hogy tetszik lenni?”, meg hasonlók. Ha egy kicsit más szemszögből nézem a tanszék fejlődését, s a mostani és az öt évvel ezelőtti állapotokat hasonlítom össze, szintén csak pozitív változásokról írhatok: évről-évre több tangyárat vehetnek fel a diákok, a tanárok száma is jócskán megnőtt, így a mostani elsőévesek olyan dolgokról tanulhatnak, amikről mi annak idején nem is hallottunk. Nem kis előnye a tanszéknek, hogy képes alkalmazkodni, s viszonylag rugalmasan viszonyul az oktatás örök problémájához: megújhodáshoz és fejlődéshez. A tanárok nagy része ehhez tartja magát - egy egyetemi tanár végül is nem taníthatja egész életében ugyanazt. Ahogy fejlődik a tudomány, úgy változik, fejlődik az oktatás tárgya is. A táblára nem kerül föl az, hogy II. Rákóczi Ferenc Kassán van eltemetve, pedig jó lenne tudni Tanárok és diákok az oktatás útvesztőjében PUHAANDREA A tanárok azért járnak nap mint nap iskolába, hogy dolgozzanak, s átadják a tudást a tanulóknak. A diákok pedig azért, hogy felkészüljenek a nagybetűs életre. De nem elég naponta úgy bemenni az osztályba, leülni a padba és végigtengeni a napot, hogy „majd csak lesz valami”! Lesz, lesz egy rakás szerencsétlenség, ami életed végéig kísérni fog. Figyelni kell, meg kell érteni az anyagot! Ehhez azonban szükség van arra, hogy magyarázat közben ne írjunk. Mert a táblára nem kerül föl az, hogy II. Rákóczi Ferenc Kassán van eltemetve, pedig jó lenne tudni, mert ki tudja, talán pont ez a kérdés lesz benne a dohban. Szükség van arra is, hogy a tanár az anyagot ne unott hangon, hanem élénken, színesen adja elő. Persze ez nem lehet könnyű, ha a tanár mondjuk már ötödik éve tanítja ugyanazt. Önfegyelem és szigor Nagyon fontos a tanár-diák kapcsolata. Én megpróbálnék a diákokkal közös hangot megütni, persze kell egy kis önfegyelem és szigor is. Bizonyára lesz egy-két haszontalan lurkó, aki majd az idegeimet fogja tépni, de végeredményben csodálatos lehet a gyerekeknek átadni az tudást, s nagy kudarc, ha egy megátalkodott kölyöknek oly sok igazolaüan órája van, hogy újra kell járnia az osztályt, vagy szinte mindenből bukásra áll. Minden gyereknél meg kell találni azt a fonalat, szálat, tantárgyat, ami iránt több érdeklődést mutat, hiszen az iskolai évekből is nagyban függ a későbbi élete. Minden tantárgynak megvan a maga varázsa és haszna. Vegyük például a történelmet. Kit ne érdekelne a Neander-völgyi ember leletei? Hiszen aki nem ismeri a múltat, az nem érti a jelent, s nem juthat a jövőbe sem. Vagy az embertant... Van, aki érdeklődve szemléli az ember belső részeit, de van, aki már a hallatára is rosszul van. Vagy matematika, vannak matekzsenik, milyen jó lehet nekik eligazodni abban a kusza világban, s könnyedén oldják meg a nehezebb egyenleteket... Engem meg számokkal kergetnek ki a világból, pedig van, amelyiket szeretem, élvezettel tölt el az, mikor hosszas kínlódás után megtalálom a tulajdonképpen egész egyszerű eredményt (persze a könyv hátuljában). Árnyalatok világa Magyar... jó tudni, kinek köszönhetem, hogy könyvet olvashatok, s hogy tanulhatok. Gutenberg találmánya nélkül nehéz lenne gyarapítani tudásunkat. Vagy idegen nyelv... milyen fura, hogy más nyelv is van a magyaron kívül, de szerintem ez így van jól. Milyen érdekesen cseng a fülemben a szokatlan német szó... Ich liebe dich, s persze a szlovák... Mindig nyűgölődöm, hogy minek az, s még én örültem, hogy tudok szlovákul, mikor egy hónapot töltöttem el szlovákok között... Még mennyi minden! Földrajz, mely nélkül nem tudnám mi Ausztrália fővárosa. Képzőművészet a színek és árnyalatok világa... polgári, az illem tana.... Zene az érzelmek birodalma... moll és dúr... tá vagy dó, torna, kézi-, kosárlabda, végre kinyújtóztathatom tagjaimat a hosszú üldögélés után... Fizika... még szerencse, hogy hat rám a gravitáció, mert különben az űrben kapkodnám a nagy semmit. Hittan... Miatyánk... Ki volt misén? Ha már most ilyeneket tanulunk, mi lesz középiskolában? Belenéztem testvérem órarendjébe, s teljesen elképedtem! Elektrotechnika, matek, gépészet... Nana - gondoltam:- inkább maradok még itt, az alapiskolában. Mégis úgy várom már az új iskolát, az új tapasztalatokat, tanárokat, pajtásokat. De hát még csak nyolcadikos vagyok, vár rám még egy év, addig meg csak tanuljak szépen... Szükség van arra is, hogy a tanár az anyagot ne unott hangon, hanem élénken, színesen adja elő (Képarchívum) PÁLYÁZÓ Rajzpályázat alapiskolásoknak AJÁNLÓ A Tengeri Só Alapítvány a „Víz alatti filmek fesztiválja 2005” keretében meghirdeti III. Tengeri Só Rajzpályázatát Élet a vizekben a tengereken túl címmel. Pályázhat minden alapiskolás tanuló. Hajrá! Kategóriák: alapiskolás tanulók 1-4. osztály, alapiskolás tanulók 5- 8. osztály. A pályázat célja, hogy rajzban mondd el, mit jelentenek számodra az édesvizek - környezetük, megjelenési formáik és azok élővilága. A pályázaton való részvétel díjtalan. Ha az itt leírtaknak megfelelsz, vegyél részt! A pályázat beadásával elfogadod a pályázati feltételeket, hozzájárulsz az eredményhirdetéssel, illetve a Budapesti Francia Intézetben megrendezendő kiállítással kapcsolatos közzétételhez, nyilvános megjelenéshez. Szabályok: ♦ 1 db rajzot adhatsz le A3-as méretben, amit bármilyen vizuális technikával (ceruzarajz, szénrajz, zsírkréta, pasztell, akvareli, illetve bármilyen szabadon választott technikával) elkészíthetsz. ♦ A rajzok hátulján feltétlenül tüntesd fel teljes neved, pontos lakcímed, életkorod, osztályod, egy telefonszámot, és ha van, e-mail címedet is. ♦ A nyerteseket postán értesítik az eredményhirdetés pontos idejéről és a nyereményről. Ezen felül a legjobb pályamunkákat a Francia Intézetben mutatják be (cím: 1011 Budapest, Fő utca 17.) 2005. március 22-től április 10-ig. ♦ A pályázat feladási határideje: 2005. március 4. péntek. ♦ Beküldési dm: Tengeri Só Alapítvány, 1066. Budapest, Jókai u. 28. ♦ Díjazás: értékes nyeremények várnak gazdára (búvárfelszerelés, könyvek, rajzszerek, és egyéb meglepetés). ♦ A beküldött pályamunkákat nem küldik vissza. Ha bármilyen kérdésed van a pályázattal kapcsolatban, akkor érdeklődj a galathea@axelero.hu e-mail címen. Várják rajzaidat! (ú) Ha még nem küldted be a suliújságotokat, tedd meg! Diákújságok versenye FELHÍVÁS Lapunk Nagyszünet rovata versenyre hívja mindazokat a közép- iskolás és alapiskolás diákokat, akik részt vesznek az oktatási intézményükben rendszeresen vagy időnként kiadott diáklap szerkesztésében. A legjobb diáklap címéért folyó vetélkedővel az a célunk, hogy bemutassuk az iskolákban megjelenő diákújságírók munkáit, megismertessük tehetségüket és íráskészségüket olvasóinkkal. Tehát ha iskolátoknak van diáklapja, küldjétek el a következő címre: Új Szó - Nagyszünet, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1. A kiválasztott színvonalasabb lapok diákújságíróinak lehetőséget biztosítunk arra, hogy rendszeresen jelen legyenek írásaikkal az Új Szó Nagyszünet rovatának hasábjain. A beküldött laphoz, kérjük csatoljatok egy telefonszámot és egy e-mail címet, lehetőleg a főszerkesztőét, akivel fel tudjuk majd venni a kapcsolatot a cikkeket illetően. A legszínvonalasabb cikkek íróit egy új szós pólóval jutalmazzuk. (he) TANÁCSADÓ Hogyan tovább? ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS Jelige: Újságírás. „Negyedikes vagyok egy szakközépiskolában, újságírást vagy kommunikációt szeretnék tanulni. Mit tanácsoltok, hova adjam be a jelentkezési ívemet? Dunaszerdahelyen járok suliba, jó lenne, ha az egyetem nem lenne nagyon messze a szülőhelyemtől. ” Kedves levélírónk nagyon szép szakmát választott magának. Újságírást egyetemi szinten a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán oktatnak Dunaszerdahelyhez legközelebb. Az újságíróképzés ugyanúgy, mint a legtöbb szak elvégzése két fázisból áll. A hallgató először elvégzi a hároméves baccalaureatusi képzést, ezek után jelentkezhet a magiszteri képzésre, mely további két évig tart. Az újságíráshoz közeli a marketingkommunikáció szak is, melyet szintén ezen az egyetemen lehet legközelebb tanulni. Mindkét képzés esetében csak nappali tagozat nyílik. A Comenius Egyetemre a diákok március 31-ig küldhetik el jelentkezési ívüket, a felvételi vizsgára június közepén kerül sor, melynek pontos időpontjáról minden jelentkezőt levélen értesítenek. A kar nem teszi lehetővé, hogy a diákok felvételi nélkül kerüljenek be a felsőoktatási intézménybe, ennek értelmében mindenkinek részt kel vennie a felvételi vizsgán. Az írásbeli vizsga szlovák nyelven történik, a zsurnalisztika esetében még egy idegen nyelvből is felvételizni kell (angol, német vagy francia). Egy diák a karra csak egy jelentkezési ívet adhat be, ezért gondold meg jól, az újságírást vagy a marketingkommunikációt választod. Mindkét szakra a felvételi írásbeli tehetségvizsgából és tesztből áll. Ha kíváncsi vagy arra, milyen teszteket kellett az előző évek jelentkezőinek kitöltenie, nézd meg a www.uniba.sk weboldalon a felvételi menüpont alatt. Sok sikert a továbbtanuláshoz! (he) Várjuk kedves fiatal olvasóink pályaválasztással vagy az érettségivel kapcsolatos kérdéseit!
