Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-19 / 41. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 19. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Az utolsó látogató VAJKAI MIKLÓS Nicolas Poussin mester emlékére Az első eszmélés élménye messze űzte az ifjúságából eredő öntudatlan boldogságot. Kiragadott, felkent lénnyé vált. A végzet királyától pedig a szenvtelen kívülálló állomáshelyét kapta. Húszesztendős volt ekkor. A következő négy évtizede egyetlen kardcsapásnak tetszett. Negyvenesztendei szívlelt feszély, álomittas, lelki értelmű utazás, mely ismeretlen indíttatásokért s távolságokért történt. Az alkotó ember pedig nyomorult hírvivője a szellemi érdekeltségű világnak. Bensődleges gyanakvások, időleges kimerülések, transzformációk kísértették Poussint. Negyvenesztendei munkálkodás közepette élő vízcseppé, világteljességet őrző szőlőszemmé, istenes tájékká vált. A festő egyetlen játszmájú élete volt ez. Egy torzonborzzá váló, téveszméktől sem mentes életút... miközben sosem érzett részvétet a csodáiéival szemben... Amit meglépett: meg kellett lépnie. Négy évtized alatt csupán a figyelő tekintet volt, meddő és állhatatos bölcsesség. Hajlott korában már elviselhetetlenné vált számára a mecénások, a képkereskedők sora. Ő maga akkorra már szinte test sem volt, sem érzelmi indíttatású lény, de értelem és lélek, s konokul utazó előérzet. Az isteni gondviselés ekkor küldte el hozzá követét, egy húszesztendős ifjút, aki akár Poussin hajdani önmaga is lehetett volna. Csakhogy az érkezett minden tekintetben felülmúlta a festő néhai önmagát. A koros ember ezért fogadta látogatóját lelkes alázattal. A lelki tisztaság, amit a fiatalember arca tükrözött, mélyen érintette őt. Az a makulátlan élő arc! Mely mögött mintha a mester igazi és egységes hite húzódott volna. Miközben Poussin az ajtóig kísérte látogatóját, ennyit mondott csupán: - Sosem az adott kép lehetősége, soha: de a mindenkori anyag struktúrája mögötti igazság érdekelt. Nem a látszata és látványos varázslat, hanem a szüntelen vágyakozásom a világértelem mélységei felé... S ha tudtam szeretni, csakis a mindenkori anyagon túlit, és most itt állok, uram, lelkileg összetörtén, önalázott nyomorúságomban, tehetetlenül... Az ifjú a kezét nyújtotta: - Az Ő világában minden téveszme értelmet nyer... és az udvarába emeltetik. Minden, minden, minden. Az Úr világában soha semmi nem időleges, Nicolas Poussin! Hátat fordított a kínálkozó és esendő földi örömöknek, az emberléptékűt mogorván elutasította, és most, íme, itt az az elron- gyolódott, alaktalan makulatúra, mi emberi élet is lehetett volna, s ez a hiábavalóság kisvártatva a gyehenna tüzére vettetik! Nicolas Poussin! Mondják, teljes tizenhat esztendőre magára zárta házikójának ajtaját. Mondják: egy önarcképen dolgozott, mint még soha. E tizenhat éven át annak az utolsó látogatónak emlékképe, az arcából sugárzó lelki értelmű tisztasága kísértette őt. Minden korábbi cselekedete e tizenhat esztendőhöz viszonyítva csupán könnyűlovassági vágta volt, felelőtlen szellemi idomulás! Azok a régi-régi képek, melyekkel a nagyvilágot becsapta, és lelki ingatagként meglopta a neki juttatott ígéreteket! Az az utolsó látogató a lelki jellegű megújhodás lehetőségét hozta el Poussin-nek. TizenhaCev! Egy önarcképet festett tizenhat esztendőn át, mely feltett kérdés volt és egyben feleletnek is számított. Az az önarckép pedig a Mester igazi arcát tükrözte, és nemcsak az övét, hanem az utolsó látogatójáét, valamint külön-külön minden földi emberét, ugyanakkor az anyagi és szellemi világi teljesség arca is volt. Tiszta és elhozott ábrázat! A tizenhetedik év tizenkilencedik napján végre elkészült a mű, mely elmondhatatlan válasz volt, kép, amely az ember által alkotott tökély jegyeit viselte magán.- Lám, van emberi tökéletesség! - mondta hangtalanul a Mester. - Ha az Úr lelke megtelepedik bennünk: az alkotás tökélyéig juthatunk! Ám, egy benső és határozott hang így válaszolt:- Vesd el, uram, ezt a kárhozatot, vesd el, hogy emberben kárt ne okozzon, és ne okozzon álmatlan éjszakákat, ne lázítson, és ne tegyen rontást az emberi lélekben! Nicolas Poussin megjárva a pokol labirintusait most eltávolíthatatlan, sűrű mázzal lefedte az egyetlen, magasabbrendű alkotást, mely azóta afféle emlékeztetőjévé vált az emberi elmélyülésnek s szorgalomnak, egy nagy- nagy és háborgó lélek bátorságának hozadékává... A hóvihar MOLNÁR MIRIAM Három narancsot rakott a kassza mellé. Sokáig tartott, amíg előkereste a pénztárcáját, és amikor visszakapta a visszajáró aprót, pont akkor értem én is a pénztárhoz. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, és meglepődtem, milyen csúnyán nézett rám a Púpos. Mintha siettettem volna, vagy türelmetlenségemnek hangot adtam volna. Persze, nem tettem egyiket sem, azt sem tudtam egészen addig a pillanatig, hogy létezik. Amikor kijöttem a boltból, a koreai fűszeres sarki bolhából, már havazott. Mire hazaértem, már szakadt a hó. Apró, fehér jeges. Halkan, mint a mesében, úgy szakadt pontosan 24 órán keresztül, péntek déltől szombat délig. És mindent betakart - a szemetet az utcán, az autókat, a postaládákat, a bicikliket és motorbicikliket, a sarki szemeteskukákat, a kint felejtett padokat és az embereket is. Mintha porcukorral megszórt lett mindenki, aki kimerészkedett. Főleg fekete egyenruhájában a rendőr, aki büntetőcédulákat írt. Estére már nem volt forgalom, csak a gyerekeket lehetett hallani, ahogy hancúroznak és hóangyalokat rajzolnak ki pici alakjukkal az érintetlen hóban. A sportolók jogging helyett síelni indultak a parkba. A hókotrók elkezdték munkájukat, aminek következtében az utcán parkoló autók az út felől teljesen be lettek temetve. A másik oldalról az agilis gondnokok és háztulajdonosok hányták az autókra a havat. Az utcán átkelni csak ott lehetett, ahol kis utakat tapostak ki már az előző járókelők, vagy ahol valaki félrelapátolta a havat. Reggel két macsó dolgozott az ablakunk alatt. A kék autó tulajdonosa lassan fogott neki, a pirosé gyors volt. A kék autós az útra és a járdára dobálta a havat. Hamar kifáradt, és nézte a kollégáját, aki tempósan, világos stratégiát követve hófalat épített az autója és a járda között. A piros autó elegánsan kijutott, első kísérletre. A kék sosem jutott ki. Nem lehetett taxit kapni. Vagy ha igen, dupla árat kértek a fuvarért. Csak a nagy, sok benzint fogyasztó, négykerék-meghajtású autók mertek elindulni. Meg azok, akiknek sítalpuk és szánkójuk volt. A kutyákat mégis meg kellett sétáltatni. De nekik is kijár a csizmácska és a kis kötött pulcsi, nehogy kicsípje a lábukat a só, nehogy megfázzanak. A sarki kávézó délután megtelt kutyatulajdonosokkal, a kutyák kint ismerkedtek, a tulajdonosok bent. A boltok nyitva voltak, de nem szállítottak házhoz. Igazuk lett azoknak, akik még csütörtökön bespájzoltak, és most a lobogó tűz mellett falatozgattak. Mit tesz az, aki nem akar havat lapátolni, és mégis használni akarja az autóját? Felbérli a helyi kéregetőt a sarki bolt előtt, és 15 percre egyedül hagyja a két kupac hó, az autó és a hólapát társaságában. 15 perc után visszatér a helyszínre, az autója letisztítva áll, útra készen. A kéregető, aki a bemutatkozás alkalmával nem árulta el a nevét, hálás és profi munkát végez. Hétfő reggelre megfagyott a hó, és jégcsapok lógtak mindenhonnan. A behavazott ablakokat és lépcsőfokokat többen fényképezték sikerrel. Téli csendélet. A metró is elindult és a buszokra sokkal kevesebben vártak. Amikor kedden olvadni kezdett, a Púpos megint vett három narancsot a koreainál, de már nem nézett csúnyán. Odakint, a csikorgó hidegben, szikrázott a napsütés. New York, 2005 február CSALÁDI KVÍZ Februárl2-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3b, 4a, 5b. A Lilium Aurum ajándékát Geleta Ferenc, hetényi kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: február 23. 1. Miért a nagyszülők nevelik Attilát? a) mert sérült b) mert árva c) mert őket választotta 2. Milyen betegséggel él Attila? a) gyengénlátó b) nagyothalló c) Down-kóros 3. Kinek a mobilja csör- rent meg a színházban? a) egy diáké b) egy tanáré c) egy színészé 4. Hol készül el nyárig a rehabilitációs központ? a) Báhonyban b) Szencen c) Detrekőváralján 5. Ki volt Nicolas Poussin? a) festő b) szobrász c) hegymászó A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kovászolás Minden élesztős tésztaféle készítéséhez kovászolni kell. Elsősorban a kenyérsütéshez. A kovászolás kétféle: lassú és hirtelen. 1. A kenyérsütéshez alkalmazzák. Mély tálban vagy dagasztótek- nőben előkészítjük, felhalmozzuk az átszitált lisztet. Közepébe mélyedést vájunk. Közben vizet langyosí- tunk és abban az élesztőt feloldjuk. A víz ne legyen túl meleg, mert akkor megöli az élesztőgombákat, de hideg se legyen, mert az erjedéshez meleg kell. A feloldott élesztőt a liszthalom közepébe öntjük, las- sankint liszttel vegyítve, hogy egészen lágy, majdnem híg maradjon a közepén a massza. Meleg, illetve erősen langyos helyre állítjuk, jól betakarjuk és így hagyjuk állni másnapig. Akkorra a kovász fel- emelkedett, szép lyukacsos, bedagasztjuk vele a kenyeret. 2. Finomabb élesztős tésztákhoz gyors kovászt készítünk. Langyos tejben oldjuk fel az élesztőt, azután lassankint annyi lisztet eresztünk bele és dolgozunk kanállal közéje, hogy egészen híg maradjon, akár a sűrű palacsintatészta vagy aludttej. Ha azt akarjuk, hogy nagyon gyorsan megkeljen, porcukrot is keverünk bele. Elég nagy fazékba vagy tálba készítsük, mert erősen emelkedik! Mikor nagyon jól eldolgoztuk a kanállal, tetejére kevés lisztet szórunk, tiszta pohártörlővel letakarjuk és erősen langyos helyre állítjuk. Hogy mihez mennyi élesztőt vegyünk, azt külön a receptek írják elő. Mikor a kovász megkelt, azonnal fel kell dolgozni, különben erejét veszti, elkel. Kovászos uborka Héja gyakran megnyálkásodik. Ugyanez előfordul a télire eltett uborkánál is. Ez penészréteg, mely vékonyan belepi. De ha az uborka közé elég sok mustármagot szórunk, a nyálkásodás, penészesedés elmarad, az uborka íze is jobb lesz. Köhögés elleni cukorka készítése 1 kg kockacukrot feloldunk negyed liter forró vízben, azután az egészet tökéletesen ép zománcos, lapos edényben, mérsékelt tűzön tovább főzzük, folytonosan kavarva, míg a próba üvegesen megkeményedik. Akkor 25 gr törött ánizsmagot keverünk hozzá, lapos porcelántálra vagy márványlapra öntjük, elsimítjuk egyenletesre és várunk, míg keményedni kezd. Akkor vizes késsel kockákra daraboljuk, mikor megkeményedett, leszedjük és tökéletesen tiszta, száraz dobozba vagy üvegbe öntjük. Száraz helyen kell tartani, mert könnyen ragacsossá válik. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 Negyvenesztendei munkálkodás közepette élő vízcseppé, istenes tájékká vált (Méry Zsóka felvétele)
