Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-17 / 39. szám, csütörtök
8 Kultúra Hernádi Paula számítógépes grafikái Komárom. Fényetűdök címmel Hernádi Paula budapesti képzőművész számítógépes grafikáiból nyílik kiállítás a komáromi Cse- madok Galériában holnap 15 órakor. A kiállítás kurátora Kocsis Ernő festőművész, közreműködnek a Komáromi Művészeti Iskola diákjai és tanárai. A kiállítást Stubendek László, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke nyitja meg. (ú) SZÍNHÁZ Pozsony HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A Szent Dorottya-játék 19 KIS SZÍNPAD: Csend 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A pokol kapujában (vendégjáték Királyhel- mecen) 10.30,13 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Gazdag szegények 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 18; 20 MLADOSŤ: Két szótaggal lemaradva (szlovák) 16, 18, 20 MÚZEUM: Wilbur öngyilkos akar lenni (dán) 19.30 AUPARK - PALACE: Aviator (amerikai) 10.30,13.10,16.30,18.30,19.40, 21.40 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 15.40,17.40 Az operaház fantomja (amerikai) 14.50,17.50,19.30, 20.50 A holnap világa (amerikai) 15.50 A nemzet aranya (amerikai) 14.40, 17.20, 18.20, 20, 21.20 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (amerikai) 13,15.30, 18.10, 20.20 A hihetetlen család (amerikai) 13.20,16 Ray (amerikai) 16.40 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 20.10 Blade: Trinity (amerikai) 15.10, 17.30, 19.50 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 16.10, 18.20, 20.30 Kerülőutak (amerikai) 14 Hosszú jegyesség (franciaamerikai) 16.30, 19, 21.50 A lélek mint kaviár (cseh) 14.10, 18.50 Két szótaggal lemaradva (szlovák) 16.20, 21 PÓLUS - METROPOLIS: Az operaház fantomja (amerikai) 13.20,16.10, 17.15, 18.50, 20 Kalandférgek (amerikai-német-kanadai) 14.15, 17.45, 19.40, 20.40 Aviator (amerikai) 14.10, 16.25, 17.25, 19.40, 20.40 A nemzet aranya (amerikai) 13.10, 15.45, 18.20, 20.55 Blade: Trinity (amerikai) 16.05, 18.15, 20.25 Ray (amerikai) 13.35, 21.20 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 19.25 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (amerikai) 13.30, 17.20 Két szótaggal lemaradva (szlovák) 15.40 Kerülőutak (amerikai) 21.30 KASSA DRUŽBA: Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 19 CAPITOL: Wicker Park (amerikai) 16,18, 20 TATRA: Blade: Trinity (amerikai) 16,18, 20.15 ÚSMEV: Az operaház fantomja (amerikai) 16,19 IMPULZ: Időzavarban (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: A tűzben edzett férfi (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Berlin felett az ég (német) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 19 LÉVA - JUNIOR: Leány gyöngy fülbevalóval (angol) 16.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 17 GYŐR PLAZA: A bukás - Hitler utolsó napjai (német) 14.45, 17.30, 20.15 Csudafilm (magyar) 15.45, 17.45, 19.45 Fűrész (amerikai) 18.30, 20.30 Hosszú jegyesség (francia-amerikai) 16 Hölgyválasz (amerikai) 13, 15.15, 17.30, 19.45 Közelebb! (amerikai) 14, 16, 18, 20 Micimackó és a Zelefánt (amerikai) 14.30, 16.15, 18 Nagy zűr Korzikán (francia) 14 A nemzet aranya (amerikai) 17.30, 20 Ray (amerikai) 13.30 Sorstalanság (magyar) 14.30,17.15, 20 Az utolsó gyémántrablás (amerikai) 18.15, 20.15, 22.15 Vejedre ütök (amerikai) 15.45,18, 20.15 Ingyenesen látható a magyar sajtófotó-kiállítás Híres képek - képes hírek MTI-HÍR Budapest. Új helyszínen, a Művészetek Palotájában látható április 21-től a XXIII. Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás anyaga. A bemutatót ettől az évtől ingyenesen tekinthetik meg a látogatók -jelentették be a szervezők az eredményhirdetéssel egybekötött tegnapi sajtótájékoztatón. Az elmúlt évi munkák legjobbjait felvonultató kiállítás szlogenje: „Hogy a képek híresek, a hírek képesek legyenek” - mondta Bat- ha László, az idén mintegy ezer képet magában foglaló tárlat egyik társrendezője. A magyar sajtófotó-pályázat anyagát és az ahhoz kapcsolódó három tárlat (a Párbeszéd 2004 fotókiállítás, a Pálfai Gábor Emlékkiállítás és a National Geographic anyagából rendezett kiállítás) képeit mintegy 1500 négyzet- méteren mutatják be. A felvételek valamivel több mint egy hónapon át, május 25-ig tekinthetők meg. Idén a pályázat mindkét nagydíját Dezső Tamás szabadúszó fotóriporter nyerte el: a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elismerését Az Ügető végnapjai, az André Kertész-nagydíjat Józsefváros című munkájáért kapta a Féner Tamás vezette zsűritől. ÚJ SZŐ 2005. FEBRUÁR 17. Paul Klee szerint a művésznek éppen olyan önkényesnek kell lennie, mint a természetnek Kocsis Ernő „furcsa realizmusa” Sf „Földrajzilag távoli tájak részleteiben tárul föl a hasonlóság” (A szerző felvétele) Az ipolysági Simonyi Lajos Galériában február 26-ig Kocsis Ernő kiállítása látható. A tárlat apropója, hogy a festőművész 2004-ben megkapta a város polgármesterének díját Ipolyság kulturális életének támogatásáért, gazdagításáért. FORGÁCS MIKLÓS A város szempontjából Kocsisnak kétségtelenül egyik legjelentősebb tette az 1999-es árvíz károsultjainak megsegítése a műveinek elárverezéséből befolyt százezer koronával. Művészetről van szó, így hát szimbolikus jelentőségűnek tekinthetjük, hogy ez a mostani tárlat kilencven százalékban tájképekből áll. A legkorábbi kép 1975-ből való, a legújabbakra 2005. január 1-jei dátum került, kereken harminc év terméséből nyújt tehát keresztmetszetet a kiállítás. Kocsis Ernő úgy gondolja, munkásságának csupán kis szelete ez a hetvenegy kép, noha - mint elmondta - „mindig jellemző volt rám a táj, eleinte kifejezetten úgy ismertek, mint tájképfestőt”. Kocsis Ernő Párkányban született, Komáromban él, és az Ipoly mentének a szerelmese - ez a három vidék köszön vissza a vásznakról, melyeknek stílusát a festő „furcsa realizmusnak” nevezi, mivel a tájakban is általában az „embertartalmú összefüggéseket” keresi. Kocsis négy évtizede tanít leendő rajztanárokat a nyitrai (Képarchívum) egyetemen. Egy másik pedagógus-festőművész, Paul Klee így okította egyik növendékét: „Kövesse a teremtés természetes útjait, a formák keletkezését, a formák funkcióit. Ez a legjobb iskola. A természetből kiindulva talán a saját alakzataihoz érkezik, s talán egy nap Ön is természetté válik, és úgy fog formákat alkotni, mint a természet.” A tájképfestészet tulajdonképpen a csalás gyönyörét nyújtja az alkotónak, hiszen a táj egyszerre biztosítja a kiindulópont biztonságát és a látás szabadságát. A tájábrázolás konzervatív foglalatosság, hiszen alázatra nevel és vizsgálódásra kényszerít (ráadásul a néző kegyei is eleve adottak), ugyanakkor azonban rafináltan egoista is, hiszen a művészettörténet is arról tanúskodik, hogy az óvatosabb kísérletezők az adott korra jellemző stílust a háttértáj ábrázolásával feszegették, a kezdeményezőbb alkotók pedig a tájtól rugaszkodtak belső szédületeikbe, nem realista formákkal, hanem színekkel láttatva a természetet. A táj késztermékként és elvként egyformán jól működik. Cézanne ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a természet nem a felszínen található, hanem a mélyben, a színek ennek a mélységnek felszíni kifejeződései, a világ gyökeréből szállnak fel”, vagyis „a művészet a természettel párhuzamos harmónia”. Amúgy is mindent nagy előszeretettel re- lativizáló korunkban kimondhatjuk: valójában minden tájképfestészet, mert a festő úgy barangolja be tárgyát, mint turista a természetet - és semmi sem tájkép, hiszen minden kép legalább annyit árul el a képzőművészről, mint a szeme rögzítette természeti valóságról. A tájkép tehát a kísérletezés művészete. Kocsis Ernő saját bevallása szerint inkább ösztönös alkotó, de ez az ösztön korántsem véletlenszerű: „megérik bennem a kép”, mondja. Kocsis ösztöne azonban meglehetősen furcsán működik, hiszen végignézve a képeket nehéz lenne egy stílusról vagy akár korszakokra bontható erővonalakról, lineáris fejlődésről beszélni. Olyan értelemben mindenesetre az ösztön győzedelmeskedik, hogy a festő képes szinte egy napon két teljesen különböző stílusú képet megfesteni. Inkább pillanatnyi benső kényszerek láncolatáról beszélhetünk tehát, amely folyamatban, úgy tűnik, nincsenek lezárt, kipróbált és elhagyott stílusok, bármikor következhet impresszionizmusra realizmus, szürrealizmusra absztrakció. Érdekes Kocsis képeinek keltezését is megfigyelni, az egyes sorozatok ugyanis szétfeszítik az ihlet vélt időbeli korlátáit, sok esetben öt-tíz év alatt megfestett négy kép áll össze döbbenetesen kompakt sorozattá, ráadásul a technikára és a témára is érvényes ez a kitétel: akril, olaj és pasztell képes egy ciklussá rendeződni, és földrajzilag távoli tájak részleteiben tárul föl a hasonló, sőt szinte identikus. Talán a pedagógus művészet- történeti ösztöne hívhatta elő az egyes korszakok, stílusirányzatok és festők felidézését. Kocsis Ernő képein ugyanis megi- déződik például a fauvok darabossága és vadsága (Kék nap, Zöld nap, Nyári motívum), Chagall varázsos hangulata és egyfajta naiv szürrealizmus, egészen az ikonikus szikárságig (Őszi hangulat, Esti fények, Óvárosi utca, Katedrális, Hold). Máskor pedig a romantikusan szimbolikus táj drámaisága (Éjszaka), a realizmus módozatai (Udvar), Picasso kubista korszakának groteszk struktúra-analízise (Halas csendélet, Sokarcú nő, Házaspár), az impresszionizmus rebbenékeny valóságfellazítása (Víztároló, Nyári táj, Nyári nap, Mezei út) elevenedik meg képein, vagy a szerkezeti elemek erősödnek fel az absztrakcióig (Fóliák a szélben, Nyár-1990). És végül külön kalandot jelent a nagyobb formákat kedvelő Kocsis miniatúra-sorozata, melyben a realisztikus szemlélet a kis forma egyszerűsítő követelményeivel szembesül. Akár öt-tíz év alatt festett négy kép is kompakt sorozattá áll össze. Ha lesznek jó ötletek, javaslatok, a Szlovák Televízió Magyar Adása jövőre akár a forgatást is elkezdheti Dokumentumfilmek is készülhetnek MISLAY EDIT Szakmai megbeszélést tartott a napokban a Szlovák Televízió Magyar Adásának főszerkesztősége: azoknak a regionális tévéstúdióknak a munkatársaival adtak egymásnak találkozót, akikkel együttműködnek. Both Enikőt, a magyar adás főszerkesztőjét a megbeszélés eredményeiről kérdeztem. Konkrétan milyen témák kerültek szóba a találkozón? Többféle dologról tárgyaltunk, így például bemutattuk az adás új lógóját és szignálját. Amit azonban kiemelnék: Jaroslav Kerner, a Szlovák Televízió intendánsa ugyancsak részt vett a megbeszélésen, és bejelentette, a közszolgálati televízió magyar nyelvű, szlovákiai magyar tematikájú dokumentumfilmek készítésében is részt vállalna. Ha a régióban működő partnereink olyan témákat javasolnak, amelyeket érdemes feldolgozni, akkor belefoghatunk a forgatókönyvek, a költségvetés elkészítésébe. Témában, úgy érzem, nem lesz hiány, hiszen a szlovákiai magyarság kulturális öröksége gazdag, sok mindent és mindenkit érdemes lenne dokumentumfilmek révén megörökíteni a jelen és az utókor számára egyaránt. Ennek kapcsán konkrét ötletek is elhangzottak már? Egyelőre nem, mert tulajdonképpen Kerner úr bejelentése volt az első impulzus, az első lépés a kollégák felé. De biztos vagyok benne, hogy mindegyiküknek sok ötlete lesz. Amint megkeresnek bennünket a javaslataikkal, kialakulhat az a csapat, amely hozzáláthat a tervek megvalósításához. Most tehát az ötleteket várják. Igen, ebben az esztendőben kellene a tervezőmunkának elindulnia, a gyártás pedig jövőre, 2006- ban lehetséges. Ebben az évben azért sem lenne megvalósítható a forgatás, mert az idei költségvetésünkben ilyen jellegű kiadásokkal még nem számoltunk. A műsorokat illetően milyen változások várhatók? Tavaly indítottuk a Terítéken című vitaműsorunkat, amelyet ez idáig havonta csupán egy alkalommal sugároztunk. Idén már kéthetente jelentkezünk vele. Mekkora csapattal dolgozik jelenleg a magyar adás? Tíz belső alkalmazottunk van, külsősként bemondókat, szerkesztőket is foglalkoztatunk. Tíz regionális tévétársaság tartozik a partnereink közé, újabb hárommal pedig most tárgyalunk az együttműködésről. Úgy érzem, ekkora csapat már elegendő ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk két fő célkitűzésünket: jelen lenni a regionális eseményeknél és időszerűnek lenni. (Somogyi Tibor felvétele)
