Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-14 / 36. szám, hétfő
8 Magyar glóbusz ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 14. NÉZŐPONT Testvérharc KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint torkig vagyok a legjelentősebb kárpátaljai magyar nyelvű lap vezetői és az egyik kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet irányítói közt hosszú évek óta dúló áldatlan testvérharccal, s általában az egymással hol csendesebben, hol vehemensen küzdő szekértáborok véget érni nem akaró állóháborújával. Azzal, hogy a kisha- zánkban élő másfélszázezres magyar közösség politikai elitje képtelen összefogni a széthúzás nélkül is épp elég gonddal, bajjal küszködő nemzetrészt. S nosztalgiával gondolok vissza a 80-as, 90-es évek fordulójára, a nagy össznépi nekibuzdulás, a hegyeket mozgató hit és az éltető reménység esztendeire, az akkor még egységes KMKSZ-re, melyben együtt próbált lendíteni egy nagyot közösségünk helyzetén - hogy csak néhány nevet említsek - Fodó Sándor és Dupka György, dr. Kovács Elemér és Milován Sándor, míg csak vége nem szakadt a harmóniának. Ám úgy tűnik, mintha hosszú távon képtelenek lennénk együtt, s nem egymás ellenében küzdeni e sajnos, fogyatkozó közösség jövőjéért, megmaradásáért, felemelkedéséért. Igen, így értelmes dialógus helyett a süketek párbeszédét folytatva veszekszünk. S a világért sem azt vesszük észre egymásban, ami összeköt minket, hanem azt - és csakis azt -, ami elválaszt bennünket. Pedig attól még senki sem minősül gazembernek, hogy éppen melyik lapban jelenteti meg az írásait, amennyiben tényleg jó cikkeket ír, és ismerjük már végre el a másik társadalmi szervezetről is, hogy az sem nemzetárulók gyülekezete, hanem mind a KMKSZ- nek, mind az UMDSZ-nek vannak értékeket létrehozó, a kárpátaljai magyarság jövőjén munkálkodó tagjai. Természetesen hiba volt az egységes magyar érdekvédelmi szervezet kettészakadása, ám attól még nem áll helyre a kívánatos egység, hogy azóta is veszekszünk és csak veszekszünk. Pedig „kicsiben“ ugyanazt kellene tennünk, mint felvidéki sorstársainknak: egyesülnünk egy új érdekvédelmi szervezetben. S még csak a spanyolviaszt sem kell feltalálnunk, mivel önmagától adódik, hogy a mindkét tábor által megszervezni akart magyar párt lehetne az a fórum, ahol együttműködhetnének a most egymásnak feszülő, szétforgá- csolódott erők. Amellett biztos vagyok benne: a KMKSZ és az UMDSZ együtt könnyebben létrehozhatná ezt a politikai szervezetet, mint külön-kü- lön... Csak persze előbb itt is, ott is be kell következnie annak a politikai letisztulási folyamatnak, melynek során betemetnénk az ellenségeskedés lövészárkait, szétbontanánk az elfogultság szögesdrót-kerí- téseit, és felszednénk a gyűlölködés aknamezőit. Bekövet- kezhet-e ez valaha? Be kell, hogy következzék. (L. M.) A Vidám műsor szomorú vége? Leépítik az Újvidéki Rádiót TÁJÉKOZTATÓ Az Újvidéki Rádió vidám műsorainak hűséges hallgatói felháborodva, elkeseredve vették tudomásul a kényszerű műsorleépítést. A magyar műsorok szerkesztőbizottsága kedden nyílt levélben hívta fel a figyelmet, hogy 55 év után megszűnnek a magyar nyelvű szórakoztató műsorok, mert az Újvidéki RTV ezentúl nem fizeti a tiszteletdíjas szerzőket és színészeket. A Tartományi Képviselőház alelnöki kabinetje közleményben foglalt állást az üggyel kapcsolatban. „Az Újvidéki Rádió és Televízió szerkesztőségeinek éveken át tartó folyamatos leépítése sértő és felháborító magatartásnak minősíthető a Vajdaságban élő nemzeti közösségek, de minden vajdasági polgár részéről is. A vajdasági polgárok alapvető emberi jogait, a kisebbségnek továbbá a tájékoztatásra való jogait is komolyan sértik azáltal, hogy a Szerbiai Rádió és Televízió, valamint az Újvidéki Rádió és Televízió vezetősége nem képes az alapvető működési feltételeket biztosítani” - olvasható a közleményben, melyet Egeresi Sándor, Vajdaság AT Képviselőházának alelnöke írt alá, válaszolva a szerkesztőbizottság nyílt levelére. Egeresi Sándor figyelmeztet arra, hogy a kisebbségeket, közöttük a vajdasági magyar nemzeti közösség hallgatóit, érinti a tiszteletdíjak ki nem fizetéséről szóló rendelet hatályba lépése, hiszen a tartományi szintű magyar nyelvű közszolgálati rádió szerepét - mely hallható egész Vajdaság területén - egyelőre csak az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége láthatja el. Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége a tiszteletdíjas munkatársak mellett is emberfeletti munkával képes csak elvégezni mindennapi feladatát, hiszen az egykor 104 tagot számláló szerkesztőség 43 munkatársra zsugorodott. (ÚMSZ) 1949 november 29-én a Zrenjanin utca 3-as szám alatt az egykori „Lloyd” szálloda épületéből először csendült fel az „Itt az Újvidéki Rádió a 212,4 méteres hullámhosszon (Képarchívum) A hivatalos irodalomszemlélet Magyarországon sem biztosítja számára a megfelelő elismertséget A közöttünk élő Wass Albert Wass Albert népszerűsége a kárpát-medencei (elsősorban az erdélyi) magyar olvasók körében egyre több irodalmárt és történészt késztet arra, hogy a XX. század e jeles magyar személyiségével foglalkozzon. ERDÉLYI NAPLÓ A magyarországi Szabad Tér kiadó új kötete - A gróf emigrált, az író itthon maradt. Was Albert igazsága - egyedi a maga nemében: oldalain irodalomtörténészek próbálják elhelyezni Wass Albertet a XX. századi magyar irodalmi kánonban, emellett a kötetben minden eddiginél részletesebb tanulmány olvasható az író, az amerikai magyar közösség- szervező, az antikommunista harcos és az erdélyi magyarság jogaiért küzdő közéleti férfiú életéről. A könyv kolozsvári és marosvásárhelyi bemutatóján az öt szerzőből - Raffay Ernő, Vekov Károly,'Takaró Mihály, Balázsi Ildikó és Lukácsi Éva - Raffay Ernő budapesti és Vekov Károly kolozsvári történész vett részt, a könyvet Szabó Zsolt irodalom- történész, a Művelődés főszerkesztője és Csetri Elek történész, egyetemi előadótanár méltatta. Szabó Zsolt magyarországi adatokra hivatkozva elmondta, hogy Wdss Albert egyre olvasottabb író, s a könyvben szereplő irodalmárok szerint ez a legfontosabb Erdélyben Jókai Mór után jelenleg Wass Albert a legolvasottabb író, s hála a Kráter és a Mentor kiadónak sok olyan ember is megvásárolja, elolvassa könyveit, akik máskülönben nem élnek igényes szépirodalommal. A Wass Albertról szóló kötet bemutatóira a könyvesboltok befogadóképességét jóval meghaladó olvasóközönség volt kíváncsi, ez is jelzi az amerikai emigrációban, 1998-ban elhunyt író töretlen erdélyi népszerűségét. Vekov Károly szerint a mai Wass-kultusz nem véletlen, és nem múló divatnak tudható be: Wass Albert az emigrációban is mindig megőrizte magyarságát, büszke volt rá, mindig tudta, hogy mit kell tennie. A kolozsvári történész, volt parlamenti képviselő többéves munkájának köszönhető, hogy a népbírósági per részletes dokumentációja végre ismertté válik a nagyközönség számára. Köztudott, hogy Wass Albertet távollétében a kolozsvári népbíróság halálra ítélte, eddig azonban történészeknek sem volt betekintésük a kirakatperek nyomait magán viselő vaskos ügyiratcsomóba. Vekov közölte: a rengeteg tanúvallomás és a perirat részletes áttanulmányozása nyomán kiviláglott: a Wass Albert ellen felhozott vádak hamisak voltak. Raffay Ernő, aki átfogó tanulmányban foglalkozik az író két világháború közötti erdélyi munkásságával (amit beleágyaz a kisebbségellenes Románia korabeli viszonyaiba), érdeklődésemre elmondta: a Wass családtól a Trianon utáni években több ezer hold földet sajátítottak ki, de már a család felmenői sokat szenvedtek az 1848-as forradalom idején történt erdélyi magyarirtástól. Erről az író a 88 éves korában írt Voltam című önéletrajzi visszaemlékezésében részletesen szól. A több száz oldalas memoárt a család eddig nem adatta ki. A mostani könyvhöz, amely az öt Wass fiú felkérésére íródott, a szerzők rendelkezésére bocsátották ezt a dokumentumot is. A családot ért számos megalázó intézkedés ellenére Raffay szerint Wass Albert soha nem gyűlölte a románokat, ahogyan azt egyes román történészek állítják. Amerikában igen szerteágazó felvilágosító munkát folytatott az erdélyi magyarság sorskérdéseinek ügyében, őáltala vált igazán ismertté a Ceau?escu-féle kisebbségellenes politika. Emiatt a Ce- au?escu-rezsim kiadatását kérte Amerikából, azzal érvelve, hogy háborús bűnös és mélyen antiszemita. A kérdést az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik szakbizottsága vizsgálta, és 1978-ban megállapítást nyert, hogy a román vádak teljesen alaptalanok és hamisak. Ez után Ceau?escuék merényletekkel próbálták elhallgattatni Wass Albertet, sikertelenül. Wass Albert hivatalos romániai megítélése azóta sem változott, ugyanis a legfelsőbb ügyészség elutasította a perújrafelvételt, így az író továbbra is háborús bűnös marad a román törvények szerint. Mindeközben a hivatalos irodalomszemlélet Magyarországon sem biztosítja számára a megfelelő elismertséget, a tankönyvekből jórészt hiányzik. Ezt Raffay Ernő azzal magyarázza, hogy a Kádár-rendszerből örökölt beskatulyázási politika tovább él, a magyarországi ízlés- és szellemi diktatúra néhány irányítója most is szélsőjobboldalinak minősíti az írót. Hódmezővásárhely a napokban tiszteletbeli polgárává fogadott minden határon túl élő magyart A világ legnagyobb magyar városa lett Kossuth Lajos szobra Hódmezővásárhely azonos nevű terén (Képarchívum) MAGYAR SZÓ Nem mindennapi döntést fogadott el a napokban Hódmezővásárhely közgyűlése. A magyarországi város törvényhozó testületé ugyanis egyhangúlag úgy döntött, hogy minden határon kívül élő magyar megkaphatja e város tiszteletbeli polgára címet. A kezdeményezés dr. Gre- zsa István képviselőtől származik, aki indítványában a következőket írja: „A magyar történelemben példátlan, hogy magyar magyar ellen fordult, hiszen a széthúzás ellenére, ha idegen hatalmak egymásnak akartak ugrasztani, akkor végső soron összefogott a magyar nép, és akár a végsőkig küzdött a szabadságért és a hazáért.” Dr. Grezsa István az MDF színeiben politizál, az indítványt pedig pártja, a Tiszta Lap Hódmezővásárhelyért Polgári Egyesület, valamint a Fidesz MPP támogatták. Az ötlet forrása természetesen a tavaly decemberi népszavazásban rejlik, amikor ugyan maga a referendum összességében érvénytelen lett, ám a hódmezővásárhelyiek kétharmada - 67 százalék - igennel voksolt. Ezzel Sopron és Esztergom mellett e városban szavaztak legtöbben a külhoni magyarok javára. A dél-alföldi városnak egyébként működő kapcsolatai vannak Vajdaságban is, Zentával testvér- városi kapcsolatot ápolnak, To- rontálvásárhellyel pedig állandó kapcsolatot tartanak fenn. Dr. Grezsa szavai szerint e város mindig is tudatosan törekedett arra, hogy a határon túli honfitársaival jó kapcsolatot teremtsen, emellett meggyőződését fejezte ki, hogy a Kárpát-medence egysége lehet az uniós boldogulás kulcsa. Dr. Lázár János, a város polgármestere pedig kifejtette, hogy e cím adományozása anyagi terhet nem ró a városra, szimbólumértékű, a történelmi Magyarország lelki és testi újraegyesítésének jelképe. Hódmezővásárhely mintegy 50 000 lakosú kisváros, amelynek szívében gyógy- és termálfürdő helyezkedik el, nagy kiterjedésű, ligetes, parkos környezetben, a vajdasági turisták paradicsoma, akik a jövőben, még ha jelképesen is, hazajárhatnak nyaralni. A városi közgyűlés által elfogadott rendelet értelmében a tiszteletbeli polgár címet minden, a történelmi Magyarország területén élő magyar polgár kérheti, éspedig írásban, vagy e-mailben. A kérelmet postai úton a Hódmezővásárhely, Pf. 23., 6800 címre kell küldeni, elektronikus úton pedig a pmh@hodmezova- sarhely.hu címre. A kérelmezés alapján a Polgármesteri Hivatal díszoklevelet állít ki. Mint azt dr. Grezsa István félig tréfásan kijelentette, e kezdeményezés által Hódmezővásárhely a világ legnagyobb magyar városává válhat. Nos, ne habozzunk, ragadjunk tollat, és segítsünk nekik ebben...
