Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-02 / 26. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ TheW. S.Journal Koszovó függetlenné válá­sát sürgette a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadásában (WSJE) kedden Wesley Clark, aki a NATO 1999-es koszovói had­járata idején a szövetséges erők európai főparancsnoka, s így e háború irányítója volt. Az immár nyugállományú amerikai tábornok szerint a hivatalosan Szerbiához tar­tozó, de ENSZ-igazgatás alatt álló tartományban min­den egyes nappal nő a fe­szültség, ami a konfliktus ki- újulásával fenyeget. Mint hangsúlyozza, a nemzetközi közösségnek 2005-ben meg­oldást kell találnia Koszovó végleges státusára, máskü­lönben esetleg nem tudja majd megelőzni a tragédiát. Ha kell, havi egy-két törvényt minden gond nélkül visszaütök (Szalay Zoltán karikatúrája) Az SNS erősödése mögött talán Gyurcsány Ferenc legújabb autonómiajavaslata is ott lehet Miért növekszik Slotáék tábora? A politikusok népszerűsé­gét, megbízhatóságát, illet­ve a politikai pártok prefe­renciáit több ügynökség is méri, ezek között akadnak megbízhatók és kevésbé megbízhatók, függetlenek és kevésbé függetlenek. KOCUR LÁSZLÓ Ezért talán érdemes a megbíz­hatónak ítélt Statisztikai Hivatal mellett működő közvélemény-ku­tató intézet adatait alapul ven­nünk. Ezek is a nemzeti párt prefe­renciáinak folyamatos növekedé­sét mutatják. Júniusban 4,7, júli­usban 5, augusztusban 4,9, szep­temberben 5,7, októberben 4,5, novemberben 6,8, decemberben 6,5, januárban pedig 5,8 százalé­kon álltak. Persze e politikai erő tá­mogatottsága ennél alacsonyabb is lehet, hisz több nemzeti párt léte­zik, de a tendencia akkor is figye­lemre méltó. Ugyanúgy, ahogy fe­gyelmezett szavazói bázisának sta­bilitása okán az MKP támogatott­sága folyamatosan tíz százalék kö­rül mozog; él az országban egy legalább ugyanennyire fegyelme­zett csoport, mely - legalábbis a felmérések szerint - képes lehet ar­ra, hogy ezt a nem feltétlenül tole­ranciájáról elhíresült politikai erőt bejuttassa a törvényhozásba. Persze a parlamenti választáso­kig még sok víz lefolyik a Dunán, de a jelenséget nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül. A növekvő támoga­tottság mögött nem lehet nem látni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „sikeres” PR-munkáját: az aútonó- miáról tett, a határon túli magyar vezetőkkel nem egyeztetett kijelen­téseibe szinte mindegyik szlovák párt belekapaszkodott. Azóta Bu- gár Béla és Duray Miklós rendre járják a tévéstúdiókat - Bugár az egyik vasárnap mindjárt kettőt is bevállalt -, s hangsúlyozzák, az MKP nem akar autonómiát. Azon­ban a peoplemeteres felmérések szerint a vasárnap, ebédidő körül sugárzott politikai vitaműsorok né­zettsége alacsony, így hatásfokuk nem bizonyosan elegendő ahhoz, hogy a magyar vezetők meg­győzzék a többségi nemzetet: tény­leg nem törekednek Dél-Szlovákia elszakítására. Az ilyen nyilvánvaló blődségről kár is volna disputáim, de különösen nehéz kitérni a vita elől, ha a legnépszerűbb szlovák párt alelnöke határtalan magabiz­tossággal állítja, hogy a szlovákiai magyarok csak az Európai Unió összeomlására várnak, hogy nép­szavazás útján csatlakozhassanak Magyarországhoz... Emellett az IVÓ társadalomkutató intézet leg­utóbbi felmérésének ismeretében joggal tarthatunk attól, hogy a szlovák átlagszavazót úgy általá­ban nem nagyon foglalkoztatja a politika. A különböző sajtóorgánu­mokból a felszínes olvasó számára legfeljebb annyi szivárog át, hogy a magyarok már megint akarnak va­lamit. És ennyi bőven elég ahhoz, hogy a lakosság egy részében - mint látjuk, 4-6 százalékában - zsi­geri ösztönöket mozgósítson, ér­zelmi alapon történő szavazásra ösztökélve a polgárt. Európa legnagyobb kisebbségéről, a cigányságról Szófiában ma kezdődik egy nemzetközi konferencia Egy viruló csoport az öregedő Európában MTI-HÁTTÉR Pozsony/Szófia. A cigányság gyorsan növekvő kisebbséget alkot Kelet-Közép-Európában a nagyon dinamikus születési arányszám­nak köszönhetően, míg az általuk lakott országok népessége ezzel el­lentétben gyorsan öregszik. Szlovákiában a romák száma a 15 évvel ezelőtti mintegy 250 ezerről 400 ezerre emelkedett, vagy az összlakosság 4 százaléká­ról 7-re a szlovák népesedéskuta­tó központ adatai szerint. A ci­gány kisebbség már csak azért is fiatalabb, mert alacsonyabb a vár­ható életkora: Szlovákiában 3, Romániában 7 évvel rövidebb a lakosság többi részéhez képest. Egy 2004. novemberi tanul­mány szerint Bulgáriában a ro­máknak csak 10,6 százaléka volt 60 évesnél idősebb, míg a nem ci­gányok körében 35,1 százalék volt ez az arány. Más etnikai cso­portokhoz képest a romák vannak a legkedvezőbb demográfiai hely­zetben, mert nincsenek kitéve a szláv bolgárokra jellemző töme­ges elöregedésnek - kommentálta az adatokat a szófiai tanulmány. Magyarországon a 2001-es nép- számlálás adatai szerint a cigá­nyok 36 százaléka volt 14 évesnél fiatalabb, míg a többségi lakosság­nak csak 16 százaléka tartozott ehhez a korosztályhoz, és a ma­gyar romáknak csak 4 százaléka volt 60 évesnél idősebb, szemben a nem romák 21,1 százalékával. A térség országaiban a romák 40-50 százaléka 20 évesnél fia­talabb. Boris Vaňo szlovák demográfus szerint a magas születési arány­szám a cigány lakosság legszegé­nyebb rétegeire jellemző. „A fal­vakban nagyon alacsony színvo­nalon élő népesség tipikusan úgy viselkedik, mint a fejlődő orszá­gok lakossága: magas a születési arányszám, magas a halandóság is, és alacsony életkorban hozzák világra az első gyermeket. Ezzel szemben nincs különbség a társa­dalomba beilleszkedett romák és a többségi lakosság között” - mondta a szlovák szakértő. A magas népszaporulat fokozza a szegénység és a diszkrimináció problémáját. Beiskolázáskor a ro­ma gyermekek gyakran az iskola- rendszer peremére szorulnak. így például Csehországban a cigány gyerekek 75 százalékát az erede­tileg fogyatékosok számára létesí­tett kisegítő iskolába íratják be. Kelet-Közép-Európában min­denütt nehéz pontosan meg­állapítani a cigány kisebbség lé- lekszámát. Népszámláláskor a ro­mák a legszívesebben elhallgatják etnikai hovatartozásukat, Szlová­kiában például a 2001-es össze­íráskor a lakosságnak mindössze 1,7 százaléka vallotta magát ro­mának. A Romániában élő cigá­nyok számát a hivatalos statiszti­ka 535 ezerre teszi, de különféle szervezetek szerint valószínűleg legalább 1,5 millióan vannak, de lehet, hogy kétmillióan. Bulgáriá­ban a legutóbbi népszámláláskor 370 ezren vallották magukat ro­mának, de valódi számuk 700 ezerre becsülhető. Az Európai Unió egy 2004-ben közzétett jelentése 10, esetleg 12 millióra becsüli az Európában élő cigányok számát, akik így a kibővült unió összlakosságának mintegy 2 százalékát alkotják. A számadatok bizonytalansága el­lenére nem kétséges, hogy az Eu­rópában élő cigányság összlétszá- ma jócskán meghaladja számos uniós tagállam teljes lélekszámát - kommentálta az adatokat az uniós jelentés. A térségbeli romapolitika radi­kális fordulatát ígéri a Roma Évti­zed 2005-2015 című program, amelyet ma indít el ünnepélyes keretek között Szófiában a legin­kább érintett nyolc európai kor­mány vezetője, köztük Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A Roma Évtized programja az első közös nemzetközi erőfeszítés arra, hogy változást idézzen elő a romák életében, akik közül sokan kirívó szegénységben tengődnek Európa szívében - hangoztatja a szófiai találkozó alkalmából kia­dott nyilatkozatában a Világbank, amely a Soros György-féle Nyílt Társadalom Intézettel együtt a kezdeményezés fő pénzügyi tá­mogatója. Soros György arra fi­gyelmeztetett, hogy noha a prog­ram radikális változást ígér, a problémák nem oldódnak meg egyik napról a másikra. A Világbank közleménye sze­rint a Bulgáriában, Romániában, Magyarországon és Szerbiában élő romák életszínvonala negye- de-tizede a többségi lakosságé­nak, a bolgár és a román cigányok közel 40 százaléka napi 2,15 dol­lárnál kevesebb jövedelemből kényszerül megélni. Hét-kilenc milliós lélekszámával a cigányság a legnagyobb kisebbség Európá­ban, ám egyúttal a legszegényebb és a leggyorsabban növekvő is. A fiatal romák 70-80 százaléka még az általános iskolát sem fejezi be, 50-80 százalékuk a mentálisan vagy testileg fogyatékos gyerme­kek számára létesített iskolákba jár, ami csökkenti munkaerő-piaci esélyeiket - mutat rá a Világbank. „A Roma Évtized esélyt kínál a történelem menetének megfordí­tására és erősítheti a politikai aka­ratot a romák teljes jogú állam­polgárként való beillesztésére az európai társadalmakba” - hang­súlyozta James Wolfenson, a Vi­lágbank elnöke. KOMMENTÁR f Uj kezdet Irakban MALINÁK ISTVÁN Lehet fanyalogni azon, hogy az iraki választások nem voltak tel­jesen demokratikusak a terrorfenyegetettség és az idegen kato­naijelenlét miatt. Mindkettő igaz, de kérdés, hogy erre hivatkoz­va kétségbe vonható-e a választások nyomán alakuló új kormány legitimitása. A hatvan százalék körülire becsült részvételi arány hozzávetőleg megfelel a demokratikus országok gyakorlatának, azzal a különbséggel, hogy aki Irakban elment szavazni, az tény­leg az életét kockáztatta. Ilyen terrorfenyegetettség közepette Európában vagy Amerikában mindenki otthon maradt volna. Jó másfél évtizede a Szovjetunió csatlósállamaiban, így nálunk is csak olyan választások voltak - ráadásul idegen katonai jelenlét mellett -, amelyeket a fejlett világ a demokrácia karikatúrájának tartott. A nemzetközi gyakorlatban akkoriban mégsem mondta senki, hogy a csehszlovák, bolgár, keletnémet stb. kormánnyal nem tárgyal, mert nem legitim. így az a frázisnak tűnő meg­állapítás, hogy az irakiak bizonyították: saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, akkor sem lenne frázis, ha kiderülne, hogy a részvétel csak 40 vagy 50 százalékos volt. Az más kérdés, hogy a vasárnapi választásokat a demokrácia győzelmeként értékelni túlzás. Irakban a demokrácia nem győzött, hanem elkezdődött. Talán. Ha minden jól alakul. Mert a veszélyek és kockázatok óriásiak. De még ezek előtt fontos meg­jegyezni: az iraki választások sikere lehetőség az európai-ameri­kai szembenállás csökkentésére is. Ha az iraki háborút ellenző európai hatalmak úgy döntenek, hogy a korábbi jó viszony hely­reállítása érdekében segítenek Washingtonnak kimászni az iraki kátyúból, akkor ezt most arcvesztés nélkül megtehetik. Vitathatatlan, hogy az új kormány legitimebb lesz a mostani át­menetinél, Allávi kabinetjét nem minden ok nélkül tekintették bábkormánynak. De a demokrácia nemcsak a választásokból áll, hanem folyamat, s most az a kérdés, hogy ezt a folyamatot, a vá­lasztások utánra kitűzött politikai menetrendet az ellenállóknak sikerül-e felrobbantaniuk vagy sem. Sikerül-e felállnia az új nem­zetgyűlésnek, az elnöki tanácsnak és a kabinetnek, sikerül-e au­gusztus 15-ig kidolgozni az új alkotmányt, október 15-ig népsza­vazásra bocsátani és december 15-ig az új alkotmány alapján megtartani az új parlamenti választásokat. Mindez annak a függvénye, tud-e nagylelkű lenni a síita többség a hatalom korábbi birtokosaihoz, a szunnita kisebbséghez, amely bojkottálta a választásokat, de jelezte: részt akar venni a politikai folyamatokban. Ily módon éket lehetne verni a szunnita kisebbség és az eddig erre a közösségre támaszkodó szunnita- szaddámista felkelők meg külföldi fegyveresek-terroristák közé. Vagyis ez utóbbiak elvesztenék hátországukat, könnyebb lenne a felmorzsolásuk. Ha ez nem sikerül, akkor a lehető legrosszabb forgatókönyvek kaphatnak esélyt, beleértve a polgárháborút és az ország beláthatatlan következménnyel járó szakadását is. JEGYZET Táncoló figurák FORGÁCS MIKLÓS Ha honi magyar kulturális ren­dezvényre tévedünk, a le­vegőben mindig valami lóg. Nemzeti színekben pompázó papundekli feliratok, poliszti- rénből gondosan kinyesett szá­mok, helyi tehetségek festői kí­sérletei. A kultúrházak színpa­dán görögnek a veretes gondo­latok, de a fejek fölött ott le­begnek a kisebbségi magyar­ság szívmelengető szimbólu­mai, bensőséges üzenetei a vi­lágnak és önmagának. Búd Spencer elmesélte hajdan, ho­gyan tetszett meg neki egy, a jelentékeny termetéhez igazán illőnek tűnő behemót cipő. Ha­bozás nélkül megvette, lábára húzta, s identitását végre meg­felelően kifejező lábbelijének örvendve megindult négykéz­láb a kijárat felé. Ugyanis bú­várcipőt vásárolt, többször tíz kiló súlyú mélytengeri moka­szint. Ám úgy gondolta, „ha látványként úgy tűnt, számom­ra termett a vízálló elegancia ólompapucsa, nem hátrálok meg egy kis testi kíntól sanyar­gatva”. A honi magyarság is vi­seli kisebbségi létének, szárny­alást nehezítő nemzetiségi bú­várcipőjét, kötelességszerűen súlýnak érezve az önazonossá­got, de ha időnként csak ván­szorog is a létben és bukdácsol is a kultúrában, mer álmodni, és képes csillogó buborékokat küldeni a szlovákiai magyar­ság Mariana-árkának sötét vízből szőtt komor egéig. A fel­adat fennkölt nyűgét, a meg­maradás rabságának nemesítő börtönét feledtetik a kisebbsé­gi kultúrszentélyek nyugodt unalmába belelógó leleményes légi díszek. A legutóbbi, egyéni ízű, titkos kultúrszeánszon ott tündökölt a magasban egy pa­tyolatszín ötvenes, egy igen sa­játos látásmóddal megáldott szellem kiötlötte kéz és fáklya, a művészi szabadság enyhe fölismerhetetlenségébe burkol­va, és valami érdekes. Fehér alapon hollófekete vonalak. A néhány fájnsméker összeta- nakodék, mi lehet ez? Sherlock Holmes alakja ködlött fel egyikőjük előtt, s egy fontos esete, a Táncoló figurák. Baljós üzenetek borzolták egy hölgy kedélyeit, hosszú papírcsíkra rótt táncoló figurák. Mint kide­rült, titkosírásról volt szó, de milyen üzenet bomlik ki ennek a magyar alaknak a sámántán­cából? Másvalaki úgy gondol­ta, csak a dekorativitás volt a cél, ezek az egymásba fonódó, elegánsan izgató vonalak egy­szerűen szépek, s mint ilyenek, üdvözlendők. A dekódolás, a műélvezés, a dekadens meren­gés mocorgásaiba rebegett bele egyszer csak a legcsendesebb megfigyelő: „Hiszen ez a Cse- madok kínaiul?!”.

Next

/
Thumbnails
Contents