Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-12 / 35. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 12. _____________________________________________________________________________________Szombati vendég El einte titkolták, hogy szerelem szövődött köztük, kapcsolatukat csak akkor hozták nyilvánosságra, miután az énekesnő kiesett a Megasztárból 9 Ketten Játékországból - Dorina és Barnabás Zenei berkekben nagy várakozás előzi meg Dorina szólólemezét, melyet Barnával közösen készített (Milan Drozd felevétele) 1999-et írtunk. Ekkor je­lent meg a United bemutat­kozó lemeze. Emlékszem, egy ismert szakember a frontembert, Pély Barna­bást a következő évek leg­nagyobb zenei ígéretének nevezte. Hogy a szakember milyen reményeket fűzött Barnához, nem tudom, így azt sem, elégedett-e a telje­sítményével. PUHA JÓZSEF Az tény, hogy a fiatalember az évek során ismert és elismert ze­nésszé vált, ezért nem meglepő, hogy helyet kapott a Megasztár zsűrijében. Az azonban meglepe­tés volt a javából, amikor kiderült, hogy szorosabb kapcsolatba került az egyik versenyzővel, Galambos Donnával. A magánéletetek állandó té­ma a bulvársajtóban. Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni? Barna: Az emberek kíváncsiak arra, hogyan élnek a reflektor- fényben levők, ezért a magánélet sem maradhat titokban. Válasz­tottunk egy stratégiát. Senki se higgye azt, hogy véletlenül kerü­lünk az újságok címlapjára! Ré­szünkről minden tudatos. Mi csöpögtetjük az információkat. Az esetek többségében nem a tel­jes igazságot, annak csak egy ré­szét osztjuk meg a sajtóval, s ez bőven elég. A módszerünk be­vált, hiteles képet tudunk nyújta­ni a kapcsolatunkról. Tehát együtt kell működni a bulvársaj­tóval is. A titkolódzás, elutasítás még inkább felkelti az újságírók figyelmét, s ha nem állsz velük szóba, elkezdenek valótlan dol­gokat állítani. Sokkal szerencsé­sebb, ha mi mondjuk meg, hogy mit írjanak rólunk. Leültök, és megbeszélitek, hogy meddig engeditek be a saj­tót az életetekbe? Dorina: Nem kell ehhez egyez­tetés. Mindketten tudjuk, hogy mit oszthatunk meg a közvéle­ménnyel és mi az, ami csak ránk tartozik. Barna: A Megasztár sajtófe­lelőse lett az új promóciós mene­dzserünk. Fontos feladatot lát el, ápolja a kapcsolatot a médiával. Minket csak rajta keresztül lehet elérni. Neki köszönhetően szinte folyamatos ellenőrzés alatt tart­juk a sajtót, elvileg az ő engedélye nélkül nem jelenhet meg rólunk írás. Néha előfordul, hogy megke­rülik őt, és olyan sztori lát napvi­lágot, melyet a képzelet szült, semmi köze hozzánk. Vagy kiszí­nezik az alaptörténetet, hogy ér­dekesebb legyen. Dorina: Tavaly ősszel, miután megjelent a United negyedik le­meze, eldöntöttük, hogy egy időre kettéválasztjuk a dolgain­kat. Azt akartuk, hogy kizárólag Barnával és zenekarával foglal­kozzanak. Nem jártunk sikerrel. Úgy látszik, az újságírók többsé­gének csak együtt vagyunk érde­kesek. Barna: Ez komoly probléma, mert hiába vagyunk egy pár, ze­neileg különböző dolgot csiná­lunk. Nem keveredhet össze a ze­nekarom és Dorina imidzse. Ne­héz ez ellen harcolni, mivel az emberek azt látják, hogy teljesen összenőttünk. Ami igaz is. Közö­sen készítettük Dorina szólóleme­zét, a Zeneakadémián én tanítom. Együtt főzünk, szórakozunk, gya­korlatilag mindig együtt vagyunk. De zeneileg más-más utakon já­runk. Holnapután Bálint-nap. Tart­játok? Dorina: Mi mindennap ünnep­iünk. Tudom, ez közhely, de tény­leg így van. Mindennel elhalmoz­zuk egymást. Január tizenharma­dikán volt egy éve, hogy együtt vagyunk. Ezek szerint fontosak a dátu­mok. Barna: Dorina mindenre em­lékszik. Dorina: Dátumokban verhetet­len vagyok. Eredetileg jogásznak készültem, a memóriámmal nincs gond, a magolás biztos jól menne. Egyébként lehetséges, hogy később beiratkozom a jogi egye­temre. És mi lesz a Zeneművészeti Főiskolával? Azt hallottam, Bar­na szeretné, ha a Zeneakadé­mia után ott folytatnád a tanul­mányaidat. Dorina: Szerepel a terveim kö­zött, de a legfontosabb, hogy be­fejezzem a Zeneakadémiát. Most három év tananyagát szeretném két évbe besűríteni. Barna: Valóban ezt mondtam. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok diplomát szerezzenek, de a papír önmagában nem sokat ér. A művésznek tömegbázisra van szüksége, amelyhez szólhat, és megélhetést biztosít neki. A ráter­mettség a legfontosabb, fel kell kutatni a lehetőségeket. Amit má­ra elértem, diploma nélkül is elér­tem volna, de azért nagyon jó, hogy van, egyfajta megnyugvást ad. Ha azonban választanom kel­lene, hogy Dorinának karriere le­gyen, vagy diplomája, tízéves szakmai tapasztalattal a hátam mögött mindenképp az elsőt vá­lasztanám. A lakásotokban vagyunk. Megmondom őszintén, így kép­zeltem el egy zenészlakást. Mindenhol hangszerek: zongo­ra, gitár, hegedű... Barna: Ha egy zenésznek van rá lehetősége, akkor úgy kell be­rendeznie a lakását, hogy a legké­nyelmesebben tudjon alkotni. A hegedűt a minap hoztam el a szü­leim lakásából, Kőbányáról. Ver- senyzek Balanyi Szilárd barátom­mal, a Quimby egykori billentyűsé­vel, akinek nemsokára megjelenik a második szólólemeze, amelyet együtt készítettünk. Kíváncsi va­gyok, hogy melyikünk tudja magát korábban visszatornázni hegedű- lésből egy magasabb szintre. Már elkezdődött a párharc. Dorina, újabban hosszú, szőke hajjal hódítasz. Mi az oka a váltásnak? Dorina: Sikerült derékig érő hajat varázsolni magamnak. Az első videoklipem miatt. A címe: Instant nő, és a klipben a szőke plázacicát alakítom. A dal arról szól, hogy a szőke nőknek is lehet eszük, nem kell őket cikizni. Mesélj a lemezedről! Dorina: Összességében elekt- ro-pop a stílusa, de már a kezde­tektől fogva stílusötvözésekben gondolkodtunk, ezért nagyon sokszínű lesz. Drum & bass, acid dzsessz, punk, soul és egyéb zenei műfajok keverednek rajta. Az el­múlt években több stílusban ki­próbáltam magam, a mostani már az ötödik zenekarom, énekeltem punk-, dzsessz- és rockegyüttes­ben is, úgyhogy van némi tapasz­talatom. Igyekeztünk naprakész lemezt készíteni. Játékország lesz a címe. Ezzel párhuzamosan van egy másik együttesünk is, amely­ben Barnabással és Schmidt Bar­barával együtt fúvósokkal, kongá- sokkal zenélünk. A Játékország hamarosan a boltokba kerül. Milyen célt tűztél ki magad elé? Mondjuk egy évvel a megjelenés után mi­vel lennél elégedett? Dorina: Ezen nem gondolkod­tam. Minden energiámmal a mos­tani feladatokra összpontosítok. Hát, aranylemezt mindenképp szeretnék. Nagyon szerencsés va­gyok, a Megasztár hihetetlen nép­szerűséget adott a kezembe, s ez­zel élni kell. Ezért gondolom, hogy az aranylemez, melyet 15 ezer eladott példánnyal lehet ki­érdemelni, egy elérhető cél. De ennél is fontosabbak az élő fellé­pések. Most, hogy egyfolytában stúdióban vagyunk, már nagyon hiányzik a színpad. Barna: Ilyen karakterű éne­kesnő, mint Dorina nincs Magyar- országon. Az album sokaknak meglepetést fog okozni, az biztos. Az egészet a személyiségére ala­poztuk. Egy évig dolgoztunk raj­ta. Barna, beszéljünk a zeneka­rodról, a Unitedról. Az első le­mezeteket erotikától túlfűtött, csajozós szövegek jellemezték. De nemcsak a szöveg, a zenétek is változott azóta. Barna: Abban az időben még nem írtunk dalszövegeket. Har­madikosok, negyedikesek vol­tunk a Zeneművészeti Főiskolán. Teljes egészében a zenére kon­centráltunk, ami nem volt sze­rencsés, mert a szöveg legalább olyan fontos, mint a zene. Meg­bíztunk azokban az emberekben, akikkel dolgoztunk, így a szöveg­írónkban is. Nem az a gond, hogy a dalok szexcentrikusak, mert alapjába véve szexcentrikus fia­talok vagyunk, hanem az, hogy nem a saját gondolatainkat tük­rözték. Rájöttünk, hitelesek ak­kor leszünk, ha magunk fejezzük ki az érzéseinket. A negyedik le­mezünkre három számot írtam. Velem általában az a probléma, hogy popdalok helyett baromi el­vont szerzeményeket írok. Mivel nem az a vágyam, hogy otthon, magamnak zenélgessek, ezért tö­rekednem kell a kompro­misszumra. Figyelni kell azokra a keretekre és formákra, amelyek láthatóvá teszik a művészetün­ket. A zenénk viszont csak annyit változott, amennyit mi magunk az elmúlt öt-hat évben. A szakemberek állítják, hogy a magyar zenei piac telített. Mégis viszonylag könnyű ismertté vál­ni, mert a közönség egyfolytá­ban új arcokra vágyik, miközben a korábban menő előadók iránt rohamosan csökken az ér­deklődés. Érzitek ezt, négy le­mezzel a hátatok mögött? Barna: A Megasztár alaposan átalakította a piacot. Az első há­rom helyezett, főleg Gáspár Laci elviszi a magyarországi fél play­back fellépések felét. Ez elég durva. Sőt, a lemezeladások fe­lét is elviszik, ezért a többi al­bum forgalma, a megszokott promóciós gyakorlattal már ne­hezebben indul be. De ezzel semmi gond, ha nincs Mega­sztár, akkor valami más alakítja át a piacot. Abban igazad van, hogy évről évre nehezebb a hely­zet. Aki ebben a szakmában akar érvényesülni, meg kell tanulnia több lábon állni. Én tanítok, és van két másik zenekarom is. De a United a fő vonal. Ki dönti el, hogy a dalhoz ké­szült klipben mi legyen látható? Bevallom, az új slágeretekhez, a Végső vallomás címűhöz min­dent el tudtam volna képzelni, csak azt a régi buszt nem. A dal írása közben már körvonalazó­dik a klip is? Barna: Én érzelmeket alakítok át zenévé és szöveggé, ami sok energiát igényel, ezért komponálás közben klip nem szokott megjelen­ni a fejemben. Később jönnek az öt­letek, viszont ezek általában kivite- lezhetetlenek. Gondolok egyet, és máris ötmillió forintba kerül. Egy kliprendező tudja leginkább, hogy az adott lehetőségen belül mit tud kezdeni. A Végső vallomás klipje másfélmillióba került, általában ennyit szán ma Magyarországon egy kiadó a videóra. Nekem tetszik, de az édesapám sem elégedett ve­le, szerinte túl lapos. Ma lesz a Megasztár második fordulójának első döntője. Előre tudtuk, hogy az előző ti­zenkét versenyző közül sem vá­lik mindenki sikeres előadóvá, és így lesz ez most is. Bizonyára sajnálod azokat, akik valamiért elsikkadnak. Barna: Nem! Ez nagyon határozott válasz volt. Barna: Ha a zsűriben ülnél, és jobban a produkció mögé látnál, akkor neked is ez lenne a vélemé­nyed. Tudod, nekem és zenésztár­saimnak alaposan meg kellett dol­goznunk a sikerért. Senki sem saj­nált minket. A Megasztár olyan le­hetőség, amely nagyon kevés em­bernek adatik meg. Pillanatok alatt a reflektorfényben találják magukat, amiért mi évekig keser­vesen küzdöttünk. Ha ezzel nem tudnak élni, akkor megérdemlik a sorsukat. Több zenekritikus siralmas képet fest a magyar zenei életről. Mára azonban bebizo­nyosodott, hogy hiába uralják az élmezőnyt tinglitangli előadók, tehetséges trónköve­telőkből nincs hiány. Barna: Ez nagyon összetett té­ma. A piac diktál egy irányt, ami­nek tükrében egyáltalán nem biztos, hogy a kiadók a tehetsé­geknek adnak teret. Szerintem a lemezcégek hozzáállásával van gond. Be kellene vezetni azt, ami a zenei nagyhatalmak piacán már évtizedek óta működik. Ott a maxi cédéken van a hangsúly. Kiadnak egyszerre tíz maxit, és a közönség eldönti, hogy melyik előadóra vevő. Akinek slágerré válik a dala, annak a nagyleme­zére is lesz igény, így továbblép­het. Nálunk a kiadók ritkán mer­nek beleugrani az új dolgokba. A Megasztárosok sikere arra is jó, hogy végre felbátorítsa őket, ta­lán a jövőben kísérletezőbbek lesznek, hiszen bebizonyosodott, az igényesebb zenei stílusoknak is van piacuk. A nagyérdemű akarva-aka- ratlan összehasonlítja a két for­dulót. Ti is? Barna: Dorina igen. Én nem, mert mások az emberek. Úgy ér­zem, karakterben erősebbek vol­tak az elsőben, a mostaniakat egy általános szinttel tudnám jelle­mezni. Ugyan ketten kiemelked­nek közülük, Tóth Gabi és Cara­mel. A többiek legalább egy sebből véreznek. De minden bi­zonnyal sokat fejlődtek az elődöntők óta. Majd most kiderül. Dorina: Nekem az a gondom, hogy nem látom az őszinte csillo­gást a szemekben. Mivel ismerik a játékszabályokat, sajnos páran már most spekulálnak, kampá­nyoknak, hogy minél több szava­zat érkezzen rájuk, mert lakást akarnak nyerni. Engem ez elszo­morít, mert a Megasztár sokkal több ennél, nem szabad, hogy ki­zárólag a versenyt lássák mögötte. Ez elsősorban egy buli, amely fe­lejthetetlen élményekkel gazdagít.

Next

/
Thumbnails
Contents