Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-11 / 34. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 11. Vélemény és háttér 7- Mondja, kedves uram, elég lesz ennyi papír a herkentyűcsavar gyártásának engedélyezéséhez? (Szalay Zoltán rajza) Európa-ellenesnek, frusztráltnak és irredentának nevezték Koltay Gábor filmjét Trianon meg bombariadó TALLÓZÓ VECSERNJE N0V0SZTI Minden cáfolat ellenére a belgrádi napilap továbbra is kitart korábbi állítása mellett, mely szerint a magyar hatóságok elfogtak egy üzletembert, aki feltételezhetően megrendelte a horgosi Szalma család kiirtását. A legolvasottabb szerb újság ismerteti Garam- völgyi Lászlónak, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjének ezzel kapcsolatos cáfolatát, de ennek ellenére azt írja meg nem nevezett forrásokra hivatkozva, hogy a „magyar FBI” Budapesten elfogta Szalma Nándor partnerét, egy üzletembert, „az elsőrendű gyanúsítottat”, aki feltehetően megrendelte a horgosi hatos gyükosságot. A lap szerint az illető kedd estétől előzetes letartóztatásban van, s nevét „biztonsági okokból” egyelőre nem hozzák nyüvánosságra. Miközben szerdán Dragana Kajga- nics a szerb, belügyminisztérium kommunikációs osztályának helyettes vezetője is cáfolta, hogy szerb rendőrség gya- núsítottként kezel bárkit is, a belgrádi lap megismétli korábbi írásaiban megjelent értesülését, mely szerint az üzletemberrel kapcsolatos információkat hétfőn továbbította a szerb rendőrség a magyar hatóságoknak, amelyek azonnal reagáltak. A szerb hatóságok szerdán újabb információt juttattak el a családfővel, Szalma Nándorral kapcsolatban volt emberekről, akik magas uzsorakamattal pénzt hiteleztek neki. Felmerült a gyanú, hogy az őrizetbe vett üzletember segítőkre talált a hitelezők körében, s nincs kizárva, hogy közösen bérelték fel a profi gyilkosokat számláik kiegyenlítése céljából. Szilárd legalábbis a meggyőződés, hogy tájékoztatták őket a horgosi mészárlásról. A napokig tartó helyszínelés során a rendőrség megtalálta Szalma Nándor üzleti könyveit, amelyek pontosan feltüntetik a hitelezők nevét és a kölcsönösszegeket. Az elfogott üzletember az első volt a listán, a legnagyobb hitelösszeggel. A lap szerint a gyilkosság módjából arra lehet következtemi, hogy a tettesek a volt Szovjetunióból valók, mert ilyen mészárlásokat eddig orosz és ukrán bűnözök vittek véghez. A belgrádi médiában olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a magyar és a szerb rendőrség munkatársai szerdán találkoztak Szegeden. Nagy érdeklődés közepette mutatták be Koltay Gábor Trianon című filmjét szerdán este az Antenna 1 román magántelevízió-csa- tornán, a vetítést követő beszélgetőműsor román meghívottai árnyalataiban eltérő módon értékelték a produkciót, de alapvetően elutasították. ÖSSZEFOGLALÓ Az Antenna 1 esti híradójában úgy konferálták fel a bemutatandó filmet, mint „irredenta irányvonalú” alkotást. A két és fél órás film megtekintése után a Marius Tuca műsorvezető nevével fémjelzett beszélgető műsorban vitatták meg a látottakat a meghívottak. Kiderült egyébként, hogy a film vetítése közben bombariadó volt a televízió épületében. A sugárzás közben tűzszerészek vizsgálták át az Ante- na-1 székházát, mert egy, még nem azonosított férfi személyesen közölte a bukaresti repülőtéren, hogy bomba van a tévé égjük irodájában. Vaklárma volt, a férfit keresik Bukarestben. A film rendezője, Koltay Gábor és Raffay Ernő történész számos bírálatot kapott a műsorban a román meghívottak részéről. Florin Constantáim történész például felismerni vélte a filmben az irredenta propaganda minden elemét és formáját. Szerinte a film nagyon rossz szolgálatot tesz a román-magyar megbékélésére irányuló erőfeszítéseknek, a „magyar frusztrációt” kelti életre. A történész szerint a produkció revansista gondolatokat ébreszt, megzavarja a romániai magyar kisebbséget is. Megjegyezte: a mai történelmi realitás már nem az, mint ami Trianon előtt volt, ma a „demográfiai realitás a döntő” a térség történelmi és politikai megítélésében. Emil Hurezeanu politológus ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett: Erdély területén már 1918 előtt sem voltak többségben a magyarok. A film végén egyébként a politológus szerint kifejezetten „Európa-ellenes üzenet“ hangzik el. Hurezeanu azt is kifogásolta, hogy az alkotók a magyar nemesi, arisztokrata nemzetszemléletből indultak ki. Cristian Tudor Popescu újságíró-szerkesztő úgy ítélte meg, hogy ez a film tulajdonképpen egy régmúlt időszak iránti nosztalgia. Úgy fogalmazott: megérti, milyen fájdalmat jelenthetett a magyaroknak annak idején a trianoni döntés. Szerinte a románok is megcsinálhatnák a maguk hasonló filmjét például a bécsi döntésről. Ugyanakkor egyenetlennek, műfajilag meghatározhatat- lannak, amolyan „művészi dokumentumfilmnek” nevezte a Trianont. Constantiniuval ellentétben azonban úgy vélte, hogy az egyáltalán nem ronthatja a román-magyar viszonyt. Ion Cristoiu politikai elemző érdekesnek ítélte a filmet, szerinte nem Erdélyt visszakövetelő alkotásról van szó. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a román nézők most első ízben szembesülhettek a magyarok „Trianon- szindrómájával”. Hibájául rótta fel ugyanakkor a filmnek, hogy nem eléggé távolságtartóan, hideg fejjel mutatta be a történelmi tényeket. Mivel az érzelmileg ennyire „empatikusra” sikeredett, nem lenne csoda, hogy egyes politikusok elfogultsággal vádolnák majd az alkotókat - mondta a politikai elemző, (m, mro) Jogalap az RMDSZ „megmarásához” Bukarest. Nem rónak ki pénzbüntetést az Anténa 1 csatornára a film levetítése miatt. Az Országos Audiovizuális Tanács elnökének kijelentése szerint nem bírságolják meg a tévéadót, az ugyanis nem tartozik a mozihálózathoz. Eckstein-Kovács Péter szenátor ezzel kapcsolatban a Szabadság című lapnak kifejtette: a Sergiu Nicolaescu kezdeményezésére elfogadott román filmtörvény szerint engedélyhez kötnek minden vetítést az ország területén. A törvénynek a Nastase-kormány által elfogadott alkalmazási rendeletéi ráadásul messze túllépik a jogszabályban lefektetett bürokráciát, amely az engedélyezéshez kötődik. Gyakorlatilag tehát jogalapot ad arra, hogy „belemarjanak” az RMDSZ-be, és ellentétet szítsanak a koalíciós partnerek között, (ú) LEVÉLBONTÁS Meglesz róla a véleményük Megint köszönetünket fejezzük ki a szerkesztőségnek a laphoz csatolt adóívért. Amikor megkaptuk, itt, Szepsiben, a városi hivatalban még nem volt. Természetesen később megérkezett a szállítmány. Egyik barátnőm mondta, hogy a sorban állók között meglehetősen feszült volt a hangulat. Az Új Szó előfizetői ettől megmenekültek. Viszont nem menekülhetünk meg az adófizetéstől. A lap január 27-i számában arról értesültünk, hogy Szepsiben a Bush-Putyin találkozó idejére tömegtüntetést szervez Cingel Zsuzsa. Őszintén nagyra értékelem Juhász Katalin újságírói tevékenységét. Nem csodálom, hogy figyelemmel kíséri ennek a „Don Quijoté- nek” a megnyilvánulásait. Sajnos, jelenlegi életünkre érvényes Thomas Mann fél évszázaddal ezelőtt elhangzott megállapítása: mélyre süllyedt és megzavarodott a világunk. A lap január 28-i számában elemzést olvashattunk társadalmunk helyzetéről. Örvendetes, hogy e kies honban van társadalomkutató intézet, olyan rátermett munkatársakkal, mint például Grigorij Mesežnikov, Martin Bútora és Zora Bútorová. Az „államalkotó nemzet” tagjai között kiváló képességű, jó szándékú emberek vannak, miért van az, hogy a figyelmeztetésük nem talál meghallgatásra (még fajtestvéreik között sem)? Folytathatnám a február elejei cikkekkel. Negyedikén azt olvashattuk, hogy á két világnagyság találkozója alkalmával a fővárosban kilenc helyen szerveznek tömeg- tüntetést. Mi leszünk Európa cirkuszországa? Honnan verbuválódnak a résztvevők, miért vagy mi ellen tüntetnek, ha a diagnózis fel van állítva? Valószínűleg azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy Európa keleti országaiban a vezető garnitúrában hemzsegnek a dilettáns, korrupt és megalomániás alakok. Sehol senkinek nincs kedve, bátorsága, ereje félreállítani őket? De nem így! Vandalizmussal, gumibottal, könnygázzal és vízágyúkkal. Ezzel csak tetézzük a bajt. Nem tehetek róla, de irtózom az utcai tömegtüntetésektől. Ilyenkor olyan értékek is pusztulnak, amelyeknek rendbetétele újabb kiadásokat igényel. Cingel Zsuzsa nem zúzott be kirakatüveget, nem borított fel utcai szeméttartályt, nem gyújtott fel autót. Csodálom - valakik sugallatára -, hogy Szepsiben akar demonstrációt tartani. Adva van egy mobiltelefonszám, amelyen a felszólalók jelentkezhetnek. Mi ez, kelepce? Én is jelentkezhetnék, hiszen valóságos gyűjteményem van jogsértésből. Nálunk az emberi jogok megsértése már tömegsport. Másképp kell küzdeni. Ha a szepsi rendezvény a jelenlegi tervek szerint valósul meg, megjósolható, hogy meglesz róla a vélemény: cigány-magyar hőzöngés. Győri Sarolta Szepsi KOMMENTÁR A büntetőjog lomhasága TÓTH MIHÁLY Tizenöt év telt el a tulajdonviszonyokat teljesen átrendező rendszerváltás óta, és a lakosság büntetőjogi finomságokban teljesen tájékozatlan többsége már e másfél évtized első harmadában tisztában volt vele, hogy szigorúbb paragrafusokat kellene érvényesíteni a vagyonszerzés minél tisztábban tartására. Ugyanis a privatizálok hihetetlenül rövid idő alatt kimutatták foguk fehérjét. Olyan magánosítási botrány talán elő sem fordult, amelynél ne lett volna felfedezhető előbb a primitív, majd az egyre szervezettebb maffia ujjlenyomata. Igazságügyi miniszterünk most kudarcot vallott a büntető törvénykönyv bűnszövetkezetek rovására történő átfogalmazásával. A jogtudományban járatlanok százezrei most így teszik fel a kérdést: Egyes politikai erők vajon milyen érdek által vezérelve terjesztettek be olyan módosító javaslatokat, amelyek elfogadását követően Dániel Lipšic visszavonta az egész törvényjavaslatot? A rendszerváltás óta kialakult politikai folklór művelői nem minden ok nélkül állítják még ma is, hogy a nagypolitikában, a szervezett bűnözés megfékezésére alkalmas törvények kidolgozásában, meghozatalában illetékes miniszterek, képviselők személy szerint érdekeltek abban, hogy fogatlanok, kijátszhatók legyenek a maffiaellenes paragrafusok. Mint minden folklór, a politikai is fáziskésésben van az éppen érvényes realitáshoz képest. Tény, hogy a rendszer- váltás utáni első években direktben is történt aktív politikusok általi vagyonszerzés. A privatizálok zöme azonban már kezdetben is többnyire párthoz közeli személy vagy csoport volt. így a törvénysértések fékezését célzó jogalkotásban már a kezdetek kezdetén se kizárólag az adott párt, párton belüli csoport vagy a párt meghatározó személyiségének közvetlen érdeke érvényesült. Alaposan mellétrafál az a helyzetelemző, aki a maffiaellenes szankciók szigorát enyhíteni szándékozóknál egy az egyben véli felfedezni az egyéni érdeket. Megváltozott a helyzet, amióta a mindenkori kormánypártok felparcellázták maguk között az országot. Olyan alapon, hogy „enyém a vasút, tied a pénzintézetek felügyelete, a kisebb párt az elektronikus sajtó irányításában kap majd pozíciókat”. Politikai váltógazdaság viszonyai között stabil koncepciók érvényesítését ez lehetetlenné teszi. De még ennél is nagyobb veszély, hogy az ilyen parcellázás a korrupció melegágya. A rendszerváltás óta a Smeren és a kommunistákon kívül már valamennyi jelentősebb politikai erő tagja volt valamelyik koalíciónak, így ott volt az adott „parcella” anyagi lehetőségeinek kiaknázásánál. Nem csoda hát, hogy vannak képviselők - tanult jogászok -, akik pirulás nélkül a jog tisztaságára hivatkozva nyújtanak be olyan módosító javaslatokat, amelyek elfogadhatatlanul tompítják a bűnszövetkezetek ellen tervezett szankciók élét. És ami még ennél is rosszabb: a képviselők többsége a módosításokat helyeselte. Ismét dugába dőlt az a büntetőjogi szándék, amelynek már 1992-ben meg kellett volna valósulnia. Megméretik az egyetem RÁCZ VINCE Elképzelhető, hogy nagyon is kemény fába vágta a fejszéjét a magyarul ugyancsak beszédes megnevezésű ratingügynökség, az ARRA azzal, hogy munkatársai a napokban bejelentették, legkésőbb őszig elkészítik a hazai egyetemek rangsorát. Saját bevallásuk szerint a továbbtanulni szándékozók választását szeretnék elősegíteni a felsőoktatási intézmények minőségi besorolásával. Hogy az ember gyereke, mielőtt valamely egyetemre beadná felvételi kérelmét, tudja, mire számíthat. Az ügynökségnek meglehetősen homályos elképzelései vannak arról, miként valósítható meg egy efféle osztályozás. Annyi bizonyos, nagyban hagyatkoznának az oktatási minisztérium egyetemi berkekben végzett felméréseire, valamint a hallgatók véleményére. így tehát éppen a módszerük teszi feleslegessé önként vállalt szerepüket, hiszen már meglévő felmérési eredményekre támaszkodnának. A szaktárca odáig nem vetemedik, hogy listát készítsen. Talán felesleges is az ilyen rangsorolás, mivel a szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhető mutatók alapján bárki tájékozódhat, mielőtt továbbtanulásra adná a fejét. Az ügynökség kényesen ügyelne arra is, hogy reménybeli támogatói - kilétük egyelőre meglehetősen bizonytalan, csupán annyi tudható, hogy a vállalati szféra köréből kerülnének ki - ne befolyásolhassák különféle csalárdságokkal a lista összeállítóit, az egyébiránt független szakértői gárdát. Kérdés azonban - persze lehet, hogy csak én vagyok kishitű - találtatik-e olyan munkáltató, amely érdekeltség híján fontosnak tartaná a felsőoktatás ilyetén feltérképezését, és erre még áldozna is, merő önzetlenségből. És ugyan mitől és kitől lennének függetlenek ama bizonyos szakértők, akik rangsorolni hivatottak. Ha valóban semmi közük nincs az egyetemekhez, mint ahogy ezt állítják, honnan a szakértelmük. Vajon mi biztosítja majd a hőn áhított tárgyilagosságot, az ügynökség feddhetetlensége? És még egy dolog, vajon létezhet egységes kritériumrendszer, amely alapján mind a 27 hazai egyetem megítélhető. Aligha.
