Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-10 / 33. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 10. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ LIBERATION A párizsi napilap címlapján az amerikai külügyminiszter illedelmesen mosolyog, a címsor pedig így hangzik: „Bush megmutatja legszebb mosolyát”. Szerkesztőségi cikkében a lap azt írja: „Condi Rice nyugalmazott zongorista, hibátlan szólóestet adott elő európai diplomáciai gáláján Párizsban. Főnöke egyértelműen fő céljává tette az összetört diplomáciai kapcsolatok helyreállítását.” A Liberation felteszi a kérdést, hogy vajon Bush elnök „tényleg átalakította-e stratégiáját és elkötelezte magát a többoldalú kapcsolatok és a párbeszéd mellett, vagy csak puszta taktikai kiigazítást hajt végre Irakban támadt nehézségei miatt?” A bevándorlók leszármazottai sem érzik magukat otthon az Európai Unió tagállamaiban Megszokni a multietnikus Európát Nagy-Britannia bécsi nagy- követsége, illetve a Duna- medencei és Közép-európai Intézet (IDM) múlt héten nemzetközi konferenciát rendezett a kisebbségek diszkriminációjáról. JUHÁSZ KATALIN Bár a találkozó célja az osztrák és a brit álláspont közelítése volt, a résztvevők az EU-hoz újonnan csatlakozó államok szakértőinek véleményére is kíváncsiak voltak, ezért szlovákiai, szlovéniai, magyarországi és lengyelországi egyesületek, illetve kormányszervek képviselőit is meghívták. Szó esett a politikai elit, az állami szféra feladatairól, a kormányon kívüli szervezetek munkájáról, a rendőrség kisebbségekkel szembeni fellépéséről, illetve az írott és elektronikus sajtó felelősségéről a nemzeti kisebbségek, emigránsok és vallási csoportok elfogadtatásában. Bécs ideális választásnak bizonyult egy ilyen konferencia számára. A város tizenöt év alatt hatalmas változáson ment keresztül, ma már multietnikus helynek tekinthető. Az utcákon nyüzsögnek a török, illetve közel-keleti bevándorlók, a szállodák kisegítő személyzete távol-keleti, azaz a hagyományos, egyivású, „fehér” életvitel a múlté. Az újonnan érkezők helyet követelnek maguknak a társadalomban, csakúgy, mint az indiaiak és pakisztániak London, Birmingham és Leicester környékén. „Itt az ideje, hogy az osztrák televízióban megjelenjenek a sötétebb bőrű bemondók, az újságoknál pedig török szemszögből is elemezzék az országos, illetve regionális történéseket” - jegyezte meg Erika Laubacher, a nemzetközi migrációs hivatal képviselője. A bécsi magisztrátus az utóbbi években igyekszik otthont teremteni minden etnikum számára, a folyamat mégis lassabban zajlik a vártnál, az ázsiaiaknak a mai napig nincs politikai képviseletük, zárt közösségben élnek, alig érintkeznek az osztrákokkal. Nyugati szomszédunknál szinte ugyanaz történik, mint a 70-es, 80-as években Nagy-Bri- tanniában, ahol mára felnőtt az ázsiai bevándorlók második nemzedéke. Ők már briteknek tekintik magukat, és a fehérekkel egyenlő jogokat követelnek. A hagyományos brit értékrend ugyanis a fehérek értékrendje, és sehogysem illenek bele a sötétebb bőrű britek. Az Európai Unió a folyamatokat csupán törvényileg tudja szabályozni, a „bennszülettek” hozzáállását nem képes legiszlatív úton befolyásolni. „Ha valamit törvényileg tiltunk, nem biztos, hogy megszüntethetjük” - véli John MacGregor, Nagy-Britannia bécsi nagykövete, aki szerint az emberek hozzáállása lassabban változik, mint a hatályos törvények. Az új keletű rasszizmus mibenlétét Patricia Scotland, Asthai bárónője, a brit kormány belügyminisztériumi államtitkára határozta meg legfrappánsabban: szerinte míg a múlt század 40-es éveinek rasszistái egy faj felsőbbrendűségét hirdették, az új keletű rasszisták saját kultúrájukat tartják felsőbb rendűnek, a bevándorlókét pedig primitívnek és elfogadhatatlannak. A tanácskozáson részt vevő Aristotelis Gavriliadis, az Európai Bizottság képviselője hiába bizonygatta, hogy az EU jogilag mindent megtesz a diszkrimináció és a xenofóbia visszaszorítására, a jelen lévők számos példával illusztrálták, hogy a többségi társadalmak tagjainak gondolkodásmódja ezzel nem változik meg. „Az utca emberét nem érdekli, hogy Angliában születtem- e, vagy két hete érkeztem a városba. Ők kizárólag a bőrszínem alapján kategorizálnak. Idefelé a Heathrow-i repülőtéren húszán álltunk sorban útlevélvizsgálatra várva, és egyedül az én bőröndömet kutatták át. Vajon miért?” - tette fel a kérdést Muhammad Af- zal emberjogi aktivista, akinek szülei Pakisztánból vándoroltak Nagy-Britanniába. A konferencián az is kiderült, hogy a nyugati államok mennyire nem ismerik a kelet- és közép-európai nemzeti kisebbségek helyzetét. „A briteket szinte kizárólag az érdekli, hányán szándékoznak munkát vállalni Angliában az újonnan csatlakozott államokból. Az EU bővítése előtti hetekben tele volt a sajtó vészjósló szalagcímekkel, hogy jönnek a kelet-európaiak és elveszik a munkát, elszívják a levegőt. Ez természetesen nem következett be, de a hisztérikus hozzáállás híven tükrözi a brit közvélemény álláspontját” - véli Hella Pick, a Guardian brit lap riportere. A konferencia társszervezője, az IDM továbbra is feladatának tekinti, hogy minden elképzelhető területen lobbizzon Ausztriában a közép-európai és más térségbeli országokkal való kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében. „Ez a munka csak akkor lehet sikeres, ha Ausztriában széles körben megismerik e térség aktuális problémáit. Gyakran halljuk, hogy az európaiak nem ismerik eléggé egymást. Ezen próbálunk változtatni rendszeres tájékoztatással. Intézetünk jelentős eredményekkel dicsekedhet, belföldi és külföldi hivatalos szervekkel egyaránt szoros kapcsolatokra törekszik. Jó együttműködést alakítottunk ki a közép-európai és Duna térségi országok képviseleteivel és kulturális intézeteivel, van áttekintésünk az éppen zajló folyamatokról” - mondta lapunknak Erhard Busek volt alkancel- lár, az IDM elnöke. A bécsi konferencián az is elhangzott, hogy bár a kelet-európai kisebbségek jogállása sokat javult az elmúlt tizenöt évben, az etnikai csoportok és a többségi nemzetek közötti kommunikáció a minimumra korlátozódott. Azaz a kisebbségi közösségek egyre inkább magukba zárkóznak, a problémákat nem beszélik meg a többségi vezetőkkel. Másfelől az integráció és az asszimiláció közé sokan egyenlőségjelet tesznek, és minden lehetséges eszközzel rákényszerítik saját nyelvüket és kultúrájukat a nemzeti kisebbségekre. Az osztrák igazságügyi miniszter, Karin Miklautsch szerint egyre többen vannak olyanok, akik a migráció és a bűnözés növekedése közé is egyenlőségjelet tesznek. A konferencia résztvevői közös nyilatkozatban sürgették a gyűlöletbeszéd törvény általi betiltását, valamint a kisebbségi vezetők bevonását az államvezetésbe az EU valamennyi tagállamában. Ezzel a lépéssel ugyanis a bevándorlók és leszármazottaik közelebb kerülnének ahhoz, hogy otthon érezzék magukat a kontinensen. Önként és csöndben, kellő alázattal mondjanak le az ŠtB-vel együttműködők A református egyház az ügynökkérdésről ÚJ SZÓ-FIGYELŐ Az önvizsgálat szükségességéről címmel a Kálvinista Szemle legújabb, februári száma Erdélyi Géza püspök és Koncsol László főgondnok körlevelét közli arról, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház miként viszonyul a volt pártállami titkosszolgálattal, az ŠtB-vel együttműködő lelkészek és világi tisztségviselők kérdéséhez. A Nemzeti Emlékezet Hivatala közölni kezdte az egykori államrendőrség ügynökeinek és más munkatársainak, valamint megfi- gyeltjeinek jegyzékét. Ez ifjabb lelkipásztorok egy csoportját arra ösztönözte, hogy az egyház Zsinati Tanácsát annak december elsejei ülése előtt „írásban megkérje egy egyházi átvilágító bizottság létrehozására olyan tagokból, akik a palástos vagy világi egyháztagok köréből beszervezett ügynökök listáján nem szerepelnek”. „Zsinati Tanácsunk megvitatta a kérelmet, s úgy döntött, hogy eltekint az átvilágító bizottság létrehozásától, nem kíván senkit tetemre hívni, megalázni vagy megítélni, tudva egyfelől, hogy az együttműködésnek számos kényszerű indítéka lehetett, másfelől hogy az ítélet és a kegyelem Istennél lakozik” - olvasható a körlevélben. Ebből a megfontolásból a Zsinati Tanács Erdélyi Gézát és Koncsol Lászlót arra utasította, körlevélben szólítsa föl az ŠtB-vel bármilyen minőségben együttműködő palástos és világi tisztségviselőket, hogy „önként és csöndben, kellő alázattal mondjanak le egyházszervezeti választott tisztségeikről, vonuljanak vissza parókiáikra”, lelki feszültségeiket pedig „oldják föl oly módon, hogy tetteiket szemmel tartott felebarátaikkal megbeszélik, s tőlük fel- oldozást nyernek”, (kor) KOMMENTÁR Csak a cirkuszt látni NAGY ANDRÁS Nem teljesen világos, milyen célt követ az SDKÚ, amikor szembeszáll a koalíció többi tagjával. Talán akadna magyarázat, melyet logikusként fogadhatnánk el: a 2006-os választásokban a keresztény-konzervatív szavazók kegyeiért legalább két párt fog küzdeni. Míg az SDKÚ támogatottsága az elmúlt két és fél évben folyamatosan csökkent, addig a másik jobboldali párt, a KDH újra megerősödött, választóinak száma stabilizálódott. Erről árulkodott az elmúlt hétvégén tartott 15. születésnapi ünnepségen elhangzott beszédek többsége is, ahol a KDH-t vezetői erős, egészséges és sikeres pártként jellemezték. Nyilván már többször megbánták Dzurindáék, hogy a KDH-nak hagytak két erős minisztériumot, hiszen az igazságüggyel és a belüggyel nagyon jól operálnak Hrušovskýék. Ennek fényében némi magyarázatot nyújthat, miért is hagyták zátonyra futni tegnapelőtt a büntetőjogi reformot. Az SDKÚ-ban talán úgy gondolkodtak, hogy ennek a törvénycsomagnak az egyszerű elfogadása újabb óriási pluszt jelentene a kereszténydemokraták számára, hiszen az igazságos, szigorú, a korrupcióval küzdő jogállamot építő párt képe csak tovább erősödött volna. A mai napig más, elfogadható magyarázattal nem szolgáltak a legnagyobb kormánypárt képviselői. Sőt a HZDS-szel együtt felháborodva fogadták a kereszténydemokraták burkolt vádjait, hogy módosító javaslataikkal a szervezett bűnözést támogatnák. Jogfilozófiai vitát a témában nem nagyon hallottunk, így egyelőre nem nagyon marad más magyarázat a tettre, mint a „Ha megdöglött a kecském, dögöljön meg a szomszédé is” elv gyakorlati alkalmazása. Az SDKÚ részéről valaki már azzal vágott vissza Dániel Lipšic igazságügyi miniszternek, hogy színtiszta populizmus a korrupcióellenes harc egyetlen bajnokának jelmezében tetszelegni, törődnének inkább az elveszett/elvesztett lehallgatási szalagok és Pavol Bielik récsei polgármester ügyével. A koalíción belül elmérgesedni látszó helyzet talán a közelgő megyei választási kampány számlájára is írható, Dzurindáék akár így is megpróbálhatják megnyirbálni a KDH növekvő népszerűségét. A háttérben a párt második-harmadik vonalbeli tagjai gyakran a szemére vetik a KDH vezetésének, hogy a lakosságot érintő reformdöntések egyetlen kereszténydemokraták által vezetett minisztériumot sem érintettek. A felsőoktatási reformmal, mely negatív fényt vethetne a kereszténydemokratákra - hiszen ők adták a minisztert -, meg nem nagyon igyekeznek. Amíg ezeket a pártvitákat egymás között intézik el, elvileg senkinek semmi köze hozzá. Ám ha ez átcsap a kisgyermekekre jellemző sértődékenységbe, akkor már kezd a dolog kissé kellemetlenné válni. S nemcsak számukra, de az egész társadalom számára, hiszen már megint csak a cirkuszt látja a parlamentben. JEGYZET A Keresztapa sikere POLÁK LÁSZLÓ Don Corleone sem érhetett volna el nagyobb részsikert, mint most a láthatatlan, de mindenütt ott sertepertélő szlovákiai Keresztapa. Az történt, hogy a végső szavazás előtt inkább visszavonta az új Btk. tervezetét Dániel Lipšic. Az ifjú igazságügyi miniszter ugyanis úgy látta, hogy az eredeti javaslat lényegét veszélyeztetik az elfogadott módosítások. Ő mondta, hogy az elfogadott módosítások egyértelműen a maffiának kedveztek volna, ezért számára a Btk. ilyen formában elfogadhatatlan, s inkább visszavonulót fújt. A házelnök szerint a márciusi parlamenti ülésen ismét napirendre lehet tűzni a Btk.-t, addig tessék a koalíción belül egyeztetni. Na, azért várjuk meg, mit mond ebben az ügyben Don Corleone, ne kapkodjuk el a dolgokat. Volt itt már más törvény miatt is koalíciós válság, nincs abban semmi különös, hogy most két kormánypárt, a KDH és az SDKÚ egymás torkának ugrott. A büntetőjogi reform a jelek szerint keményebb dió, mint azt eddig véltük. Lehet, hogy ami Keresztapáéknak nem tetszett, az főleg a jogi személyek büntethetőségének a kérdése, vagy azok a cikkelyek, amelyek terrorszervezetekkel és bűnszövetkezetekkel voltak kapcsolatosak. Abban volt valamiféle koalíciós megegyezés, hogy nem halogatható tovább az évek óta húzódó büntetőjogi reform, és hogy enyhítésről szó sem lehet - akkor inkább maradjon a jelenlegi helyzet. Állítólag az SDKÚ nem tartotta magát a megállapodáshoz. Az érvényben lévő Btk. nem tesz különbséget a szervezett bűnbandák alapítói és azok között, akik utólag csatlakoznak a szervezethez, vagy valamilyen módon segítik, pénzelik, támogatják. Az SDKÚ-javaslat még ezt a jelenlegi helyzetet is mérsékelte volna. A KDH, az MKP és az ANO nem szavazta meg a módosítást, s itt az újabb koalíciós válság. Ami ebben az esetben érdekes, sőt kimondottan pikáns: Jozef Majský ellen éppen e vitatott cikkely alapján tettek vádemelésijavaslatot, s tudjuk valamennyien, hogy a már hosszabb időre is bedutyizott, most szabadlábon lévő vállalkozó politikai összefonódásai vitathatatlanok. S bennünk tovább mocoroghat a kisördög: ki is valójában tájainkon Don Corleone?
