Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-07 / 30. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ DER TAGESSPIEGEL Számos közép- és kelet-euró­pai politikus körében növekszik az ellenállás Vlagyimir Putyin orosz elnök évfordulós meghí­vásával szemben. Putyin a náci Németország felett aratott győ­zelem 60. évfordulóján tartan­dó moszkvai ünnepségekre hív­ja a kormány - és államfőket. Vaira Vike-Freiberga lett elnök csak akkor hajlandó Moszkvá­ba utazni, ha ott felhagynak „a Baltikum felszabadításának hallatlan gondolatával. Valdas Adamkus litván elnök részvéte­le is kétséges, amennyiben Oroszország nem vállalja, hogy 1939-ben Németország és a Szovjetunió felosztotta egymás között Lengyelországot, később pedig Moszkva a balti államo­kat a Szovjetunióhoz csatolta. fc>- Bácsikám, te mennyi pénzt tudnál nekem lakásvásárlásra kölcsönözni, ha a Gross tata 1,2 milli­ót adott a miniszterelnök unokaöcsnek? (Peter Gossányi karikatúrája) Gross 1999-ben 4,2 millió koronáért vett egy 143 négyzetméteres luxuslakást a Barrandovon „Lakásgondban” a cseh kormányfő Stanislav Gross cseh kor­mányfőt fiatal kora elle­nére olykor mégis kemé­nyen üldözi múltja. KOKES JÁNOS Míg a múlt nyáron azt kellett megmagyaráznia, miért vette ma­ga mellé kancelláriavezetővé Pa­vel Pribylt, aki 1989-ben az akkori állambiztonság rohamosztagának egyik - igaz, alacsony szintű - pa­rancsnoka volt, s részt vett a prágai rendszerellenes tüntetések felosz­latásában, addig most arról kell számot adnia, honnan szerzett több mint négymillió koronát, ami­ért 1999-ben luxuslakást vett Bar­randovon, Prága egyik elit lakóne­gyedében. A lakásügyet mintegy két hete a liberális Mladá fronta Dnes robbantotta ki, amely a kon­zervatív Lidové novinyvel együt Gross hivatalba lépése óta egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy jól megpiszkálja a 36 éves szociálde­mokrata miniszterelnököt. A Pribyl- ügyet a nyáron Gross gyor­san lesöpörte az asztalról, amikor tájékozatlanságára hivatkozva nyilvánosan elismerte tévedését, s Pribyl pedig gyorsan beadta le­mondását. A volt rendőr ma a be- lügyben dolgozik, ezt is bírálták, de ez már egy más ügy. Grossnak manapság viszont „la­kásgondjai” vannak. A Mladá fron­ta Dnes kiszámolta: Gross 1999­ben 4,2 millió koronáért vett egy 143 négyzetméteres luxuslakást a Barrandovon. A vételár megfizeté­sére 1,7 millió koronás kölcsönt vett fel a Cseh Takarékpénztártól, míg 2,5 milliót saját zsebéből azon­nal kifizetett. Ezt Gross úgy részle­tezte, hogy 1,3 millió korona a saját megtakarítása volt, míg 1,2 milliót a családon belül kölcsönzött. Az ügyet akkoriban is firtatta a sajtó, de részletesebben senki sem kuta­tott utána. A Mladá fronta Dnes szerint Gross tiszta bevételei a hiva­talos adónyilatkozatai alapján 1992 -1999 között 1,95 millió ko­ronára rúgtak, amiből az követke­zik, hogy a család havonta mintegy 7500 koronából élt, amit az újság gyanúsnak tart. A kölcsön Gross nyilatkozata szerint nagybácsijától, a jihlavai František Viktől származik, aki volt hivatásos katonatisztként már hosszú évek óta nyugdíjban van. Vik a sajtónak elismerte, hogy nem volt annyi saját pénze, s ő is köl­csönzött, állítólag egy másik csa­ládtagtól, sőt külföldről. Szerinte Gross nem is ismeri a hátteret. „Fia­tal gyerek, nagy jövő áll előtte, más dolgokkal kell foglalkoznia. Majd visszaadja, ha lesz neki. Nyugdíjas vagyok, s nem vagyok köteles sen­kinek semmit megmagyarázni” - ütötte el a sajtót a nagybácsi. A liberális lap szerint a problé­mát növeli, hogy Grossék az új la­kásukat azonnal be is bútorozták, be is rendezték és egy fedett négy­szer három méteres fürdőmeden­cét és egy télikertet is kialakítottak a teraszon. Miből finanszírozták mindezt? - teszi fel a kérdést a mé­dia. Az újságok szerint például a legolcsóbb medence is legalább 750 ezer korona. A miniszterelnök és pártelnök az egész ügyben visszafogottan nyilatkozgat, s nem sokat magya­ráz. Azt állítja: minden tiszta. Egy hete azonban Gross is határozot­tan lépett és nyilvánosan bejelen­tette, hogy beperli a Mladá fronta Dnest, mert szerinte valótlanságo­kat állított anyagi helyzetéről, s ezzel megkárosította. Gross újság­íróknak azt állította, hogy 1992­1999-ben tiszta bevételei nem 1,95, hanem 3,37 millió koronát tettek ki. Állításait az adóhivatali papírokkal bizonyította, amelye­ket a Mladá fronta Dnes újságíróin kívül több más újságíró meg is nézhetett. „Maguk ezeket a doku­mentumokat majd a bíróságon nézhetik meg - mondta a lap kép­viselőinek. Az ügy legújabb fejleménye vi­szont meglepetés: Rostislav Rod vállalkozó, aki újságíróként a ki­lencvenes évek elején ott volt az egykori ifjúsági lap, a Mladá fron­ta Dnes magánosításánál, majd a franciáknak való eladásánál (az­óta viszont már német tulajdon­ban van a lap), pénteken nyilatko­zatban közölte: ő kölcsönözte František Viknek annak a pénz­nek a nagyobbik részét (900 ez­ret), amely végül Grossnál kötött ki. Elmondta: barátja Viknek, s annak felesége egykoron a tanára is volt. Számára a kölcsön egy­szerű üzleti ügy, s csak azért lé­pett most a nyilvánosság elé, mert úgy látja, ebből tömény politika lett, s ezt szeretné megakadályoz­ni. A Mladá fŕonta Dnes elismer­te, hogy Rodnak valóban van pén­ze - a lap magánosításakor mint­egy kilencmillió ütötte markát -, de ennek ellenére úgy véli, hogy mindez csak újabb színjáték. Gross viszont bejelentette: számá­ra ezzel az ügy befejeződött, hi­szen már nincs mit mondania. A botrány kapcsán az is felme­rült, hogy nemcsak Grossnak, de néhány más politikusnak is el kel­lene számolnia a lakásával. Ezeket máig sem tisztázták meggyőzően. Nyilvánvaló, hogy a cseh politi­kusoknak nem a legkellemesebb ennek a témának a firtatása, így nem csoda, hogy egy-két kivétellel eddig elutasították Gross lakás­ügyének kommentálását. Csupán Miroslav Topolánek, az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt elnöke az, aki nyíltan követeli Grosstól, hogy dokumentumokkal bizonyít­sa be, honnan volt pénze a luxus­lakásra. Megemlítette: pártjának zavaros finanszírozási ügye a ki­lencvenes évek második felében az akkori Klaus-kormány bukásá­ba került, s az ODS azóta is ellen­zékben van. „Grossnak is el kell számolnia” - követeli Topolánek. A lengyel miniszterelnök szerint az ügynöklista kiszivárogtatása komoly gondokkal jár Veszélyben az aktív titkosügynökök MTI-HÁTTÉR Varsó. Veszélybe kerülhetnek a működő lengyel hírszerzők, mi­után az elmúlt hét elején felkerült az internetre a volt kommunista tit­kosszolgálatok eddig titokként ke­zelt névlistája - figyelmeztetett szombaton Marek Belka lengyel miniszterelnök. A jegyzék mintegy 240 ezer ne­vet tartalmaz ábécésorrendben. A forrás saját bevallása szerint Bro­nislaw Wildstein volt antikommu- nista aktivista, újságíró, a Rzecz- pospolita című konzervatív lap - azóta elbocsátott - szerkesztője, aki titokban lemásolta a névjegyzé­ket a Nemzeti Emlékezet Intézeté­ben (IPN), ahol csak kutatók és kü­lönleges engedéllyel felhatalma­zott más személyek nyerhetnek be­tekintést a titkos iratokba. A listáról keveset lehet tudni; a dokumen­tum a titkosszolgálatok hivatásos belső tagjainak, külső ügynökeinek és besúgóinak nevei közé vegyítve felsorolja azoknak a neveit is, aki­ket csak kiszemeltek a beszervezés­re, illetve akiket a szolgálat megfi­gyelt. A lengyel legfőbb ügyészség pénteken úgy döntött, hogy bűn­vádi eljárás keretében foglalkozik az üggyel. Kazimierz Olejnik he­lyettes főállamügyész szerint a - hivatalosan egyelőre ismeretlen­nek minősülő - elkövető megsér­tette az adatvédelmi, illetve a köz- igazgatási törvényt. Marek Belka kormányfő Condo- leezza Rice amerikai külügymi­niszterrel folytatott szombat dél­utáni tárgyalása után újságíróknak elmondta: elképzelhető, hogy a lis­tán működő hírszerzők is szerepel­nek. „Nem akarok rémhíreket ter­jeszteni, inkább figyelmeztetni akarok arra, milyen súlyos követ­kezményekkel járhat (a lista nyilvá­nossá válása) több, vagy akárcsak egyetlenegy, éppen külföldön mű­ködő lengyel hírszerzőre” - hang­súlyozta, hozzáfűzve: az esetleges következmények megvitatására sürgős megbeszélésre hívta össze a különleges szolgálatok és a Nemze­ti Emlékezet Intézete vezetőit. Bel­ka utasítást adott az illetékeseknek, hogy vizsgálják meg, szerepelnek-e a listán aktív hírszerzők is. A Trybuna című baloldali lengyel lap szombati számában szintén az ügynöklista nyilvánosságra kerülé­sének veszélyeire hívta fel a figyel­met. „Vége a tréfának. A lengyel hír­szerző tisztek veszélyben vannak... Riadókészültségbe helyezték a tit­kosszolgálatokat... Operációkat függesztettek fel, az embereket visszavonták” —írta a címlapon sze­replő, „Katasztrófa” című cikk szer­zője a katonai hírszerzéstől (WSI) szerzett értesülései alapján. A neten elérhető névjegyzék óriási botrányt kavart Lengyelor­szágban, s rengetegen érdeklőd­nek iránta. Az onet.pl-en naponta legalább százezren nézik meg a jegyzéket, ami tízszerese a (koráb­ban a legnépszerűbb) „szex” kere­séseknek - mondta a Rzeczpospo- lita című lapnak Piotr Tchorzews- ki, a legnagyobb forgalmú inter­netes portál szóvivője. KOMMENTÁR Pártbetonozások SZILVÁSSY JÓZSEF Láss csodát: a kedden még működésképtelen pozsonyi parla­ment képviselői pénteken hirtelen összeborultak. Egy csónakban eveztek kereszténydemokraták és kommunisták, mélynemzeti szlovákok és a magyarok is. Mégsem esett le az állunk, hiszen azonnal rádöbbentünk, hogy pártbevételeik felduzzasztásáért la­pátoltak hirtelen egyetértésben. A Mečiar-pártiak többségének ellenszavazata és a tartózkodók látszólagos óvatossága is csak porhintés volt, hiszen ők is holtbiztosra vették a pártkasszákat megtöltő határozat elfogadását. Még az önmagát már-már a sze­gények védőszentjének kikiáltó Robert Fico is ott tüsténkedett ebben a szomorújátékban. Farizeusi magatartását az magyaráz­za, hogy a Smer a legutóbbi 46 és fél millió helyett 111 és fél mil­liót markolhatna fel, ha megismételné a legutóbbi választásokon elért eredményét. Ugyanilyen jól járnának a többiek, beleértve a Magyar Koalíció Pártját is. Politológusok nem heveskednek annyira, mint az első kommentárok szerzői. Ők azzal érvelnek, hogy a többpártrendszer nem olcsó mulatság, s még a fejlettebb nyugati országokban is kapnak költségvetési pénzeket a politikai tömörülések. Leginkább a hozzájuk közel álló alapítványok, amelyek különböző demokratikus eszmerendszereket nép­szerűsítenek, de nem kampányolnak. Tény az is, hogy a megyei és az uniós voksolásokkal Szlovákiában szintén megnőtt a vá­lasztások száma, viszont a párttámogatások összege évek óta nem változott. Lépni kellett, ami vitathatatlan tény. De miért ek­korát és így? Az átlagbérek - Mikuláš Dzurinda évekkel ezelőtt elhíresült ígérete ellenére - sokáig nem emelkednek száz száza­lékkal, a pártbevételek viszont igen. Aztán a ravaszdi honatyák látszólag ugyan megszigorították a ellenőrzést, elvben bevonják a nyilvánosságot is, ám az egyes tételeket, vagyis a valós pártgaz­dálkodást továbbra is a parlament ellenőrző bizottsága felügyeli. Önmaguk, az érintett pártok. így érthető, hogy ez a testület eddi­gi kutakodása során egyetlen formai hibát sem talált, holott a sajtó és több polgári szerveződés számos gyanús ügyre, törvény­telenségre derített fényt. Gondoljunk csak az SDKÚ botrányaira vagy a legújabban kipattant ügyre: a korrupcióval gyanúsított rá­cséi polgármester milyen bőkezűen támogatta a szlovák keresz­ténydemokratákat. A pénteki nagy összeborulás szülte módosí­tások célja egyértelmű: bebetonozni a jelenlegi parlamenti pár­tok pozícióját és jövőjét, hogy lehetőleg ne az eszmék és a válasz­tási programok szabad versenyében döntsön a polgár, hanem sokkal inkább a gazdag politikai tömörülések minden lehetséges helyről rázúduló harsány kampánya manipulálja őt. Ez a mód­szer azonban nem a demokráciát, vagyis a népuralmat erősíti, hanem a pártokrácia ingatag talajára vezet. JEGYZET Művészet és idegenkedés TALLÓSI BÉLA Ne tessék megijedni, és itt ab­ba is hagyni az olvasást, nem elvont, elemző művészeti írás következik. Csak azon tűnőd­tem el a minap újra, hogy bi­zony vannak, akik még mindig nem értik a kortárs képzőmű­vészetet és a műalkotás folya­matának kiszámíthatatlansá­gát, előre nem látható körül­ményeit, mozzanatait, lehető­ségeit. Úgy gondoltam pedig, hogy ma már senkit nem bot- ránkoztat meg, sőt, már csak nem is lep meg az, ha egy kép­zőművész ún. művészetidegen tárgyat emel be valamelyik al­kotásába. Vagyis, hogy értsük, miről van szó, nem azokkal a klasszikus eljárásokkal és esz­közökkel hoz létre műalkotást, amelyekkel tették korábban: mondjuk, ecset, festék és vá­szon a festészetben, vagy nem csak kőbe faragnak és nem csak bronzból öntenek szobrot stb. Hanem mondjuk - ami­ként egy sikeres osztrák képző­művész teszi - szemétdombon összeszedett, agyonszaggatott matracokból formál különbö­ző tér-képeket, objekteket, meglehetősen brutális látványt nyújtva. A művészetnek ma semmi sem idegen, vagy legalábbis sok minden nem az. Csak hát, nem mindenki fogadja ezt így el, és idegenkedik attól, hogy a mű­vészet nem idegenkedik. Eddig azt hittem, akinek nem tetszik a kortárs képzőművészet, az legfeljebb nem figyel oda rá, nem jár el kiállításokra, ponto­sabban nem az ilyen, hanem a másfajta, a klasszikus értéke­ket felvonultató kiállításokat látogatja - hiszen megvan a választás lehetősége. De a do­log nem ilyen egyszerű. A mű­vészetidegen elemek alkalma­zása akár jókora galibát is ké­pes okozni, ha akarják, hogy okozzon. Előfordul, hogy egye­sek olyannyira nem tudják el­fogadni, és olyannyira ellenzik a korábban művészet­idegennek tartott tárgyak mű­vészetbe emelését, hogy sze­gény alkotót, aki ugye mű-tár­gyainak üzenetével csak a vi­lágjavát akarja, még börtönbe is juttatják. Mint ahogy tették ezt azok a feltehetőleg nem művészetpártolók, akik egy művésszel azért pereskedtek hosszú évekig, mert bántotta a szemüket, hogy az az udvará­ba repülőgép-alkatrészeket és egyéb roncsokat gyűjtött ösz- sze. Szegény művész hiába hajtogatta, hogy a roncsokat mű-alapanyagként alkalmaz­za, a keze nyomán a jövőben azok műalkotásokká válnak. A vége az lett, hogy bebizonyoso­dott, a műalkotás megalkotá­sának is vannak akadályai: itt az a három év, amelyet kiszab­tak rá, mert nem volt hajlandó felszámolni a mű-alapanyag- telepet, vagyis nem volt hajlan­dó eltakarítani a hulladékot. Hát, ennyit a kortárs művé­szetről! És a megítéléséről!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents