Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-07 / 4. szám, péntek
12 Gondolat közel áll a republikánusokéhoz és különbözik saját pártjuk északkeleti elitjének szociáldemokrata elveitől. Buchanan arra figyelmeztet, hogy eljöhet az idő, amikor a fehér középosztály szavazatainak a besöprése már kevés lesz. Az európai származású fehér lakosság aránya ugyanis az 1960-as 88,6%-ról mára 69%-ra apadt, és az előrejelzések szerint 2050-re 50% alatt lesz. A republikánusok így saját közreműködésükkel veszítik el lábuk alól a talajt. Nixon 1972-ben és Reagan 1984-ben még az 50 szövetségi államból 49- ben győzött, megszerezve az összes szavazat kb. 60%-át. 2000-ben azonban az elnökválasztás már patthelyzettel végződött, és végül Floridában dőlt el néhány száz szavazattal Bush javára, A hispán invázió miatt az egykori republikánus bástya, Kalifornia végleg elveszni látszik, és Buchanan szerint ezen az úton halad Texas, Bush kormányzóságának színhelye is. Volt egyszer egy Amerika... „Pat, elveszni látjuk az országot, amelyben felnevelkedtünk” - hallotta oly sokszor Buchanan a 2000-es elnökválasztási kampány során Amerika-szerte. Milyen egykoron létezett ország elvesztését fájlalták a szimpatizánsok? Volt egyszer egy Amerika - és itt most véletlenül sem Sergio Leone legendás, a New York-i zsidó maffiát bemutató filmjéről van szó. Nagyjából a hetvenes évekig létezett egy Amerika, amely mélyen vallásos (keresztény) volt és konzervatív. Egy ország, ahol nemcsak törvény tiltotta az abortuszt, de azt kivétel nélkül szinte mindenki morálisan is elítélte. Egy ország, ahol szóba sem jöhetett az eutanázia, ahol a homoszexuali- tást elítélték vagy gyógyítandó betegségnek tartották. Egy ország, ahol népesek voltak a családok. A „legnagyobb generáció” (the greatest generation) családjai voltak ezek, azé a korosztályé, amely a nagy gazdasági válság éveiben nőtt fel, sokat nélkülözve, majd végigharcolta a második világháborút, és onnan visszatérve nagy családokat alapított, melyekben nem volt ritka a négy-öt gyermek, de előfordult jóval több is, családokat, amelyek templomba jártak és ebéd előtt egymás kezét megfogva imádkoztak. Ritka volt a válás, éppúgy, mint a gyermekeit egyedül nevelő szülők száma, s szinte ismeretlen fogalom volt a házasság nélküli élettársi kapcsolat. A legnagyobb generáció sokat dolgozott, mert eldöntötte, hogy az ő gyermekei nem nélkülözhetnek úgy, mint ők egykoron. Ez volt az az Amerika, amely szenvedélyesen antikom- munista volt, és amelyről Kennedy elnök azt mondhatta, hogy „mi bármilyen áldozat árán, bármilyen terhet vállalva, bármilyen nehézséget elviselve támogatni fogunk minden barátot, s szembe- szállunk bármilyen ellenséggel, hogy biztosíthassuk a szabadság fennmaradását és sikerét.” Ennek az Amerikának a katonái szálltak harcba nagy lelkesedéssel Koreában és eleinte Vietnamban is. Ebben az Amerikában nőtt fel Pat Buchanan, s ezt az Amerikát sírják most vissza a republikánus párt keresztény-konzervatív szárnyához tartozó támogatói. Mert közben sok minden megváltozott. 1973 óta, amikor a Legfelsőbb Bíróság a Roe versus Wade ügyben úgy döntött, hogy az abor.elveszni látjuk az országot, amelyben felnevelkedtünk!...” túszhoz való jog a nők alkotmányos joga, az Egyesült Államokban több mint 40 millió művi terhesség-megszakítás történt. Sokszorosára emelkedett a válások és a szétesett családok száma is. Eközben visszaesett a születések és házasságkötések száma. A tíz- parancsolatot és a vallást kiparancsolták az állami iskolákból és intézményekből, a médiákat el- özönlötte a hollywoodi filmeknek az erőszakot, kábítószer-fogyasztást és pornográfiát népszerűsítő áradata. Megrendült a haza és a történelmi hősök nagyságába vetett hit is. A tegnap hősei sokak szemében bűnösökké váltak. Az Amerikát felfedező Kolumbusz így lett az indiánok rasszista pusztítójává, az Egyesült Államok alapító atyái, George Washington, Thomas Jefferson vagy James Madison szégyenteljes rabszolgatartókká - és még folytathatnánk a sort. A fajok közötti egyenlőség biztosítása érdekében bevett gyakorlattá vált a hátrányos helyzetű kisebbségiek pozitív diszkriminációja, előnyben részesítése az egyetemi felvételiknél vagy a köz- szolgálati állásokba való felvételnél. Eközben arról folyik a vita, köthetnek-e a homoszexuálisok legális házasságot, lehetnek-e papok egyes egyházaknál, szabad-e embert klónozni, megengedhető- e az eutanázia stb. Volt egyszer egy Amerika, s ma van helyette kettő. S talán még sosem volt eny- nyire megosztott. Több törésvonal érzékelhető a társadalomban, alapjában véve mégis a konzervatív, erősen vallásos, a régi Amerikát és értékeit képviselő lakosok állnak szemben a kulturális forradalom ideológiáját képviselőkkel. Az értelmiség árulása és kulturális forradalma Az Egyesült Államok kettészakadásának Buchanan számos okát leírja, a legfontosabb azonban az értelmiség lázadása vagy „árulása”, az egyetemeken nevelkedett értelmiségi elit támadása a hagyományos értékek, főleg a keresztény vallás és a családok ellen. A folyamat a hatvanas évek végén vezetett robbanáshoz, a jól ismert diáklázadásokhoz. Eszmei atyjai az Európából kivándorolt (a nácik elől Amerikába menekült) marxista gondolkodók voltak, mindenekelőtt az ún. frankBuchanan rajongói körében A nyugat alkonyával furti iskola képviselői, Theodor Adorno és Herbert Marcuse, de az olasz Antonio Gramsci vagy Lukács György is. Ők a kulturális forradalom megalapozói. A forradalom eszmei mondanivalója következőképpen összegezhető: Isten nem létezik, a világban nincsenek abszolút értékek és igazságok, minden relatív. Az élet célja az emberi boldogság ezen a világon (túlvilág nincs). Minden társadalom és egyén maga dönti el, hogy mi az erkölcsös és mi nem, és e szerint élhet. Minden életstílus erkölcsileg is egyenértékű. A kulturális forradalomra jellemző a hit és az egyház teljes elutasítása, a szexuális szabadság hirdetése, a kábítószer-fogyasztás tolerálása vagy ünneplése, továbbá az erőteljes feminizmus és a másság iránti tolerancia feltétlen megkövetelése. Buchanan szerint ezen új, vallásos hevülettel terjesztett eszmerendszer egyik legnagyobb paradoxona, hogy feltétlen toleranciát követel, miközben maga is intoleráns más nézetekkel szemben. Aki ellenzi, hogy egy feketét előnyben részesítsenek a főiskolai felvételin vagy a rendőrséghez való felvételnél csak azért, mert színes bőrű, az egyből rasszista vagy fasiszta. Aki a homoszexualitást kezelhető betegségnek tartja, az homofób. Aki a nyugati vagy az amerikai kultúrát, civilizációt felsőbbrendűnek érzi, az soviniszta. Aki szerint a nők feladata a háztartás vezetése és a gyerekek nevelése, az szexista. A kulturális forradalom másik nagy paradoxona, hogy úgy győzedelmeskedik egy sor kérdésben, hogy a társadalom nagyobb része ezt nem is támogatja. Ez annak köszönhető, hogy ideológiája a hatvanas évek végétől meghatározóvá vált az egyetemek többségén, majd az itt végzett értelmiség révén az államigazgatásban, iskolákban, bíróságokon és főképp a médiákban. A művi terhességmegszakítást a Legfelsőbb Bíróság nyilvánította a nők alkotmányos jogának, holott ezt 1973- ban az amerikaiak több mint 80%-a ellenezte, s a szövetségi törvényhozás sosem szavazta volna meg, az abortusz teljes szabadságát még most is mindössze minden ötödik amerikai támogatja. A médiák terjesztette populáris kultúra teli van erőszakkal, szexualitással, kábítószeresekkel stb., pedig a szülők nagy része tiltakozik ellene, akárcsak a tízparancsolat, az imák és a vallás kitiltása ellen az állami iskolákból, mégis megtörtént ez is. Az USA déli államaiban sorra távolítják el a Konföderációra (a déli rabszolgatartó államok szövetsége a polgárháborúban) és annak kiemelkedő vezetőire emlékeztető zászlókat, emlékműveket, elnevezéseket. Történik mindez a szövetségi intézmények, különböző civil szervezetek nyomására, gyakran a többség akarata ellenére. Buchanan szerint a kulturális forradalom végső győzelme a Nyugat halálához fog vezetni. A népesség elöregszik és fogyásnak indul, a nyugati országokat elözönlik a bevándorlók, miközben a nyugati civilizáció egyre kevésbé lesz büszke az általa elért fantasztikus eredményekre, viszont egyre inkább a vádlottak padjára szorul a történelem átírása miatt, így a világ szinte minden bajáért a Nyugat, a fehér faj, az imperializmus és a kapitalizmus lesz a felelős, függetlenül a történelmi tényéktől. Az afrikai országok így követelhetnek kárpótlást a 17-18. században Amerikába hurcolt rabszolgákért. Az már senkit sem zavar, hogy a rabszolgaság végigkísérte az emberiség történelmét, azt nem a Nyugat találta ki, és épp Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak köszönhető a felszámolása, ahogy az sem zavar senkit, hogy Afrikában gyakran a helyi törzsfőnökök adták el jó pénzért a rabszolgákat európai kereskedőknek, jelenleg pedig gyakran véres kezű, korrupt afrikai diktátorok követelnek kártérítést, miközben saját országukban sárba tiporják az emberi jogokat, és a fekete kontinens néhány államában még ma is előfordul, hogy pénzért adják-veszik az embereket. Az átírt történelem szerint a spanyol konkvisztádorok és az európai telepesek rasszista tömeggyilkosként kiirtották a természettel összhangban élő, sokszor fejlett kultúrájú őshonos amerikai indiánokat. Ebben persze van igazság, csak az objektivitás kedvéért azt már kevesen ecsetelge- tik, hogy például az aztékok állandó háborúkat vívtak a környező törzsekkel, a hadifoglyokat pedig százával áldozták fel isteneiknek - az élő emberek szívét a piramisaik tetején kitépve. Arra sincs magyarázat, hogy ha az indián kultúrák olyan fejlettek voltak, akkor birodalmaikat hogyan tudta megdönteni Cortes vagy Pis- saro pár száz emberrel, és miért nem találták fel a kereket. Az sem érthető, hogy ha a Nyugat a rasszizmus, elnyomás és kizsákmányolás világa, akkor miért akart és akar sok tízmillió ember oda (és csakis oda) kivándorolni. Miközben a történelem feje tetejére állítása szétzúzza a Nyugat büszkeségét és morális tartását, és annak valamennyi vezetőjét állandó bocsánatkérésre kényszeríti, a többi civilizáció képviselőinek eszében sincs bármiért is bocsánatot kérni. A végső döfést a morális hanyatlásban a vallásosság eltűnése adja, a kereszténység tömeges elhagyása romba dönti azt az erkölcsi vázat és kulturális alapot, amelyre az egész nyugati civilizáció épült. A büszke történelmi tudatot és az erkölcsi alapot nélkülöző, gyökereitől megfosztott, múltjával szembeforduló, demográfiai hullámvölgyben veszteglő és bevándorlók által elözönlőn Nyugat így kártyavárként omlik össze. Buchanan esélylatolgatása Buchanan nem sok esélyt ad Európának. Az öreg kontinensen oly mértékű a vallásosság elhagyása (csak minden tizedik vagy ennél is kevesebb ember jár rendszeresen templomba) és a születésszám csökkenése, hogy az amerikai konzervatív gondolkodó, úgy tűnik, végképp leírta földrészünket. Némiképp más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol jóval erősebb a konzervatív értékek tisztelete és a vallásosság, és magasabbak a születési arányszámok. Buchanan lát esélyt arra, hogy a lakosság többségének elege lesz a kulturális forradalom „vívmányaiból”, amelyeket eddig szótlanul tolerált. Bőven akadnak erre utaló jelek. Az USA középső és déli részein a főleg protestáns vallási közösségek egy valóságos párhuzamos keresztény kultúrát hoztak létre saját egyházi iskolákkal, tévé- és rádióadókkal, újságokkal, könyvkiadókkal. Képtelenek voltak elfogadni, hogy az ő adóikból az állam olyan iskolákat finanszírozzon, ahol gyermekeik nem imádkozhatnak, és ki Az amerikaiak többsége legszívesebben korlátozná a bevándorlást. ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 7. Nixon tanácsadójaként 1974-ben (Fotók: Képarchívum) van tiltva a tízparancsolat. Mississippi állam lakossága 65:35 arányban úgy döntött egy népszavazáson, hogy az állam Konföderációra emlékeztető zászlaja megmaradjon, Kaliforniában a többség leszavazta a pozitív faji megkülönböztetés és a kétnyelvű állami oktatás politikájának folytatását, Alabama bírája, Roy Moore kijelentette, hogy a bírósági ülésteremből nem hajlandó levenni a tízparancsolatot tartalmazó plakettet, ha valaki ezt kívánja, küldje ki a fegyveres erőket. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy az amerikaiak többsége korlátozná a bevándorlást. Buchanan azt szeretné, ha a republikánus párt végre nyíltan kiállna e csendes többség mellett, felszámolva a pozitív diszkriminációt, gátat szabva a bevándorlásnak, kiutasítva az illegális migránsokat, korlátozva az abortuszt, és jórészt a helyi közösségekre bízná az állami iskolák tananyagának meghatározását. Emellett a Legfelsőbb Bíróság hatalmának csökkentését is szorgalmazza. Érzelmek és ellentmondások Pat Buchanan könyvét valósággal átitatja a mély keserűségérzet. A szerző, aki olyannyira csodálta és szerette a (régi) Nyugatot és mindenekelőtt annak vezető hatalmát, az Egyesült Államokat, szinte sírva fakad művében, mikor a jelenlegi társadalmi és politikai tendenciákat elemzi. Tehetetlen szomorúság és a jövő feletti mélységes aggodalom sugárzik a lapokról, mintha Buchanan a süllyedő Titanicot bámulná. Az amerikai politikai közeget, mindenekelőtt a befolyásos keresztény-konzervatív tábor gondolkodását nem igazán ismerő olvasó számára meglépő lehet Buchanan erős vallásossága és fundamentalista gondolkodás- módja az olyan kérdésekben, mint az abortusz és a vallásoktatás. A művet olvasva hamar rájöhet, hogy ez bizony nem egy álszent színjáték, hanem mély erkölcsi meggyőződés és hit, méghozzá olyan, amelynek széles támogatottsága van hazájában. A szerző főleg a válság ecsetelésére koncentrál, mintha máris eltemette volna a Nyugatot, s a mű rekviem lenne egy hajdanvolt nagy civilizációról. Az általa javasolt megoldásoknak szentelt egyetlen fejezetben sok az ellentmondás. A cikk előző részében vázolt ötletek mellett például Amerika befelé fordulását, világ- politikából való kivonulását is javasolja. (Azt nem részletezi, hogy a világ legjelentősebb hatalma hogyan térhetne újra vissza a nemzetközi ügyekbe való be nem avatkozás politikájához, amellyel több mint 60 éve felhagyott. Buchanan szerint hiba volt az is, hogy az USA belépett a második világháborúba!) Emellett ellenzi a szabad kereskedelmet, sőt számos állami gazdasági beavatkozást javasol a családok megsegítésére. Ezzel szembemegy a republikánusok legfontosabb elvével, a gazdasági liberalizmussal. A népesedési válság okainak leírásában is találhatunk ellentmondásokat, kérdés, hogy tényleg a kulturális forradalom eszmevilága volt-e a döntő ok, vagy egyszerűen csak a gazdasági, társadalmi átalakulás. Ha ezekkel a gondolatokkal lehet is vitatkozni, a hanyatlás tényével már nem. Hogy a válság elmélyül-e vagy nem, arra csak a jövő ad választ. Egy azonban biztosnak tűnik. George W. Bush és republikánus csapata nem hallgatott Buchananre (az kevésbé valószínű, hogy a könyvét sem olvasta el). Az elnök ugyanis az illegális bevándorlóknak ígért több évre szóló munkavállalási engedéllyel próbálta megszerezni a hispán szavazatokat, miközben a 2004- es elnökjelölő konvención a mérsékelt és népszerű konzervatívokat (Arnold Schwarzenegger, John McCain, Rudy Gulianni) állította reflektorfénybe, és épp a Buchanan-féle radikális fundamentalistákat igyekezett háttérbe szorítani, nehogy elijesszék az ingadozó szavazókat. (Patrick J. Buchanan könyvének cseh kiadása alapján: Smrt Západu, Mladá Fronta, Praha 2004.) A népesedési válság okainak leírásában számos ellentmondást találhatunk.