Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-07 / 4. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ KRÓNIKA Több kellemetlen élmény érte az új román miniszterelnököt, amikor beköltözött hivatalába. „Első nap, amikor bementem a számomra kijelölt irodába, megdöbbentő látvány fogadott. A helyiségben nem volt íróasztal, sebtében hoztak nekem egyet, ráadásul hiányzott a számítógép, és a telefon sem működött” - így írta le Calin Popescu Tariceanu azokat az állapotokat, amelyek a Victo- ria-palotában fogadták. Beszámolója szerint hasonló kép fogadta minisztereit is, mivel a távozó kabinet tagjai is magukkal vitték irodai infrastruktúrájuk egy részét. A gazdasági fejlődés sok olyan tényezővel párosul, amely emeli a régió szerepét a nemzetközi kapcsolatokban Délkelet-Ázsia kezében a sorsunk Bár az elmúlt időszakban Délkelet-Ázsia elsősorban - és érthető okokból - a karácsonyi természeti katasztrófa miatt került az újságok címlapjára, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a térség a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is Földünk egyik legfontosabb régiója. ONDREJCSÁK RÓBERT Délkelet-Ázsia azon kívül, hogy a nagyhatalmi érdekek metszéspontjában terül el, önmagában is komoly erőt és potenciált képvisel a nemzetközi kapcsolatokban. Köszönhető ez mindenekelőtt a rendkívül gyors gazdasági növekedésnek, hiszen ez a mutató az egyik legmagasabb - ha nem a legmagasabb - a világ makrorégiójai közül. Érvényes ez mindazok ellenére, hogy Délkelet-Ázsia az elmúlt években számtalan problémát, köztük egy globális kihatású krízist élt át. Természetesen - minden optimizmus ellenére - még ma sem állítható, hogy a régió államainak gazdasági fejlettsége megközelítené a fejlett országokért, de növekedési rátái sokkal magasabbak. Egyébként a szédítő fejlődés egyik kézzelfogható demonstrálása, hogy szinte gombamód szaporodnak a felhőkarcolók, amelyek újabb és újabb magassági világrekordokat döntenek meg. A Föld legmagasabb adminisztratív épülete korábban a malajziai fővárosban, Kuala Lumpurban volt található, de mára már a cím „átköltözött” Tajvanra, amelyet minden valószínűség szerint a kontinentális Kína követ majd. Márpedig ez akkor is imponáló, ha az épületek nagy részét reálisan képtelenek kihasználni - mindez egyébként rámutat az ottani fejlődés fonákságaira és ellentmondásaira is. A gazdasági fejlődés még számos olyan tényezővel párosul, amely emeli a régió szerepét a nemzetközi kapcsolatokban. Ezek közé tartozik például a geopolitikai fekvés is. Délkelet-Ázsia hidat képez a Föld legnagyobb hatalmi potenciállal rendelkező olyan térségei, országai között, mint Dél- Ázsia, India, valamint Kelet- és Északkelet-Ázsia, Kína, Japán és a Koreai-félsziget. Ezenkívül nagyon fontos tranzitcsomópont is, hiszen például a Perzsa-öbölből Északke- let-Ázsiába, elsősorban Japánba és Dél-Koreába, de egyre nagyobb mértékben Kínába is szállított kőolaj nagyjából 90 százaléka épp a térség tengeri közlekedési útvonalain keresztüljut el a japán, koreai és kínai kikötőkbe. Márpedig ha figyelembe vesszük, hogy Japán több mint 90 százalékban szorul erre az importkőolajra, megértjük, mekkora hatalomról van szó. A régió saját külpolitikai potenciáljának kibontakozása azonban egy rendkívül fontos akadályba ütközik: a már említett tényre, hogy szinte minden fontosabb globális aspirációval bíró nagyhatalomnak komoly érdekei vannak Délkelet-Ázsiában. Egyébként épp e nagyhatalmi érdekek ellensúlyozása érdekében próbálnak a térség országai szorosabban együttműködni, elsősorban a legfontosabb regionális szervezet, az ASEAN keretében. Ennek a legfontosabb hátulütője azonban, hogy a régió államai között is vannak ellentétek, elsősorban regionális ambícióik, történelmi feszültségek, vallási és etnikai problémák, továbbá megoldatlan területi viták következtében. Talán a Föld egyetlen régiójában sincs annyi megoldatlan területi vita, mint épp Délkelet-Ázsiában, ráadásul egy-egy területre vagy szigetcsoportra többen is igényt tartanak, tehát nem csak kétoldalú problémákról van szó (tipikus példa például a Spratly szigetcsoport, amelynek egészére vagy valamely részére Kína, Indonézia, Malajzia, Vietnam, Brunei és a Fülöp-szige- tek is igényt tart). Természetesen nem használ a térség stabilitásának például Vietnam és Thaiföld presztízsküzdelme a befolyásért, vagy az állandóan a szétesés határán lavírozó Indonézia sem (egyébként a katasztrófa által leginkább sújtott indonéz tartományban, Acehban működik az egyik legintenzívebb szeparatista mozgalom). Érdemes azonban komolyan foglalkozni még a már említett nagyhatalmi érdekekkel. Délkelet-Ázsiában elsősorban a következő hatalmaknak vannak komoly érdekeik: Kína, India, Egyesült Államok, Japán és Ausztrália. Talán első látásra megalapozatlannak tűnik, hogy Ausztrália is ebbe a kategóriába került, de figyelembe kell venni, hogy az ausztrálok az egyik legfontosabb hatalmi tényezőt képezik a régióban. Geopolitikai okoknál fogva ugyanis Ausztrália biztonságát csak úgy lehet közvetlenül fenyegetni, ha a potenciális ellenfél előtte ellenőrzése alá vonja Délkelet-Ázsiát. Ennek következtében Ausztrália biztonsági érdekeinek és regionális külpolitikai aktivitásainak zöme épp Dél- kelet-Ázsiára irányul. Kétoldalú biztonsági szerződéseket kötöttek például Indonéziával, amely ausztrál szempontból kulcs- fontosságú ország, de katonaüag is erősen jelen vannak minden olyan misszióban, amely stabilizálja a térséget. Nem szabad elfeledni, hogy a kelet-timori konfliktus idején Ausztrália vezette a békefenntartó erőket az országban. A következő , játékos”, akinek a szerepe még tovább fog növekedni, Kína. Délkelet-Ázsia a pekingi befolyás elsőszámú célterületei közé tartozik, amit tovább erősít a térségben lévő kínai közösségek jelenléte. Azon kívül, hogy a délkeletázsiai kínai kisebbségek számszerűleg is komoly erőt képviselnek, Malajziában például a lakosság körülbelül 30 százalékát, még fontosabb a gazdaságban elfoglalt helyük, hiszen már hagyományosan közülük kerül ki a kereskedő és üzleti réteg nagy része. A növekvő kínai befolyás lehetséges ellenpólusai közé sorolhatjuk az Egyesült Államokat és Indiát, a térségbeli országok közül pedig főleg Vietnamot, amelynek évszázados ellentétei vannak északi szomszédjával, és 1979-ben a két ország háborút is vívott - vietnami győzelemmel. Azóta azonban az erőviszonyok lényegesen Kína javára változtak, ezért Vietnam elsősorban az USA-nál keres ellensúlyt Pe- kinggel szemben. India potenciálja Délkelet-Ázsiában az elkövetkező évtizedekben fog kirajzolódni, de Delhi már jelenleg is intenzíven dolgozik kapcsolatrendszerének térségbeli ki- terjesztésén. Az indiaiak számára elsősorban Szingapúr, Indonézia és Vietnam lehet fontos, elsősorban stratégiai okokból, Kínával szembeni ellensúlyként - ennek egyik jele például közös hadgyakorlatok rendezése. Japán számára a legfontosabb, hogy a Délkelet-Ázsián át vezető hajózási útvonalak - így saját kőolajellátása - nyitottak és biztonságosak maradjanak, ezért Tokió az egyetlen olyan hatalomhoz közelít, amely képes hatékonyan ellenőrizni őket: az USA-hoz. Mindazonáltal ha a jövőben a japánok kételkednének a térségbéli amerikai potenciál hatékonyságát illetően, két lehetséges utat választhatnak: kiépítik saját haderejüket, hogy aktívabban legyenek képesek befolyásolni a Délkelet-Ázsiai eseményeket, vagy közelednek Kínához. Ez utóbbit az USA-nak mindenképp meg kell akadályoznia, különben összeomolhat az egész kelet-ázsiai amerikai befolyás. Látható, hogy Délkelet-Ázsia sokkal fontosabb helyet foglal el a nemzetközi kapcsolatokban, mint az első látásra tűnik. Bizonyos esetekben még az is érvényes, hogy a térségben dőlhet el a nemzetközi kapcsolatok további alakulásának sorsa. Ezért pedig már érdemes követni a fejleményeket. A szerző külpolitikai elemző A felhőkarcolók újabb és újabb magassági rekordokat döntenek meg. KOMMENTÁR Több kerülhet a kosárba SIDÓ H. ZOLTÁN Több év elteltével januárban végre nem változtak gyökeresen a kiskereskedelmi árak. Míg a korábbi években szinte folyamatosan felfelé módosultak a termékek árába beépített általános forgalmi adó kulcsai, vagy pedig ugrásszerűen nőttek az energiaárak, addig 2005 januárja minimális központi áremeléssel és a tavalyról már megszokott egységes, 19 százalékos áfakulccsal köszöntött be. Mi több, a vásárlók szemszögéből nézve a helyzetet tovább javítja, hogy végre - döntően a külföldi kiskereskedelmi üzletláncoknak köszönhetően - általánossá vált a karácsony utáni árleszállítások hulláma, ami januárban és február elején még inkább leszorítja a sportcikkek, a háztartási és fogyasztói elektronikai termékek árait. E jelenség legkirívóbb példáját a francia Carrefour hipermarketjei mutatták be, ahol az év első munkanapján esetenként 95 százalékkal árazták le termékeiket, s ez valóságos hisztérikus bevásárlói rohamot váltott ki. Az árszintnél maradva, korábban főleg az élelmiszerekre jellemző volt a december végi bespájzolás módszere. Most viszont ezt a túlélési reflexet nyugodtan levetkőzhették a szlovákiai polgárok, mivel 2004 utolsó négy hónapjában - az európai uniós belépést megelőző komor prognózisokat megcáfolva - folyamatosan olcsóbbá vált az élelmiszer, és ez a trend az év első hónapjában is folytatódik. Ennek dacára Szlovákia még mindig nem számít a bevásárlók paradicsomának. Az államhatár közelében élő szlovák polgárok ugyanis tömegesen járnak át Csehországba tankolni vagy olcsóbb élelmiszert vásárolni, Dél-Lengyelország piacai pedig csak úgy hemzsegnek a szlovákoktól. Az olcsó lengyel textilipari termékek és tartós fogyasztási cikkek nálunk valóságos iparágat hívtak életre, ahol az utazási irodák a lengyel árleszállítási akciókat követve sikeres társasutazásokat szerveznek az északi szomszédhoz. Egy relációban viszont sikert könyvelhet el az ország, de ez csupán Pozsonyt érinti. Az osztrák bevásárlóturizmusról van szó, az osztrákok ugyanis élvezik a vasárnapi szlovákiai vásárlások előnyét. Arról nem is szólva, hogy a szlovák főváros nagyobb boltjaiban, sorra nyíló üzletközpontjaiban egyre inkább elfogadják az eurót. Ha az árfékező irányzat folytatódik, akkor nagy valószínűséggel valóban valósággá válik a Szlovák Nemzeti Bank prognózisa, amely szerint idén végre nem a 10 százalékot ostromolja az éves infláció nagysága, hanem megáll 4 százalék környékén. Emellett ha a tavaly tapasztaltakhoz hasonlatosan tovább erősödik a korona, akkor az importtermékek némileg olcsóbbá válhatnak. Végezetül a tartós gazdasági fellendülésnek köszönhetően ismét számolhatunk a reálbérek szerény ütemű növekedésével. Mindezeket a trendeket összegezve úgy tűnik, idén már nemcsak az export, hanem az izmosodó hazai lakossági fogyasztás is húzhatja az ország szekerét. JEGYZET Vigyázz, kész, akció! JUHÁSZ KATALIN Sose feledem, amit egy bohém barátom mesélt nekem a tömegpszichózisról. Évekkel ezelőtt, még diákkorukban összebeszéltek öten-hatan, és nyitás előtt egy órával elkezdtek sorban állni egy textilbolt előtt. Türelmes ácsorgásuk- nak meg is lett az eredménye, öt perc múlva odajött valaki, és megkérdezte, mire várnak. .Árengedmények vannak”- vetette oda egyikük a varázsszót, kelletlenül, mintha nem akarná, hogy másnak is jusson az akciós ruhákból. Több se kellett, elindult a futótűz, fél óra múlva már vagy negyvenen tolongtak a járdán, mit sem törődve azzal, hogy valójában egyikük sem tud semmi biztosat arra nézve, mit áraztak le és mennyivel. Amikor a meglepett eladók megérkeztek, hőseink lazán kiléptek a sorból és távoztak. Na, valami ilyesmit produkált hétfőn az egyik hiper- marketlánc, azzal a különbséggel, hogy náluk valóban voltak akciós termékek a polcokon, legalábbis néhány percig. Szlovákia lakosságának ismét sikerült porba aláznia saját magát. Láthattuk a tévében, ahogy a félig nyitott redőnyön átbújva, egymást földre lökve, meg- kergült akadályfutók módjára rohantak a polcok felé. Pozsonyban állítólag kések is előkerültek, Kassán az egymást tipró emberek betörték az épület üvegajtaját, Zsolnán pedig a mentőknek is bőven akadt munkájuk. Gyorsan kiderült, hogy lóvá lett téve a vásárlóközönség, az akciós termékekből csak pár darabot kínáltak eladásra, a huszadik érdeklődő már feleslegesen töltötte az éjszakát az áruház előtt. Ekkor kezdetét vette a káromkodóverseny, majd pedig ki-ki megpakolta nehezen szerzett bevásárlókocsiját azzal, ami épp a keze ügyébe akadt. Tíz darab kalapács, hat egyforma palacsintasütő, két karton karácsonyi CD, hat számmal nagyobb pulóver a gyerekre, majd belenő. Ilyet nemhogy az eladók, de a rohamrendőrök se pipáltak még, legalábbis többen fényképezték magukat és társaikat tömegkoordinálás közben. A fekete egyenruhás fiatalemberek büszkén mosolyogtak a lencsébe, és úgy integettek, mint gyerekek a szafariparkban. (Elek Tibor rajzaj Szöveg nélkül
