Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-31 / 24. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 31. Meghalt Tar Sándor író Vasárnap hajnalban, 64 éves korában elhunyt Tar Sándor író. Otthonában érte a halál, amelyet feltehetően tüdőembólia okozott. Tar Sándor 1989-99 között tagja volt a Holmi szerkesztőbizottsá­gának, később szellemi szabadfoglalkozásúként dolgozott, s rend­szeresen publikált sajtóorgánumokban. A nem közszereplők közül egyedül ő ismerte be, hogy 1989 előtt együttműködött a III/III-as ügyosztállyal, s egyebek között az ellenzéki Kenedi János megfi­gyelése volt a feladata. Tar Sándor munkásságát számos kitünte­téssel jutalmazták, egyebek között Nagy Lajos-díjjal, Krúdy-díjjal, József Attila-díjjal és Márai Sándor-díjjal. (MTI) MOZI POZSONY AUPARK-PALACE: A nemzet aranya (am.) 13.20,14.10,16.20, 17, 19, 20 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 14.40,16.40 Wicker Park (am.) 18.40,21.10 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.50, 16, 17.10, 18.20, 19.40, 20.30 Bajos csajok (am.) 11.40, 14.30, 17.20 Kerülőutak (am.) 19.30 A holnap világa (am.) 14.20,15.40,16.50,18.10,20.50 A hihetetlen család (am.) 15.30 Rossz nevelés (sp.) 18, 20.20 Polar Expressz (am.) 14.20,16.20 Kóristák (fr.) 21.40 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.20, 17.50, 20.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 18.30, 21 Elátkozott Argentína (am.-arg.) 19.10,21.30 KASSA DRUŽBA: Želary (cseh) 17,20 CAPITOL: A nemzet aranya (am.) 16, 18.15, 20.30 TATRA: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16.15,19.30 ÚSMEV: A holnap világa (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - VMK: Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 18 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 14.45,17.15 ACsuda- film (magy.) 15.45,17.45,19.30 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.- fr.-ang.) 16,18,20 Nagy zűr Korzikán (ff.) 15.15,19.45 A nemzet aranya (am.) 15,17.30,20 Az utolsó gyémántrablás (am.) 16.30, 18.30, 20.30 Válótársak (am.-ném.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Irodalmi Szemle Tőzsér Árpád drámai költeményével Mit várhatunk az időtől LAPAJÁNLÓ A Faustus Prágában című drámai költemény minden bizonnyal „sorsfordulód’ jelent Tőzsér Árpád munkásságában. Elsősorban azért, mert eddig költőként, irodalomkri­tikusként, szerkesztőként, egyete­mi oktatóként és esszéíróként is­mertük; az elmúlt év tavaszán azonban gondolt egy merészet, s megkísértette a drámai költemény műfaját. Az irodalomtörténet Szenei Molnár Albertje a történet hőse, aki egy álomban találkozott Mefisztóval és Faustusszal, s ez utóbbi elkárhozása után azt a fel­adatot kapta Lucifertől, hogy - a földre visszatérve - Molnárt és a Prága mellett száműzetésben élő Báthory Zsigmondot „az örök ha­bozás állapotában tartsa”. A nagy­ságos fejedelem és a „közönséges reformációra” hajló tudós párbe­szédét ismerhetik meg az olvasók abból a részletből, melyet az Irodal­mi Szemle januári száma közöl. A szépirodalmi rovatban olvashatjuk még Gál Sándor, Tóth Elemér és Török Elemér verseit, s először je­lentkezik verseivel Fecsó Yvett, akit rádiótudósításai és Szabad Újság­beli írásai alapján ismerhetünk, közvetlen környezete azonban lel­készként is találkozhatott vele. Du­ba Gyula regényrészletét és Százdi Sztakó Zsolt elbeszélését is közli a folyóirat. Mit várhatunk az időtől címmel Roncsol László számba veszi a ta- golhatatlan idő gondjait, a civilizá­ció vívmányait s a megélt életta­pasztalatait, azzal a szándékkal, hogy sorjázza, mit kell tennünk jövőnkért, az európai ég alatt. Meg­ismerhetjük azokat az előadásokat is, melyek a Szalatnai Rezső 100. születésnapja alkalmából rendezett szimpóziumon hangzottak el, Ma­yer Judit és Bárczi Zsófia előadásá­ban. Köszönti volt tanárát a nyolc­vanas éveit taposó kiváló növény­nemesítő, Szarnák István is. „Előlegként” került a Tallózóba Elek Tibor beszélgetésének egy részlete a februárban 60. születés­napját ünneplő Görömbei András­sal. Görömbei András nemcsak a népi irodalom szerelmese, hanem a szlovákiai magyar irodalom kiváló ismerője is. A „létérdekű irodalom­szemlélet” és a „nemzeti közösség önkifejezése” kapcsán nem érdek­telen idéznünk egyik gondolatát: „Ha önként mondunk le az iroda­lom személyiség- és közösségfor­máló hatásáról, akkor ne csodál­kozzunk azon, hogy az embereket nem érdekli az irodalom”. A folyóirat januári számát Bácskái Béla rajzaival illusztrál­ták. (zsolt) A képekből ellenállhatatlan életöröm árad, mély hit, hogy a szeretet meg tudja változtatni a világot Marc Chagall, a bibliaértelmező Aíarc Chagall: Keresztre feszítés fehérben Az osztrák főváros ma már nem csak földrajzi érte­lemben van közel, immár az ottani kulturális kínálat is elérhetővé vált szá­munkra. Külön figyelmet érdemelnek az Albertina nagyszabású képzőművé­szeti kiállításai (Dürer, Rembrandt, Rubens - hogy csak néhányat említsek az utóbbi időből), ahol jelen­leg Marc Chagall bibliai ih­letésű képei láthatók (már­cius végéig). AICH PÉTER Az Albertinára jellemző, hogy a tárlatok zömét saját gazdag anyagából állítja össze, a világ minden galériájával együtt­működve. Az érdekesség kedvéért meg kell említeni, hogy a gyűjtemény alapja Pozsonyban jött létre: Al­bert szász-tescheni herceg, Má­ria Terézia veje a pozsonyi vár ma már nem létező Tereziánu- mának lakója (1765-1781 között tartózkodott ott) jelentős mű­gyűjtő volt, s amikor Bécsbe köl­tözött, hatalmas gyűjteményét magával vitte. Marc Chagall Moische Segal- ként született a ma fehérorosz­országi Vityebszkben egy sze­gény zsidó család első gyerme­keként, feltehetően 1887. július 7-én (a dátum bizonytalan), és második hazájában, Franciaor­szágban halt meg 1985. március 28-án. E hosszú élet alatt hatalmas életművet ho­zott létre, amely - bár kü­lönböző periódusokra osztják - lényegében egy­séges egész. Művészetére és világ­látására - amelynek lé­nyege az isten és az ember köz­vetlen kapcsolatában való hit, s az ebből eredő szeretet - szülővárosának haszid zsidó kö­zege volt a legnagyobb hatással. Chagall szerint csak egy szín van a festő palettáján, a szeretet szí­ne; más alkalommal pedig így vall: „ha nem lennék zsidó, mű­vész sem lettem volna”. A jelen­legi, A biblia mítoszai címmel megrendezett tárlatot is csak en­nek a'szellemiségnek az ismere­tében érthetjük meg igazán. Az Ószövetség illusztrálása egyedülálló és előzmény nélküli; a zsidók ugyanis aránylag komo­lyan vették a követelményt, hogy „ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben...” (2Móz 20­4). Amikor azonban Chagallt föl­kérik a biblia illusztrálására, va­lójában nem illusztrációk szület­nek, sokkal inkább kommentá­rok, sajátos Chagall-értelmezé- sek, jellegzetes haszid háttérrel. Az Ószövetség kemény és szigo­rú, helyenként kegyetlenül bosszúálló Istene Chagallnál szinte újszövetségi vonásokkal gazdagodik (bár a keresztre fe­szített Jézus képe nála is megje­lenik - a szenvedő és üldözött zsidó jelképeként). Nála az élmény és álom sajá­tos emlékké módosul, a papírra, vászonra ennek összetéveszthe­tetlen chagalli változata kerül. Akár fantasztikus realizmusnak is nevezhetnénk művészetét, ha ő maga nem ellenkezett volna mindennemű beskatulyázás el­len (mégpedig joggal). André Breton állapítja meg 1941-ben, hogy Chagall által diadalmasan vonult be a festészetbe a metafo­ra. Ő maga erről úgy nyilatko­zott, hogy a művészet számára nem csupán a külső világ érde­kes, hanem az álom és fantázia belső világa is. Csodálatos például az Énekek éneke megjelenítése több variá­cióban (egyéb művei is több - autonóm - változatban vannak jelen a kiállításon, rendkívül ér­dekes ezek összehasonlítása), az elnyújtott alakok metaforája, az egész kompozíció, a tárgyak és az alakok lebegése, szimbolikus elrendezése, az apró részletek kommunikációja egymással és a központi alakokkal. Ám ilyen az egész életmű is. A bibliával a művész több fá­zisban foglalkozott, de az alap­vető, meghatározó élmény gyer­mekkorára vezethető vissza, amikor a héder, a zsidó elemi is­kola tanulójaként a héberrel és a bibliával ismerkedett, a kisvárosi szegény zsidó közeg döntő hatá­sairól nem is beszélve. Vityebszk alakjai és maga a város is lépten-nyomon fölbuk­kannak festményein - és ez a bibliaillusztrációkra is érvényes. Feltűnően gyakori motívum pél­dául a hal - Chagallnál ez egy­szerre szimbólum (apja halke­reskedő volt) és metafora (uta­lás Istenre). A képekből ellenállhatatlan életöröm árad, mély hit, hogy a szeretet meg tudja változtatni a világot, képes jobbá tenni azt. Ez a hit „megfertőzi” a szemlélőt, a művész fantáziája álomba rin­gatja, tovább álmodja álmait, a festő képeit saját álmaiba szövi. Mert valóban olyan ez, mint a suhanó álom - a látszatra ok nél­kül, mégis teljes természetesség­gel fölbukkanó, szimbólumokat, metaforákat megjelenítő alakok a bennünk élő emlékeket, vágya­kat, vágyálmokat és reményt fe­jezik ki. Elbűvölő élmény, érdemes megnézni e kiállítást. Az Alberti­na mellett működő üzletben az érdeklődő természetesen külön­böző, Chagall-lal kapcsolatos ki­adványokat is vásárolhat, a ké­peslaptól a gyönyörű kiállítású katalóguson keresztül a mono­gráfiáig. Nála az élmény és álom sajátos emlékké módosul. OTTHONUNK A NYELV Bakalárske és magisterské stúdium - magyarul SZABÓMIHÁLY GIZELLA A következő tanévtől a szlová­kiai felsőfokú oktatás már az eu­rópai többciklusú képzési szerke­zethez alkalmazkodik, a legtöbb hallgató az első - szlovákul bakalárske štúdium - és a máso­dik ciklusba - szlovákul magis­terské štúdium - kapcsolódik majd be. A szlovákiai magyar szövegek­ben a bakalár, bakalárske (štú­dium) magyar(nak minősített) megfelelője több alakváltozatban is felbukkan: „[...] és a bakalár tanulmányokat kiemelten támo­gassák”; „A legeredményeseb­beknek pedig [...] bakalári vég­zettséget biztosítunk”; „[...] Szlo­vákiában is használhatják a «bakalárius« egyetemi fokoza­tot”; „bakkalaureátusi címet kap­tak az érsekújvári Bakkalár Ta­nulmányok Kereskedelmi Kará­nak végzősei”; fokozat: óvoda- pedagógiai -a 3. év sikeres elvég­zése után a hallgató bakala- ureátusi oklevelet kap”; „a hall­gatók az egységes európai [...] baccalaureátusi, magiszteri és doktori képzési rendszerbe lép­nek be”; „az Európai Unió meg­követeli a nővérek baccalaureusi képzettségét”. A többféle alakváltozatot látva természetesen fel kell tennünk a kérdést: hogyan írjuk ezt a lexémát „helyesen” magyarul? Mivel a képzési szintek fenti megkülönböztetésére Magyaror­szágon is csak az utóbbi években, a felsőoktatási reform kapcsán került sor, ezt a latin eredetű szót még nem vették fel sem a helyes­írási szótárak, sem pedig az ér­telmező kéziszótár, csupán az idegen szavak szótára közli. A Tinta Kiadó által megjelentetett Idegenszó-tár című kiadványban két szócikket is találunk: bacca- laureatus ’a középkori és a mai angolszász egyetemeken az al­sóbb fokú tanulmányok elvégzé­sével nyerhető fokozat’ és bacca- laureus’a baccalaureatus fokoza­tot elnyert személy’. Nyilvánvaló tehát, hogy e szó, pontosabban szavak még nem honosodtak meg nyelvünkben, ezért a latinos írásmód az indokolt. Egyúttal fi­gyelembe kell vennünk a baccalaureatus és a baccalaureus jelentése közötti különbséget. Az oktatás, oklevél kapcsán az utób­bit használjuk, hiszen az intéz­mények e szinten baccala­ureusokat képeznek (vö: tanár­képzés, mérnökképzés, orvos­képzés). A baccalaureus használatát tá­mogatja a jelenlegi magyarorszá­gi gyakorlat is, ugyanakkor az interneten hozzáférhető szövegek tanúsága szerint e szónál többszö­rösen gyakoribb a BSc (Bachelor of Science) rövidítés, pl. BSc- képzés; ritkán a BA (Bachelor od Arts) rövidítés is felbukkan. Ha­sonló a helyzet a magiszter, ma­giszteri szavakkal is: a magiszteri képzés, magiszteri oklevél, ma­giszteri disszertáció stb. kifejezé­seket elsősorban szlovákiai, ro­mániai és szerbiai magyar szöve­gekben olvashatjuk. Magyaror­szágon a magiszter ritkának mondható, helyette olykor az MA (Master of Árts), döntően pedig az MSc (Master of Science) hasz­nálatos. A hivatalos dokumentu­mokban viszont a magyar oktatá­si terminológiához jobban alkal­mazkodó magyar szavakkal és ki­fejezésekkel találkozunk: a több­ciklusú képzés bevezetéséről ren­delkező kormányrendelet alap­képzés-tői és mesterképzés-tői beszél, s a megszerezhető fokoza­tok mellett zárójelben közli az adott fokozat latin, illetve angol nevét: alapfokozat (baccalaureus, bachelor), mesterfokozat (magis­ter, master). Több érv is szól amellett, hogy mi is az alapképzés (felsőfokú alapképzés) és a mesterképzés (felsőfokú mesterképzés) szakki­fejezéseket használjuk: 1. A szak­terminológia szintjén ajánlatos a magyarországi központi normá­hoz alkalmazkodni; 2. A Magyar- országon tanulni kívánó szlováki­ai magyar diákoknak célszerű is­merni az ottani terminológiát; 3. E szavak használatával elkerülhe­tők a baccalaureus írásmódjával és kiejtésével kapcsolatos problé­mák. www.gramma.sk

Next

/
Thumbnails
Contents