Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-29 / 23. szám, szombat
32 Egészségünkre KÉPVERSENY © János Simon, Jasi 2003. október 14-én látta meg a napvilágot Az egyházgelleiMériÁdám 2004. március 31-én született i -* * .A. Környezetszennyezés és gyermekkori rákbetegségek A szennyeződés sokszor a méhlepényen is áthatol PANORÁMA A gyermekkorban előforduló rákbetegségek többségét környezeti ártalmak, mindenekelőtt még a gyermek magzatkorában az édesanya által belélegzett szennyező anyagok által előidézett sejtkárosodás okozza - állapították meg brit kutatók. George Knox, a birminghami egyetem nyugalmazott professzora rákbetegségben elhunyt gyermekek születési és halálozási helyszíneinek listáját vizsgálva állapította meg, hogy az egy-egy jelentősebb vegyi szennyezést kibocsátó létesítmény egy kilométeres körzetében született gyermekek az átlagosnál 2-4-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg rákbetegségben 16 éves koruk előtt. A legtöbb gyermekkori rák oka, hogy a magzatot a születése körüli időszakban, de még az anyaméhben - az anya szervezetén keresztül - vegyi szennyező hatás éri - vélekedett Knox professzor, hozzátéve, hogy a szennyező anyagok áthatolnak a méhlepényen. A legnagyobb kockázatot a szerves vegyületeket, mindenekelőtt szénmonoxidot vagy 1,3 butadiene-t kibocsátó üzemek közelsége jelenti. A szénmonoxid belső égésű motorok melléktermékeként keletkezik, hasonlóan az 1,3 butadiene-hez, amely azonban bizonyos műanyagok, például műgumi előállítása közben is bőségesen kerül a levegőbe. Hasonlóan veszélyesnek minősít- hetőek az olajszármazékok égésekor keletkező szemcsés anyagok, illetve a nitrogén oxidok, valamint a dioxinok és a benzol - írta George Knox professzor a Journal of Epidemology and Community Health című folyóiratban. A gyermekkorban előforduló rákos megbetegedések viszonylag ritkák, átlagosan ezer gyermek közül egynél fejlődik ki valamilyen daganatos betegség, az adatok azonban azt bizonyítják, hogy a megbetegedések száma folyamatosan növekedett Európában az elmúlt évtizedekben. A vegyi üzemek, vagy egyéb káros anyagokat kibocsátó létesítmények közelében született ezer gyermekek közül minden harmadik vagy negyedik kapja meg a rákos betegség valamilyen formáját. A gyermekkori rákbetegségek 70 százaléka sikeresen gyógyítható. ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 29. Úgy kell ápolni őket, mint a maradó fogakat. Fenntartják a helyet az állandó fogak számára. Tejfogban a maradó fog jövője A születés időpontjában ugyan még nem láthatók a szájban, de már ott vannak a csecsemő tej fogai az állcsontban, és csak a maradó fogak fejlődnek később. DR. GYENES MÓNIKA Az első fogak egyébként a színükről kapják a nevüket: olyan fehérek, mint a tej. Rövid „fogéletük” ideje alatt fontos feladatokat látnak el: biztosítják a helyes harapást és rágást, a beszédhangok képzését, és fenntartják a helyet a maradó fogak számára. Ezért ezeket is úgy kell ápolni és gondozni az első naptól kezdődően, mint később a maradó fogakat, hiszen a tejfogak részben még a 10. életévig a szájban maradnak, jóllehet a fogváltás már hatéves korban megkezdődik. Öröklődő szuvasság Ha a tejfogak szuvasodnak, azt a maradó fogak is megsínylik: az előtörő 6 éves kori maradó őrlőfog a szuvas tejfogat előrenyomja, így a maradó fogak helye elveszett. Még rosszabb lesz, ha egy tej-zápfog az ötödik életév előtt szuvas lesz, és el kell távolítani. Akkor ugyanis az alatta lévő fognak, vagy a maradó szemfognak egyáltalán nem marad helye. A maradó fogak teljesen ferdén nőnek és a normális, szép fogsoron kívül helyezkednek el. Ezzel aztán már előre szinte programozva lesz a fogszabályzási kezelés: ez sokáig tart és nemcsak a gyereket, hanem a szülő pénztárcáját is terheli. A tejfogak szuvasodásának megelőzése tehát segít elkerülni, hogy a maradó fogak állásával később baj legyen. A kisgyermek kétéves korára minden tejfog kibújt. Ez a legkésőbbi idő arra, hogy a tejes-/teásüvegnek búcsút mondjunk. Ugyanis most váltja le a természetes rágóreflex az eredeti cumizó-szívó ösztönt. Ezzel együtt megtörténhet az átállás a folyékonyról a szilárd táplálékra. Italokat csőrös ivócsészéből, vagy mint - a „nagyok” - pohárból inni, ez izgatóan új és szórakoztató. Ezzel szembe a cumisüvegek duplán veszélyeztetik a fogakat. Egyrészt az üveg tartalma okoz szuvasodást, mert a kis fogak órák hosszat főként édes italokban vagy gyümölcslevekben „fürdenek”. Másrészt maga a cumi árt, hiszen minden idegen test, ami órákon át a fogak között van, elferdíti a fogsort. Az első is pótolható Egy első fog elvesztése - főleg ezeket teszi tönkre a cumizás, s általában ezek esnek áldozatul a kiskori sportbaleseteknek is - komoly stressz a gyerekeknek. Társaik emiatt ugratják őket, nem tudnak rendesen harapni és egyszerűen kényelmetlenül érzik magukat. De ma már ilyesmi miatt a gyerekeknek sem kell évekig kínlódniuk: egy „helyfenntartó”, ami egy kis szájpadlás-lemezkéből és egy műfogacskából áll, elősegíti, hogy az új fog ismét elegánsan nézzen ki. A 4. életévtől van lehetőség arra, hogy a gyerek „fogpótlásokat” kapjon, s ezek a maradó frontfogak áttöréséig hordhatók... A hüvelykujj szopása édes, de a következményei keserűek! Bármiféle idegen test, ami hosszabb időn át a fogsorok között van, az állcsont problémáihoz vezet. Ez a hatás a tejfogakról még a maradó fogakra is „öröklődik”. A következmények lehetnek: nyitott harapás, keresztharapás, előreálló fogak, keskeny állcsont, vagy az állkapocs rossz állása. Az efféle zavarokat főként olyan csecsemő- kori szokások okozzák, amelyeknek már meg kellett volna szűnniük, mire a gyerek hároméves lesz. Lelki zavarok csak különleges esetekben játszanak szerepet. De ha egy gyerek például 6 éves kora után is cumizik, ajánlatos megmutatni őt egy gyermekpszichológusnak. A rossz nyelés, a hibás beszéd (selypítés), az alsó ajkak harapdá- lása, vagy az a szokás, hogy szájon át lélegzik a gyermek, ugyancsak hozzájárul a fogak és az állkapocs rossz állásának a kialakulásához. A hibás (gyerekes) nyelés a csecsemőidőből származik, s a cumisüveg használata miatt ez sokáig megmaradhat. Az ember anélkül is nyel napi 600-1000 alkalommal, hogy élelmiszert venne magához. Eközben a nyelve, amely különben a fogak mögött van, a fogsorok közé kerül. Ugyanez történik akkor is, ha rossz a gyerek kiejtése. A gyerekeknek gyakran nehezükre esik lemondani a cumiról. Ilyenkor ez megfelelő előkészítéssel, türelemmel és sajátos pótszerekkel segíthető. A cumi hatásos pódását jelenti a szájpitvarlemez. Ez a fogak előtt helyezkedik el lazán, és a zárt ajkak tartják (éjjel is), s a 4. életévtől „funkcionál”. Fogorvosa kérésre elkészíti. Látható ellenőrzésként az „anti-cumi-naptár” is bevált: ha egész nap nem cumizik a gyermek, akkor kifesthet egy napocskát, ugyanakkor esőfelhő teszi láthatóvá, ha újra felvette a cumizó szokást. Az is segít a hüvelyk- ujjszopásról való leszokásban, ha keserű anyaggal kenjük be a hüvelykujját. A szerző fogorvos A gyerekbalesetekben az a szomorú, hogy a hiba felelőssége a felnőtté, de a gyermek látja kárát Egy kis odafigyeléssel elkerülhetők a veszélyek FIGYELMEZTETŐ A szülő legfőbb vágya, hogy „csak egészséges legyen” a baba. A gyermeket fenyegető balesetek pontosan ezt sodorják veszélybe. Sajnos a balesetek egy része a legnagyobb körültekintés mellett sem előzhető meg, valamiért „úgy kell történnie”, de azok, amelyeknél utólag már okos az ember, megelőzhetők lettek volna. A megelőzésre irányuló törekvések rendszerint azon buknak meg, hogy az ember már csak olyan, hogy leginkább a saját hibájából tud tanulni. A gyerekbalesetekben viszont az a szomorú, és azért mardos utólag a lelkiismeret, mert a hiba felelőssége a felnőtté, de a gyermek látja kárát. „Nem szabad!” 10-12 hónapos kor után már kikerül a hempergőből a baba. Sok gondot okoz, hogy mindent megfog, mindenre kíváncsi. Igyekezzünk eltávolítani útjából a veszélyes tárgyakat.- Mindent nem tudunk eltüntetni, ezért meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem. Ha tiltott hely közelébe megy, szóljunk rá határozottan: „Nem szabad!”, és vigyük el onnan. Bizonyosan többször próbálkozik, ezért fontos, hogy a családtagok mindig egyformán reagáljanak. A cél, hogy minél hatékonyabban tudjunk a hiba elkövetése előtt tanulni, a kivédhetetlen esetekben pedig helyesen segítséget nyújtani. Bár igaz, de ha abból indulnánk ki, hogy baleset bárhol és bármikor bekövetkezhet, örökké retteghetnénk. Az állandó aggódás a gyerekért már azáltal is elkerülhető, ha számba vesszük azokat a veszélyforrásokat, amelyekre lehet számítani. ♦ Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyereket. Ez nem jelenti azt, hogy soha egy percre sem lehet magára hagyni. Fürdetéskor, strandon valóban nem hagyhatjuk magára, nem téveszthetjük szem elől, de a biztonságos kiságyban igen, itt elég időnként ránézni, és hallótávolságban maradni. ♦ Bárhol tartózkodunk is a gyermekkel először, érdemes egy gyors leltárt készíteni, mi válhat veszélyessé: a lakásban az éles vagy forró tárgyak, mérgek, áramforrás, esetleg állatok, labilis, mozgó tárgyak, amelyek ráeshetnek a gyerekre, vagy becsíphetik valamelyik testrészét, megmászható bútorok, amikről leeshet. Esetleg a lakásban is, de főként a szabadban, veszélyesek lehetnek az állatok, télen a nagyon hideg, fagypont alatti hőmérsékletű tárgyak. ♦ Azután tudatosítanunk kell, hogy mi is becsaphatok vagyunk. Nyugodtan otthagyjuk pl. a gyermeket a megszokott helyen hintázni, hiszen már olyan ügyes. A hinta alatt puha pázsit, tehát, ha netán kiesik, akkor sem történik semmi. És nem figyelünk föl rá, hogy valaki, valamiért - ha nem is pont alá, de még veszélyes távolságba - odatett egy követ... Van néhány alapvető gyerektulajdonság, amely veszélybe sodorhatja az aprók korosztályát, és a felnőttek nem gondolnak rá: ♦ Nincs veszélyérzete! Még a kamaszkorú gyermeknek is van ezen a téren mit fejlődnie, nemhogy egy hároméves örökmozgónak! ♦ Ez kisgyermekeknél nagyrészt abból következik, hogy nincs tisztában az alapvető fizikai törvényszerűségekkel, pl. a gravitációval, vagy pl. azzal, hogy a forró tárgyak többnyire ugyanúgy néznek ki, mint a hidegek. (Ez néha a felnőtteknek is új lecke!) Többnyire a látható dolgokat értelmezik, azt sem mindig helyesen. ♦ A gyermek kíváncsi. A kisbaba úgy ismerkedik a világgal, hogy mindent a szájába vesz, ezért semmi nem lehet körülötte, ami mérgező, vagy légútjaiba, szájába kerülve fulladást okozhat. ♦ A gyerek kicsi. Nála máshol van a kézmagasság. A szabvány konnektorelhelyezés kitalálásakor valószínűleg ezt elfelejtették. Arról nem is beszélve, hogy mindenhova belefér, ujjacskái, lába nemkülönben. Hihetetlen apró résekbe, lyukakba is be tudják magukat tuszkolni. ♦ A gyerek állandóan mocorog. Abból kell kiindulni, hogy soha nem marad egyhelyben, ráadásul hihetetlen gyorsasággal képes helyet változtatni. Különösen szállításkor gondosan rögzíteni kell. egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469
