Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-29 / 23. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 29. Téma: napjaink barbarizmusa 15 Törökországban évről évre több tucat becsületbeli gyilkosságot hajtanak végre Letépték a lányokról a ruhát... Indiai muzulmán nők Gudzsarátban (Reuters-felvétel) Sokszor azért panaszko­dunk, mert sokan tolon­ganak a szupermarketben, úgy tűnik, órákig kell a kasszánál állni a sorban. Keserűnek érezzük min­dennapjainkat, mert a ked­venc fodrászunk elköltö­zött, vagy, mert megbántott a kollégánk. Ilyen aprósá­gok miatt kár sopánkodni, mert nekünk tulajdonkép­pen szerencsénk van. ÖSSZEÁLLÍTÁS Európai kultúrába születtünk, egy olyan korba, amelyben a férfi és a nő egyenértékű, ahol nem fordulnak elő olyan brutalitások, kegyetlenkedések, mint a távoli afrikai, ázsiai vagy iszlám orszá­gokban. Még élve dobták a máglyára a nőket Az Amnesty International leg­újabb jelentése is e brutalitásokkal foglalkozik, ezúttal az indiai kor­mányt marasztalta el, mert sem­mit nem tesz azért, hogy megállít­sa a muzulmánok elleni sorozatos támadásokat, melyek három éve tartanak, és eddig mintegy kéte­zer nő esett áldozatul a csoportos nemi erőszaknak és kínzásoknak. A hinduk több száz lányt és asszonyt vetkőztettek meztelenre és erőszakoltak meg, néha csopor­tosan is. Méhüket felvágták és még élve máglyára dobták őket. Az indiai Gudzsarát államban három éve folynak a muzulmán nők elleni támadások. 2002-ben egy vonat felgyújtásával vádolták meg a muzulmán közösséget;. Az­óta kétezer ember halálát okozta a hindu tömegek bosszúja. A kor­mány az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet je­lentése szerint évek óta nem tesz semmit, hogy megállítsa az erőszakhullámot. Egy muzulmán nő, aki 14 csa­ládtagját veszítette el, és maga is csoportos nemi erőszak áldozata, a következőkről számolt be: „Mo­lesztálni kezdték a lányokat és le­tépték róluk a ruhát. A meztelen lányokat megerőszakolták a tö­meg előtt. Megölték anyai nagy­bátyámat, apám nővérét és annak férjét is. Miután megerőszakolták a nőket, megölték mindet. Megöl­ték az én gyerekemet is. Feldob­ták a levegőbe és egy kőre esett. Miután engem megerőszakoltak az egyik férfi a nyakamra lépett és megvert.“ Egy másik nő végignézte, amint családtagjai és szomszédai halál­ra égnek a család üzletében, egy pékségben. Csak kevés áldozat meri vállalni a bírósági tárgyalá­sokkal járó megaláztatást, a leg­többen annyira szégyellik magu­kat, hogy megpróbálják eltitkolni a velük történteket. Nem védik meg a tanúkat A támadókat az igazságszolgál­tatás szervezeti hiányosságai miatt nem büntették eddig meg. A táma­dások során a rendőrség nem avat­kozott be, sőt néha rendőrök is részt vettek az erőszakban. Amikor az áldozatok megpróbáltak felje­lentést tenni, a rendőrség nem pontosan jegyezte fel a vallomásu­kat és nem folytatott le vizsgálatot. Több nő esetében a rendőrség arra hivatkozva zárta le a vizsgálatot, hogy nem tudták beazonosítani az erőszaktevőket és gyilkosokat. A bírák és ügyészek több esetben nem védték meg a tanúkat a fenye­getésektől, a vádlottak pártját fog­ták és felmentették őket. Becsületbeli gyilkosságok Törökországban a „becsületbeli gyilkosságokról“ lángolt fel a vita azután, hogy egy apa megölte egy idegen férfi által megerőszakolt lányát. Az eset rávilágít arra, hogy Törökországban - amely csatla­kozni akar az EU-hoz - a családi hagyományok és a jogi normák nem mindig felelnek meg a nyu­gati normáknak. Az említett lány csak 14 éves volt. A sajtó felháborodása nem csupán korával, hanem azzal is magyarázható, hogy a gyilkosság­ról egy „családi tanács“ döntött, vagyis a családtagok összessége határozott így „becsületének megvédése“ címén. Az eset a török főváros egyik ne­gyedében történt. A tragikus törté­net akkor kezdődött, amikor a be­vásárlóközpontba tartó Nuran Ha- litoglüt elrabolta egy húszas évei­ben járó férfi, majd négy napig fogva tartotta, megerőszakolta. A fiatal lánynak sikerült megszöknie, a férfit pedig a rendőrök letartóz­tatták és bebörtönözték. A család azonban, amely az ország keleti ré­széből, egy olyan vidékről érkezett a fővárosba, ahol igen nagy az ősi hagyományok ereje, úgy értékelte a történteket, hogy a lány bemocs­kolta a família hírnevét, s ezért meg kell halnia. A végrehajtással apját, Mehmetet és 17 éves bátyját, Alattint bízták meg. Villanydróttal megfojtották A lányt az egyik családtag házá­ban villanydróttal megfojtották, s mint arról a Milliyet című lap be­számolt, egy erdőben eltemették, majd bejelentették eltűnését a ha­tóságoknak. A rendőrség azonban egy bejelentés alapján megtalálta a holttestet és 14 személyt letar­tóztatott, köztük a testvért és az apát, aki bevallotta tettét. A két férfi a kihallgatáson elmondta: meg akarták ölni azt a férfit is, aki megerőszakolta a lányt, de ez nem sikerült, annyira szigorú biz­tonsági intézkedések közepette jelent meg a bíróságon ügyének tárgyalásakor. Az ügy nagy port vert fel Török­országban, amely muzulmán or­szág, de ahol az államot elválasz­tották az egyháztól. A vezető la­pok első oldalukon írnak az esetről, amely egy valóságos tár­sadalmi betegség legfrissebb megnyilvánulása. 2003. júliusában a török parla­ment módosította a büntető tör­vénykönyvet, megszüntetve azt, hogy a becsületbeli bűntettre eny­hébb büntetés jár. A nőszerveze­tek tiltakozása ellenére azonban a törvényhozás mindmáig nem szüntette meg a büntetés enyhíté­sét az „erős provokáció“ nyomán elkövetett bűnök esetében, amit a „becsületbeli ügyekben“ ma is gyakran alkalmaznak a bírósá­gok. A „provokáció“ meghatáro­zása a bíróktól függ, akik gyakran összekapcsolják a nők szexuális viselkedését a család becsületé­vel. A „becsületbűntett“ (gyilkos­ság) a törvény szerint 24 évi bör­tönnel büntethető, de a büntetés enyhítése nyomán a tettest akár 10 év után is szabadon bocsáthat­ják. (ú, origo, mti) RÉZGYŰRŰS FÁJDALOM A mai Mianmar területén min­den törzs büszke furcsábbnál fur­csább hagyományaira, és ma is ápolja a szokásokat. Számunkra a legbrutálisabbnak a nyak, illetve a fülcimpa nyújtása tűnik, amely ki­zárólag a padaungoknál fordul elő. A kínzásnak is beillő, többnyire az élet végéig tartó folyamat kisgye­rekkorban kezdődik. Ekkor fúrják ki a fülcimpát és tesznek bele egyre nehezebb fülbevalókat, míg a cim- pa hossza akár a tíz centimétert is eléri. A nehezékekkel súlyosbított fülbevalókat természetesen állan­dóan viselni kell, különben a nyílás összeforrna. Sokkal súlyosabb következmé­nyei vannak a nyak nyújtásának. A nehéz és vastag rézkarikákat 4-5 éves korban kezdik felrakni a kislá­nyokra, az addig viselt gyűrűk csu­pán díszként szolgálnak. Egyszerre annyi rézgyűrűt tekernek a nyak köré, amennyi egy kicsivel maga­sabb, mint a nyak hossza. így a gye­rekek már egész korán hozzászok­nak ahhoz, hogy fejüket magasan tartsák, hogy csak egész törzsükkel tudnak megfordulni, hogy csak magasan felpolcolt párnákon, ol­dalt fekve tudnak aludni. A karikák számát azonnal növelik, amint a nyakcsigolyák kissé eltávolodnak egymástól, azaz a gyermek látható­an könnyebben mozog. Harmincé­ves kor körül érik el a nők azt a fizi­kai állapotot, amikor a csigolyák már nem nyúlnak tovább, ekkor többnyire befejeződik a „szépítke­zés“. A karikák maximális súlya a nyakon 5-6 kilogramm. A nők kü­lönbözőképp viselik sorsukat. Van, aki büszkén, van, aki szenvedések közepette. A zsiráfnyakú nők alig alkalmasak fizikai munkára, a főzésen, sepregetésen kívül legfel­jebb hímeznek vagy kézi szövőszé­ken dolgoznak. A másutt női fel­adatnak tekintett vízhordás is a fiú- gyerekek dolga, míg a férfiak a föl­deken dolgoznak. Aki súlyosabban megbetegszik a nyakkarikáktól, ar­ról megpróbálják levenni, de ez végzetes is lehet. Az évek hosszú sora alatt ugyanis a nyakizmok el­sorvadnak, és a rézkarikák eltávolí­tása után nem tudják megtartani a fejet. Ennek a gyakran halállal végződő szokásnak az eredetéről több változat is létezik. A leggyak­rabban mesélt szerint a tigrishara­pás ellen védték az asszonyokat a fémkarikákkal. A férfiaknak nem volt erre szükségyk, hiszen elég erősek voltak ahhoz, hogy megöl­jék a ragadozót, (t-rok) A padaung törzs asszonyai büszkén viselik megkülönböz­tetőjelüket (Képarchívum) BARBÁR SZOKÁSOK ♦ Egy egyiptomi apa - fiával karöltve - a kezénél és lábánál összekötözte, majd egy hídról a Szuezi-csatornába dobta felnőtt korú lányát, végignézve fentről, ahogy a szerencsétlen teremtés a vízbe fullad. Az ok: a lány egy másik férfi kedvéért elhagyta a fér­jét és gyermekeit. ♦ Családi dráma színhelye volt Isztambul. Itt két fivér lőtte le egy szem leánytestvérét a nyílt utcán. A 22 éves Güldünya nem halt meg, a mentők kórházba vitték - ám gyilkosai ott is rátaláltak, és a kórházi ágyon még két golyót eresztettek a fejébe, biztos ami biztos alapon. Az ok: a fiatal nő gyermeket várt egy nős férfitól, ám nem volt hajlandó második feleségként hozzámenni az il­letőhöz, szégyenfoltot ejtve ezzel családja becsületén. ♦ Fekete-Afrika sok országában még mindig elterjedt szokás a le­ánygyermekek körülmetélése. A barbár és életveszélyes beavatko­zás pokoli fájdalommal és gyakran súlyos fertőzéssel jár, és nem egyszer a kislány halálát okozza. A női körülmetélés lényege a csik­ló, a nagy és a kis szeméremajkak eltávolítása, majd a hüvelynyüás összevarrása. Ezáltal a nemi aktus meglehetősen fájdalmassá válik a megműtött lányok számára. A macho jellegű afrikai társadalmak­ban azonban ez nem számít, sőt kívánatos. A férj ugyanis így bizto­sabb lehet abban, hogy a felesége nem fog félrelépni. A körülmetélés egyébként máig tabutéma a férfiak többségénél, (mti, pan) Egy középkorú asszonyt szomszédai a háza elé vonszoltak, és szöget vertek a koponyájába - évente legalább száz ilyen jellegű eset történik Indiában Gyilkolnak az indiai ördögűzők ÖSSZEFOGLALÓ A babonából táplálkozó boszor­kányüldözés még ma is évente leg­alább száz életet követel az indiai teaültetvényeken. Egy, a bangla- deshi határ közelében levő faluban a helyi kuruzslók egy hat­vanöt éves férfit és két fiát a faluban pusztító járvány okozóinak kiáltották ki, és a falulakókat meggyilkolá­sukra szólították fel. Bó- besh Pahant és két fiát a fa­lu ördögűző doktora bo­szorkánynak kiáltotta ki. A kuruzs­ló szerint a Poaltore nevű faluban tomboló vérhasjárvány azért tört ki, mert a Pahan család tagjai átkot mondtak a falulakókra. Az átoktól csak úgy lehet megszabadulni, ha a boszorkányokat megölik. A há­rom férfit csak egy gyors rendőri rajtaütés mentette meg a haláltól; azóta folyamatos őrjáratokkal pró­bálják elejét venni az erőszaknak. Az incidens újból fényt vetett In­dia sötét oldalára. Bár az ország az informatikai fejlődés élvonalában van, komoly brit üzleti érdekeltsé­gek színtere, és a világ legnagyobb filmiparát is magáénak mondhat­ja, a gyors fejlődés mellett az eldu­gott területek egyre jobban lesz­akadnak. Ezeken a vidékeken a boszorkányüldözés és -gyilkosság mindennapos, nem minden áldo­zat menekül meg olyan szerencsé­sen, mint a Pahan család. A közelmúlt leginkább elhíre- sült esete, amikor Kilkottban, a dardzsilingi teaültetvények köze­lében fekvő faluban egy középko­rú asszonyt szomszédai a háza elé vonszoltak, és szöget vertek a ko­ponyájába. Az asszony még élet­ben volt, amikor belevarrták egy zsákba, és a közeli folyóba dob­ták. A rendőrség két nap múlva találta meg a holttestet; ugyan­azon a napon másik négy nővel tették ugyanezt. Az asszonyokat a helyi ördögűző bélyegezte bo­szorkánynak, őket vádolva a falu­ban pusztító járványért. (o-o) Belevarrták egy zsákba, majd a közeli folyóba dobták. Bár az ördögűzőket a törvény büntetné, szinte senki nem mer tanúskodni ellenük (Reuters-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents