Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-28 / 22. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül. (Szalay Zoltán rajza) Csehország nem kapcsolódik be a kitelepítéseket feltérképező európai akcióba Hidegen hagyja a hálózat FIGYELŐ TRANSINDEX Egy román televíziós csatorna hamarosan bemutatja Koltay Gábor Trianon című filmjét - jelentette a romániai magyar internetes újság. A hírforrás szerint az Anténa 1- en az alkotást a népszerű televíziós személyiség, Marius Tuca műsorának keretében láthatja majd a képernyőn a romániai közönség, amely február első hetében alkothat véleményt a vitatott műről. Florin Oancea, az Anténa 1 alelnöke-hírigazgatója a Transindexnek elmondta: a filmet feliratozzák, nem szinkronizálják. Azzal kapcsolatban, hogy vetítésszámra vagy időintervallumra vonatkozó jogokat vásároltak- e, a műsorigazgató a szerződés titoktartási záradékára hivatkozva nem szolgálhatott részletekkel. Annyi tudható - olvasható a hírportálon -, hogy a feliratozást, akárcsak a fordítást, az alkotók végzik, a film megtekintését nem kötik korhatárhoz. A feliratozás a hónap végére készülhet el, így február első hetében, valamelyik este már adásba is kerülhet. A filmet az említett politikai program keretében tűzi műsorra az egyik legnézettebb romániai tévéadó. „A vita elsősorban a filmről és a film által kavart botrány körülményeiről szól, nem annyira a trianoni béke- szerződés következményeiről” - emelte ki Oancea. A Transindex úgy tudja, hogy a film bemutatására pályázott az Anténa 1-en kívül fő riválisa, a ProTv is. Koltay Gábor 130 perces alkotását az utóbbi hetekben Kolozsvárott, Sepsiszentgyörgyön, Kézdi- vásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen mutatták be, a Kolozsvárott és Sepsiszentgyörgyön tervezett ismétlést, valamint a marosvásárhelyi vetítést azonban a szervezők elhalasztották. Mona Musca román művelődési miniszter ugyanis korábban törvénytelennek nyilvánította a film erdélyi bemutatóit, arra hivatkozva, hogy az alkotás nem szerepelt a hivatalos román filmjegyzékben. A bukaresti belügyminisztérium vizsgálatot indított, s a szervezők közül a hatóságok meg is bírságoltak néhányat. Csehország nem képviselteti magát azon a február eleji varsói tanácskozáson, amelyen a közép-európai kulturális miniszterek a tervek szerint közös nyilatkozatot írnak alá a XX. századi európai kényszerű kitelepítések feltérképezéséről. KOKES JÁNOS „Pavel Dostál miniszter úr nem vesz részt a tanácskozáson, mert cseh vélemény szerint a projekt szervezeti és pénzügyi vonatkozásai nem eléggé világosak” - közölte a kormány szerdai ülése után Katerina Besserová, a tárca szóvivője. Kifejtette: a kulturális és a külügyi tárca szakértői által megfogalmazott vélemény alapján Csehország nem csatlakozik a projekthez. A szakértői csoport szerint ma lehetetlen megállapítani, hogy az ilyen szerkezetbe való bekapcsolódás milyen kötelezettségeket róna az államkasszára. Célravezetőbbnek tartjuk, ha Csehország konkrét projektekbe kapcsolódna bele, s ez lehet akár kétoldalú vagy szélesebb európai is. „Az, hogy Csehország nem lesz az Emlékezet és Szolidaritás európai hálózat alapító tagja, természetesen még nem jelenti azt, hogy egyes cseh szubjektumok nem kapcsolódhatnának be, s nem vehetnének részt az európai kulturális és kutatói tervek megvalósításában” - hangsúlyozta a szóvivő. Az Emlékezet és Szolidaritás nevű európai kutatóhálózat létrehozását varsói központtal Christina Weiss német kulturális miniszter javasolta 2004-ben. Ez a terv tulajdonképpen a kelet-európai országokból a 2. világháború után kitelepített szudétanémetek szervezetei által kezdeményezett, Berlinben létrehozandó intézmény, a Kiűzetések Elleni Központ „ellenprojektje”. A szudéta- német szervezetek elképzelései ugyanis éles tiltakozásokat, bírálatokat és vitát váltottak ki nemcsak Németországban, hanem az érintett kelet-európai államokban is, különösen Lengyelországban és Csehországban. Ugyanakkor Weiss asszony kezdeményezése sem aratott osztatlan sikert. A Der Spiegel című német politikai hírmagazin szerint állítólag a berlini külügyminisztérium sem támogatja, sőt német szempontból igen vitathatónak tartja. A berlini külügyi tárca elsősorban attól tart, hogy ha létrejön az új intézmény, akkor az alapító dokumentum értelmében, valamint a hálózat tevékenysége következtében esetleg bizonyos körök és országok új kárpótlási követelésekkel léphetnének fel Németországgal szemben. Egy másik mértékadó német sajtóforrás, a DPA hírügynökség viszont azt állította, hogy a két minisztérium között nincs a kérdésben semmiféle vita, feszültség. A DPA rámutatott, hogy a tervezett varsói nyilatkozat csupán politikai dokumentum, nem pedig kötelező jellegű államközi szerződés lenne. A hozzáférhető információk szerint a lengyelek a németeket, a cseheket, a magyarokat, a szlovákokat és az osztrákokat hívták meg Varsóba a miniszteri szinten tervezett tanácskozásra. Fontos a magyar kisebbség számára is A kezdeményezés a szlovákiai magyar kisebbség szempontjából is rendkívül fontos. Megvalósulása esetén ugyanis lehetőség nyílna arra, hogy a II. világháború után a felvidéki magyarságot sújtó intézkedéseket és következményeit objektív módon a nemzetközi színtéren is ismertessük, s kutatás tárgyává tegyük. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon lényeges dolog, ezért szükséges lenne, hogy a kezdeményezés magyar és szlovákiai magyar részről támogatást nyerjen, s aktívan részt vegyünk benne, (kj) Irak lett az a hely, ahol a harcosok összemérhetik erejüket a gyűlölt Amerikai Egyesült Államokkal és katonáival Mudzsáhidhad külföldről a szent háború földjén MTI-HÁTTÉR Az iszlámista ügy nemzetközi önkéntesei számára - akiknek számát és befolyását a terepen nehéz felmérni - Irak lett az a hely, ahol összemérhetik erejüket a gyűlölt Amerikával és katonáival. Az elmúlt hónapokban rendszeresen érkeztek jelzések arról, hogy külföldiek vannak a lázadók soraiban, közöttük a jordániai Abu Muszab az-Zarkávi, akinek az elfogásáért Washington 25 millió dolláros jutalmat ajánlott fel. Bár a terepviszonyok és a helyzet nem teszi lehetővé kiképzőtáborok létrehozását, mint az Afganisztánban történt, az ide érkezettek az összecsapások sűrűsége révén hamar harcedzettekké válnak - mondják nyugati rendőrségi illetések, akik máris attól tartanak, hogy a mudzsáhidok (harcosok) hazatérése után ennek milyen hatása lesz. Lehetetlen megbecsülni a dzsihád (szent háború) katonáinak pontos számát, akik elsősorban a térség országaiból (főként Szaúd-Arábiából és Jemenből) és kis számban Nyugatról érkeznek. „Ha a puska végén, és nem a nyakatokon akartok amerikaiakat látni, oda kell menni” - idézi a „tobor- zók” szövegét Francois Burgat iszlámszakértő, a CNRS francia tudományos kutatóközpont munkatársa, aki szerint mennek is a felhívásra. „Irak mint a dzsihád földje? Igen. Azt is mondhatnánk, hogy Irak két ellenállási mozgalom találkozóhelye: azé az iraki nemzeti ellenállásé, amely az amerikaiak által a Szaddám Huszein-féle lázadó diktatúra felváltására szánt engedelmes diktatúrával szemben mutatkozik meg és a térségben növekvő amerikai hegemóniával szembeni - emennél nemzetközibb jellegű - muzulmán ellenállásé” - véli a kutató. A Bagdadtól nyugatra fekvő Fal- lúdzsa elleni novemberi támadáskor a tengerészgyalogosok jelezték, hogy 72 külföldit számoltak meg a mintegy 8000 foglyul ejtett személy között. A Pentagon által megkérdezett magas rangú illetékes szerint nem szükséges nagyszámú külföldi jelenlét ahhoz, hogy úgy tűnjék, a felkelők jóval többen vannak. A DST (francia kémelhárítás) volt igazgatóhelyettese szerint legfeljebb ha 1000-1500 lehet az Irakban harcoló arab önkéntesek száma. A Franciaországból érkezett önkéntesek néhány tucatnyian lehetnek. „Dzsihádra toborzó hálózatokat számoltak fel Olaszországban, Spanyolországban, Belgiumban, innen ismerjük őket, de ők sem lehetnek többen néhány tucatnál” - mondja Louis Caprioli. Egy 2004 elején közzétett, Zarká- vinak tulajdonított levél szerint „Isten az iszlám nemzetnek szent háborút ajándékozott Mezopotámiában, s ez a dzsihád az arab föld szívében folyik az iszlám és a hitetlenek között”. December végén Osza- ma bin Laden hangszalagra rögzített üzenetében dicsőítette Zárkává „az amerikaiak elleni merész támadásaiért”, megerősítve, hogy Irak az ő és szervezete (az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat) számára elsődlegesen fontos tét lett. KOMMENTÁR Szemérmetes hazafiak TÓTH MIHÁLY Látszólag nincs könnyebb feladat, mint eszmefuttatást írni az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának kerek évfordulójáról. Az idő múlásával ez egyre könnyebbé válik, hiszen ha 1965 januárjában, mondjuk, 200 vaskos kötetbe fért volna bele az újságírók által elkövetett ilyen témájú publicisztika, 20 évvel később ez ennek már többszörösét tette ki. Ma, az esemény 60. évfordulója táján pedig... Az „évfordulós cikk korábbi évfordulós cikkekből készül” alkotói módszert követő közíró számára persze lenne még könnyebb, ráadásul hitelesebb eredményt produkáló mód is. Ha időnként leásna a második világháború alatti zsidóüldözésnek egészen a gyökeréig. Értetlenül olvasom a hírt, hogy Szlovákia kereszténydemokrata igazságügyi minisztere a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán egy szuszra javasolja, hogy a serdülőkornak börtönbevethetőségének korhatárát szállítsák le 15-ről 14 évre, a zsidók haláltáborokban történő elpusztítása tényének kétségbevonói viszont ne legyenek büntethetők. Sokért nem adnám, ha az előző • mondat elején jó szívvel csak azt írhattam volna: Szlovákia igazságügyi minisztere. Párthovatartozásának megjelölése nélkül. Nem tehettem, mert a szlovákiai kereszténydemokraták a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy az utókor előtt csökkentsék vagy legalább elhallgassák a Jozef Tiso romai katolikus plébános elnökségével működő háború alatti szlovák állam felelősségét 60 ezer zsidó elpusztulásáért. Nincs kizárva, hogy Lipšic igazságügyi miniszter nem is tudatosítja, hogy az Auschwitz-tagadók iránti büntetőjogi tolerancia szorgalmazása a római katolikusok anya- szentegyházában uralkodó fegyelem megnyilvánulása. Szlovák értelmezés szerint az ilyen magatartás még akkor is indokolt, ha azt már a Vatikánban is idejétmúltnak tekintik. Mint ahogy annak is tekintik. A jelenlegi szlovákiai kormánykoalícióban három olyan párt is van, amelyben erősek a kereszténydemokrata pozíciók. Témánk szempontjából az SDKÚ-t olvashatatlansága miatt ezúttal ne vegyük szemügyre. A Magyar Koalíció Pártjáról, pontosabban az MKP néhány tisztségviselőjéről nem egészen állítható az olvashatatlanság. Csak azt a jelenetet tudnám feledni, amikor néhány évvel ezelőtt Érsekújvárban az MKP elődszervezeteinek egyik közös rendezvényén az egyesülést szorgalmazók azt a Jaross Andort emlegették politikai példaképként, aki 1938 után Magyarországon belügyminiszter lett, és az ő vezényletével vették lajstromba a zsidókat. Könnyű dolga volt 1944-ben a kakastollas csendőrségnek, a németeknek pedig csak egy egészen kis létszámú különítményt kellett az országba telepíteniük. A piszkos munkát elvégezték a magyar hatóságok. Az 1989-es fordulat óta Magyarországon már a nemzeti oldal is többször nekirugaszkodott a 600 ezer magyar zsidó elpusztítása előzményei és körülményei leírásának. Minden ilyen neki- gyürkőzés szerecsenmosdatással végződött. Hatvan évvel a tragédia után sokkal hitelesebb lehetne nálunk, Szlovákia határain innen és túl az utókor megrendülése. Nem nehéz kitalálni, hogy némely politikai irányzatok miért fanyalognak, ha a haladó világ évenként egyszer szót ejt Auschwitzról. JEGYZET Igaza volt, tanár úr! RÁCZ VINCE Amit Miki megtanult, azzal Miklós hovatovább semmire sem megy - viccelődhetnénk, ha a helyzet nem lenne véresen komoly. Bizony, az iskolában sok esetben nem az életnek tanulunk. Mostanság gyakran hangzik el, az iskolai tananyag sürgősen módosításra szorul. A diákokat túlméretezett memoriterekkel gyötrik, megpróbálnak minél szélesebb körű tételes tudást tömni a fejükbe. A végeredmény azonban általában csak valami homályos ismeret az egészről, kama- toztathatatlan tudás. Van azonban egy bökkenő. Ki mondja meg, mi a felesleges és mi a használható tudás? Az ember nemcsak a használható tudás birtokában válhat megbecsült tagjává szűkebb és tágabb környezetének, futhat be sikeres életpályát, hanem az úgynevezett vasárnapi tudása révén is. Hogy mi is az a vasárnapi tudás? Hát valami olyasmi, amivel a jámbor polgár bizony semmire sem megy. Mint, mondjuk, egy reneszánsz költő hallhatatlan verssora. Egy biztos, a tudás megszerzése a jövőben már nem lehet öncélú. A tudás a továbbiakban már nem jelentheti csak a lexikális adatok bemagolásának és felmondásának képességét. Annak idején, vagy húsz éve is lehet, már Salma tanár úr - tartsa meg az isten jó egészségben - is megmondta pillanatnyi elkeseredésében, amint együtt érző mosollyal végigtekintett rajtunk, harmadik osztályos lurkókon egy matekórán: én magam sem tudom, miért kell nektek elmagyaráznom, mi is az a paralelepipedon, ahelyett, hogy egész egyszerűen megtanulnátok osztani, szorozni, összeadni és kivonni. Ak-, koriban nem nagyon értettem a tanár úr szájából elhangzott, ugyancsak meglepő sirámot, pedig milyen igaza volt! Az már csak a sors fintora, hogy bizony - szégyen, nem szégyen még ma is eléggé hadilábon állok a számtani alapműveletek elvégzésével, de a pa- ralelepipedont örök életre megjegyeztem.
