Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-27 / 21. szám, csütörtök
10 Tudomány - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 27. a vállalkozók mindent gyorsan elintézhetnek? Fontos ügyfeleinket - a kék kártyával rendelkező iparosokat és vállalkozókat most még gyorsabban, 10 percen belül kiszolgáljuk a kék övezetben. Ellenkező esetben a szolgáltatás ingyenes. A kék övezetet 100 kiemelt bankfiókunkban megtalálja. Bővebb felvilágosítást a 0850 123 000-s számú KONTAKT-telefonszámon, vagy kapcsolatmenedzserétől kap, aki nálunk mindig mindenben a szolgálatára áll. és egyszerre minden el van intézve BP-5-10071 Földünk egy más civilizáció része lehet „De hol vannak a többiek?” Egyedül vagyunk, vagy nem vagyunk egyedül? A legutóbbi asztrofizikai felfedezések azt sugallják, hogy világunk egy, esetleg több lényegesen nagyobb Földön kívüli civilizáció része. Legalábbis néhány amerikai elméleti fizikus szerint. ÖSSZEÁLLÍTÁS James Deardoff, Bemard Ha- isch, Bruce Maccabee és Harold Putoff a Journal of the British Interplanetary Society januári-februári számában publikálták figyelemfelkeltő felvetésüket. A táguló világegyetem teóriájának következményeként vetették fel az idegenek megjelenését. A szerzők (saját bevallásuk szerint) annyiban úttörők, hogy közös nevezőre hozták napjaink és a közelmúlt különböző, az idegen civilizáció - civilizációk? -jelenlétére utaló, de legalábbis azt valószínűsítő felfedezését és teóriáját: féreglyukakat, szuper- húrelméletet, diffúziós modelleket, a tér-idő nyúlását. Szkeptikus tudóstársak „Manapság az a fura helyzet áll fenn, hogy a legkiválóbb modern fizikai és asztrofizikai elméletek előrejelzései alapján előbb-utóbb Földön kívüli látogatókkal fogunk találkozni, ugyanakkor az ufo-jelenség bármely lehetséges bizonyítéka gúnyos mosolyokra talál tudományos berkekben“ - nyilatkozta Haisch. Az elutasításnak különböző egymást erősítő okai vannak: a megfigyelt jelenségek félreértelmezései, kacsák, mellébeszélés, fantáziálás - folytatja. Sokakat már a Vénusz és a Szíriusz is összezavar, ami bőven elég ahhoz, hogy ne tekintsenek tovább. Deardoff arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudományos közvélemény számára megalázó lenne előítéleteik feladása, és ezért viszonyulnak cinikusan a bevett vélekedéstől eltérő, ám komoly apparátussal megírt tanulmányokhoz, beszámolókhoz is. Lakható galaktikus zónák Deardoff és társai ausztrál csillagászok két fontos tavalyi felfedezésére hivatkoznak: egyrészt Tejútrendszerünkben létezik „lakható galaktikus zóna“, másrészt a zóna átlagos csillagaival összevetve, a mi csillagunk, a Nap viszonylag fiatalnak számít. Márpedig ezek a jelenségek arra engednek következtetni, hogy az átlagos idegen civilizációk öregebbek és fejlettebbek anyabolygónknál. A Nagy Bum- mot, a Big Banget alátámasztó táguló univerzum elmélete pedig azt sugallja, hogy univerzumunk szép lassan belesüllyed egy (sőt, talán több) Földön kívüli civilizációba. Öt vagy több dimenzió? A tudósok a szuperhúrelmélet- re szintén hivatkoznak eszme- futtatásukban. Az elmélet a négy (három tér-, és egy idő) mellett más dimenziók létezését is feltételezi. Például legalább kilenc térdimenzióét. „Úgy foghatjuk fel az univerzumot, mint afféle szigetet egy magasabb dimenziószámú térben“ - véli Raman Sundrum, a kaliforniai Stanford Egyetem fizikusa. Ezek a dimenziók akár világmindenségünk melletti lakott univerzumok is lehetnek, ahol leküzdhetők a fénysebesség korlátái - spekulálnak a tudósok. Sőt, a szuperhú- relmélet és a többi felfedezés lehetővé teszi azt is, hogy az idegen civilizáció akár fénysebességgel átszáguldjon egy galaxison. Szemléletváltásra várva „De hol vannak a többiek?“ - kérdezte asztaltársaitól Enrico Fermi 1950 nyarán Los Alamos- ban. A földöntúliak jelenlétét firtató Fermi-paradoxon azóta foglalkoztatja a kutatókat. Haisch szerint talán az adatokban is megtalálható a névjegyük. Mégsem ez a legfontosabb, hanem az, hogy megváltozzon a tudományos közvélemény hozzáállása az ufo-jelenséghez. (index) KUTATÁS Selyemmel az ekcéma ellen Az egyedülálló baktérium- és gombaölő anyaggal bevont selyemből készült alsóruházat hatékonyan csökkenti az ekcémás tüneteket - állítják olasz kutatók. Az atópiás egyének fokozottan érzékenyek a környezetükben előforduló allergénekre (pl. ételek, virágporok), amelyekre különböző allergiás betegségekkel reagálnak - pl. asztma, szénanátha, allergiás kötőhártya gyulladás, csalánkiütés, illetve az atópiás bőrbetegség, melyet atópiás dermatitisznek neveznek. Utóbbi az egyik leggyakoribb gyermekkori allergiás megbetegedés. A bőr állandó gyulladása, gyakori bakteriális és gombás felül- fertőződése súlyosan befolyásolja a gyermek mindennapjait. Egy olasz kutatócsoport most olyan speciális, baktérium- és gombaellenes anyagot dolgozott ki, amellyel a selymet bevonva hatékonyan kezelhetik az atópiás dermatitist, egyszerűen az alsóruházat alkalmazása segítségével. Az alsóruházat hatékonyságát 31, átlagosan kétéves atópiás dermatitisben szenvedő gyermeken tesztelték. A gyermekek egy hétig hordták a speciális alsóruházatot. Ez idő alatt az ekcémás bőrfelületet csak hidratáló kenőccsel kezelték. A ruházat által elért eredményt 15 olyan gyermek esetével hasonlították össze, akik ez idő alatt pamut alsóruházatot hordtak (és kezelésként ők is csak a hidratáló kenőcsöt kapták). Az egyhetes kezelés jelentős tünetcsökkenést eredményezett a selyem alsóruházatot hordó gyermekeknél. Ez a csökkenés nem volt megfigyelhető a pamut ruhát hordóknál. A speciális baktérium- és gombaellenes anyaggal bevont selyemből készült alsóruházat tehát a tanulmány szerint önmagában hatékonyan csökkenti az atópiás dermatitisben szenvedő gyermekeknél az ekcémás tüneteket, (origo) Tudományos körökben nem talált egyértelmű elutasításra az amerikai régész elmélete a gladiátorokról Csak harcművészek voltak ÖSSZEFOGLALÓ Túlságosan a római Colosseumban dívó szokásokra koncentrálnak a tudósok (Fotók: képarchívum) Nem voltak olyan véresek a római kori gladiátorküzdelmek, mint ahogyan az a köztudatban él. Sőt, a gladiátorok nem is volA gladiátorok célja csupán az ellenfél legyőzése és nem megölése volt - állítja Steven Tuck tak életveszélyben, mert csak mímelték a harcokat, a közönség szórakoztatása céljából - állítja egy amerikai régész. Steven Tuck a brit New Scientistben megjelent cikkében azt írja, hogy az ókori gladiátorok olyanok voltak, mint manapság a pankrátorok, akik látszólag őrjöngve agyba-főbe verik egymást, holott az egész csak előre megrendezett cirkusz, amelyben nagyon vigyáznak arra, hogy egyikük se sérüljön meg komolyan. Az amerikai régész szerint a gladiátorok valójában harcművészek voltak. Megállapítását arra a 158 ókori festményre, mozaikra és egyéb ábrázolási módra alapozza, amelyeket a mozdulatok szempontjából elemzett, és ezeket összehasonlította a középkori és a reneszánsz kori, elsősorban németországi és itáliai lovagi tornákról és más harci játékokról szóló könyvekkel, illetve ezek megjelenítésével. A meglepő hasonlóságokból arra a következtetésre jutott, hogy a gladiátorok célja csupán az ellenfél legyőzése és nem megölése volt. Tuck elmélete nem talált egyértelmű elutasításra tudományos körökben. Például Simon Esmonde Cleary, a birminghami egyetem történésze szerint a gladiátorküzdelmek kutatásában túlságosan a római Colosseumban dívó szokásokra koncentrálnak a tudósok - ahol a hüvelykujjal való felfelé vagy lefelé mutatásával döntöttek az imperátorok a legyőzött életéről vagy a kegyelemdöfésről. Cleary azt hangoztatja: egyáltalán nem biztos, hogy a birodalom más amfiteátrumaiban is hasonló módon zajlottak a játékok. (MTI)
