Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-26 / 20. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 26. Vélemény és háttér 7- Te fejed a sofőröket! (Szalay Zoltán rajza) A következő nemzedékek magasabbra emelhetik a (felvidéki) magyarságot Fényesebb arany középút TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES „Konzervatív Visegrád” létrehozásán fáradozik Mirek To- polánek, a cseh ellenzéki Polgári Demokratikus Párt elnöke, a cseh kormányfői tisztség nagy esélyese; ez volt a célja a múlt héten Budapesten Orbán Viktorral folytatott tárgyalásainak is - állítja a cseh liberális napilap. A konzervatívok arról tanácskoznak, hogyan kellene a választások után a leggyorsabban megvalósítani a reformokat, illetve hogyan lehetne legyőzni a kormányzó szocialistákat, akik minden országban megpróbálják a reformcsomagból kimazsolázni az adó- csökkentés vonzó témáját. Mirek Topolánek ennek érdekében már találkozott Orbán Viktorral, a Fidesz-MPSZ elnökével, akivel azonos problémája van: a szocialista kormány élén álló energikus ellenfél, aki igyekszik korszerűsítem a pártot és magához vonzani a jobboldali szavazók egy részét. „Gyurcsány Ferenc egyfajta magyar (Stanislav) Gross. Kiszorította a pártvezetésből a nyugdíjasokat, és valamiféle új arcot jelent. Úgy mutatja be magát, mint egy új Tony Blair” - magyarázta a lapnak Topolánek. A konzervatívok a szocialistákat egyformán az egységes adóval akarják megdönte- ni „Mérlegeljük ezt, mert máskülönben elveszítjük konkurenciaképességünket azokkal az országokkal szemben, ahol már érvényes az egykulcsos adó” - idézi a lap Orbán Viktor szavait. Topolánek azonban nem csak Orbánnal kíván találkozni: azt javasolja, hogy jöjjön létre egy nem hivatalos „konzervatív Visegrád” is. A konzervatív négyes első találkozójára az idén Prágában kerülne sor. „Azt szeretnénk, ha Közép-Európa jobboldali lenne. Nálunk (Csehországban), Lengyelországban és Magyar- országon is megvan az esély arra, hogy a jobboldal megnyerje a választásokat” - mondta a prágai politikus. A Mladá fronta Dnes megjegyzi: a visegrádi csoporton belül jelenleg csak Szlovákia jobboldali, s az ottani adócsökkentés és a szociális támogatások megszorítása példa a további három ország konzervatív pártjai számára. Az állam szempontjából a szlovákiai reformok sikeresek, míg a lakosságéból a szociális megszorítások igen népszerűtlenek, (kj) Január van, tart a vizsga- időszak, az egyetemi hallgatóknak számot kell adniuk arról, mit sikerült elsajátítaniuk. KESZEGH BÉLA A vizsgáztatás során kialakuló beszélgetések mindig érdekes tapasztalatokkal szolgálnak, amelyek gyakran felérnek egy kisebb szociológiai kutatással. Bár a következőkben említett vizsga elsősorban gazdasági témákat érintett, azonban a témakörök mozgástere nem behatárolt, így előtérbe kerül a kreatív gondolkodás. Mivel a politika közvetlen hatással van a gazdaság menetére, ezért úgy gondoltam, felteszek néhány merész kérdést a politikai vezetéssel kapcsolatban. Először a szlovák és a magyar miniszterelnök nevét szerettem volna megtudni, majd ezután jött volna a „80 forintos kérdés”: a kormány összetételére és ennek gazdasági következményeire szerettem volna választ kapni. Sajnos, 12 hallgató közül hárman már az első fordulóban elvéreztek, és a második kérdést is csak másfél hallgató tudta megfejteni. A vizsgázók tájékozatlansága megrémisztett, ezért próbáltam utánajárni az ezt kiváltó okoknak. A legtöbben egy „engem a politika nem érdekel” felelettel próbáltak egérutat nyerni, de engem ez a kitérő válasz nem győzött meg teljesen. Azon töprengtem, esetleg az egyetemi oktatás gyönge pontja ez a jelenség, amelyet gyorsan orvosolnunk kellene, vagy egy összetettebb probléma. A galiba kiküszöböléséhez az egész oktatási folyamat lényegét kéne átértékelnünk. Csak a leírt jelenségre választ keresve említeném meg: az alap- és középiskolák nagy részében az olyan órák, mint a társadalmi-polgári nevelés, honismeret vagy etika, teljesen másodrangú szerepbe szorultak, és elenyésző az olyan iskolák száma, ahol szakképesítéssel rendelkező tanítók, tanárok tanítják ezeket tantárgyakat. Ezek az úgynevezett töltelékórák, amelyek a tanárok órakeretének kiegészítésére szolgálnak. Akkor pedig miért csodálkozunk, hogy a leérettségizett fiatalok között alig akad olyan, aki meg tudja mondani, hogyan fogadnak el egy törvényt; ha szüksége van jogorvoslatra, kihez fordulhat; a választások során kire is adhatja le szavazatát, vagy egy esetleges népszavazás mit változtathat az életén. Sajnos, a többi tantárgy hatásfokán is volna mit javítanunk. Olyan diákok, akik jó eredményeket érnek el a középiskola matematika- és fizikaóráin, gyakran gondba vannak, amikor meg kell válaszolniuk, hogy hány négyzet- méter csempét kell vásárolniuk a fürdőszobájukba, vagy hogy az ötszázalékos reálbéremelés mennyit is hoz valójában a család kasszájába. Ezek a visszajelzések igazolják, oktatásunk nem elég gyakorlatias, és a túlzottan gyakorlatias amerikai és a túlzottan elméleti kelet-európai oktatás közt meg kellene találnunk az életszagú arany középutat. Aki - ezt felismerve - az igazgatók és a tanárok skalpját követeli, elhamarkodottan dönt. Látnunk kell az igazgatóságok behatárolt mozgásterét és a még meg nem fáradt tanárok szélmalomharcát. Bizonyos szakok krónikus tanárhiányban szenvednek, és néhány tantárgy esetében a könyvkínálat jócskán elmaradott. Ezt tovább spékeli az iskolaügyben felkínált siralmas bérezés, amely a szakképzett (gyakran a legrugalmasabb) tanárok tömeges szakma- váltásához vezetett. Fel kell ismernünk, hogy csak a szülő és a tanár csapatmunkájával lehet tenni az ügy érdekében, és ha nem változtatunk az oktatás jellegén, akkor hosszú időre a 22- es csapdájába kerülünk, ahonnét nehéz lesz kikerülni. Az iskolák szintjén felül is átfogóbb koncepcióra volna szükség; nemcsak a mostani sebeinket kell orvosolnunk, hanem tudnunk kell azt is, mit szeretnénk elérni 10-15 év távlatában. Egy átfogó terv kidolgozása után lehet célokat kitűzni, embereket mozgósítani és tanáro- kat-szülőket bevonni egyaránt. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor lehet, hogy valamivel több fény lesz a társadalomban, amiért Goethe a halálos ágyán kiáltott, és a következő generációk sokkal magasabbra emelik a (felvidéki) magyarságot. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára Ezentúl nem február 1-jén fogják ünnepelni, amikor Bécs szabad királyi városi rangra emelte a települést Radikálisok elképzelései Újvidék új napjáról PETKY JÓZSEF A szerb radikálisok önkormányzati hatalomátvételével új szelek fújnak Újvidéken: az újdonsült hatalomgyakorlók azt fontolgatják, hogy véget vetnek a négyéves tradíciónak, s a város napját ezentúl nem február 1-jén fogják ünnepelni, amikor Bécs szabad királyi városi rangra emelte Újvidéket. A múlt őszi helyhatósági választáson a Szerb Radikális Párt teljesen bekebelezte Újvidéket: a polgármesteri szék elnyerése után a feltételezett háborús bűnös, Vo- jiszlav Seselj pártja az önkormányzatban is hatalomra jutott a milosevicsi szocialistákkal együtt, a köztársaságban kormányzó Szerbiai Demokrata Párt öt.reni- tens képviselőjének jóvoltából. A két hónapja hatalmon lévők új fontossági sorrendet kívánnak felállítani a város történelmi évfordulói között. Újvidéken negyedik éve február 1-jén ünnepük a város napját abból az alkalomból, hogy Mária Terézia 1748-ban ezen a napon nyilvánította szabad királyi várossá Újvidéket, akkor még Ne- oplanta néven. A tradíciónak a jelek szerint most vége szakad. Az újvidéki koalíciós hatalom szerint ugyanis akad a város történetében fontosabb évforduló is, s a felek már megegyeztek abban, hogy november 9-ére teszik át az „ünnepet”, amikor a szerb hadsereg 1918-ban bevonult a városba. Galambos László, a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki képviselője közölte: a mostani önkormányzati erőviszonyok mellett a szándék, sajnos, kivitelezhető. Időszűke miatt azonban - a város alapokmányát is módosítani kell - az idén még marad február 1., de jövőre már aligha. Noha a radikálisok még konzultálni kívánnak a szerb tudományos akadémiával (nem a vajdaságival) és az újvidéki egyetem történelem tanszékével, döntésük végleges. Galambos László szerint szomorú, hogy az önkormányzat élén történt változásokkal együtt változtatni akarnak a történelmi valóságon is. A szerb nép számára a szerb csapatok bevonulása szerinte lehet ünnep, de ettől még az újvidékieknek február 1-je jelenti azt a napot, amely összekapcsolhatja az etnikai sokszínűségére büszke város minden nemzeti közösségét. Galambos emlékeztetett arra, hogy amikor szabad királyi városi rangot kapott Újvidék, a városvezetés első döntései között elrendelte, hogy az ortodoxoknak és a katolikusoknak arányosan kell képviseltetniük magukat a városi intézményekben. E szép hagyomány tiszteletben tartatását 81 várospolgár szavatolta aláírásával, s ez így működött majd száz éven át, egészen 1848-ig. A szerző az MTI belgrádi tudósítója KOMMENTÁR Szomorú vasárnap? MALINÁK ISTVÁN A Szaddám-rezsim megdöntése után a Bush-adminisztráció alapvető célként hirdette meg olyan demokratikus rendszer megteremtését Irakban, amely példaként szolgálhat a térség arab országai számára. A szándékot a nyugati világ egyértelműen üdvözölte - más kérdés a kivitelezés módja a környező autoritativ arab rezsimek azonban, enyhén fogalmazva, nem lelkesedtek érte. Az amerikai elképzelés első jelentős mérföldkövének tekinthetjük a vasárnap sorra kerülő iraki választásokat, amelyekről már most ki lehet jelenteni - bármilyenek legyenek is az utólagos hivatalos értékelések hogy nem lesznek, nem lehetnek demokratikusak. És ez most nem az amerikaiakon vagy az átmeneti kormányon múlott-múlik, a szervezők mindent megtettek. A választások demokratikusságának alapvető feltétele, hogy szabadok legyenek, márpedig a megfélemlítés légkörében szabad akaratnyilvánításról nem lehet beszélni. A választások hete is hadüzenettel felérő merénylettel.kezdődött hétfőn hajnalban, hiszen a célpont Allávi kormányfő pártjának székháza volt. Amerikai titkosszolgálati források szerint erre a hétre négyszáz merényletet terveznek a felkelők, s a Zarkávi-csoport legutóbbi közleménye is a választások - és nem az amerikaiak! - ellen ígért kíméletlen harcot, aminek egyértelmű a politikai üzenete. Nyilvánvaló, hogy az ország egész területén nem tudják megszervezni a választásokat, főleg a szunnita háromszögben nem, a szunniták egyébként is bojkottot hirdettek. Megjósolható: később erre hivatkozva az eredményt sem fogják elismerni. Bár teljes lesz a készültség, a hadiállapot a hét végén, és Washington ígéri, hogy mindent megtesz a biztonságért, a sikerben kevesen hisznek, az aggodalmak jogosak. Ha eddig a kormánynegyedben, a bagdadi zöld zónánál sem tudták garantálni a biztonságot, hogyan fogják másutt? Számos vidéken az utolsó pillanatig titokban tartják, hol lesznek a szavazóhelyiségek, s hírek szerint vannak körzetek, ahol félelmében minden jelölt visszalépett. Nemzetközi megfigyelők sem készülnek a választásokra - nincs aki felelősséget merne vállalni testi épségükért. Ha a felkelők sorozatosan fel tudják robbantani a rendőrőrsöket, hogyan és ki tudná majd megvédeni a szavazókörök előtt eseüeg sorban álló polgárokat? A minap a választási bizottság elnöke is elismerte: rendkívül nehéz volt a szervezés, az irakiaknak a demokratikus választásokat illetően nincs tapasztalatuk, nincs hozzá infrastruktúra, sem megbízható nyilvántartás. Rengeteg párt, szövetség, jelölt indul, ezeket azonban - néhány kivételtől eltekintve - senki sem ismeri, eszközök sem voltak a megfelelő kampányhoz. Mindezek ellenére január 30-a fordulópont lehet a jelenlegi iraki helyzetben. Még az USA-val az utóbbi hónapokban hadilábon álló Irán is azt hangoztatta hetek óta, hogy most kell megtartani a választásokat. Teheránnak alapvető érdeke, hogy a suták győzzenek, még akkor is, ha ez majd nem vezet egy szigorú iszlám állam létrejöttéhez Irakban. Szakértők szerint ugyanis az a síita Egységes Iraki Szövetség esélyes a győzelemre, amelynek több vezetője is Iránban kapott menedéket a Szaddám-rezsim idején. S ami még fontosabb: Teherán fenyegetve érzi magát a szomszédban állomásozó amerikai csapatok által, s az ő távozásukat reméli a választások sikerétől. Tehát ami biztos: ilyen körülmények között is lesznek választások. De azt senki sem tudja, valójában mi fog történni négy nap múlva. JEGYZET Élt tizenöt évet JUHÁSZ KATALIN Bárcsak ne lenne igaz a cím, és halál helyett hibernálásról lenne szó! A jelek azonban arra mutatnak, hogy tizenöt év után megszűnik az Ifi Magazin. Bár a kiadó szüneteltetésről beszél, az alkalmazottak februártól utcára kerülnek, a félig kész februári szám pedig már nem kerül az utcára. Intő jelek már októberben mutatkoztak, amikor az ifjúsági havilapot összevonták a kiadó másik sajtótermékével, a Géniusz rejtvényújsággal. Erre azonban még nem kaptam fel a fejem, és nem gondoltam, hogy négy hónap múlva én fogom búcsúztatni a jubiláló lapot, mert a szerkesztőknek már nem lesz lehetőségük elbúcsúzni az olvasóktól. Hát, ég veletek, olvasók! Úgy alakult, hogy nincs több pénz a lapra. Eddig tizenegy milliót feccölt bele egy magánvállalkozó, a példányszám azonban folyamatosan csökkent. Persze nem csak ti vagytok a hibásak ezért, vizuális korban élünk, bár csúnya dolog körbeadni és ronggyá olvasni az osztályban ugyanazt a példányt! (Ilyet más lappal ne csináljatok, mert könnyen csődbe sodorhatjátok!) Az Ifit lehet fikázni, hogy ilyen bulvár meg olyan eklektikus volt, de mégiscsak az egyetlen hazai magyar ifjúsági lap volt, és .igyekezett mindenkit kiszolgálni'. Majd meglátjátok, hogy fog hiányozni! Én azért vagyok szomorúbb az átlagnál, mert „írogató fiatalként” annak idején itt kaptam helyet, mint ahogy sok más íráskényszerrel megáldott tizenéves is, akik közül ma már többen komoly csúcsokat ostromolnak. Hát most majd nem lesz hol pályát kezdeni. Ne kérdezzétek, miért nem kaphat egy magyar ifjúsági lap állami támogatást ebben az országban, fogalmam sincs. Az államot bizonyára nem érdekli, mit olvasnak a szlovákiai magyar srácok, vagy olvasnak-e egyáltalán. Mindent meg lehet szokni, majd megszokjuk ezt is. Sziasztok, legyetek jók, ha tudtok. Ha nem, akkor is.
