Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-22 / 17. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 22. TALLÓZÓ PRÁGAI SAJTÓ George Bush amerikai elnök azt tűzte ki második mandátumának egyik legfőbb feladataként, hogy rendbe teszi az iraki invázióról hozott egyoldalú döntés következtében meglazult euroadanti kapcsolatokat. Nagy kérdés, sikerülhet-e ezt a feladatot megoldania - írta a Hospodárske noviny című gazdasági és politikai napilap. A tekintélyes újság úgy véli: az amerikai elnök eddig akkor is elérte céljait, ha nem talált megfelelő partnereket. Ha viszont most a diplomáciára kívánja helyezni a hangsúlyt, akkor változtatnia kell stílusán. Bushnak nagy tervei vannak második mandátuma idejére, s megvalósításukhoz nagy bátorságra és kockázatvállalásra van szükség - írta a liberális Mladá fŕonta Dnes. A lap szerint Bushnak megvannak ezek a tulajdonságai. DNEVNIK A horthysta karhatalom újvidéki razziájáról közölt összeállítást az újvidéki lap a mészárlás 63. évfordulóján. Az újság szerint a „magyar fasiszták” 813 zsidót, 380 szerbet, 18 magyart, 15 oroszt, 13 szlovákot, 8 horvátot, három németet, két-két ruszint és szlovént és egy muzulmánt gyilkoltak meg Újvidéken. 168 gyerek volt az áldozatok között. A lap beszámol egy túlélő tragikus történetéről: az Izraelben élő Fiató Márta nemrégiben tudta meg, hogy ő is a halálra ítéltek között volt. A razzia idején hat hónapos csecsemő volt, anyja a karjában tartotta a kivégzésre várók között, 25 fokos hidegben. Amikor az édesanyában tudatosult, hogy nincs menekvés, átadta gyermekét a mögötte lévőknek, azok pedig továbbadták a csecsemőt. Az édesanyát belelő.tték a Dunába. Kevéssel később jött egy fekete limuzin budapesti képviselőkkel, s ők véget vetettek a kivégzéseknek. Mártát ötéves bátyjával együtt örökbe fogadták a rokonok, és sosem beszéltek neki a történtekről.- Politikusainkat ezzel kísértem. (Szalay Zoltán rajza) HÉTVÉG(R)E Pletykafészek a mélyben Elküldték a fő intrikust, megszabadult tőle az ország. Jozef Šátek a múlté, nincs már nekünk kiváló képességű korruptvadászunk, pedig a szakma csúcsa, mondta volt róla a még kiválóbb belügyminiszter, de a hülyéje elkezdett valamit terjeszteni valakiről, hát kiszaladt alóla a karrier. MOLNÁR NORBERT ügyminiszter. Tavaly még azt akarta elérni, hogy Šátek legyen az egyetlen szolgálatban levő rendőrtábornok. Dzurinda miniszterelnöknek sikerült kikezdenie és menesztenie a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi vezetőjét, de Šáteket, a csoportocska másik bázisát nem, mert ő a nép szemében az igazság bajnoka volt. A kereszténydemokraták pedig szeretnek az ilyen bajnokok mögé beállni, hogy jobb színben tüntessék fel magukat, pedig hát a nép nem sötét, látja ám a politikus árnyékát. Šátek egy év alatt lett házi Valamelyik brit politikus, de lehet, hogy filozófus - már nem tudom, kicsoda - azt mondta: a cuki fiúk sohase jutnak el oda, hogy vastag szőnyegű irodájuk legyen. Aki azt akarja, hogy szeressék őt, vegyen egy vadászkutyát. Šáteknek futotta vastag szőnyegű irodára meg vadászkutyára is, biztosan. Nem is szerették őt, sehol a politika sík mezején. Egy, csak egy legény volt, aki ragaszkodott hozzá, mint hörcsög a mókuskerekéhez: a belPedig hát a nép nem sötét, látja ám a politikus árnyékát. kedvencből csúnya bácsi. Mond- hatnám-írhatnám, gyors, mint a sors. De azért engem az mégiscsak rohadtul érdekelne, mi a büdös francot terjesztett és kiről ez a szerencsétlen szakmacsúcsa, hogy egyik pillanatról a másikra szakított vele a belügyminiszter. Mert, ugye, nem az óvodában vagyunk - legalábbis én azt hittem -, ahol azt terjesztik Vanessa anyukájáról, hogy butikosnő, hanem az ország működéséért és belbiztonságáért felelős minisztériumban. Mit mondhatott? Hogy Palkó a kutyákat szereti? Vagy hogy Spišiak magyar? Hogy Kulich transzvesztita? Kifúrja az oldalamat, mit kell terjesztenie egy bűnözővadásznak ahhoz, hogy tábornokból sorkatona legyen. De fogadjuk el, hogy ronda kis pletykafészek volt, hiszen a védelmi bizottság képviselői is elfogadták a komoly érveket; szó szerint idézném az egyik meggyőzött honatyát: „Intrikált, ami ilyen fontos funkcióban megengedhetetlen. Palkó konkrét példát említett, hogy más rendőrökről mit terjesztett, de ezt most nem részletezném.” Hogy min múlik egy ország sorsa!? Már másodszor iktatták be a világ legbefolyásosabb politikusának az öreg Bush fiát. Neki is van vastag szőnyegű irodája meg vadászkutyája. így is megválasztották még egyszer. HETI GAZDA(G)SÁG Miklós pénzügyminiszter kicsiben és nagyban TUBA LAJOS Az elmúlt napokban két ügyben is az ország dinamikus emberének mutatkozott Ivan Miklós pénzügy- miniszter. A parlamentben merészen nekirontott a Slovnaftnak. Befolyásos céggel nyíltan tengelyt akasztani egy pénzügyminiszternek is meggondolandó. Márpedig Miklós parlamenti kijelentései nyíltsisakos támadást jelentenek. A Slovnaft számára ez még az 1,3 milliárd koronás büntetésnél is nagyobb kihívás, ilyen kaliberű ösz- szecsapásra az elmúlt években, a viszonylag normális gazdaság körülményei közt talán nem is került sor. A régi témát, hogy vajon a Slovnaft a domináns piaci helyzetét kihasználva mennyire feji meg az autósokat, Ivan Miklós most kibővítette azzal az állítással, hogy a cég a büntetés költségeit is a lakosság nyakába akasztja. Kicsit utánanézve a dolognak, hamar kiderül, hogy a MOL-csoport a múlt héten sem viselkedett másképp, mint korábban, egyszerre emelte az árat mindkét országban. Ebből esetleg azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a pozsonyi büntetés költségeit a magyarországi autósok is nyögik. Érdekes az is, hogy Miklós a saját aranytojást tojó tyúkját piszkálja. Hiszen minél magasabb az ár, annál több adó jut az államnak. Ez pedig felettébb jó érzéssel töltheti el őket, legalábbis amikor tavaly Magyarországon az üzemanyagra kivetett luxusadó némi csökkentésével próbáltak jó pontokat szerezni az autósoknál, nálunk ez a hatalmon lévő politikusoknak eszébe sem jutott. A Slovnaftnak mindenesetre hétfőig kell eljuttatnia válaszát a milliárdos büntetéssel kapcsolatban, miközben nyithatja az új frontot a miniszter csütörtöki parlamenti kijelentéseivel kapcsolatban. Volt azonban Ivan Miklósnak a héten egy ennél sokkal nagyobb kihatású kezdeményezése is. A minisztériuma a kormány elé terjesztette az ország versenyképességének középtávú javítására szolgáló koncepciót. Játsszunk el egy pülanatra a gondolattal, hogy ez nem csak arra szolgál, hogy letudják azt a feladatot, amely szerint az EU úgynevezett lisszaboni stratégiájával valamiképp hivatalosan nálunk is foglalkozni kell. Végül is a mostani kormány az elmúlt két évben elvégzett annyi fundamentális reformot, hogy komolyan vegyük egy ilyen jellegű anyagát. Pedig ennek kulcsszava a tudásalapú társadalom. Ez nagyon fontos fordulatot jelentene egy olyan országban, ahol az egymást követő reformkormányok ellenére a diákokat még mindig szereptévesztésben szenvedő szerzők által összeállított lexikonokból tanítják. Tudja a kedves Olvasó, hogy milyen messze van tőlünk az Alfa Centauri csillag? Ezért manapság egy tízéves gyermek rossz jegyet kap. Szóval, a tudásalapú társadalom kiépítése sokkal inkább ráférne Szlovákiára, mint a beruházási tájfun. így ugyanis érdekesebb és hosszú távon is biztos megélhetést jelentő gazdaság alakulna ki, nem kellene attól rettegni, hogy mikor éri meg a cégeknek továbbköltözni Romániába vagy Ukrajnába. Emiatt drukkoljunk Miklósnak, hogy megvalósuljon szlovákosított „lisszaboni stratégiája”. Hat éve van rá, ami nem nagy idő. Csak megjegyezzük, hogy ennek legjobb útja és talán egyetlen reális megoldási lehetősége az idén készülő Nemzeti Fejlesztési Terv „lisszabonosítása” lehet. Ez azonban olyan mérvű nézetváltozást követelne meg, amilyenre eddig a szegény, elmaradott uniós országok közül egyedül Írország volt képes - ennek köszönhetően a szigetország már régen otthagyta a szegények klubját. Szlovákia a pénzügyi és strukturális reformjainak köszönhetően szívesen nevezi magát közép-európai tigrisnek. Mi azért tudjuk, hogy ez túlzás, de egy valódi tudásalapú társadalom gyorsított ütemű kiépítése jócskán felhozhatna bennünket. Miklós erre az évre kifogyott a reformtémákból, lehet, hogy az elmúlt két esztendőbeli hajtás után emiatt hiányérzete van, és így van esélye annak, hogy a koncepcióból valami meg is valósul. KOMMENTÁR A baloldal falova KÖVESDI KÁROLY Magas lóra huppant fel a magyarországi baloldal, amikor a kormányzati ciklus kétharmadában lelökte a nyeregből Medgyessy Pétert, és feltolta a helyébe Gyurcsány Ferencet. Azóta mintha minden olajozottan menne. A piárgépezet galoppból vágtába csapott, és a magyar polgár aranyérmes sikersztorinak láthatja Apró Piroska vejének lovaglását. De hát a csapat akkor jó, ha ösz- szehangoltan üget. Akkor nem látszik annyira, hogy a trójai faló mit rejt magában és hová gurigatják. A ló hasában egyébként ott lötyög annak a háromszázmilliárdos (?) külföldi adósságnak a ballasztja, amelyet a balliberális kormánynak két és fél év alatt sikerült összebrusztolnia, de ott kotyog például az a százötvenmilliárdos forgalmiadó-csomag is, melyet a pénzügyminiszter tavaly év végén visszatartott, s melynek ügyében már feljelentés is történt. Vélhetően eredménytelenül, hiszen „formai hibákat” mindig lehet találni. Hogy a szerencsétlen állampolgársági sztorit ne is említsük. Hanem a falónak sok helyütt kilóg a lába. Például a nemrég lezajlott román-magyar miniszterelnöki találkozó végeztével a piárcsapat nagy dérrel-dúrral terelte be az MTV-be a két miniszterelnököt, sosem hallott bejelentéseket emlegetve. A csoda persze elmaradt, ha figyelmesen hallgattuk őket. A retorika kísértetiesen emlékeztetett a régi időkre, amikor a felek semmit sem értek el, még egy félmosoly sem került elő a tarsolyból, hiszen Ceausescu sosem titkolta magyargyűlöletét. Most már van mosoly, van udvarlás - és mellébeszélés. Nem az a baj, hogy végre van párbeszéd, sőt. Csak éppen a mellébeszélés nem azonos a párbeszéddel. Az RMDSZ elnöke (most már román miniszterelnök-helyettes is) ugyanis elárulta, hogy a két főprefektusi hely kemény vitájában pártjának engednie kellett, s kénytelen volt megelégednie egy főprefektusi poszttal. A román kormányfő előadásában ez úgy hangzott, hogy a magyarok megkaptak egy főprefektusi posztot. Ami majdnem ugyanazt jelenti, de homlokegyenest mást. A gyakran eldurrogtatott autonómia témájához meg semmi köze, bár a román miniszterelnök valamiféle decentralizációt emlegetett, igen óvatosan. Ám mielőtt Gyurcsány nagy fegyvertényének könyvelné el bárki is a találkozó familiáris hangvételét, nem árt tudni, hogy Romániának létérdeke a magyar kapocs az EU-csatlakozás előtt. Erről szól a mese, ami nem siker, csak tény. S ha már az autonómia témájánál vagyunk, nem tudom ellenérzés nélkül kvittelni Gyurcsány kijelentését, hogy a határon túli magyarság számára egyedüli megoldás az autonómia. Köszönettel vesszük a jó tanácsot, nekünk is van némi sejtésünk ennek szükségéről. Csak éppen a megjegyzés időzítése hökkentett meg bennünket, amikor tudjuk, hogy Szlovákiában a helyhatósági választások előtt magyarellenes koalíciók rajzolódnak. Kibicnek semmi se drága, mondhatnánk. Az állampolgárság a kormány és a parlament kezében van, az autonómia ügyében legfeljebb üzengethet Gyurcsány. Ráadásul nem kerül semmibe. JEGYZET Lőttek a kosztümnek! VOJTEK KATALIN Volt osztálytársnők banyazsúr- ja, a téma a munkahely. Hosszúra nyúló panaszok, rövid konklúzió: normális főnök nem létezik. „A dirink évente kétszer is külföldön gyűjt erőt az alkalmazottai kínzásához” - kesereg Éva. „Olyan gonosz biztosan nincs, mint az én főnököm. Esténként, ha nem tudok elaludni, mert annyira megtépázta az idegeimet, előveszem Frank Ryan könyvét, a Vírusokat, és választok neki egy betegséget. Néha kettőt is, egy súlyosat és egy kellemedent” - ábrándozik Réka. „Néha gondolhatnál az én főnökömre is” - ajánlja Márta, akit az igazgató tapizni szokott. „Be kellene perelni szexuális zaklatásért” - háborgók. „Ugyan már, nincs rá tanú, habár meggyőződésem, hogy más kolleganőkkel is ezt teszi, és főleg: akkor már jövő szeptembertől nem ott tanítanék.” Teri típus szerint kategorizálja a főnököket, és nem tudja eldönteni, melyik rosszabb, az exkomcsi, a liberális vagy a kereszténydemokrata. „Egykutya - legyint Éva -, de azért egy rosszindulatú főnöknő a legrosszabb férfi főnökön is túltesz.” Ezen is el lehet vitatkozni. „Gyerekek, csak egyetlen emberséges, tisztességes, szakmájához értő főnököt mutassatok nekem, csak egyetlenegyet, de élőt. Aki ilyet hoz, annak varrók egy kiskosztümöt!” - harsogja túl a többieket Réka. Hazafelé tartva egy rég látott ismerősömbe botlom. Jobban néz ki, mint valaha. Ezt meg is mondom neki, mire elmosolyodik: „Úgy látszik, jót tesz a nyugdíj.” „Mit beszélsz, hol vagy te még a nyugdíjtól” - hitetlenkedem. „Pedig nyugdíjas vagyok. Tavaly novemberben hívatott az igazgató, és közölte, létszámcsökkentés lesz, az én osztályomról is el kell mennie valakinek. Hetekig nem aludtam, sorra vettem a hat emberemet, de nem tudtam dönteni, ki legyen az. Az egyik egyedül nevel két gyereket, a másiknak most lett munkanélküli a férje, a harmadiknak még kicsinyek a gyerekei, a negyedik... Nem sorolom, egyiket sem tudtam elküldeni, azt mondtam az igazgatónak, legyek én az az egy ember, elmegyek nyugdíjba, ha időnként bedolgozhatok.” Heuréka, megvan a kiskosztüm! Elviszem megmutatni Rékának ezt a csodát, hadd lássa, hogy létezik még emberséges, tisztességes főnök, akiről tudom, hogy szakembernek is kitűnő! Illetve mégsem lesz kiskosztümöm. Réka főnököt akar látni, nem pedig nyugdíjast.
