Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-04 / 2. szám, kedd

Kultúra 15 ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 4. „Csak olyan emberekkel lehet jól zenélni, akik kedvelik egymást” - Húszéves a Ghymes együttes Égig nyújtózó dallamok MOZI POZSONY MLADOSŤ: Zuhanás a csendbe (ang.) 16, 18, 20 AUPARK - PALACE: Ocean’s TWelve - Eggyel nő a tét (am.) 16.20, 19, 20, 21.40 Cápamese (am.) 15.40 Carandiru (br.-arg.) 17.50, 20.50 Polar Expressz (am.) 14, 14.20, 16, 16.20, 18.20 Sebbel-lobbal (cseh) 20.20 A hihetetlen család (am.) 14.30, 15, 16, 17, 18.30 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20.40 Pókem­ber 2. (am.) 18.10 Peter Sellers élete és halála (am.) 15.30 Nyílt tengeren (am.) 21 Szüzet szüntess (am.) 15.20, 17.20, 19.30, 21.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.10, 16.40, 19.10, 21.30 A tűzben edzett férfi (am.) 17.40, 20.30 Zuhanás a csendbe (ang.) 17.30, 19.40 Felejtés (am.) 21.50 Apja lánya (am.) 15.10 Tapló Télapó (am.) 17.10,19.20,21.20 Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 18, 20.10 PÓLUS - METROPOLIS: Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 13.30,19.30,21.35 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 13.25,16,17.30,18.40,20.05,21.15 A hihe­tetlen család (am.) 11.45, 13.05, 14.10, 15.40, 16.35, 18.05, 19, 20.30 Polar Expressz (am.) 11,12, 14,15.05, 16.05, 17.10,18.10 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 12.25, 14.40, 16.55, 19.10, 21.30 Tapló Télapó (am.) 17.15, 19.20, 21.20 Zuhanás a csendbe (ang.) 15.25,21.25 A tűzben edzett férfi (am.) 20.10 KASSA DRUŽBA: Csajok a csúcson 2. (ném.) 18, 20 CAPITOL: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 17,19.30 TATRA: Neve­letlen hercegnő 2. - Eljegyzés a palotában (am.) 17,19 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Cseh álom (cseh) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Cseh álom (cseh) 19 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 14.45,19.45 Brid­get Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 20.15 A hihetetlen csa­lád (am.) 15, 17.30, 20 A miskolci boniésklájd (magy.) 15.45, 17.45, 19.45 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.45, 17, 20.15 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.15, 17.45, 20 Özönvíz (fr.) 14.30, 16.30, 18.30 Polar Expressz (am.) 14.30, 16.30, 18.30 Tapló Télapó (am.) 16.15, 18.15, 20.15 Világ­szám! (magy.) 11,12.45,14.30,16.30,18.30, 20.30 IN VITATÓR JövőKép festményeken Nincs még egy zeneka­runk, amely az elmúlt húsz évben olyan - folyamato­san felfelé ívelő és gazda­godó - pályát járt volna be, mint a Ghymes. Az együt­tes alapító testvérpárja, Szarka Gyula és Szarka Ta­más új zenésztársakkal és új albummal ünnepelt. CSEPÉCZ SZILVIA Az „Éghymese” című lemez ka­rácsonyi bemutató koncertjére háromszor telt meg az 1700 férőhelyes Budapest Kongresszusi Központ (ami példátlan az intéz­mény történetében), s az egyetlen felvidéki Ghymes-koncerten, a Párkányi Művelődési Házban is majdhogynem a csilláron lógtak a rajongók. Hiába, vannak olyan zenék, melyeket időnként muszáj élőben is meghallgatni. A Ghymes és á Matáv Szimfo­nikus Zenekar négy évvel ezelőtt talált egymásra. A zenekedvelők nem kis örömére azóta rendsze­resen együtt köszöntik a kará­csonyt a színpadon. A Ligeti And­rás vezényelte szimfonikusok mellett most az Éghymese-kon- cert vendége volt a régi zenész­barát, Hobo Földes László, Kiss Bernadett énekesnő és Ónodi Eszter színművész. A mintegy két és fél órás pro­dukció - az egyik oldalon ele­mentáris ritmusok, a másikon lá­gyan kígyózó dallamok, izgalmas énekhangok, pazar hegedű- és szaxofonszólók, elegáns hang- szerelés, s mindezek ötvözete, a jól ismert Ghymes-hangzás - ezúttal is lenyűgözte a hallgató­ságot. Szarka Gyulával két fellé­pés között beszélgettünk a Ghymes eddigi pályafutásának jelentősebb állomásairól. Nem igazán kedvelitek, ha - az évek során egyre karaktere­sebb jegyeket hordozó - zenéte­ket jobb híján a világzenének nevezett irányzatba sorolják. Annak idején viszont népi mu­zsikával indítottatok... így van. Nyitrára, a pedagógiai főiskolára jártunk, amikor 1983- ban a JUGYIK Diákklub népi tánc­csoportja mellé kerestek kísérőze­nekart. Az első, még név nélküli együttest az öcsém, Szarka Ta­más, valamint Bohus Zoltán, Bu­ják Andor és jómagam alkottuk. A tánckar rövid ideig létezett, a ze­nekarunk azonban megmaradt. A Ghymes történetét ezért vezetjük 1984-től. Nagyon érdekelt ben­nünket az autentikus felvidéki, er­délyi és egyáltalán, a magyar népi muzsika. Mi magunk is gyűjtöt­tünk és hangszereltünk már elfe­ledett népénekeket. Jöttek a tánc­házak, ifjúsági táborokban és di­ákklubokban koncerteztünk, de Ghymes, 2004. december közben egyre erősebb késztetést éreztünk arra is, hogy a saját ze­nénket játsszuk. Fontos állomás volt, amikor 1984 őszén az Ifjú Szivek néptánc­együttes kísérőzenekara lettünk. Tizenöt éven át dolgoztunk együtt. ’89-től főállású zenészek­ként muzsikáltunk, mígnem 1999- ben a Szivek új igazgatója úgy döntött, hogy nincs szüksége a Ghymes együttesre. És kirúgtak az utcára. Ha úgy tetszik, ez is egy fontos állomás, mert előző évben jelent meg a Rege című lemezünk, aminek nagy sikere lett Magyaror­szágon. Ekkor éreztük meg, hogy talán mégis meg tudunk élni ab­ból, amire feltettük az életünket, a zenélésből. Ha a szlovákiai piac ki­csi ehhez, akkor majd Magyaror­szágon próbálkozunk. A Ghymest azért már jóval előbb ismerték külföldön. Gon­dolok itt a neves francia-oxitán zenésszel, Michel (Miquéu) Montanaróval való közös dol­gaitokra... Rengeteg különféle stílust kép­viselő muzsikussal játszottunk már együtt. A legmeghatározóbb kétségkívül Michel, illetve az ő Vents d’Est (Keleti Szél) nevű ze­nekara volt, melyben, bármerre jártunk, mindig szerepeltek helyi zenészek is, 1992-től rengeteget turnéztunk Nyugat-Európában, és még inkább tudatosult ben­nünk, hogy a zene nem köthető merev szabályokhoz. Ahogy pél­dául egy korzikai dzsesszzenész a korzikai népzenéből is merít, úgy táplálkozik a Ghymes zenéje a magyar, valamint a közép- és ke­let-európai gyökerekből. El is csitultak azok a hangok, melyek egy időben az autenti­kus népzene „cserbenhagyói- ként” emlegettek benneteket... Ez csak egy szűk réteg volt. Olyan, belterjes közegben élő em­berek, akik inkább magukra csuk­ják az ajtót, mintsem sarkig tár­nák. Nem vagyunk egyformák. Szerintem mindenki azt a zenét játssza, amit szeret, és olyan csa­patban, ahol ezt megteheti. Megszámoltam, a húsz év alatt kilenc muzsikus cse­rélődött a Ghymesben. Az alapí­tó tagok közül lényegében ket­ten maradtatok Tamással. Erre is érvényes, amit az előbb mondtam. Húsz év nagy idő, sok­féle hatás éri az embereket. Úgy gondolom, hogy nem kell min­denáron együtt muzsikálniuk azoknak, akik már nem szeretnek együtt muzsikálni. Mert a színpa­don csak úgy lehet jól zenélni, ha olyan emberek vannak együtt, akik valamilyen szinten tisztelik, kedvelik egymást. Ha nyűggé vá­lunk egymásnak, már nincs, ami előrevigyen. Mindenkinek jobb, ha ilyenkor változtatunk. Jelen­leg is nagyszerű zenészekkel dol­gozunk. Tiba Sándor nevét a leg­jobb dobosok között jegyzik, Var­ga Bori pedig a szaxofonok virtu­óza. Jelasity Péter alt szaxofonon és fuvolán játszik, a billentyűs hangszereket Kún Csaba és Neu­mann Balázs kezeli. A menedzse­rünk már a kezdetektől Csikmák Mónika. Az Éghymese mellett Tamás elkészítette első szólólemezét, az Anonymust, és neked is meg­jelent az Alku című albumod. A Ghymesnek írt dalok mellett is voltak még bennem más jellegű zenék. Nagyon közel áll hozzám a reneszánsz kor, és kezembe akadt néhány olyan szerelmes levél, amelyeket a 16-17. században ír­tak egymásnak a - főleg nemesi származású - házastársak vagy szeretők. Nagyobbak voltak a tá­volságok, mint manapság, s ha egy férfiember a dolga után járt, fél évig is eltartott, amíg hazatért. És közben csodálatos, érzelmek­kel telített levelek születtek. Ezekből a levelekből válogattam az általam feldolgozott és meg­szólaltatott korabeli dalok és ze­nék mellé. A leveleket Nagy-Ká- lózy Eszter és Rudolf Péter mond­ja el. A címe azért lett Alku, mert egy férfi és egy nő tartós kapcso­lata is feltételez mindig valamifé-' le kompromisszumot - akár egy szerelmes alkut -, hogy működ­hessen. Tamás lemeze teljesen más hangulatú. A szólóalbumok, a két maxi lemez (Szárnyaskezű szeretők, Állatfarm), valamint a Hobóval készített Bakaballada és a két Nagy Mesealbum mellett (me­lyeken olyan neves színészek működnek közre, mint Halász Judit, Hernádi Judit, Béres Ilo­na, Pécsi Ildikó, Gálvölgyi Já­nos, Ákos, Csonka András, Ru­dolf Péter, Bodrogi Gyula és má­sok) a Ghymes az elmúlt két év­tizedben tíz plusz egy nagyle­mezt készített. A plusz egy az új­ra kiadott Üzenet, amely 2001- ben elnyerte a MAHASZ Arany Zsiráf díját. Két évvel később ugyanezzel a díjjal jutalmazták a Héjavarázs című albumot, amely alig három hónap alatt platinalemez lett. De platinává érett a Smaragdváros (2000) és a Rege (1998) című album is, a Tűzugrás (1996) és a Bennünk van a kutyavér (1995) pedig aranylemez lett. Ez utóbbi gyermeklemezt a magyar okta­tási minisztérium 1999-ben ok­tatási segédanyaggá nyilvání­totta. 2001-ben Magyar Művé­szetért díjjal és a Vámos Miklós által alapított Don Quijote díj­jal tüntették ki a Ghymest, 2002-ben pedig elnyertétek a Magyar Rádió eMeRTon-díját. Szlovákiában a Márai Alapít­vány jutalmazta munkátokat a Nyitott Európáért díjjal. Ez a rengeteg elismerés azt jelzi, hogy a zenekar hosszú ideje fenn van a csúcson... Ez a „csúcsozás” olyan dolog, hogy természetesen mindig arra törekedtünk, hogy - úgymond - befusson a zenekar. De ez az ál­lapot nem abban nyilvánul meg, hogy innentől már semmi dol­gunk, csak élvezzük az egészet. Húsz éve folyamatosan dolgo­zunk, és továbbra is dolgozni fo­gunk. Hamarosan kezdődik Ma­gyarországon az Éghymese kon­certturnéja, már most huszonöt meghívásunk van. Új lemezben is gondolkodunk, s egy gyerme­keknek szóló albumot is szeret­nénk készíteni, mert jelezték, hogy nagy igény lenne rá. A turné során Szlovákiában is terveztek fellépéseket? Mindig nagy örömmel játszunk itthon. Az egyetlen gond, hogy a zenekar - úgy a létszámát, mint a technikát tekintve - kinőtte a kis színpadokat. Ha viszont adottak a koncert lebonyolításához szüksé­ges körülmények, minden meghí­vást szívesen fogadunk. Pozsony. A Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézetének Jövő- Kép című, legújabb képzőművé­szeti kiállítását holnap 18 órakor nyitják meg a pozsonyi Z Galériá­ban (Ventur utca 9.) A tárlat - mi­ként a cím is utal rá - tizenkét kor­társ magyar festőművész jövőről alkotott vízióját mutatja be, vagy­is azt próbálja prezentálni, hogy mit gondol egy művész ma Ma­gyarországon a jövőről. S akik a jövőről képet festettek: Ádám Zol­tán, Bukta Imre, Csurka Eszter, drMáriás, Duliskovich Bazil, feLu- gossy László, Gaál József, Klimkó Károly, Roskó Gábor, Soós Tamás, Swierkiewicz Róbert, Vogl File­mon. Az eredetileg a budapesti Ernst Múzeumban bemutatott ki­állításhoz készült ismertetőben olvashatjuk, hogy e művészek „művészeti múltja nem egyforma: többen is részesei voltak a művé­szetben lezajlott, stílus jellegű korszakkísérletnek a nyolcvanas években, míg mások a hatvanas évek nagy, a művészet totális nyi­tottságát felismerő fordulatába nőttek bele, s megint mások a ki­lencvenes évek szűkre szabott posztkonceptualitásába”. A kiállí­tást Keserű Katalin, az Ernst Mú­zeum igazgatója nyitja meg. A JövőKép január harmincadi- káig tekinthető meg. (tébé) A Szarka-fivérek: Tamás és Gyula (Kricskovics Antal felvételei) Swierkiewicz Róbert: Alvó Visnu és Táncoló Siva VI., 2002.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents