Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-19 / 14. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 19. Balázs F. Attila könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Holnap 18 órától mutatják be a Vámbéry Iro­dalmi Kávéházban Balázs F. Attila Szókeresztem című könyvét. Az esten a közönség találkozhat a szerzővel, a „kemény szavú, felké­szült lírikussal”, akit „az emberi magatartás, viselkedés rétegeinek felfejtése, a látszat mögött meghúzódó erők összecsapása, a törté­nelem és a szubjektum viszonya, a magánélet belső konfliktusai” foglalkoztatnak. Az est házigazdája Zirig Árpád. A szerző életművét Ardamica Zorán egyetemi oktató és Orbán János Dénes József Attila-díjas kolozsvári költő mutatja be. (m) SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ - MÁRAI STÚDIÓ: „bő Magyarországon párja nem vóut“ 9,13 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: My Fair Lady 17 MOZI Pozsony WKKBSBWKKtm AUPARK - PALACE: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 14.40, 15.40, 16.40, 18, 19, 20 A hihetetlen család (am.) 14.20, 15, 17.40 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 15.10, 17.30, 19.30, 21.30 Szüzet szüntess (am.) 14.40,17,19.20, 21.40 Ba­jos csajok (am.) 16.20, 18.30, 20.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.10,18.40, 21.10 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.30, 18.10, 20.50 Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 20.10 A tűzből nincs kiút (am.) 18.20, 21 KASSA DRUŽBA: Zuhanás a csendbe (ang.) 18, 20 CAPITOL: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16,19.15 TATRA: Carandiru (br.- arg.) 16.30,19 ÚSMEV: A hihetetlen család (am.) 16 Nagy Sán­dor, a hódító (am.-ang.) 18 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA-VMK: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Zuhanás a csendbe (angol) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Tapló Télapó (amerikai) 19 LÉ­VA - JUNIOR: Tapló Télapó (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nyílt tengeren (amerikai) 16.30, 19 GYŐR PLAZA: Alfie (ang.-am.) 15.30, 17.45, 20 Állítsátok meg Teré- zanyut! (magy.) 17.15,19.45 Amerikai taxi (am.-fr.) 19.45 Kap­tár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 16,18, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 17, 20.15 Nagy zűr Korzikán (ír.) 16.15, 18.15, 20.30 A nemzet aranya (am.) 15,17.30, 20 Be akarják mutatni a „magyar gyűjteményt” Egyezség helyett kiállítás MTI-JELENTÉS Moszkva. A Nyizsnyij Novgo- rod-i képzőművészeti múzeum csak meg akarja mutatni a közön­ségnek a „magyar gyűjteményt” anélkül, hogy befolyásolná a körü­lötte folyó tulajdonjogi vitát. A ké­pek jövendő sorsának eldöntése a kormányszervekre tartozik mondta Valentyina Krivova igaz­gatónő a szeptemberre tervezett kiállítás céljáról. Az orosz restitúciós törvény sze­rint Magyarország, mint volt ellen­séges állam, csak a nácizmus áldo­zatai és az aktív ellenállók, vala­mint az egyházi és jótékonysági szervezetek értékeit igényelheti vissza a II. vüágháború végén a Szovjetunióba hurcolt műtárgyak tízezrei közül. De még ez is áll az 1945-ben Nyizsnyij Novgorodban (Gorkijban) kikötött 151 festmény, grafika és faszobor túlnyomó részé­re, amelyek magyar zsidó gyűjtők tulajdonát képezték. És áll a sáros­pataki református kollégium 170 könyvére is, amelyek velük együtt kerültek a Volga menti városba. A magyar gyűjteményt 1957-ben Gorkijból a moszkvai Grabar resta­urálóközpontba vitték, és Leonyid Brezsnyev szovjet vezető 1972-ben 15, majd Borisz Jelcin orosz elnök 1992-ben két képet „visszaajándé­kozott” belőle a magyaroknak. A kollekció 37 darabja 1996-ban visszakerült a Nyizsnyij Novgorod-i múzeumba, amely akkor 14-et kiál­lított, s azóta is jó néhányat bemu­tatott különböző tárlatokon. Most három faszobor látható - jegyezte meg Krivova, aki azt váija a kiállí­tástól, hogy a múzeum még leg­alább 40 képet visszakaphat Moszkvából. Az egyik fénypont Go­ya Karneváli jelenet című festmé­nye lehet, amelyet viszont nem a Grabar központban, hanem a Pus­kin múzeumban őriznek a magyar gyűjtemény négy másik, nagy ér­tékű képével (Bicci di Lorenzo, Co­rot, Degas, Manet) együtt. Magyarország jelenleg a sáros­pataki könyvek visszaadását akaija elérni, de - az orosz restitúciós tör­vény szerint - ennek előfeltétele­ként külön törvényben kellene megfogadnia, hogy visszaad Oroszországnak a II. világháború folytán elvesztett minden kulturá­lis értéket, amely a területére ke­rült, vagy a jövőben oda kerülhet. Egyes szakértők szerint ez valami­féle csereként állíthatná be a kul- túrjavak visszaadását, összhang­ban a „kompenzációs restitúció” orosz tételével (amely azon alapul, hogy a Szovjetunió az ellenséges megszállás által kulturális öröksé­gében okozott kárt kompenzálta műkincsek zsákmányolásával). Rá­adásul a magyar kollekció különle­ges értéknek minősülne, s így visszaadását a dumának külön ha­tározatban kellene engedélyeznie, ami nehéz szülés lenne a mai meg­lehetősen nacionalista orosz köz­hangulatban. Janek Ledecký látványos, kosztümös darabját márciustól játsszák a pozsonyi Istropolisban Galileo Galilei, a musicalhős Részlet a musicalből (Richard Kocourek felvétele) Ismét egy nagy sikerű cseh musicalt láthat a pozsonyi közönség, ráadásul nem is egyszer, így senkinek sem kell aggódnia, hogy nem kap jegyet, és lemarad az előadásról: március 17-től június 11-ig az Istropolis színpadán kereken ötven alkalommal kerül színre Ja­nek Ledecký Galileo című zenés játéka. VOJTEK KATALIN Ugyanennyiszer mutatják be Kassán is, de az ottani előadások dátumait egyelőre nem pontosí­tották. Janek Ledeckýt, aki a Galileo ze­neszerzője, librettistája, társprodu­cere és címszereplője egy személy­ben, nálunk is jól ismerik, még mint a Žentour együttes szólógitá­rosa, énekese és dalszerzője lett rendkívül népszerű. Tizenkétszer jelölték Grammy-díjra, amelyet vé­gül 1997-ben nyert el, háromszor vehette át a Grammy Bravo folyó­Janek Ledecký (Michal Škvor felvétele) irat Ezüst Otto-díját, háromszor ke­rült a második helyre a cseh tévé­nézők legkedveltebb énekeseinek mezőnyében, kétszeres ezüst és négyszeres bronz Cseh Csalogány, albumai közül nem egy lett arany­lemezes. A kilencvenes évek elejé­től számos musical főszerepében aratott sikert. A műfaj titkait kita­pasztalva saját zenés játék megírá­sára szánta el magát, rögtön nem kisebb fába vágva a fejszéjét, mint Shakespeare Hamletjébe. Az 1999- ben bemutatott darab, amelynek címszerepét is ő játszotta, eddig hatszázötven előadást ért meg, há­romszázezren látták. Jelenleg ame­rikai bemutatójáról folynak a tár­gyalások. A tervek szerint először az USA valamelyik nagyobb váro­sában mutatnák be, New Jersey­ben vagy Bostonban, s ha ott kiáll- ná a próbát, mehetne tovább, akár a New York-i Broadwayig. A Hamlet fogadtatásán felbuz­dulva 2002-ben Janek Ledecký újabb musical megírását forgatta a fejében, csak épp azt nem tudta el­dönteni, kiről, miről szóljon a da­rab. Már-már úgy volt, hogy Cyra­no de Bergeracot fakasztja dalra, amikor karácsonykor belelapozott abba a könyvbe, amelyet a fia ka­pott ajándékba. A Galileo Galilei életéről szóló Csillagok követe any- nyira megragadta, hogy szinte egy ültében elolvasta, és elhatározta, a nagy olasz csillagász, fizikus és matematikus lesz zenés darabjá­nak főhőse. „Lenyűgözött a bátorsága, az igazságért folytatott harca, és az a világ, amelyben mozgott” - mond­ta Ledecký a darabját ismertető pozsonyi sajtótájékoztatón, ame­lyen a darab színpadra állításában segédkező több kollégája is jelen volt. A musicalszerző szerint külö­nösen izgalmas Galilei nagy ellen­felének, a pápának az alakja: „Ő ugyanis, amíg még nem VIII. Or­bánnak, hanem csak Barberini bí­borosnak hívták, a nagy tudós lel­kes csodálója volt, magasztaló ver­set is írt hozzá. Pápaként azonban az egyház mereven elutasító állás­pontját kényszerült képviselni vele szemben, ami bizonyára nem ment minden belső konfliktus nél­kül.” Ledecký elmondta: minél többet tudott meg Galileiről, annál izgalmasabbnak találta a témát, és minden hozzáférhető művet elol­vasott. „Nem is gondoltam volna, hogy cseh nyelven annyi könyv lé­tezik Galileiről. Elolvastam Brecht és Németh László drámáját is, de ők természetesen egészen más szempontból közelítenek Galilei életének nagy konfliktusához.” Arra a kérdésre, valós szemé­lyekről mintázta-e a musical ösz- szes szereplőjét, Ledecký elárulta, hogy kénytelen volt kitalálni az intrikus Gianna dei Medicit, mivel Galilei környezetében nem talált egyetlen erőteljesebb nőalakot sem. S az, hogy mennyire ismeri hőse életének minden mozzana­tát, akkor derült ki, amikor meg­kérdeztem, negatív női alakként miért nem szerepeltette Galilei apácává lett lányát, aki szívből gyűlölte az apját, mivel nem volt hajlandó vállalni sem őt, sem test­véreit, akik törvénytelen viszony­ból származtak. Ledecký nyomban részletesen elbeszélte Galilei életé­nek ezt az árnyoldalát, kapcsolatát a szép kocsmárosnővel, akit há­romszor is anyává tett, mégsem vett el, s bár a tőle született gyer­mekeket a házába fogadta, soha nem törvényesítette őket. Nem musical a musical intrika, szenve­dély, szerelem és árulás nélkül, és a gyűlölködő lány mindehhez nem lett volna elég - jegyezte meg. A Galileo a 2003-as év legsikere­sebb cseh musicalje lett, eddig négyszáz alkalommal adták elő, és a szervezők remélik, hogy Szlová­kiában is lelkes fogadtatásra talál. A tizenötmillió koronás költséggel kiállított kosztümös, látványos pro­dukcióban csupa sztár szerepel, a cseh könnyűzenei világ krémje: a főszerepben Janek Ledeckýt láthat­juk, akit Petr Műk és Filip Blažek al­ternál, a pápa: Josef Läufer (Dušan Kollár, L. W. Frenk), Giordano Bru­no: Josef Bohouš (Petr Kolár), az intrikus Gianna dei Medici: Ivana Chýlková (Elin Špidlová, Jana Feri- ová), Mia: Sabina Laurinová (Ka­terina Brožová, Dasha, Michaela Horká), Maria: Petra Janu, bíboro­sok: Pavel Zedníček, Richard Te- saŕík, Cosimo dei Medici: Michal Kovalčík (Michal Pleskot, David Uličník). Jegyek máris kaphatók az Istropolis pénztárában (Teatro Wüstenrot), de másutt is. Részlete­sebb információk az interneten: www.ticketportal.sk . NÉZEM A DOBOZT Regényindítás, kultúrpalotás, vonós muzsikás Z. NÉMETH ISTVÁN „Ez az első mondat. Egy művé­szeti tévéműsor első mondata. Az Allegróé, amely újszerű képeket mutató, tartalmas, látványos és szórakoztató ötven percet szeretne nyújtani önöknek kéthetente, így a Rakott című kulturális magazin nem verseny-, csak váltótársaként. Klasszikus szerkesztés, lendületes megvalósítás sokféle zenével, írás­sal és képpel.” Ezt ígérte Kovács Noémi műsorvezető kedden, a késői órákban az mtv képernyőjén. Hm. Kezdetnek nem rossz. De hogyan is kell elkezdem vala­mit? Itt visszatértünk az első mon­dathoz. Méghozzá a regények első mondatához. Miről is árulkodnak ezek? Tényleg olyan fontos a meg­fogalmazásuk? Néhány kortárs magyar író egy-egy regényének kezdő mondata került nagyító alá, közben az alkotók is kifejthették az első mondat megalkotásával kap­csolatos gondolataikat. Számomra legérdekesebbnek A fényképész utókora (Závada Pál) első mondata tűnt, amely az Érzelmek iskolája (Flaubert) első mondatára játszik rá, valamint a TündérVölgy (Kuko- relly Endre) öt karakterből álló első mondata (A, a.), amely így kira­gadva esetleg furcsának tűnhet, ám megismerve a kötet egészét, a kü­lönös regénykezdet visszamenőleg „értelmet nyeri’. íróink szerint akadnak, akik úgy vásárolnak könyvet, hogy ha az első mondat nem nyeri meg a tetszésüket, nem a kosárba, hanem a polcra helyezik vissza a kötetet. (Persze nem csak ezért fontosak az első mondatok.) A továbbiakban Gaál József képzőművész saját festményei kapcsán a természetből eredő ar­chetípusokról beszélt, amelyek a mai embert, a mai alkotót is befo­lyásolják. Érdekesen alakult a linzi Johann Strauss Együttest vezénylő Russel McGregor hegedűművész­karmester pályája is. Ausztráliá­ban született, hegedűtanulmánya­it a melbourne-i zeneakadémián folytatta, ám amikor egy ausztrál zenekarral Bécsben adott koncer­tet, beleszeretett a városba. Úgy érezte, maradnia kell, s a tervezett két hétből végül tizenkét év lett. Két éve jött a felkérés, hogy legyen az együttes vezetője. Hegedűsként úgy irányítja a zenekart, ahogy Jo­hann Strauss tette a maga korá­ban. A zenekar előtt állva, játék közben vezényel a vonóval, a kezé­vel vagy csak mozdulatokkal. Évente kb. 30 hangversenyt adnak a vüágban, legutóbb éppen Buda­pesten léptek fel. A következő helyszín a Lágymá­nyosi híd pesti hídfőjénél található Művészetek Palotája. Egy évszáza­da nem volt ilyen méretű kulturális beruházás Magyarországon, rá­adásul talán már most elismeri az egész világ, hogy egy építészeti és zenetörténeti csodával lettünk gaz­dagabbak, amely egyszer Kelet-Kö- zép-Európa együk kulturális és művészeti központja lehet. A Művészetek Palotájában három in­tézmény kapott helyet: a Ludwig Múzeum 4500 négyzetméter új ki­állítótérrel, a Nemzeti Hangver­senyterem közel kétezres férő­hellyel, valamint a Fesztivál Szín­ház, amely otthont ad majd a ka­maraoperának, a dzsessznek, a ka­marazenének, a kortárs muzsiká­nak és a folklórnak is. A megnyitó március 14-én lesz. Következő helyszínünk a két év múlva százéves Zeneakadémia épülete, amelyet a kora, bizony, kissé megviselt. Mai állapota mél­tatlan Liszt Ferenc egykori szen­télyéhez és ahhoz a ranghoz, amit betölt a mai magyar és nemzetközi zenei életben. Pályázatot termé­szetesen kiírtak a patinás épület restaurálására, de eddig még nem kezdtek hozzá a munkához, mert csúszott a kiértékelés. Jó hír vi­szont, hogy ha a közeli születés­napra nem is, de 2010-2011 fordu­lójára teljes egészében megújulhat az épület. Miután megismertük András Ta­más hegedűművészt, s belehallgat­tunk a Budbudas fantáziadús dzsesszmuzsikíyába, elhangzott egy „utolsó mondat” is, méghozzá Thomas Mann József és testvérei című regényének utolsó mondata. Ezt most nem idézem fel, inkább megalkotom a sajátomat. A Rakott újszülött kistestvére, az Allegro jól vizsgázott, legyen hosszú életű, nagy szükség van rá ebben a „bar­báré” világban.

Next

/
Thumbnails
Contents