Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-19 / 14. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2005. JANUÁR 19. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE TIMES Az iraki invázió kezdete óta 790 brit katona szenvedett súlyos sérüléseket; őket gyakorlatilag titokban szállították haza, és zömük nem is hajlandó beszélni. A londoni napilap szerint a kormány eddig csak a halottakról tett közzé adatokat - ezek száma 73 a súlyos, sok esetben maradandó sérüléseket szenvedőkről egy szó sem hangzott el. A lap által megkeresett háborús sérültek zöme és hozzátartozóik is elzárkóztak a nyilatkozattól, mert a védelmi minisztérium erre utasította őket, vagy mert kártérítésre várnak, illetve visszaálltak a haderő kötelékébe. A védelmi tárca nem engedte meg, hogy a lap újságírói felkeressék a birminghami kórházat, ahol az Irakból hazatért súlyos sérülteket kezelik, arra hivatkozva, hogy nem akaija őket kitenni a média zaklatásának. LEVÉLBONTÁS „Harmadik kategória” Ismét előkerültek a volt ŠtB ügyei, miután jelentős politikusok esetében merült fel az együttműködés gyanúja. Az egyszerű polgár számára érthetetlen, miért válaszodat a Nemzeti Emlékezet Hivatalának szóvivője, Michal Dzujanin, elfogultnak látszóan az Új Szó január 15-i számában. Egyebek mellett említi: „az ÚPN-nek nincs oka változtatni az eddigi eljárási rendjén”. „Nem az ÚPN dolga a bizalmasok bűnösségét vagy ártatlanságát kimondani.” Ez magyarázat nélkül is egyértelmű. Helytelen viszont fordítva fogalmazni az 1992-es alkotmánybírósági döntés lényegét illetően, mely szerint „a bizalmasok nem tudatosan működtek együtt az ŠtB-vel, az ügynökök igen”. Továbbá: „viszont, akit nyilvántartottak, attól az ŠtB bizonyíthatóan kapott információkat”. Több valós eset ezt sem igazolja. Bár 16 éves várakozás után végre az érintettek is betekinthetnek ügyirataikba, (már akinek van egyáltalán'üyen iratanyaga), de máris vannak többen olyanok, akik bizonyítottan igazolták, hogy semmilyen kapcsolatuk sem volt az ŠtB-vel, és láthatták a nevük egy fejléc nélküli, egysoros nyomtatványon, aláírásuk nélkül, amely szolgálhatott evidenciába vételükhöz. Aktájuk sem létezik. Az említett adatsorban szerepel még két nehezen olvasható, feltehetően az ŠtB agitátorok vezetéknevei. Jogos a kérdés: az ilyen ŠtB „inasoknak” egyáltalán legálisan lehetett üyen önkényes hatalmuk? Nyilvánvaló: ezek az érintett személyek ártatlan áldozatai az akkori állapotoknak. Erről a „harmadik kategóriáról” az ÚPN-nek nyilván lehetnek számbeli és név szerinti adatai. Egyik kezdeményezője lehetne a tisztességes rendezésnek, vagyis ezen nevek törlésének minden névsorból. Érthetetlen, miért nincs szakmai és politikai akarat még az 1992-es alkotmánybírósági törvény vonatkozó, hiányos záradékának módosítására sem. Egyébként már az ŠtB-vel való kapcsolatfelvevő szándéknak a tényét sem a kívülálló érintettnek, hanem (ha szükséges) a másik oldalnak volna kötelessége bizonyítani azok helyett, akiknek nevével visszaéltek. Ezzel szemben neveiket • még 16 év után is engedik a jogosan elmarasztaltakkal együtt publikálni? Éljen a személyi jog védelme. Éljen az igazságos demokrácia. Név és cím a szerkesztőségben Kovarčík úr, az aranyhalat próbálja kifogni, aki segít kiszorítani a magyarokat a megyei vezetésből meg a kormányból? (Peter Gossányi rajza) A Gyurcsány-kormány megvalósíthatatlan ötletei határon túliak számára Ez blöff, nem ígéret Megvalósíthatatlanok és félrevezetőek a magyar kormány határon túli magyaroknak tett ígéretei - állítja a Magyar Helsinki Bizottság. Vagy már most is meglévő intézményeknek adnak új nevet, vagy megvalósíthatatlan ötleteket takarnak. ORIGO-HÁTTÉR A jogvédő szervezet szerint 3 hónapnál hosszabb időre szóló vízumot már most is lehet igényelni, de a feltételeknek kevesen tudnak megfelelni. Az EU tagállamaiba szóló útlevél jogilag megoldhatatlan. A honosítás egyszerűsítését pedig szinte lehetetlenné teszi, hogy alapfeltétele a megélhetés, a határon túliak nagy többsége csak feketén kap munkát. A kormány egyik javaslata szerint bevezetnék a nemzeti vízumot, amit 5 évre kaphatnának a határon túliak, és azoknak járna, akik hosszabb ideig tartózkodnak Magyarországon vagy gyakran lépik át a határt, mert ott tanulnak, odajárnak egészségügyi kezelésre, ott dolgoznak vagy családi kapcsolataikat ápolják. A Helsinki Bizottság szerint azonban már ma is kaphatnak három hónapnál hosszabb időre szóló vízumot azok, akik a fenti okokból járnak Magyarországra, ehhez azonban igazolniuk kell, hogy ott-tartózkodásuk idején van hol lakniuk és meg tudnak élni. Ezt tehát csak diákok, vagyonos emberek vagy olyanok kaphatják meg, akiknek jómódú rokonaik élnek Magyarországon. A bevándorlási és honosítási szabályok egyszerűsítését is ígéri a Gyurcsány-kormány, a honosítás idejét 3-ról 1 évre csökkentenék. A Helsinki Bizottság szerint azonban a kormány félrevezeti a közvéleményt, amikor azt állítja, hogy a honosítás az ügyintézés lassúsága miatt tart sokáig. A jogvédők szerint a fő probléma, hogy a honosítás feltétele a tartózkodási engedély, amihez viszont lakás és megélhetés kell. A fő nehézséget pedig az jelenti, hogy a külföldiek és határon túli magyarok csak nagyon nehezen kapnak bejelentett munkát Magyarországon. A feketén foglalkoztatottak viszont soha nem juthatnak hozzá a tartózkodási engedélyhez. A kormány megígérte azt is, hogy a határon túli magyar fogalmát közjogi tartalommal töltik meg. A kabinet szerint ez később lehetővé tenné, hogy a határon túliak könnyített honosítással kapjanak állampolgárságot, illetve, hogy később bevezessenek egy olyan útlevelet, amely Magyarországra és az EU tagállamaiba való belépésre jogosít. Az EU tagállamaiba érvényes útlevelet azonban a magyar hatóságok más országok állampolgárainak nem adhatnak. A határon túli fogalmát pedig csak úgy lehet közjogi tartalommal megtölteni, ha arról megállapodás születik azzal az állammal, amelynek a határon túli magyar az állampolgára, de egy ilyen megállapodás létrejötte semmit nem változtatna a határon túl élő magyarok helyzetén, legfeljebb jogaik elismerését lehetne megerősíteni - állítják a jogvédők. A Helsinki Bizottság szerint az egyetlen megoldás, ami valóban segít a határon túliak problémáján, ha minden áttelepülő magyarnak alanyi jogon biztosítják a honosítás lehetőségét. Hasonlóan Németország és Izrael példájához. A fő probléma, hogy a honosítás feltétele a tartózkodási engedély. A komáromi egyetem most még olyan, mint egy újszülött; akár egy nátha is elviheti Utolérni az európai felsőoktatást KESZEGHBÉLA Jelenleg a felvidéki magyarság körében az egyetemet, főiskolát végzettek aránya jelentősen elmarad az európai, de a szlovák átlagtól egyaránt. Fel kell ismernünk, hogy a 21. század az információs társadalom kora, amikor a munkát biztosító gyárak, befektetések csak rövid távon emelhetik a magyarság életszínvonalát. Ha nem tudunk felzárkózni e téren, akkor a magyarság másodrangú szerepbe szorul a szlovákiai társadalomban, és nem tud részt venni meghatározóan a legmagasabb szintű döntéshozói folyamatokban. Az újonnan alakult Selye János Egyetem nagyon jó indulópont lehet ennek elérésében, de látnunk kell, hogy a lelkes egyetemi vezetésnek még számos akadályt kell legyőznie. Az első magyar állami egyetem olyan mint egy újszülött, akiből akár géniusz is lehet, de most még egy nátha is veszélyezteti az életét. Az egyetem anyagi lehetőségei nagyon behatároltak, továbbá a felvidéki magyarság szűkében van fokozattal rendelkező tanároknak és kutatóknak, pedig ez a minőségi oktatás két építő eleme. Míg a komáromi egyetemen gőzerővel folyik a munka, hogy megszervezzék az oktatást, addig Európa- szerte már posztgraduális oktatás keretében zajlik az elitképzés. Ezt a pluszképzést is próbálja felvállalni például a Selye Kollégium vagy a Selye János Egyetemi Központ, esetleg összefogni, mint a Kempelen Farkas Társaság (szlovákiai magyar doktorandusok szövetsége), de a posztgraduális képzés kiépítése még gyerekcipőben jár. Fontos volna megérteni a felvidékieknek az egyetemi és posztgraduális szint fontosságát, és mikor lehetőségük van, támogatni azt (pl. adójuk 1%-val), mivel láthatjuk, hogy mennyivel többet érhetünk el, ha megfelelő vezetőket, közgazdászokat ültethetünk meghatározó helyekre. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára KOMMENTÁR Cowboycsizma MALINÁK ISTVÁN A holnapi eskütétellel hivatalosan is megkezdődik a második Bush-korszak. Az elvárásokat tekintve sok megfigyelő a valószínűsíthető - keményen konzervatív - folyamatosságot emeli ki, különösen Európában, hiszen ez illik bele az elnökről kialakított sablonos képbe: semmi más nem várható egy félművelt, vallásos, beszédhibás cowboytól. Ha e csöppet sem hízelgő sztereotípiákat (melyekbe az is beletartozik, hogy az elnök személyét azonosítjuk az amerikai politikával) lehámozzuk, a nemzetközi, és főleg az amerikai társadalomban kialakult helyzet logikája egészen más következetésekre sarkall. Abban mindenki egyetért, hogy USA és Európa viszonyának javítása kölcsönös és világpolitikai érdek is. Ennek az amerikai szándéknak a markáns megnyilvánulása várható az elnök februári, Pozsonyt is érintő útjától. Ha a legkézenfekvőbb példákat, a két legutóbbi duplázó elnököt tekintjük, sem Ronald Reagan, sem Bili Clinton első és második megbízatási időszaka között nem volt akkora különbség, mint amekkorát ifj. Bush második négy évétől várni lehet. A nemzetközi viszonyokat pedig nem elsődlegesen Európában kell helyreállítania, hanem Amerikában. A nemzetközi biztonságot leginkább gyengítő tényező az amerikai társadalom megosztottsága; az Európa és Amerika közötti korábbi összhang helyreállítása elképzelhetetlen az amerikai egység megteremtése nélkül. Eddig a nem sok vizet zavaró kisebb országokban hangoztatták előszeretettel, hogy a leghatékonyabb külpolitika a jó belpolitika, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a szabály általános érvényű. Nyilvánvalóan változni fog a Bush-adminisztráció retorikája is, aminek már konkrét jelei vannak. Már az elnök csütörtöki inau- gurációs beszédében meg kell mutatkoznia ennek az elmozdulásnak, ha nem is a liberális amerikai értelmiség, de a politikai közép felé mindenképpen. A terrorizmus elleni háborúban továbbra sem lesz - nem is lehet - pardon, viszont a nemzetközi diplomáciában a diplomáciáé lesz a főszerep, a megelőző csapás doktrínájának hangoztatása kevésbé lesz látványos és irritáló. Európa jól teszi, ha megelőlegezi Bushnak a bizalmat, és rosszul teszi, ha ölbe tett kézzel fogja várni, mit tesz az elnök egymaga a viszony javításáért. Mert ez kétirányú utca. Igaza volt Kissinger- nek, amikor elképzelhetetlennek nevezte, hogy egy német kancellár USA-ellenes kampányának köszönhesse újraválasztását. Január 30-a után Európának Irakkal kapcsolatban is mondania kell valami újat. Minimum változtatni azon a torz képen, amit a média napi híradásai közvetítenek: az iraki nép felkelt az amerikai megszállók ellen. Most maximum 20-30 ezer fegyveres harcol a választások ellen. Választást akarnak a többségi síiták, az északi kurdok. Nem akarnak a hatalomból kiesett, kisebbségben lévő szunniták és régi Baath-pártiak. Irakban most a kisebbség terrotja folyik a szabad választást akaró többség ellen. Az alaphelyzet egyszerű: aki választások útján nem tudna, az fegyverrel próbál hatalmi pozícióba kerülni. Európának nem kell feltétlenül, kárörvendve asszisztálnia ehhez. És akkor Bush is csak a saját ranchán fog cowboycsizmában parádézni. JEGYZET Furcsa egy ország PÉTERFI SZONYA Amikor napvüágra került egy állami tisztségviselő nem túl dicső múltja, eltartott, míg lemondott hivataláról. Ismerve bíróságaink „gyorsaságát”, évek telnek majd el, míg kiderül, tényleg beszervezett ügynök volt-e, vagy csak visszaélt naivitásával a titkosrendőrség. Aligha hiszem, hogy az illető munkanélküliként váija majd a döntést, pártja majd gondoskodik arról, hogy átvészelje a vihart. Egy következő ügynöknek - kormánypárti képviselő - esze ágában sincs lemondani a tisztségével járó javakról, sőt még szégyenérzet sincs benne. Mert ugyebár, anno olyan helyen dolgozott, ahol hivatalból kötelező volt a besúgás. Ennek ellenére állítja, nem ártott a légynek se, sőt kapcsolatai miatt nem egyszer neki kellett „elvinnie a balhét”. Biztos bennem van a hiba, de egy szavát sem hiszem az elvtársból lett képviselő úrnak. Józan paraszti eszem azt súgja: ha ártatlan lenne, múltjának lüa pettyeit régen napvilágra hozta volna. Azelőtt, hogy azok a fránya újságírók a fejére olvassák. Nyilatkozatait hallva az ország ámul, de azoknak - és nincsenek kevesen akik életpályáját törték ketté, akik még a szocialista tábor országaiba sem utazhattak, mert elvették útlevelüket, akiknek gyermekei . nem tanulhattak egyetemen, gyomra görcsbe rándul, keze ökölbe szorul. Arcátlanság, amint a képviselő úr sérelmezi, hogy besúgó múltjába „belekeverik” felnőtt lányát is, aki vétlen. Csúsztatás ez is, hiszen ha lányának valóban bűnhődnie kellene apja vétkeiért, aligha vezethetné a nagy tömegeket mozgósító, telefonos szavazásra buzdító valóságshow-t több százezer koronás jutalomért. Apropó, valóságshow. Az ország lakosságát - kortól függetlenül - minősíti az is, mennyire képes együtt érezni az elesettekkel, bajbajutottakkal, rászorulókkal. És anyagilag is segíteni.. Kis hazánk nem jeleskedik a szökőár miatt földönfutókká váltak támogatásában, január közepén a miniszterelnök sem döntötte el, mely szervezet számlájára juttatja el adományát. A maroktelefon-tulajdonosok sem kapkodják el a dolgot. Már ami a délkelet-ázsiaiak segítését illeti. Ám amint szupersztár-jelöltekről van szó, hetente 350 ezren szavaznak. Ugye érthető, miért mondom, furcsa egy ország...
