Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-17 / 12. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 17. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Álarcosbál 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A tündérlaki lányok 15 MÁRAI STÚDIÓ: „bő Magyarországon párja nem vóut” 9,11 MOZI POZSONY MLADOSŤ: Sebbel-lobbal (cseh) 18, 20 MÚZEUM: A szem­közti ablak (olasz-angol) 19.30 AUPARK - PALACE: Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 13.20, 14.40, 15.40, 16.40, 18, 19, 20, 21.20 A hihetetlen család (amerikai) 14.20, 15, 17.40 A tűzben edzett férfi (amerikai-mexikói) 17.10, 20.20 Kaptár 2. - Apokalipszis (német-francia-angol) 13.10, 15.10, 17.30, 19.30, 21.30 Szüzet szüntess (amerikai) 12.10, 14.40, 17, 19.20, 21.40 Bajos csajok (amerikai) 14.10, 16.20,18.30, 20.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (an­gol) 16.10, 18.40, 21.10 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (amerikai) 15.30, 18.10, 20.50 Leány gyöngy fülbevalóval (angol) 20.10 Polar Expressz (amerikai) 14, 16 A tűzből nincs kiút (amerikai) 18.20, 21 Tapló Télapó (amerikai) 15.20, 17.20, 19.40, 21.50 PÓLUS - METROPOLIS: Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 13.05, 14.05, 15.05, 16.20,17.20,18.2,19.35, 20.35 Kaptár 2. - Apokalipszis (né­met-francia-angol) 15, 17.05, 19.15, 21.20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (amerikai) 13.25, 16, 17.35, 18.40, 20.10, 21.25 A hihetetlen család (amerikai) 13.10, 15.40, 18.10 Ba­jos csajok (amerikai) 15.15, 17.15, 21.35 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 19.20, 21.40 Polar Expressz (amerikai) 13.20, 15.30 A tűzben edzett férfi (amerikai-me­xikói) 20.40 Szüzet szüntess (amerikai) 13 A tűzből nincs ki­út (amerikai) 13 KASSA DRUŽBA: Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 18, 20 CAPI­TOL: Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 16,19.15 TAT­RA: A falu (amerikai) 17 Rossz nevelés (spanyol) 19 ÚSMEV: A hihetetlen család (amerikai) 16 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 18 IMPULZ: Dirty Dancing 2. (amerikai) 16.15.19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Csajok a csúcson 2. (német) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bajos csajok (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Alfie (angol-amerikai) 13.30, 15.30, 17.45, 20 Állít­sátok meg Terézanyut! (magyar) 14.45, 17.15, 19.45 Ameri­kai taxi (amerikai-francia) 14, 19.45 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (angol) 16.30, 20.30 A hihetetlen család (ameri­kai) 15,17.15 Kaptár2.-Apokalipszis (német-francia-angol) 16,18, 20 Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) 13.45,17, 20.15 Nagy zűr Korzikán (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.30 A nemzet aranya (amerikai) 15,'17.30, 20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (amerikai) 13, 15.15,17.45, 20.15 Polar Exp­ressz (amerikai) 14.30 Világszám! (magyar) 18.30 80 nap alatt a Föld körül (amerikai) 13, 15.30, 18, 20.15 MKKI-HIREK Irodalmi est Január 19-én tizenhét órai kezdettel a magyar kultúra napja alkalmából irodalmi estet ren­dez a Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézete. Az est vendége Parti Nagy Lajos József Attila-dí- jas és az Év Könyve díjas költő, író. A beszélgetést Grendel Lajos Kossuth-díjas író, valamint Né­meth Zoltán irodalomkritikus vezeti. Az irodalmi találkozó helyszíne az intézet székháza (Védcölöp út 54.). Deja vu klub A megszokott helyszínen, Bazo­vá 9. ismét lesz Deja vu klub, janu­ár 19-én 18 órától. Az együttes tag­jai: Vajda András - ének, Kanik Ti­bor - gitár, Konrád József - basszusgitár, Strieženec Sándor - dob, Kotyiensz András - szaxofon. Parti Nagy Lajos (Dömötör Ede felvétele) 110 éve született a Kassa melletti Hernádszentistvánon Mécs László katolikus papköltő „...ha izenetem általadtam” A pannonhalmi apátság könyvtára -jobbra fenn Mécs László Amerre csak ment, elemi indulatokat lobbantott lángra maga körül Mécs László, a fehérreverendás próféta. Pályája első felé­ben csak a szeretetet érez­te belőle - pályája második felében csak a gyűlöletet. Diadalútja húsz éve alatt töretlen erővel járta a ma­gyarlakta városokat, hogy szavalatával elvigye hozzá­juk a reményt. BÁRCZI ZSÓFIA Mécs László pályája 1912-ben, a Zászlónk című ifjúsági lapban indult, később az Élet, Napkelet, Pásztortűz, Magyarság, Új Nem­zedék következett, ezért amikor a Tűz leközölte Hajnali harangszó című versét, Mécs már nem szá­mított ismeretlen költőnek, s mire első kötete napvilágot látott, túl volt a Petőfi-centenáriumra írt Szellemidézés című verse legen­dás előadásán. A kortárs visszaemlékezések a felvidéki irodalom tudatosítóját, az út kijelölőjét látták benne. A Hajnali harangszó megjelenése hatalmas sikert aratott, egy év alatt 17 kritika látott napvilágot róla, s szerzőik közt alig akadt kettő, aki bármi kifogásolnivalót talált volna a kötetben. Közönsé­ge a második világháború végéig töretlenül rajongott érte, ahogy méltatói egy része is. A Nyugat s a baloldal kritikusai azonban éle­sen bírálták. Mind a támadások, mind a rajongás elsősorban az előadónak szólt, nem véletlenül, hisz a költőt a húszas évek végére teljesen háttérbe szorította a sza­való, ekkor ugyanis Mécs már eleve előadásra írta verseit. Költészete és élete összefonód­tak: törekedett a pap, a költő és az ember összhangjának megterem­tésére. Esztétikája elutasította az öncélú művészetet, csak az életre közvetlenül ható, az Evangélium jegyében álló, térítő szándékú verset tartotta valódinak. Külde­téstudata egész költői pályáján megmaradt, talán csak annyit vál­tozott az évek folyamán, hogy if­júságának diadalmasan konga­tott, hajnalt hívogató harangját idővel Tinódi Lantos Sebestyén vigaszt vivő kobzára cserélte. „Egy ismeretlen, ősi fényű./ örök titoktól elszakadtan / küldöncnek jöttem s eltűnök majd, / ha izene­tem általadtam” - foglalta össze költői hitvallását Meteor című versében. Mécs László csillaga 1926 után egyre feljebb ívelt, a harmincas években egymást érték szavaló­körútjai itthon, Magyarországon és Erdélyben, de elképesztő sike­reket aratott Franciaországban és Hollandiában is. Egyik francia nyelvű kötetéhez az előszót Paul Valéry írta. Verseit lefordították hollandra, németre, spanyolra, szlovákra, észtre, olaszra és an­golra. Első tervezett amerikai körútja a második világháború ki­törése miatt hiúsult meg. Összes verseit 23 000 példányban jelen­tette meg az Athenaeum Kiadó - megdöbbentően nagy szám ez egy verskötet esetében. Ezt a sikersorozatot törte de­rékba a második világháború, il­letve a későbbi kommunista hata­lomátvétel. Versei nem jelenhet­tek meg, sőt, a költő bebörtönözé- séhez kéziratos létük is elég volt. Kiszabadulása után pár évig Bu­dán, a Szent Anna-templomban prédikált, 1961-ben pedig beköl­tözött Pannonhalmára. Élete vé­géig a pannonhalmi Szociális Ott­hon - vagy ahogy a költő nevezte: a Szent Csoszogda - lakója ma­radt. Mécs Lászlót elfelejtették az olvasók. Húszéves hallgatás következett. 1966-ban azonban két irányból is reménysugár mutatkozott a költő előtt. Egyrészt Szalatnai Rezső vá­gott bele újraélesztése kísérletébe, melynek az Irodalmi Szemlében megjelent nagy port felvert tanul­mánya csak első lépcsőfoka volt, másrészt az amerikai magyarság vette fel vele a kapcsolatot. Mivel a kor irodalompolitikája szűkén osz­togatta kegyeit, ha más meggyő­ződésű szerzők kiadásáról volt szó, Mécsnek 1971-ig kellett vár­nia az Aranygyapjú megjelenésé­re, de ez a kötet is leginkább régi verseiből válogatott. Mécs Lászlóért sokan emeltek (Képarchívum) szót. Szalatnai mellett Fábry Zol­tán és Rónay György vetették fel a költő újraértékelésének szüksé­gességét, ám a rehabilitáció na­gyon elhúzódott. A hatalom fel­forgatónak tekintette, így az ötve­nes években saját bőrén tapasz­talhatta meg a diktatúrák termé­szetét. A költő számára eljött a számvetés ideje. Az ötvenes évek­ben fájdalmas, a magyar politikai költészet legszebb hagyományait felelevenítő versekben siratta el hazája pusztulását. Kilátástalan helyzetében egyre több versben idézte fel valahai sikeres önma­gát, eleinte keserűen, olykor re­zignáltam később beletörődéssel. Ha pedig teljesen hatalmába kerí­tette az írás fölöslegességének a tudata, gombázni indult - akár té­len is. Élete vége felé versei csende­sebbekké váltak, az élet egykori szerelmese derűsen, bölcs bele­törődéssel készült a halálra: „Őszben felejtett vén tücsök: / örök Tavaszba készülök / - s csak bámulom a Menetrendet. / Van egy vasút még: itt ülök / s a te­mető fele merengek.” OTTHONUNK A NYELV - A NYUGDÍJREFORMMAL KAPCSOLATOS KIFEJEZÉSEKRŐL III. Nyugdíjspórolás, -takarékoskodás vagy valami más? SZABÓMIHÁĽY GIZELLA A klasszikus nyugdíjrendszer köztudottan azon alapszik, hogy az aktív korú munkavállalók befi­zetéseiből biztosítják a nyugdíja­sok járadékát. Mivel újabban a nyugdíjkorban levők a lakosság egyre nagyobb hányadát teszik ki, óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan oldható meg néhány évti­zed múlva a nyugdíjasok ellátá­sa? Az egyik lehetséges válasz az, hogy mindenki maga igyekszik jó előre félretenni elég pénzt nyug­díjas éveire. Az öregségi nyugdíj biztosításának ez a formája jele­nik meg a nálunk most bevezetett nyugdíjreformban is. A vonatkozó törvényben, illetve egyéb szövegekben ezt a fogal­mat és folyamatot így nevezik: dôchodkové sporenie. A szlováki­ai magyar - írott és elektronikus - sajtóból származó példáim azt mutatják, hogy a dôchodkové sporenie egyik tipikus fordítása a nyugdíjspórolás, aminek oka nyilván a sporenie és a spórolás formai hasonlósága. Ám míg a szlovák szó köznyelvi, a magyar spórol szó bizalmas stílusértékű (az értelmező kéziszótár minősí­tése szerint). A magyar spórol szóval azonos stílusértékű a szlo­vák šporiť, ami nem meglepő, hi­szen mindkettő német eredetű, s mind a szlovákban, mind a ma­gyarban e szavak jelentős része csak a beszélt nyelvre jellemző. A magyarországi magyar sajtóban ezért a spórol-ta csak könnye­debb, bizalmasabb hangvételű írásokból van adatom: „Ha tehát az a kéridés, milyen módon spó­roljunk öreg napjainkra, az ön­kéntes pénztár azoknak biztosan jó, akik egyébként várhatóan nem lennének képesek rászoríta­ni magukat a rendszeres takaré­koskodásra. (Ami nem jelenti, azt, hogy másoknak nem).” A fenn okokból tehát a dôchodko­vé sporenie magyar fordításaként a nyugdíjspórolás (és egyáltalán a spórolás) csak igen kivételes ese­tekben javasolható (esetleg csak kommentárban, jegyzetben, glosszában), egyébként mást kell választani helyette. A szlovákiai magyar sajtóban a spórolás mel­lett tipikusan a takarékoskodás fordul elő, továbbá van egy-két adatom más megoldásra is, ilyen például a nyugdíjtakarékosság. A takarékoskodás szó stílusértékét tekintve megfelelőnek tűnik, alapszavának jelentése miatt - ta­karékoskodik: ’takarékosan, be­osztással él’ - azonban nem ajánl­ható. Hasonló a helyzet a takaré­kosság szóval is, ennek jelentése ugyanis: ’1. valakinek takarékos volta; 2. takarékos gazdálkodás’. Ha e szavak nem megfelelők, mit javasolhatunk helyettük? Sajnos, e tekintetben a magyarországi szövegek nem nagyon igazítanak el bennünket, például a magán­nyugdíjpénztárakról szóló tör­vényben a pénztártag tagdíj-at fi­zet - tehát a magyar törvény szemlélete szerint nem pénz megtakarításáról van szó, mint a mi esetünkben. Nézzük meg azonban egyéb, azonos tövű sza­vainkat! Először is önként adódik a megtakarít szó, amelynek első jelentéseként az értelmező kézi­szótár ezt tünteti fel: ’(pénzt) ta­karékoskodva félretesz és összegyűjt’; a megtakarítás szár­mazékszó jelentése pedig ez: ’az az eljárás, hogy valamit megtaka­rítanak’. Szövegekből adatolható a nyugdíj-megtakarítás összetett szó is, de főként ’eredmény (meg­takarított pénz)’ értelemben, erre van példám az Új Szóból is. Ezzel szemben inkább ’cselekvés’ ér­telmű az előtakarékosság, ennek jelentése - ’az a cselekvés, tény, hogy pénzintézetben valaki meg­határozott célra bizonyos össze­get előre részletekben fizet be, gyűjt’ - megfelelő, valamint léte­zik a nyugdíj-előtakarékosság összetett szó is, amely az önkén­tes nyugdíjpénztárakkal (ame­lyeknek szlovákiai megfelelőjük a kiegészítő nyugdíjbiztosító) kap­csolatban magyarországi szöve­gekből is adatolható. A konkrét szövegtől függően tehát e szavak valamelyikét, elsősorban az utób­bit lehet javasolni.

Next

/
Thumbnails
Contents