Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-13 / 9. szám, csütörtök

/ 10 Tudomány - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 13. a vállalkozók mindent gyorsan elintézhetnek? Fontos ügyfeleinket - a kék kártyával rendelkező iparosokat és vállalkozókat most még gyorsabban 10 percen belül kiszolgáljuk a kék övezetben. Ellenkező esetben a szolgáltatás ingyenes. A kék övezetet 100 kiemelt bankfiókunkban megtalálja. Bővebb felvilágosítást a 0850 123 000-s számú KONTAKT-telefonszámon, vagy kapcsolatmenedzserétől kap, aki nálunk mindig mindenben a szolgálatára áll. és egyszerre minden el van intézve BP-5-10071 Az öngyilkos űrszonda különleges feladatot hajt végre Mi rejtőzhet az üstökösben? A NASA újabb űrszondával indul a Naprendszer szüle­tésének relikviáit őrző üs­tökösök, közülük is a Tem- pel-1 nyomába. A Deep Im­pact (Nagy Becsapódás) névre keresztelt űrszonda különleges feladatot hajt végre: mesterséges krátert váj az üstökösmag felszí­nébe, hogy adatokat szol­gáltasson a tudósoknak ar­ról, mi rejtőzhet az üstö­kös belsejében. ÖSSZEFOGLALÓ A Deep Impactet a tervek szerint helyi idő szerint ma hajnalban kel­lett indítani hat hónapos utazására a floridai Cape Canaveral űrköz­pontból. 431 millió kilométer meg­tétele után ér az üstökös nyomába, ahol leválik róla az Impactor (be­csapódó) nevű szerkezet. A leválást követően a miniűrszonda mintegy 37 000 küométeres óránkénti se­bességgel becsapódik az üstökös magjába, ahol 4,4 tonna TNT-nek megfelelő robba­nást idéz elő. A becsapódás felsérti az üstökös felszínét, és hatalmas, több emeletes ház mélységű, egy futball- pálya' nagyságához mér­hető, 14 emeletes épület méretének megfelelő mélységű krátert váj az üstökös magjába. így feltárulnak az égitest mélyebb rétegei, és hozzá­férhetővé válnak a bolygórendsze­rünk születése óta érintetlenül ma­radt rétegek. Az üstökösök anyaga bolygó- rendszerünk kialakulásának korai szakaszából származik, így a boly­gók születésekor fennálló körül­mények nyomait őrzi. Amint azon­ban pályájuk újra és újra a Nap kö­zelébe hozza őket, felszíni anya­guk átmelegszik, felszínükről por és gázanyag áramlik ki a vi­lágűrbe, kialakítva ezzel a látvá­nyos csóvát. A 4,5 milliárd éve érintetlen részek tehát az üstökö­sök mélyebb rétegeiben találha­tók, amelyhez eddig még egyetlen űrszonda sem tudott hozzáférni. A Deep Impact már két hónap­pal érkezése előtt megkezdi a tu­dományos méréseket. Még érin­tetlen állapotában is feltérképezi és megvizsgálja az üstököst, külö­nös tekintettel a magból kiáramló gázcsóvákra. A szerkezet fedélzeti kamerái egészen az utolsó pillanatig fényké­pezik a felszínt és továbbítják az adatokat a Földre. Ezzel az üstö­kösmag felszínének olyan finom részletei is kivehetővé válnak, amelyhez hasonlót a „szokásos“ megközelítő űrszondákkal soha­sem fogunk látni. Az anyaszonda biztos távolból szemléli az izgalmas eseményeket. A becsapódáskor mintegy 8600 ki­lométerre lesz az üstökös magjá­tól, s úgy módosítja pályáját, hogy nem sokkal a robbanást követően elrepüljön a felsértett terület felett. A becsapódás helyét úgy választják ki, hogy a jelentős mennyiségű ki­dobott törmelék a Nap megvilágí­tásába kerüljön. A kozmikus tűzijá­ték így földi távcsövekkel is látható lesz, sőt a Chandra-, Spitzer- és Hubble-űrteleszkópok is a Tempel- 1 üstökös felé fordulnak majd, hogy megvizsgálják s a becsapó­dáskor kirepülő törmeléket és gá­zokat. A Deep Impact spektroszkó­piai mérésekkel állapítja meg az üstökös felszínének, valamint a kráter aljának és a kiáramló gázok kémiai összetételét. Jelenlegi is­mereteink szerint az üstökösmag forgási periódusa 41 óra, így az űrszonda csupán a felét tudja majd alaposan feltérképezni. Ezért a megközelítés után mintegy három­negyed órával „visszapillant“, s megvizsgálja az üstökös másik, ad­dig még nem látott oldalát is. A szakemberek szerint elképzelhető, hogy a kráterből gázkiáramlás in­dulhat be, mivel az üstökösök anyagának nagy részét illóanya- gok alkotják, amelyek a lökés hatá­sára gázcsóvaként robbanhatnak ki a felszínből. Az űrszonda a be­csapódást követően még egy napig vizsgálja az üstököst, (origo, mti) A kozmikus tűzijáték így földi távcsövekkel is látható lesz. Igen szélsőséges magatartásformák is megjelentek Puzzleszemélyiség MTI-HÍR A 3000 négyzetkilométer területű B-15A már sokszor okozott problémát Jéghegy és jégnyelv ütközhet össze Az ember kirakójátékokhoz való viszonyulása felfedi az egyén valódi személyiségét - ál­lítják brit tudósok. A bath-i egyetem munkatársai azt vizsgálták, hogy az emberek milyen módon illesztik egymás­hoz a kirakójátékok darabjait és ebből próbáltak következtetni az egyének személyiségére. Megfigyeléseik azt mutatták, hogy vannak olyanok, akik má­niákusan ragaszkodnak a puzzle széleinek kirakásához, és csak ezután kezdenek bele a további munkába, mások, ha megpillan­tanak két összeillő részt, azonnal összepattintják, még ha nem tudják is azonnal a helyére rak­ni, sőt olyanok is akadnak, aki eldugják az utolsó darabot, ne­hogy másé legyen a dicsőség. A tudósok különböző vérmér­sékletű embereket kértek meg, hogy rakjanak ki egy 120 darab­ból álló kirakójátékot közösen, illetve egyedül. A játékosok viselkedését filmre vették: a felvételeken igen szélsőséges magatartásformák is megjelentek. A vizsgált szemé­lyek nem engedték, hogy társaik hozzányúljanak az ő kirakórész­letükhöz, nem egyszer civakod­tak a maradék darabok felett, sőt olyan is volt, aki szándékosan el­takarta a puzzle dobozának tete­jén lévő képet, hogy megnehezít­se a többiek munkáját. A felvéte­lek tanúsága szerint a szélek kira­kásához ragaszkodó játékosok csapatban, míg az inkább ösztö­neikre hallgató játékosok egye­dül, társak nélkül jutottak többre. A vizsgálat során az is kide­rült, hogy ha két ellentétes sze­mélyiségű puzzlejátékos kerül egymással szembe az élet vala­mely területén, akkor bizony problémák adódhatnak. Összefoglaló Szombatig két hatalmas antark­tiszi jégképződmény, a Drygalski- jégnyelv és egy 3000 négyzetkilo­méter területű jéghegy ütközhet össze. Az amerikai űrkutatási hi­vatal, a NASA kutatói azonban azt is hangsúlyozzák, hogy az ütközés csak egy lehetőség, még az utolsó pillanatban is módosulhat a jég­hegy mozgásának iránya az áram­latok, illetve a szél következtében. Ha az ütközés bekövetkezik, az nagyon „látványos” következmé­nyekkel járhat - áll a NASA közle­ményben. A szakértők szerint el­képzelhető, hogy a jégnyelv letö­rik az Antarktiszról, miután össze­ütközött a B-15A-val. A B-15A jéghegy korábban már sokszor okozott problémát. Elsősorban a pingvinek életét ne­hezítette meg, de egy időben a McMurdo Kutatóállomást is elzár­ta a nyílt tengertől. A Drygalski-jégnyelv névadója egy nem túl szerencsés porosz fel­fedező, Erich von Drygalski (1865-1949) volt. Bár vitatható, hogy a német földrajztudós és geo­fizikus végül is milyen sorsra jutott: nem fedezett fel ugyanis túl sok dolgot a Déli-sarkon, viszont leg­alább épségben hazajutott. 1901- ben indult el 32 emberrel, akiknek annak ellenére sikerült haza­vergődniük, hogy az Antarktiszon csapdába esett Gauss nevű hajójuk, és sokáig kellett várniuk, amíg ajég fogságából kiszabadulhattak. Az út persze nem volt teljesen eredmény­telen: a kutatócsoport magnetikus kőzeteket gyűjtött, amelyek bizo­nyították, hogy a Déli-sarkvidék nem csupán jégből áll, hanem szi­lárd kőzetburok van a jégtakaró alatt. Drygalski volt az első, aki az Antarktiszon léggömbrepülést haj­tott végre. Később, hazatérése után részt vett Zeppelin gróf Spitzber- gákra tett léghajóútján is. Drygals­ki nevét egy sziget is viseli a Déli­sarkvidék közelében. (n-c) A Gyűrűk urában riogatott Létezett az óriássas Valóban létezett Peter Jackson a Gyűrűk ura című filmjében Frodo hobbitot riogató óriássas, amely Új- Zéland sivár pusztasága felett rep­kedett. Ezt az oxfordi egyetem ku­tatói kövületek elemzésével tudják bizonyítani. Kutatásaik eredmé­nyeképpen rekonstruálták a haasti óriássas fejlődésének, ökológiai szerepének és kihalásának folya­matát. A sas szárnyának fesztávja csaknem 3 méter volt, súlya 10 és 14 kg között mozgott. Rokonság­ban volt a ma Ausztráliában és Új- Guineában élő legkisebb ausztráli­ai sassal, amely azonban még egy kilogrammot sem. A haasti sas Új- Zélandon élt, mielőtt ott megjelen­tek az emberek, amikor a szárazföl­dön nem voltak emlősök, 3 dene­vérfajt kivéve, a földi ökorendszert pedig 250 madárfajta uralta. A ha­asti sas nagyobb volt, mint a ma élő legnagyobb ragadozó madár, a dél­amerikai harpia. (pan) A Drygalski-jéghegy a kontinens Scott-partjáról eredő szárazföl­di gleccser folytatása (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents