Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-12 / 8. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 12. SZÍNHÁZ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Párbeszéd az ellenséggel, Csend 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: A tündérlaki lányok 15 MÁRAI STÚDIÓ: „bő Magyarországon párja nem vóut“ 9,11 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Nyuszi ül a hóban 10 Egy szerelem három éjszakája 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.45, 18, 20.15 MLADOSŤ: Köztünk marad (szlov.) 18, 20 AUPARK - PALACE: A kaptár 2. (am.) 15,17,18, 20,22 A tűzben edzett férfi (am.) 17.30, 20.30 Bajos csajok (am.) 14.20, 16.30, 18.40, 21.10 A tűzből nincs kiút (am.) 14.50,17.10,19.30 Sebbel-lobbal (cseh) 15.20 Carandiru (br.-arg.) 17.40, 20.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.40,19.10,21.30 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.30,18.10, 20.50 Szüzet szüntess (am.) 16.10.18.30.21.10 Felejtés (am.) 21.20 Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 18.20, 20.20 Cápamese (am.) 14.30, 16.20 PÓLUS - METROPOLIS: Akaptár 2. - Apokalipszis (am.) 15,17.05,18.10, 19.15, 20.15 Bajos csajok (am.) 15.15, 17.20, 19.25 A tűzből nincs kiút (am.) 16.10,18.30, 20.50 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 16, 17.25, 18.40, 20, 21.25 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.10,19.30,21.45 Szüzet szüntess (am.) 14, 16.05, 21.30 A tűzben edzett férfi (am.) 20.30 KASSA DRUŽBA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 18, 20 TATRA: Nyílt tengeren (am.) 16.30, 18, 19.30 ÚSMEV: A tűzből nincs kiút (am.) 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Tapló Télapó (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Magyar filmnapok: Mix 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Zuhanás a csendbe (ang.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: RRRrrrr! (fr.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 14.45, 17.15, 19.45 Amerikai taxi (am.-ír.) 14.15,18.15,20.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.30,20.30 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 17, 20.15 A nemzet aranya (am.) 15, 17.30, 20 Nyócker (magy.) 16.15, 20.15 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.15, 17.45, 20.15 Világszám! (magy.) 14.30,16.30,18.30,20.30 INVITÁTOR Tanár úr, kérem! Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének legközelebbi programja egy színházi előadás lesz. Január 17-én 19 órától a pozsonyi Astorka Színházban (Sznf tér 33.) vendégszerepei Buda népszerű színháza, a Karinthy Színház a Tanár úr, kérem! című előadásával, amelyet Karinthy Frigyes művei alapján Szakonyi Károly írt. Ahogy a színház darabajánlójában olvashatjuk: „Karinthy Frigyes remekét ismeri minden gyerek, minden szülő, tanárok és diákok, sikeresek és pechesek, jó tanulók és bukottak, stréberek és vesztesek. A darab ismert figurái most új életre kelnek a színpadon, megjelenik a Markó utcai Főreál, összes rémségével és gyönyörűségével: az elveszett ifjúság megtalálásának, felidézésének reményében.” És a színészek, akik ezeket a figurákat életre keltik: Nemesük Károly (Bauer), Miklósy György (Fröhlich tanár úr), Keres Emil (Schwicker tanár úr), Szacsvay László (Stein- mann), Rosta Sándor (Rogyák), Tahi József (Goldfinger), Németh Gábor (Polgár Ernő), Tallós Rita (Irén), Kovács Róbert (Gabi, VI. b. oszt. tan.). Az előadást Karinthy Márton rendezte, (tébé) Steinmann és Irén (Szacsvay László és Tallós Rita) (Képarchívum) Verebes István túl konzervatív anarchista ahhoz, hogy az ökörség monumentálissá váljon Sliccgomb és konspiráció Holocsy Katalin és Tyukodi Szabolcs (Dömötör Ede felvétele) Umberto Eco azt állítja, hogy A három testőr jobban hasonlít az élethez, mint az Ulysses. A formátlanság, a slendriánság, a sztori tele- vénye inkább megfelel a hétköznapok megélésének, mint az időt és teret módszeresen vizsgáló pontos konstrukció. Kaland mind a kettő, de a testek sodródásának emberszagú káosza ismerősebb, mint a reflexiók valóság fölé emelt absztrakciója. FORGÁCS MIKLÓS A komáromi Jókai Színház valószínűleg ezért is nem az „Egy az Ulysses” című Joyce-fantáziát, hanem a „Három a testőr” fantázia- nevű Dumas-esztrádot játssza. A kudarc vissza-visszatérő témája a művészetek magukra reflektáló korszakainak. A kudarc oka lehet a téma nyomasztóan személyes volta, vagy éppen az, hogy az alkotás gyötrő kényszere nem talál rá témájára, maga az ihlet hiánya az anyaga a műnek. A kudarc lehet a dac szülte forma is, mikor a meg nem szólíttatás szenvedése áll pőrén a színpadon. Maga az alkotás, vagyis az alkotás helyetti küzdelem lesz a mű. A Három a testőr nem ezt az utat járja végig. A színház a színházban forma alkalom vallani és szórakoztatni, láthatja a közönség, micsoda őrületből lesz a rend, micsoda megfeszített „güri” áll egy habkönnyű vígjáték mögött, s hogy színész és szerep miképpen keveredik új minőséggé a próbafolyamat alatt. A Három a testőr nem ezt az utat járja végig. Az adott mű szétverése lehet indulatos és szellemes dadaista gesztus is. A várakozás kijátszásának feszültségét kihasználó játék válhat a nézőt a székhez szegező, félelmetesen magabiztos démoni baromsággá, a szabadság gátlástalan apoteózisává. A Három a testőr azonban nem ezt az utat járja végig. Az a baj, hogy el sem indul. Lássunk egy példát. Üres térben, a mű korát idéző kosztümökbe öltöztetve áll a három testőr és Dartanyan. Egyikük meglátja Bonasziőt, a fogadóst, és rókalelkű kocsmárosnak nevezi. Hőseink erre összenéznek, és önfeledten belekezdenek egy dalba: „Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, jön Vük!”. Ha először fölépült volna egy, az átlagnéző Dumas-elvárásainak megfelelő, kényelmes tespedésre csalogató hangulat, akkor jelentéssel bírna ez az infantilis pofon, hogy egy „posztmodern krimi” bűnügyeként foszlik szerte a Dumas-ka- landregény és válik provokatív, ötletes színpadi játékká. De a kabarétréfák és diákszínpadok gegpará- déját idéző ötletek nem teremtik meg A három testőr világát. S ha nincs világ, nincs mit lerombolni. Ha először megismerkedtünk volna egy alkotói folyamattal, vagy éppenséggel válsággal, akkor megint csak értjük a fürge rókalábak kétségbeesetten keserű idiótaságát. A két komédiás alakja felvillantja ezt az utat a nézők előtt, de egyrészt beazonosíthataüanul általános a két figura, nem teremtik meg egyértelműen a színház a színházban képzetét, néha a rendezőt, néha a közönséget, máskor saját magukat játsszák, de viszonyuk a játékhoz, befolyásuk a történtekre nem egyértelmű. Ráadásul az egyik komédiás időnként akár valós problémákat is megfogalmazva kommentálja a történéseket, ami még tovább rontja az eklektikus ökörségek alig megteremtett hitelét és szuggesztivitását, mert alibiként hat. Az alkotók nem vállalják a maga pőreségében az anarchista huncutkodást, az ízlésficam-terro- rizmust, elmondatják azért, hogy ez pocsék, a rendezőnek semmi sem jutott eszébe, valószínűleg mindenki unatkozik stb. Verebes mintha túl konzervatív anarchista lenne ahhoz, hogy egy mellbevágó- an monumentális testőr-revüvel lepje meg a nézőt. Karinthy így írtok ti-je is szolgálhatott volna alapul, hiszen ahogyan a múlt századelő színházcsi- nálói közönségbaráttá teszik a Halotti beszédet, az nem áll távol az operett-, film- és popdalokat éneklő _ Dumas-figuráktól a jelen századelő színpadán. A bevallottan önéletrajzi - vagy ebben az esetben „társulatrajzi” - színház is lehetőség marad, mert bár a történet elmesélésének végső kudarca egy társulati ülésre vetül, érthetetlen módon mégsem civilként beszélik meg a fiaskót a színészek, hanem ki egy Dumas-figuraként, ki saját magát alakítva, ki pedig valami köztes figura bőrében vergődve. Pedig Három testőr szerzőt keres-hetett volna. Az anakronisztikus eszközök használata sem új a színpadon, viszont a tévé és a sportkommentátor, a rendőr és a közúti ellenőrzés stb. csak suta próbálkozás, a térben elvesznek, sehogyan sem viszonyulnak a díszlethez, mert a díszlet hiába egy üres teret behatároló három fal, ha a falak bordélybordó bársonnyal vannak bevonva, s ez a megkerülhetetlenül agresszív információ egy méla kommentáron kívül figyelmen kívül van hagyva. Ez a tér indifferensnek sok, variábilisnak kevés. A színészi eszközök természetesen külsődlegesek, a három testőr három gyengeelméjű bonviván- ként szorul egyre inkább háttérbe, s a többiek is vergődnek a dalok stílusa és az előadás stílustalansága között. Mikor a Milédi a lényegre szeretne térni, Rosfór a sliccgombja tájékára gondol, Milédi pedig a konspirációra. Az előadásban konspirációból volt a kevesebb. A komédiás zárszava - az eredetit pa- rafrazeálva - akár így is hangozhatott volna: „Három óra alatt, sajnos, nem tudtuk kibogozni, ez a rohadt Három testőr hogy a túróba került a komáromi Jókai Színház színpadára, s mit jelent a ‘három’ és a ‘testőr’ között az az ‘a’ betű”. NÉZEM A DOBOZT Horgonyláncok, kultú'rhajók, napszélvitorlák Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Az egyik csatornán egy kedves színésznő azt mondja, ő bizony szemétre vemé tévéjét, vagy legalábbis - gyermekeit védendő - körbetekerné vastag horgonylánccal, ha nem lenne ez a csatorna, ez az egyetlen a kevés közül, amely „értéket közvetít”. A műsorújságot böngészgetve tényleg olyan érzése támad az embernek, hogy bizonyos műsorszóró intézmények permetbiztosai mindenáron meg akarják kímélni őt a kultúra minden olyan „vadhajtásától”, ami nem az „olcsó mulatságok” (szuperbulik) szintjén leve- dzik. Mint szerető hitves a gyanútlan férjet a nehéz és bőséges vacsorától, távol tartanák bármitől, ami egy sápadt, sovány kis fénycsíkot csempészne esténként rossz redőnyként csikorogva alágördülő szempillája mögé. A napi valóság háborgó óceánjából felszínre érkezvén, valami kis lélekvesztő után kapkodva csupán egyeden papírhajót találtam, ez pedig a már-már elérhetetíenül késő éjszakába rakott Rakott című műsor volt. A 2. évfolyam 1. adását azzal vezeti fel Győrffy Miklós, hogy májusig csupán kéthetente jelentkezik a Rakott, s ez az mtv pénzügyi helyzetével magyarázható. Aztán különös parókájában Karafiáth Orsolya veszi birtokba a képernyőt, a „civilben” csupakacaj költőnő olyan természetellenesen komoly arccal és tragikus hangon beszél hozzánk, hogy szinte félni kezdünk, mi következik ezután. A Rakott ez évben is hű kíván maradni a nevéhez, az egymástól meredeken eltérő témák vastag kőzetrétegekként rakódnak egymásra. Az első riportból megtudhatjuk, hogy a magyar egyiptológiai régészeti expedíció húszéves munkával feltárta és most dokumentálta is a Dzsehutimez-sír leleteit. A thébai nemesi akropoliszban végbement ásatás minden bizonnyal a magyar tudomány nemzetközileg is jegyzett szép sikertörténete. Még 1983-ban indultak a munkálatok Kákosy László professzor vezetésével. A kutatás végét a professzor már nem érhette meg, tanítványai, Fábián Zoltán és Bács Tamás most egy komoly tanulmánykötettel állítottak emléket neki. Sajnos ezután körmönfont operatőri trükköknek esünk áldozatul: fonott székekbe ültetik a kutatókat, kedvük szerint hol sötétben tartják, hol megvilágítják őket, miközben azok szinte mondatról mondatra más-más profilból beszélnek hozzánk. Pörög-forog az egész, a néző meg kapkodja a fejét, hogy mi végre eme művészieskedő hókuszpókusz, hiszen a lényegre alig lehet odafigyelni. így előfordulhat, hogy a riport mélyéből később csupán a Kákosy Lászlóról bemutatott archív felvételeket hozza felszínre az emlékezet. A következő téma „az évtized kiállítása”, amely 400 év francia festészetét mutatja be a Műcsarnokban. Ahogy azt előre meg lehetett jósolni, hatalmas az érdeklődés, a házigazdák boldogok, pont ennyi látogatót kívánnak maguknak az év többi rendezvényére is. Az ezt követő Támadott a Mikulás! című interjú- és riportfüzér a karácsonyi vásárlási láz és szokások bonyolult filozófiáját próbálja körülsétálni. A végtelen hosszúságúra nyújtott, januárban már nem túl aktuális, unalmas, közhelyektől sem mentes „séták” kínos részei a műsornak. Orsolya (ezúttal álhaj nélkül) végre megérkezik abba a cukrászdába, ahol Vámos Miklóssal beszélt meg találkozót. Az író bevallja, azért nem enged be kamerát a lakásába, mert „nincsenek annyira jóban”, s még soha, egyetlen interjúban sem volt őszinte. Bemutatja azt a könyvtárat is, amely őt „tiszteletbeli olvasójává” fogadta. Rádöbbenünk, mennyire hiányzik a képernyőről ez a kedves, félszeg íróember. Akárcsak 2 ember című műsora, amely - ígéretével ellentétben - sajnos csak néhányszor jelentkezett be otthonunkba. Pedig Jóban voltunk” vele. Gondolom, ez is megmagyarázható az mtv pénzügyi helyzetével. Értéket közvetíteni ezek szerint nem lehet egy „olcsó mulatság”.
