Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-12 / 8. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2005. JANUÁR 12. Vélemény és háttér 7- Mesterkém, én is művész vagyok. Magyarellenes jelszavak falra festésében. (Peter Gossányi rajza) VISSZHANG Ad: Rólunk, nélkülünk? Tényeken alapuló nézetet! KOMMENTÁR Abbász csapdái MALINÁK ISTVÁN Lelkesedéssel fogadta a világ Mahmúd Abbász megválasztását, megelőlegezve a bizalmat a Palesztin Hatóság új elnökének a békefolyamat felújítását illetően. De mindenki tudja, ez hosszas, bonyolult folyamat lesz. A The Times azt írta, Abbász egyik fő előnye az, hogy ő nem Jasszer Arafat. Tegyük hozzá: ez a külföld szemléletére érvényes, a palesztin lakosság tekintélyes csoportjainak szemében Abbász egyik fő hátránya éppen az, hogy ő nem Arafat. A Maariv izraeli lap is új fejezet kezdeteként kommentálta a választás eredményét, s lelkesedéssel írta: most először szólította fel a palesztinokat egy megválasztott vezető az Izrael elleni erőszak beszüntetésére. Egy libanoni lap vezércikkének már a címe is sokat elárul: Isten veled, forradalom, Isten hozott, demokrácia. Az elvárások tehát óriásiak. Itt kell hangsúlyozni: ezek realitását elsősorban az erősítheti, hogy hétfőn megalakult az új izraeli kormány, amelybe belépett a Munkapárt, Simon Peresz miniszterelnök-helyettes lett: megfigyelők őt tekintik izraeli részről a békefolyamat moteljának, nem Saront és kivonulási tervét. Ab- bászt az arab világban inkább mozgalmi nevén, Abu Mazenként ismerték. Arafat jobbkezének számított, a háttérben dolgozott. Nagy előnye, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak. Az 1993-as oslói izraeli-palesztin békeszerződések egyik kimunkálója volt. Arafat 2003 márciusában nevezte ki miniszterelnökké, de szeptember elején már le is mondott. Egyrészt nem értett egyet a második intifáda fegyveres jellegével, másrészt igazi hatalmat akart, ellenőrzést a palesztin biztonsági szolgálatok fölött. Nyolc ilyen szervezet van, s közülük ötnek a felügyeletét Arafat nem volt hajlandó átengedni, márpedig ez kulcskérdés. Mikor lehet Abbász sikeres, azaz teremthet békét és palesztin államot? A sok fontos feladat közül a két legeslegfontosabb: az Izrael elleni támadások beszüntetése, mert e nélkül Izrael aligha járul hozzá a palesztin állam megszületéséhez, a másik pedig a palesztin területeken elbuijánzott - Arafattól örökölt - korrupció felszámolása. E nélkül aligha tudja visszaszorítani például a Ha- mász népszerűségét. Bő fél év múlva palesztin parlamenti választások lesznek. A legutóbbi helyhatósági választásokon egyedül a Hamász közel ötven százalékos sikert ért el. Jó jel, hogy az Abbásszal való együttműködésre tett ígéretet a Hamász is, az Iszlám Dzsihád is. Ez utóbbi azonban ezzel egyidejűleg az Izrael elleni harcra buzdított. E kettő aligha egyeztethető össze, ha Abbász politikai céljait tekintjük. Az új elnöknek sokfelé kell kemény tárgyalásokat folytatnia. A szélsőséges, fegyveres palesztin csoportokkal, amelyek nyilvánvalóan részt kívánnak a hatalomból, viszont Izrael nem hajlandó velük tárgyalni. Ugyanakkor az Izraellel folytatandó alkudozások során sem mutathat puhaságot, mert azok a palesztinok is elfordulnak tőle, akik most támogatják. Itt minden békepárti politikusra elkerülhetetlennek tűnő csapdák várnak, kérdés, hogy Abbásznak sikerül-e a lavírozás. A nagyhatalmak, s elsősorban Izrael segítsége nélkül aligha. Máris megüzente Saronéknak, a palesztin államot csak az 1967 előtti határok között, Kelet-Jeruzsálem fővárossal és a palesztin menekültek visszatérésével tudja elképzelni. Az érem másik oldala: nincs az a jóindulatú zsidó kormány, amely e feltételek elfogadásába bele ne bukna. JEGYZET TALLÓZÓ FT DEUTSCHLAND A Hamász radikális palesztin szervezet - legalábbis a mérsékelt szárny egyik funkcionáriusa szerint - nem zárja ki kategorikusan Izrael elismerését. Haszan Juszef, a ciszjordá- niai Hamász-szervezet vezetője a Financial Times Deutschlandnak nyilatkozott, s a német lapban megjelent interjúban kijelentette: „Ha Izrael kivonul a Gázai övezetből, a Jordán nyugati partjáról és Kelet-Jeruzsálemből, döntést fogunk hozni.” A Hamász-vezető egy nappal az után nyüatko- zott, hogy a palesztin elnökválasztáson a mérsékelt politikus hírében álló Mahmúd Abbász győzött. Juszef pozitívan szólt arról is, hogy a radikális palesztin szervezeteket eseüeg tárgyalások útján rá lehetne bírni a fegyvernyugvásra. „Nagyon érdekeltek vagyunk a párbeszédben. Meghallgatjuk, hogy Abu Mazen testvérnek (Mahmúd Abbásznak) mi a mondandója. Meglátjuk, hogy az, amit mond, összeegyeztethető-e a palesztin nép érdekeivel - közölte a politikus, de feltételeket is támasztott: - Számunkra fontos, hogy megszűnjenek az izraeli támadások, Izrael az összes foglyot szabadon bocsássa, és elismeije a palesztinjogokat.” A Financial Times megjegyezte: a Hamász fellegvára nem Ciszjordánia, hanem a Gázai övezet, s onnan olyan hangok hallatszanak, hogy a szervezet nem adja fel az ellenállást. A Hamász a palesztin elnökválasztás bojkottjára szólított fel, de Juszef szerint a választás eredményeit tiszteletben tartja. THE TIMES Négy hónappal a választások előtt egy éve nem látott csúcspontra emelkedett a kormányzó baloldali brit Munkáspárt népszerűségi mutatója az iraki háború körüli, nem szűnő viták és a vezetésben újra fellángolt belvillongások ellen- ére. A brit lap megbízásából elvégzett szokásos havi országos közvélemény-kutatás eredményei szerint a Labour támogatottsága a teljes választói mintán belül 38 százalékos, egy ponttal magasabb, mint a múlt hónapban. Az ellenzéki Konzervatív Párt 33 százalékon stagnál, a harmadik legnagyobb parlamenti erőt adó liberális demokraták szintén nem mozdultak el korábbi 20 százalékos támogatottságukról. A brit választási aritmetika szerint a kormányzó Munkáspárt újból - egymás után harmadszor - jelentős, jóllehet, a jelenlegihez képest megcsappant többséggel vonulhatna be az újjáválasztott alsóházba, ha a választási eredmények a most ismertetett népszerűségi adatokat tükrözik. A Labour 1997-ben, majd 2001-ben is földcsuszamlásszerű győzelmet aratott; többsége az összes többi frakció együttes létszámához képest most 159 fő a 659 tagú alsóházban. A konzervatív táboron belüli elkeseredett hangulatra jellemző, hogy a kedden közölt januári felmérés szerint a tory választóknak is csak alig 28 százaléka bízik pártja biztos választási győzelmében; tavaly augusztusban még 45 százalékuk számított erre. Az Új Szó január 11-i számának Vélemény és háttér rovata újabb bizonyítéka annak, hogy egyes újságírók nem a tényekre, hanem kizárólag saját szubjektív benyomásaikra alapozzák az olvasót és választópolgárt befolyásoló írásaikat. . BUGÁRBÉLA „így a szlovákiai magyarság első számú politikai képviselőjének szavai olyan környezetben nyertek értelmezést, amelyben egyértelműen a Gyurcsány-kor- mány elképzelései ellen, alkupozíciót eleve kizárva, a nyomásgyakorlás eszközét ajánlották Budapestnek.” Lovász Attila a Vasárnap főszerkesztőjeként biztosan tudja, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök elképzeléseire csak akkor lehet reagálni, ha ezt időben megismerteti az érintettekkel, s egyeztet mindazokkal, akikre a javaslat vonatkozik. Gyurcsány miniszterelnök úr a szabadkai tanácskozás megkezdésével párhuzamosan tartott sajtótájékoztatót és jelentette be „elképzeléseit”, amelyeket - a miniszterelnöki hivatal internetes oldala szerint - levélben közölt a határon túli magyar nemzetrészek politikai vezetőivel. Hadd jegyezzem meg, az MKP mind a mai napig ilyen levelet Már elkezdte az elnök is Nemrég Szlovákia köztársasági elnöke érdekes kijelentést tett, mikor találkozott a katolikus egyház püspökeivel. Véleménye szerint kevés a szlovák nyelvű szentmise a magyar lakta vidéken, ezért felkérte az egyházi vezetőket, hogy orvosolják ezt a „diszkriminációt”. Újabb magyar gonosztett a szegény szlovák nemzettel szemben! Az államalkotó nemzet tagjai még Isten igéjét sem hallgathatják anyanyelvükön? Mindenesetre nevetségesnek hangzik, hogy a többségi nemzenem kapott. Sajtón keresztül történő üzengetéssel valóban nem lehet nemzetstratégiát kialakítani. A határon túli szervezetek elvárták a magyar kormánytól, hogy - a nézeteltérések tisztázására - ránk vonatkozó javaslatait az első körben velünk egyezteti. Tehettünk vajon mást, mint hogy ilyen módon hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a magyar kormány nem megfelelően kezeli ezt a kérdést? Minden alkalommal hangsúlyoztuk, nyitottak vagyunk a tárgyalásokra. Közelíteni szeretnénk az álláspontokat. Ez lenne a kötelességük a magyar kabinet tagjainak is, hiszen 1996-ban, a Máért megalakulásakor elfogadott zárónyilatkozatban arra vállalt kötelezettséget az akkori - MSZP-s - budapesti kormány, hogy minden esetben, az őket érintő kérdésekben, egyeztet a határon túli magyarokkal. „Csak Szabadkán (ti. Bugár - a szerző megj.) nem figyelmeztette a sajtó munkatársait, hogy ami Kasza Józsefnél igaz, nem biztos, hogy a felvidékiek esetében is helytálló.” Az újságíró sem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy bármikor nyilatkoztam vagy nyilatkozott is az MKP politikusai közül bárki a kettős állampolgárság problémájáról, minden egyes alkalommal hangsúlyoztam-hangsúlyoztuk, bár a felvidéki magyarok számára ez nem jelent létkérdést, de fontosnak tartjuk, hogy szolidaritást tét elnyomja egy kisebbség. Arról már nem szólnak a híradások, hány olyan község van, ahová szlovák papot helyeznek, és az illető nem hajlandó magyar szentmisét bemutatni. Sok felvidéki magyar katolikus nem járulhat anyanyelvén szentségekhez, nem hallgathatja anyanyelvén a szentmisét. Akkor most ki nyom el kit? Egyes szlovák püspökök talán most megfelelő indíttatást kaptak. Eddig is szívesen helyezték át a magyar plébánosokat egyik helyről a másikra, s gyakran tettek a helyükre „államnyelvű” vagy érdekeiket jobban kiszolgáló papokat. Mi jöhet még ezek után? vállaljunk és segítő kezet nyújtsunk mindazon nemzettestvéreinknek, akik még nem tagjai az Európai Uniónak. Mit szóltak volna a szlovákiai magyarok, ha hasonló helyzetben az erdélyiek vagy a vajdaságiak nem álltak volna mellénk? Hogyan éreztük volna mi magunkat? Nekünk arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy erkölcsi kötelességeink vannak az egész magyarsággal szemben. Az újságíró számon kéri az MKP-n, hogy 2002-es választási programjában nem szerepelt a kettős állampolgárság. Szerepelt azonban Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozásának elősegítése. Ez pedig esetünkben egyebek közt éppen azt teszi lehetővé, amit az unión kívül rekedtek számára a kettős állampolgárság jelentene: az akadálymentes kapcsolattartást az anyaországgal. Úgy gondolom, az újságírók felelőssége a közvélemény alakításában legalább olyan mértékű, mint a politikusok felelőssége a választókkal szemben. Éppen ezért minden olvasónak joga van ahhoz, hogy tényekre alapozott véleményt kapjon az egyetlen szlovákiai magyar napilaptól. A szerző az MKP elnöke A legmagyarabb járási székhelyen, ahol a lakosság túlnyomó része magyar nemzetiségű és katolikus vallású, már fele-fele arányban vannak a magyar és a szlovák szentmisék. Ez messzemenőleg meghaladja a nemzetiségi arányokat. Intő jel, hogy nemrégiben a templom festése során még a magyar feliratot is eltüntették a mennyezetről! Ez is megtörténhet egy szinte színmagyar városban. Hiába a hívek tiltakozása, az csak pusztába kiáltott szó marad a szlovák egyházi hatalmasságok előtt! Karaffa Attila Dunaszerdahely Nagy álom idegen éjben SZÁSZI ZOLTÁN Már egyre nehezebben teszi meg a napi ezer lépést. Nyolcvannál jóval több súlyos évvel a vállán mégis naponta körbe- megy a városon, meg-megáll a hirdetőtábla előtt, megnézi, ki ment el a napokban a csapatból. így kopik körülötte a huncut idő. Ez a reggel, most január 12-én is majdnem olyan mint a többi, de mégis valamivel másabb. Ilyenkor a zsebében egy szál gyertyával a temető felé indul. Emlékezni megy, a fiúkra, akikkel együtt volt, ott, a poklok tornácán. Micsoda végítéleti vihar tombolt ott, mennyi fiatal és idősebb magyar katona vére olvadt bele a Don menti hóba azon a kegyeden reggelen, 62 éve. Magában emlékezik már csak; akik visszajöttek, azok is mind ott pihennek már az enyhe domboldal sárga agyagja alatt. Hányszor eszébe jut, mi lett azokkal a fiúkkal, akikkel a téli tűz- és halálvihar előtti estén kint beszélgettek a strá- zsán arról, hogy de jó lenne, ha vége lenne már, de jó lenne hazamenni. Milyen sokan álmodtak erről, milyen soknak még tisztességes sírhely se jutott. Elhulltak, megfagytak, utolsó puskagolyóig harcolva, katonaként, emberként megalázva, és még a becsületüktől is megfosztva, de mégis hősként, még ha értelmetlen célokért zavarták bele is őket a végtelen hómezőkbe. Poruk sincs már meg azóta, sírjuk ha van, ella- posította az idő, virágot ritkán visz valaki rájuk. Már azok is egyre kevesebben vannak, akik még emlékezhetnek rájuk. Pedig kellene! Oda kellene figyelni arra, mennyire értelmetlen dolog a háború, mennyire fájdalmas érvágás volt ennek a majd kétszázezernyi értelmetlenül feláldozott férfiembernek a halála a magyar nemzet testén. Hatvanezer szív, ennyi pár erős, építésre, munkára teremtett kéz porlad markolva a nyirkos doni mezők földjét, ahol állandóan süvölt a szél, ahol ilyenkor január elején se- regestől riadnak fel a.varjak a nyírfák koronáin. Meggyújtja a gyertyát kint a temető katona- sírjainál, a kereszt tövében, és arra gondol, ki vigyázza az ő nagy álmukat ott messze idegen éjben? LEVÉLBONTÁS Üzengetéssel valóban nem lehet nemzetstratégiát kialakítani.
